Magyar László
Cigányzenekarok Palicson (1860–1918)
Nagy Palicson Antus czigány hegedül, / Síró hangján én búsulok egyedül, / Sírva ríva úgy elhúzza, mint soha: / Ez a világ jaj be czudar, mostoha! / Ne húzd, ne húzd Antus czigány már tovább, / Síró nótád vígasztalást úgy sem ád, – / Vigabb nótát huzzál az én fülembe… / Ugy se fér már bubánat a szivembe.
(Palicsi dalok. Szabadkai Közlöny, 1889. július 14., 28. szám)
Részletek a Rukovet 1997/7–8–9. illetve a Bácsország 1998/2. számában megjelent szövegből
(…)
A Palics-tó vize és iszapja gyógyerejének köszönhetően a fürdőhely lendületes fejlődését eredményezte, s 1888-ban a fürdőintézethez már 14 létesítmény tartozott. Az 1850-es évektől a fürdővendégeket többnyire a városi templomi zenészek és katonazenekarok térzenével szórakoztatták. Palics vendéglőinek, étkezőinek, kocsmáinak növekedésével már a muzsikus cigányok játékát is élvezhette az ország számos vidékéről, sőt a külföldről idelátogató közönség. Közben megemlítjük, hogy Palics felvirágoztatásában szerepet játszott a Scultety János (1806–1873) mérnök tervezte emeletes szálloda (a mai Park Hotel). Az 1860-ban fölépített épületnek 32 szobája volt, az emeleti rész közepén helyezték el a társalgó- és zenetermet, a földszinten pedig a kávéházat, a tekéző termet és az olvasószobát. A Szabadkán 1882-ben kiadott „A Palics fürdő” című „monográfiá”-ban a fürdőhely zenei életéről csak röviden értesülhetünk, ám hírt kapunk a szálloda zenéjéről is: „Erről annyiban van gondoskodva, hogy az emeletes épület nagy termében egy első rendű zongora van felállítva, hol az illetők bizonyos díj mellett naponként meghatározott órában játszhatnak.”
Mielőtt tovább követnénk az eseményeket, vissza kell kanyarodnunk a Bach-korszak megszűnését követő időszakhoz, hogy azután számos egykorú és a közelmúltban felkutatott dokumentum segítségével a Monarchia összeomlásáig kísérjük végig a Palicson játszó cigányzenekarokhoz fűződő fontosabb adatokat.
Az 1860. évtől, az ország alkotmányának visszaállításával, a társadalmi körülmények gyökeres változásával mind több hírt kapunk a fürdőhelyről, az ottani szórakozási és egyéb lehetőségekről. A fürdővendégek egyre szaporodtak, s a város igyekezett a nagyobbrészt polgári lakosság szórakozási igényeit kielégíteni.
Tóth Lajos, a palicsi fürdőintézet bérlője, 1862 közepén a fürdővendég „kényelmére s mulatságára” tett erőfeszítéseiről tudósítja a városi tanácsot. Ugyanis nagy költséggel sikerült megnyernie a „köztetszést nyert Poldi nevű zenészt válogatott társaival együtt.”1 Azonban szükséges a zenekar számára „egy emeltebb helyiség”-et biztosítani, hogy a távolabb lakó fürdővendégek is élvezzék a zenét. Gondoskodni kell továbbá a tánckedvelők számára „egy kemény pallózatot elkészíteni”, mert a homokban kellemetlen ropni a táncot. A községi tanácsülésen elhatározzák, hogy a nyári táncmulatságok lebonyolítására egy padlózott kioszkot építenek, amelynek karzatán a zenekar helyezkedne el. Scultety János jeles építészt bízzák meg a tervek és a költségvetés elkészítésével, úgy, hogy a kioszk egyszersmind étteremként is használható legyen.
A fürdőintézet bérlője 1863 tavaszán a fürdőidény alatt működő „zenetársaság” díjazása ügyében fordul a községtanácshoz, miközben másról is szót ejt kérelmében: „A palicsi fürdőintézet jövőjét biztosítja mindaz, ami a fürdővendégek kényelmét és élvezetét mozdítja elő. Ezek közé tartozik kiválólag egy jó s állandó zenetársaság a fürdőidény alatt.
Én mint bérlő meg is tettem erre nézve a múlt évben azt, mit tetemes áldozattal tehettem, s közelebb ajánlatot vettem Sárközytől, ki országszerte legjelesebbnek ismert hangásztársaságával a f. é. idényt Palicson óhajtaná tölteni.
