Balog József
Királyok völgye
,,Franciaország jelenlegi királya kopasz"
Szíjj Ferenc
C
L
U
B
mondta: itt nem találkozhatunk, nem a Francia a gond,a Francia ül a szobájában, a könyvei között, a pénzt, igaz, meg kell mutatni, telefonálni is kell, éjfél után óránként, de a Franciával nincsen baj: mondta.
nem nézett rá. a bejáratot nézte. a válla fölött lógott egy koszos függöny. mögötte készültek a lányok. leheltek egy kamuitalt. Lemellyezték a füstöt.
arra nézett, ahol őket sejtette. a lányokat. akik majd az Orvos. a Rendőr. és az Ügyvéd ölében ülnek majd. ügyesen fogják a faszukat. nem is tudja más. ha belépne valaki. lepacsizná a beengedő kidobót. hogy nézni jött. jönne tovább a birkózó ruhatároson át. 967-ben tatabányán már csak levezetésként nyomta. rajta is át. ide a függöny elé. Látná. ülnek a lányok. ölben. nevetnek. mórikálnak. hátravetik a fejüket. az Orvos is. meg a többi. mind. látná ezt. pedig a lányok már három rongyért megcsinálták őket. gatyavizit. nagy nevetés. látná. mennek aztán a lányok, tovább. nézte őket. A függöny mögé.
mondta: találkozhatunk, nem itt, később, de szólnom kell a Franciának, mikor megyek, csúszok, várjál a taxival a benzinkútnál, lesz egy óránk, fizetni kell, nem azért, értem, a Francia, igaz gyűlöl téged, akarja a pénzedet, a tiédet is, mindőtökét, fizessetek fiúk, a Franciának meglőtték a barátját a Corvin közben, szarik rátok azóta, azóta, hogy látta a barátja üres szemét, ül a könyvei között, a napkirállyal beszél, tiszteli a szolgálólányokat, teszteli őket, halkan baszik, nem veszi el a pénzedet, ráfekszem, nem szól, udvarias a Francia, akármikor érek is haza reggel vagy hoznak az őrzők este a panzióból, mielőtt idejövök: mondta.
most nézte. látta szemét. ment haza a szeme. visszafelé a határon leveszik. adminisztrációs hiba. kommunikációs hiátus. trehányság. fasz tudja. a Franciának is egy hónap. amíg kihozza. aztán át kell dobni németbe. a kurvája onnan már nem tud menni. a bányász apjához. a hat testvéréhez. urál. nem kell vágni az arcát. de a bokáját eltöri. szilánkosan. később gyógyul. erős. kicsi boka. jól üti az audi. utána hárman viszik. előbb seggbe. aztán szájba. a melle közé. pinába nem. vért veszt. nem sokat. a Francia átadja düsseldorfnak. nem szép város. nem élne ott. jó éve lesz. három. öt audi ára. amit behoz
nézi a szemét. úsznak benne. fekete halak. fény üti. reflektor. bakancsok. fűző. fűzőhalak húznak ott. húznak az aranyban. bogaram. kapsz egy angyalt.
mondta: tetszel nekem. szép vagy. szeretlek. szeretem a szárnyaidat. ötkor indulok. hívj taxit. nem. majd én. tudom. hova megyek. ortodox karácsonykor: mondta.