Én azonban múlt évi veszteségeim után nem vagyok oly állapotban, hogy a nevezett karnagynak feltételeit, a tulajdonos város, vagy a fürdőközönség tettleges hozzájárulása nélkül elfogadhassam”2 – írja Tóth Lajos bérlő, és arra kéri a községtanácsot, hogy az említett zenekar díjazásához – a fürdőintézet érdekében – bizonyos összeggel járuljon hozzá. Ezenkívül a hatóság hagyja jóvá, hogy minden vendégszobától, az illető fürdővendég itt-tartózkodása idejére („a világ minden fürdőinek példájára”) 2-3 forintnyi zenedíjat szedhessenek. A tanácsülés engedélyezi, hogy az új és a felső épületekben elszállásolt vendégektől nyolc nap után szobánként 3, az alsó épületben pedig másfél forint zenedíjat szedjenek. A fürdőorvost felkérik, hogy készítse el a zenekar napi, illetve heti „órarend”-jét. Azonban a városi hatóság hozzáteszi, hogy pénzhiány miatt anyagiakkal nem támogatja a palicsi zenekart!
Hogy a fürdőintézetnek továbbra is különféle akadályokkal kellett megküzdenie, bizonyítja dr. Sztojkovits Péter orvos jelentése az 1864. évi fürdőidényről, amikor többek között ezt írja: „Fürdői életünk egyhangú, mondhatom szomorú volt, annál is inkább, minthogy a bérlő úr nem akarta egyáltalában a zene okvetlen szükségességét belátni, anélkül pedig, és minden egyéb kellemes szórakozás hiánya mellett az édesanyák, kik többnyire beteges gyermekeik miatt kénytelenek itt tartózkodni, a legkellemetlenebb unalomnak voltak kitéve…”3 Csakhamar megváltoznak a körülmények, s Palicsot mind több fürdővendég keresi fel. A városi hatóság gondoskodik a szórakozási lehetőségekről és 1865. július 13-tól augusztus végéig szerződteti a „helybeli első zenekar tagjai”-t, amely a következő tíz cigányzenészből állt: ifj. És id. Trefon József, Trefon Antal, Bodrits József, Sándor, Márton és Antal, Rátz Ferenc, Lakatos Antal és Boros István.4 A várossal kötött szerződésben egyebek között az alábbi olvasható: „Szabadka város közönsége felfogadja a fentnevezett tíz tagból álló helybeli zenekart azon célra, hogy a helybeli Palicsi fürdőintézetben naponként éspedig reggel 6 órától 8-ig, este pedig 6-tul 8-ig a fürdő a vendégeket folytonosan mulatassa, és ezen szolgálatért a város naponta 5. ftot fog fizetni, valamint a zenészeket három szobába lakással fogja elátni… Kötelesek a zenészek folytonosan a palitsi fürdő intézetben lakni és csupán Péntek vagy Vasárnapi napon a város engedelme szerint reggeli zene befejeztével engedtetik meg nekik, hogy a fürdő intézetből eltávozhassanak, s így azon nap az esteli zenejátékoktól fel lesznek mentve… Azon esetre, ha a zenészek hanyagság vagy ügyetlen játék által a fürdővendégek rosszalását és elégedetlenségét idéznék elő, vagy nem teljes számú zenekarral játszanának, annyiszor a mennyiszer napi illetményüket elvesztik, eme büntetés kiszabására a helybeli fürdő orvos úr mint a közrend és csend őre jogosítatik fel…”
Dr. Sztojkovits fürdőorvos 1865-ben kijelenti, hogy a városi hatóság jól és célszerűen cselekedett, amikor a fürdőintézetet „kivette” a bérlő kezéből, mert a „házilag” kezelt fürdőhely lendületesebben fejlődhet.5 S a kitűnő zenekar bármely fürdőhelyen helytállna… Ezenkívül majdnem minden vasárnap a város kihozatta az ugyancsak nagyszerű katonazenekart, az „ezred zenéjét”, s ilyenkor számos úri fogattal érkezett a városi „szép közönség” is, hogy gondtalanul szórakozzon a fürdőhelyen. Az aszályos évek elmúltával, de különösen a Szeged-Szabadka közötti vasútvonal megindításával (1869) lényegesen megnövekszik a fürdővendégek száma. Fokozza a látogatottságot az említett városok között az 1870-es évek elején beindított fürdővonat („kéjvonat”) járat, illetve az a tény, hogy a szabadkai hatóság mind többet áldoz Palics fejlesztésére, a szórakozási lehetőségek sokoldalúbb biztosítására. Ekkoriban különösen a jó zenekarok szerződtetését tartotta szem előtt a város. Szabadka rövid ideig még mindig ragaszkodik ifj. Trefon József zenekarához, amelynek létszáma időközben tizenegyre növekedett. Részlet az 1875. június 1-jén kötött szerződésből: „Szabadka város közönsége felfogadja a tulajdonát képező Palits fürdő intézetben teljesítendő sétazene eszközlésére Trefon József vezetése alatt helyben működő s 11 tagból álló első zenekart f. évi junius 1től augusztus hó 32ik napjáig terjedő fürdő-idényre, s kötelezi magát nekie e szolgálat telyesítésiért, havonként utólagos részletekben 600 ftot kész pénzben fizetni, négy bebutorozott szobát az alsó nádas épületben lakásul ingyen átengedni, s ez idény alatt őt élelemmel… ellátni… Fennevezett zenekar köteles leend, a péntek reggelt kivéve, naponta reggel 6 órától 8-ig, délután 5 órától 7-ig séta zenét tartani… A zenekarnak tiltatik esti 10 óra után a fürdő helyiségben bárki rendeletére is zenézni… Szabadka város nevezett zenekar tagjainak kétszer hetenként… szabad fürdést enged.”6
Az 1870-es évek közepén Piros Józsi, a híres cigányprímás zenekarával Szabadkára látogatott és megszakításokkal több éven át szórakoztatta a palicsi fürdővendégeket. Piros Józsi cigánybandája József (1833–1905) főherceg kedvenc zenekara volt. Érdekes felidézni a Bácskai Ellenőr 1896. február 6-i számát, amely terjedelmesen tudósít a cigányprímás életútjáról. „Piros Józsi, a főherceg udvari zenésze, 1848-ban született Nagyatádon. Apja szintén népzenész volt, aki fiából iparost akart nevelni, aki már 7 éves korában nagy zenei hajlamot árult el. Később titokban hegedűt vásárolt 80 pengő krajcárért és szorgalmasan gyakorolt, s 12 éves korában már a nagyatádi zenekar tagja lett. Mint segédzenész megfordult a kaposvári, pécsi és szigetvári bandáknál. Utóbbinál 18 éves korában zenekarvezető lesz. Ezután másodprímásként Pécsre, Dankó Gyula zenekarához került. Itt kiváló zenetanárok segítségével megismerte a kottát, majd 22 évesen újra átvette a szigetvári zenekar vezetését, melynek hét évig állt az élén. Ezután a kitűnő prímás néhány bácskai nábob meghívására – 1875-ben – Szabadkára utazott, ahol „az első zenekar vezetését vette át és egyszerre meghódította az ottani közönséget.” 1884-ben József főhercegtől meghívást kapott a Margitszigetre, ahol Piros Józsi játékával olyannyira megnyerte a cigányok főhercegi védnökének tetszését, hogy 1885-ben – az országos kiállítás idején – ismét szerződtették a szigetre. Akkor, amikor József főherceget több magas rangú vendége meglátogatta. „Egy ebédnél történt, hogy Rudolf trónörökösnek a Piros játéka annyira megtetszett, hogy többször eljátszatta vele saját szerzeményét is, a Bácskában jól ismert Sikos a hó, szalad a szán közkedveltségű nótát. Midőn a kiállítás megtekintésére jött francia vendégek a Margitszigetre voltak ebédre meghíva, Piros Józsi zenéje őket is annyira elragadta, hogy Massenet és Delibes francia zeneszerzők többször kezet szorítottak Piros Józsival, távozásukkor pedig emlék sorokat írtak neki. Majd játszott a perzsa sah előtt, valamint Milan szerb király és Sándor bolgár fejedelem előtt is, kik többszörösen kitüntették. 1890-ben télire Amerikában szerződtették, József főherceg ekkor két ajánló levelet adott Piros Józsinak, melyek közül az egyik Bostonba, a másik Londonba szólt. A két levél mellett még egy külön levélben szerencsét kívánt Piros Józsinak a főherceg, ki később 1890-ben sajátkezűleg írott levélben azt is megengedte, hogy Piros Józsi társulata József főherceg magyar cigányzenekara nevét viselje” – olvasható a Bácskai Ellenőr említett számában. A továbbiakban arról ad hírt a cikk, hogy jeles prímásunk cigányzenekara 1890. november 22-én New Yorkba érkezett, ahol 15 hónapon át játszott. Visszatérve amerikai útjáról, 1892-ben Margit (1870–1955) főhercegnő és Albert Thurn-Taxis (1867–1952) herceg esküvőjén (1890) muzsikált, s egyik szerzeményét is bemutatta, amiért őt értékes jutalomban részesítették. Piros Józsi amerikai útja óta minden nyáron a Margit-szigeten nagy sikerrel játszott. Végül a lap így fejezi be cikkét: „József főherceg e kedvelt népzenészéhez intézett levelét a papír egy oldalán magyar, a másik oldalán cigány nyelven írta. A magyar levél következőleg szól:
Piros József magyar népzenész karmesternek.