S
A
V
O
Y
Az alattvalók bevágtak a szemébe, azóta húzza a tekintetét, kiszállt az írisze, balratart, több a fehérje azóta, most is, mintha látna, lát persze, amikor néz, persze, s ez csak a Királyoknak van így meg, ez a látás, másoknak az egészség, szemeiket fakó eső mossa, hajnalban fut, ott az unicum, a Szálka utca sarkán hagyta az üveget, a Herceg negyvennégy perce haza, a herceg majd hatvanhat percet mond, fiatal még, a Királlyal huszonnyolc, ötvenhat volt az apja, amikor vészes idők táján tizenkilencre Királyt húzott, tápászkodott, meg sem állt, kinn főbe lőtte magát, a golyó át a koponyán, érintés nélkül, csont, ez a Király története, az apja még nyolcvannégyben is a pálinkát kultiválta, és nem dobta el a cigarettát, amikor elaludt sem, leesett a kőre, hamu, mondta, Jézus Herceg, mondta, véred kiontott, harmata, mondta, de hajnalban a Király az csak fut, zihál a Szálka és a Szeg utca sarkán, ahol ültek azelőtt egy órával is, itták a sört és a Budapesti Likőrgyár unikumját, meg, kevertesüvegből, a Király éppen befejezte a perzsa szakot, falanxot vont önmaga és az irgalom közé, harmadszor hagyta ott, azzal az íkúval, csak az első évig ment, mindig az első évig, mint, aki a dolgok alapját ássa csak, csak fundamentál és bennemarad a munkagödörbe, vörös, rövid haja van, a szeme szúrt, vágott, akár egy eltévedt kínainak, sinológiát tanult egyébként az eltén, picsába, más a perzsa, nem én, egyensúlyra is baszott legalább, nem tartotta a lába, ha állt, álldogált a sarkon, szeg utca, billegett, naná, ennyit inni a savoyban, régi uraknak orcátlan helyén, ni, jött a szeme, fixált, jól van, Herceg, veszett vagyok, veszett, eltalálom a kerthelyiségben, jaj, mama, nézd, ütöm, pedig ártatlan találat ez, vér folyt, végig a halántékán, kész, de nem, nem, mondta rilkét oroszul, és jeszenyint németül, mert keverte a nyelveket, hogy, kicsodának, kicsoda a nyelve, a Hercegnek szólt egyszer a rózsalugasban, hervadáskor, nézd, tél jön, pénzt kért, elment, nősült Siófokon, visszament a lányához, bontották a házat, az utcát, ötszáz forint, most, a Királynak, itt, a tévémenzán, kéne egy kabát, ezeknek a szemeknek - gondolta a Herceg,
ilyen futás. Aztán megjönnek majd a Szálka és a Szög utca sarkán, megjönnek hajnalban a fogyatékos kosárfonók.
H
O
T
E
L
Szállásod lesz a levegőben.
Ó, pizsamát húzok, úgy szoktam.
Nem lesz az elegendő, felkészülni az örök szenderedésre, még az sem volna elegendő, hogy dajdajozzál a Békében.
Nem?
Nem!
Nincs igazad, nincsen igazatok, az igazak kiterítve, testüket különböző mellékutcákon veri az eső, és, ha még ez sem volna elegendő, akkor nézzétek a kartun netvörköt, minden héten egyszer nekem van ottan egy mozgóképem.
A Béke ablakait kicserélték, de most nincsenek is a Békének ablakai, álljon meg a menet, ablakkeretei azért vannak, ezt nem kellene bagatellizálni, keret.
Igen!
Igen?
Biztosan nem tudod, hogy fejpárnám van.
Olyan az, hogy a koponyát megtartja mindenféle hosszú utakon, amikor már a csigolyák nem engedelmeskednek, akármennyit erősíted őket, húzod, masszőrizálod és tényleg kényezteted, no, akkor következik a fejpárna.
Puhaságért és melegségért sohasem mentem egyébként a szomszédba.
Békéért sem.
Úgy oldottam meg, ahogy tudtam.
Többnyire jól.
Vagy nekem megfelelően.
Végül:
örökre
P
Á
L
M
A
Megígértük Éde Sapának, hogy megyünk Afrikába. Ántipasszát. De nem mentünk, mert Éde Sapa nem tudja, hogy a fiai nem tartják be az ígéretüket. Így a tamás meg a józsef és Sapa is itthon maradtak.
Történt egyszer, amikor már Éde Sapa nagyon beteg volt, hogy az egyik fia álmodott vele.
Mit álmodtál, meg mondom ki vagy. megmondomirgumburgum.
Tehát.
Autóztam Éde Sapával és fordultunk vissza az autópályán, ami képtelenség. A képen tényleg csak egy útszakasz volt, bevehető kanyarok, forduló és leállósáv, de ez volt a csel, bár nem estünk csapdába, mert aztán soha se/sohase értünk oda.
Másodszor fordultunk és egy mezőgazdasági termelőegység központját kellett volna elérnünk, de addig még lett volna egy elágazás jobbra, így olyan volt, mint egyetlen mellékút egy mellékútja.
Azon mentünk.
Jobbra láttam a Pálma presszót.
Minden üvegből volt, úgy hidd el!
Nem is volt idő, hogy szóljak Éde Sapának, annyi üveg.
Üvegasztalokon Üveghamutálcák mellett Üvegpoharak az Üvegalátéteken, ahogy Üvegablakokon bámul az Üvegpult mögött az Üvegkávéfőzőgép és az Üvegmosogató, Üvegszékeken nem ült senki és az Üvegpadló neutrálisan bámulta az Üvegmenyezetet, és Üresüveg Üvegek az Üvegpolcokon körbe.
Ittunk volna egy kávét. állt ott egy nő is.
Menjünk, mondta Éde Sapa.
Mondta. Nem hallottam. Gondolom.