Szabadkán.
Margitsziget, 1890 3/9.
Piros József magyar zenekarmestert, a ki hét esztendő óta mint az én kedvenc zeném prímása a Margitszigeten és Alcsúthon működik, legmelegebben ajánlom a zenekedvelőknek, nemcsak mint kitűnő művészt, de mint nagyon tisztességes, mivelt és megbízható embert is. Egyszersmind megengedem, hogy társulata József főherceg magyar cigány zenekara címet viseljen.
József, főherceg.”
Ismét visszakanyarodunk az 1870-es évekhez, hiszen Piros Józsiról már ekkor – és később többször – tudósítanak a levéltári források. Egyúttal felsoroljuk Palics többi cigányprímását is és hírt adunk a fürdőhely egyéb zenével kapcsolatos adatairól.
A szabadkai gazdasági tanácsülés 1877. április 14-i határozata alapján a város szerződést köt a „helybeli első hangász-zenekar”-ral, amelynek vezetője Piros József volt.7 A szerződés értelmében a tizenkét tagú zenekar köteles Palicson „séta-zené”-t adni június 1. és augusztus 31. között. A zenekar tagjait az első nádas épület négy bútorozott szobájában helyezték el, s összesen 600 forint fizetést kaptak. Este 10 óra után ők sem muzsikálhattak…
A szerződési feltételek ezután sem változnak lényegesen, s a „helybeli első hangász zenekar” élén 1878-ban már Fityi Antal áll, majd az 1879. és 1880. évi fürdőidényben ismét Piros József vezette a bandát.8 Sőt az 1880-as évek elején is ő szolgáltatja Palicson zenekarával a térzenét.9 A várossal 1881. május 20-án kötött szerződés felsorolja a Piros Józsi vezette zenekar 12 tagját: Bodrics (így!) Mátyás, Rosta Ferenc, Bodrits Mihály, Fityi Sándor, Bodrics (így!) József, Zsiga Imre, Szerényi Lajos, Kaposi István, Zsiga Antal, Fityi Antal, Nedo Ferenc, Kecskés Mátyás.
Másrészt, a polgárosodás erősödésével egyre szaporodnak a palicsi díszes lakóházak, a nyári lakok (villák), amelyek a palicsi kertet – a már ismert fürdőhelyet – igen hangulatossá varázsolták. Az ország minden részéről, sőt külföldről érkeznek a fürdővendégek, s Palics immár jó hírnevet szerzett a különböző zenekarok körében. Ez abból is látható, hogy az 1884. évi fürdőidényre több együttes pályázott.10 Müller Jakab, a „topolyai első magyar zenekar karmestere” a tanácshoz intézett beadványában röviden így mutatja be zenekarát: „… az én vezetésem alatt álló és 12 tagot számláló zenekarom Topolyán és környékén a legjobb hírnévnek örvend, és minden év nyarán Topolyán kívül szokott működni…” Bodrits István zenekarvezető folyamodványában ez olvasható: „Társulatom tizenkét tagból áll a melybe egy teljesen felszerelt bandához szükséges minden hangszer képviselve van névleg 1. vezető (:primás:) 2 prím hegedűs 2 kontrás 2 brácsás 2 klarinétos 1 czimbalmos 1 kisbőgős és 1 nagybőgős ezenfelül a zenedarabok betanítására egy képzett karmester.
Piros József a helybeli I ső zenekar vezetője Margit-szigetre szerződvén, utána mi vagyunk első sorban mint helyben működő társulat hivatva a nagyközönségnek zenét szolgáltatni…” – állítja Bodrits prímás . Végül Lehner József nyújtja be pályázati kérvényét, amelyben a zenekarvezető röviden mutatja be együttesét és adja elő óhaját: „Személyzetünk egy karmester vezetése alatt 12 egyénből fogna állani – minden megkívántató hangszerrel… A zenekar lakást – élelmezést – és összesen 900 forintot ohajtana – a fent kitett szolgálati időre.” Azt is megtudjuk Lehner kérvényéből, hogy – akárcsak Bodrits István – ő is a második legjobb zenekarnak tünteti fel bandáját. Bodrits beadványából pedig arról értesülünk, hogy Piros Józsi a Margit-szigeten muzsikál. Viszont a fürdőbizottság jelentéséből arra derül fény, hogy a három zenekarvezető közül a legmegfelelőbb Lehner József. (…)
A továbbiakban Palics térzenéjének megszervezését néhány váratlan esemény tarkította. 1888 januárjában Piros Józsi beadvánnyal fordul a városi tanácshoz, amelyben elmondja, hogy a fürdőidényben ismét Palicson szándékozik 15 tagú zenekarával szerepelni11. „Ámbár ujból felszólítva lettem, hogy Margit-Szigetre menjek, hól 5000 frtnál több fizetést kapunk, de többre becsülöm a kevesebb fizetés itthon és magam is társaságommal együtt valamennyivel hozzájárulni kívánok a palicsi idény élénkítésére és ha lehet Palics emelésére; midőn örömmel tapasztaltam, hogy Szabadka város tekintetes Hatósága mindent elkövet, a tulajdonát képező Palics felvirágzására” – írja a neves cigányprímás. Hozzáteszi, hogy az egész idény alatt hajlandó lenne összesen 2760 forintért muzsikálni. Azonban röviddel később Piros Józsi bejelenti, hogy a felajánlott zenélést mégsem teljesítheti… Váratlanul érte a város hatóságát e döntés, de szerencsére a fürdőhely népszerűsége állandóan vonzotta a jobbnál jobb muzsikusokat. Azonnal jelentkezik a zentai Pege Károly cigányprímás, és természetesen Lehner József zenekara tart igényt az 1888. évi fürdőidény elnyerésére. Pege Károly pályázati kérvényéhez mellékeli a zentai rendőrkapitányi hivatal bizonyítványát a cigányprímás felkészültségéről: „Zenta város rendőrkapitánysága részéről bizonyíttatik, hogy Pege Károly zentai illetőségű czigány prímás vezetése mellett, 12 tagból álló, s mindanyi hangjegy ismerettel biró, jól szervezett zentai első zenekara, a közönség teljes megelégedésére a legujabb zene drbok jó előadásával működik; – s hogy a zenekar tagjai józan tisztesség tudó jó magaviseletű egyének.”12 Lehner József azt hozza fel, hogy zenekarával immár négy éve Palicson muzsikál és szerinte nem is kevés sikerrel, hiszen a legújabb zenedarabok betanulásával maradéktalanul kielégíti a nagyközönség igényét. Minthogy a fürdőévad rendesen már nem szeptember 1-ig, hanem 15-ig tart, ezért szolgáltatásáért összesen ezer forintot kér. Más véleményen van azonban Szigethy József gazdasági tanácsnok, aki éppen a palicsi térzene szolgáltatói ellen emelt gyakori panaszok miatt vetette fel annak lehetőségét, hogy a helybeli zenészeken kívül jó hírű vidéki cigányzenekarokat alkalmazzanak. E célból keresték fel Piros Józsit és egy másik hírneves bajai zenekart, de sajnos egyiket sem sikerült szerződtetni. Így aztán a hatóság – habár Szabadka közönsége ekkoriban Pege Károly zenekarának kétszer is a legnagyobb elismeréssel adózott – mégis a jól ismert Lehner József bandájára adta voksát. Kevésen múlt, hogy nem Pege Károlyt szerződtetik. (…)
Elérkeztünk az 1890. évhez, amikor Piros József cigányprímás észak-amerikai fellépésre távozik. Ezzel kapcsolatban idéztük a Bácskai Ellenőr 1896. Február 6-i számát, amelyben a híres cigányprímás születési éveként 1848 szerepel. Viszont a Szabadkai Történelmi Levéltárban lelhető és a városunkban 1890. október 15-én kiadott „útlevél-ajánlati-táblázat”-ban 1841 áll.13 E dokumentumból továbbá az is megtudható, hogy Piros Józsi katolikus vallású, termete közepes, arca hosszas, haja és szeme barna, szája szabályos, orra rendes, különös ismertetőjele nincs… A tengeren túli útra elkíséri őt 22 éves felesége, Sefcsits Anna is. Különben az amerikai utazásnak szélesebb körökben is visszhangja volt. A „Neven” című havilap azt is tudni véli, hogy Piros Józsi prímás markát havonta 500 forintnyi dollár üti, míg a zenekar egy-egy tagja ennek nem egészen a felét kapja.14 (Itthon kb. ennyi volt az alacsonyabb beosztású hivatalnokok évi fizetése).
Habár Piros Józsinak Szabadkán volt a lakhelye, bizony eddig sem tartózkodhatott túl sokat itthon, hiszen gyakrabban muzsikált vidéki előkelőbb helyeken. S Palicson ezután sem szűnt meg a térzene-szolgáltatás. Az 1891. évi fürdőidényre a város Pege Károly zenekarvezetővel és Lehner József karmesterrel köt szerződést.15 A hatóság a fizetésemelés elé sem emelt gátat. Az érdekes adatokra való tekintettel idézünk a két cigányzenész által aláírt beadványból (amiből látható, hogy a kérelmet egyértelműen Lehner fogalmazta meg): „Miután pedig a mult évben adott 1000 frt. fizetés, tekintettel a mostani drágasági viszonyokra és azon körülményre, hogy a 13. tagból álló zenekar a vidék legjobb s legtehetségesebb zenészeiből van összeállítva, s hogy közülük nyolczan Piros Józsi általánosan kedvelt zenekarából valók, azon kéréssel járulok a tek. Tanácshoz, méltóztassék ezen összeget 1300 frtra felemelni s a napi élelmezési díjat 50 kr. Helyett 60 krban megállapítani, a mely élelmezési díj Piros Józsinak mult évben beadott kérvényére véleményeztetett is”.
A szerződéskötések betartását szigorúan ellenőrzi dr. Novák fürdőigazgató, s gyakran tudósítja a városi tanácsot a rendellenességekről. Így pl. 1891 július végén, amikor az orvos jelenti, hogy a palicsi zenekar a reggeli és délutáni térzene-szolgáltatás alkalmával nyolc darab helyett csak hatot játszik. Azonfelül nemcsak hogy későbben kezdik, de mindig korábban is fejezik be a térzenét. Hosszú szüneteket tartanak: az olvasóban olvasnak, és a gyerekekkel labdáznak. Az egyik nap 39 perc alatt játszottak el hat zenedarabot és pihentek egy óra 21 percig! A fürdővendégek panaszkodnak és megbotránkoztatásukat fejezik ki, a fürdőigazgató pedig bírságol: az egész zenekart hanyag játszásáért 50, s külön Pege Károly prímást és Fityi Sándor „pikulást” 2-2 forint pénzbüntetéssel sújtja. Fontos itt megemlíteni, hogy a hatóság már nem ellenezte a pénzbüntetés kiszabását, hanem figyelmezteti Pege Károly zenekarvezetőt, hogy tartsák magukat a vállalt kötelezettségekhez, a fürdőigazgató utasításaihoz és intézkedéseihez.
Palics igazi fellendülése az 1890-es évektől jegyezhető. Az építkezés mellett nagy gondot fordítanak a kert és a tópart gondozására, a kulturális műsorok és sportrendezvények meghonosítására. A női fürdő közelében felépülnek a Vermes-villák, s ezek közelében Vermes Lajos (1860–1945), a messze földön ismert sportember olyan sporttelepet létesített, ahol országos jelentőségű torna- és atlétikai versenyeket bonyolítottak le. Ezenkívül Vermes Lajos nevéhez fűződik a palicsi szabadtéri színjátszás létrehozása, de elévülhetetlen érdemei vannak a Szabadka–Palics közötti villamosjárat megvalósításában is. Ugyancsak vonzotta a vendégeket a fürdőhelyen 1893-tól alkalmazott „massage és elektromos” gyógymód, az 1894-ben Szabadka és Palics között épített „makadam” út, a földmíves iskola tevékenysége, az egyre szaporodó tudományos tanácskozások stb rendezése. A fürdőhely hírnevét jelentősen növelte a budapesti nemzetközi egészségügyi kongresszuson, a brüsszeli nemzetközi kiállításon való részvétel. A szabadkai hatóság immár elkerülhetetlennek tartotta Palics további fejlesztését, annál is inkább, mert a fél évszázados épületek korszerűtlenekké váltak, újabb építményekre lenne szükség, és a palicsi park felújítása sem halogatható. A városi tanács 1905-ben pályázatot jelentetett meg Palics újjáépítésére. A beérkező pályaművek közül olyan sikeresen választották ki a legmegfelelőbb terveket, hogy ma is a fürdőhely szimbólumai azok a Komor Marcell (1868–1944) és Jakab Dezső (1864–1932) műépítészek által tervezett épületek, melyek 1909 és 1912 között épültek. A felvirágzás idején a fürdőigazgatóság még részletesebb szabályrendeletet készít, s a bővebb tájékoztatás egyben szigorúbb követelmények elé állítja a fürdővendégeket, így a palicsi térzenét szolgáltató cigányzenekarokat is.
Láthattuk, hogy a városi hatóság 1891-től – éppen a fürdővendégekre való tekintettel – már támogatja a fürdőigazgató erélyesebb fellépését a muzsikusok mulasztásaival szemben. Felismerve a zenekar különös jelentőségét, némely hatósági hivatalnok a cigánybanda zeneszolgáltatásának javítására tesz indítványt. Így pl. Frankl István főmérnök 1895 márciusában zenepavilon beszerzését sürgeti: „Legutóbbi Budapestre történt kiküldetésem alkalmával egyik nagyobb vasbútor gyáros czégtől ajánlatot szereztem be egy zenepavilon számára, amely Palicson már régóta érzett szükséget képez. Ugyanis a zenészek ez ideig vagy a földön, vagy egy igen egyszerű kezdetleges alacsony deszka dobogón játszottak, minélfogva a zene csakis a közvetlen közelben, ott is igen tompán és hatás nélkül hallatszott, míg esős időben a zenészek kénytelenek voltak a nádasépület folyosóján meghúzódni, ahol rendesen a vendégeket szorították ki az amúgy is szűk folyosóról.
Van szerencsém ennélfogva javasolni, hogy a mellékelt ajánlat szerint 355 frt költséggel egy vaszene pavilon szereztessék be, és annak megrendelésével szokásos módon a mérnöki hivatal bízassák meg.
A zenepavilon dobogója a meglevő anyagkészletből házilag volna elkészíthető.”16 A városi tanács 1895 májusában jóváhagyja a kérelmet és a budapesti Hockmann Lajos vasbútor és acélsodrony ágybetét gyára leszállítja a zenepavilont, amelyet vízmentes ponyvatetővel és oldalfüggönyökkel látnak el. (…)
Úgy látszik, a városi hatóság és a fürdővendégek többsége sem várta többé tárt karokkal a városi zenekart és az 1897. évadra szerződtetik Bodrics József cigányzenekarát.17 Megemlítjük, hogy a másik pályázó Pege Károly volt, aki Budapestről küldött levelében megjegyzi, hogy ez idő szerint a „Budapest” kávéházban játszik tizennégy tagú zenekarával, de mégis – mint korábban többször – bandájával Palicsfürdőt szeretné viszontlátni. De már a következő évben Bodrics József alulmaradt Piros Józsival szemben. És ez nem meglepő, hiszen a vetélytársnak „országosan ismert jó hírű zenekara” volt, amely Piros Józsival együtt 15 tagot számlált: Buday István, Zsiga Géza, Zsiga Antal, Zsiga Imre, Bodrics Mihály, Horváth Ágoston, Rosta Ferenc, Fityi Sándor, Rátz Antal, Rátz József, Ritter József, ifj. Ritter József, Lakatos József és Georg Sekosak (?). A névjegyzékből látszik, hogy több muzsikus neve az említett 1881. évi szerződésben is megtalálható! Különben az 1898. május 24-én kötött megállapodásban egyebek között az áll, hogy a fürdőidény június 1-től szeptember 15-ig tart, s azalatt Piros József 2100 forintért tartozik térzenét szolgáltatni és hetenként egyszer díjtalanul zeneestélyt adni.18 A zenekar szálláshelyéül az alsó földszintes épület (vagyis az alsó nádas) hat lakszobáját jelölték ki. A dokumentumokból látszik, hogy a városi tanács megbecsüléssel övezte Piros zenekarát, s fizetésemeléssel jutalmazta. Ő pedig a következő, 1899. évadra is aláírja a szerződést.19 Az is összefügg az eseményekkel, hogy a palicsi bizottság ekkoriban megbízta a mérnöki hivatalt 24 db házilag készített fapad elkészítésével, melyeket a palicsi parkban kijelölt helyeken helyeztek el. Ilyképpen sokkal kényelmesebben élvezhették a fürdővendégek a muzsikát. 1901-. augusztus 6-án dr. Révfy Jenő fürdőorvos tudósítja a városi tanácsot, hogy Piros Józsi, a fürdőzenekar vezetője súlyos betegsége folytán Tátrafüredre utazott.20 A híres cigányprímás búcsút intett Szabadkának. Mielőtt a zenekarából alakult bandáról szólnánk, megemlítjük, hogy Piros Józsi zeneszerzéssel is foglalkozott és néhány munkája Bécsben és Budapesten is megjelent. Így pl. az „Agárverseny-csárdás”, amelyet a szerző a ,,Bács Bodroghmegyei agarász egylet” által 1879. november 10-én, Almáson rendezett agárverseny alkalmára írt és az egylet elnökének, Bajsai Vojnich Jakabnak ajánlott.21 A kiadvány tartalma:
„1. Hoszszú sorban száll a vadlúd az égen.
2. Hej nekem hát vigasztalást misem ad.
3. Pej paripám patkó szege de fényes.
4. Hát mit iszik a kis bíró ilyenkor.
5. A kinek nincs szeretője bort igyék.
6. Sikos a hó, szalad a szán.
7. Hirdetik a rózsámat.”
E füzet valószínűleg 1879-ben Bécsben látott napvilágot, de évszám nélkül jelentek meg Budapesten később Piros Józsi alábbi művei is: „Dorottya induló” és „(Hét) 7 eredeti magyar dal Petőfi Sándor költeményeire”22 Itt mondjuk el, hogy 1979-ben e sorok írója felvette a kapcsolatot Molnár Antal (1890–1983) budapesti zeneszerzővel és zeneesztétával, aki gyermekként többször járt Palicson: „Palics fürdőt jól ismerem, sokat nyaraltam ott gyermekkoromban… Köszönöm a szép képeslapot. A rajta látható szaletli még mindig ugyanaz, amelyben valaha Piros Jóska cigányzenekara muzsikált. Ott hallottam életemben először szép muzsikát nagy együttessel. (pl. Rossini „Tell Vilmos” – nyitányát). A többi építmény újabb. Annak idején a tóban fürdőzők tele kenték testüket a víz aljából felhozott – állítólag gyógyító erejű – sárral. Hogy mikor jártam ott? 1895 és 1900 közötti időben többször is… A cigány-zenekarról csak annyit mondhatok, hogy aránylag kitűnő és igen soktagú volt (két klarinét, illetve pikula játszott)” – írja a zenetudós az 1979 július–szeptember között küldött leveleiben.
Másrészt, nem feledkezhetünk meg Dankó Pistáról sem, a messze földön ismert cigányprímásról, a századforduló legnépszerűbb nótaszerzőjéről, aki Szabadkán 1900. szeptember 14-én, 15-én és 16-án a Nemzeti Szálloda éttermében lépett fel 12 tagú zenekarával.23 Az egykori sajtó érdekesen emlékezik meg Dankó Pistáról és szabadkai szerepléséről: „A magyar nóta nagymestere, a zseniális dalköltő, aki oly sok szép magyar nótával gazdagította már a magyar dalirodalmat, vidéki körutjában f. hó 14-én Szabadkára érkezik társulatával és a Nemzeti szálloda kerthelyiségében, vagy kávéházában 3 estén át művészestélyt tart. Legutóbb Aradon tartott hangversenyt. Az aradi közönség ünnepet ült akkor, mikor a magyar nóták királya, Dankó Pista ott volt; 10 napon át zsuffolásig telt meg közönséggel a Központi szálloda nagyterme. Az aradi lapok elragadtatással írnak Dankó czigány művészestélyeiről, a közönség tombolt lelkesedésében... Nem közönséges czigány Dankó Pista, aki azért utazik körül a világban, hogy pénzt gyűjtsön, a nemes czél vezeti körútjában, a melynek legnagyobb bizonyítéka az, hogy mindenütt, ahol megfordul, jövedelmének nagy részét jótékony czélra adja; valóságos kulturmissziót teljesít a magyar zeneköltés, a magyar dal érdekében.
Ma Lippán tartja hangversenyét, kedden és szerdán Temesvárott játszik, csütörtökön pedig Nagykikindán. Pénteken, f. hó 14-én érkezik városunkba és még aznap tartja az első művészestélyt a Nemzeti szállodában. Közönségünk különös figyelmét hívjuk fel erre a 3 élvezetesnek érkező estére.”24 A híres cigányprímás első napi fellépésén többnyire Gárdonyi Géza (1863–1922) és Pósa Lajos (1850–1914) szövegére szerzett nótáit Török Béla, Papp Ferenc, Kertész Ferenc, Sáray Teréz és Kolozsváry Jenő énekeltek.25 Dankó Pista nagy sikerű vendégszerepléséről többek között így tudósított a Bácskai Hírlap 1900. szeptember 16-i számában: „Tegnap este óriási közönség jelenlétében brillirozott Dankó Pista az ő igazi magyar dalaival. Azokkal a magyar dalokkal, amelyek az ő hegedűjében, az ő vonójában, az ő egyéniségében élnek. A hamisítatlan magyar dal – a milyent évszázadok multán is megfognak emlegetni az utódok azokból a leírásokból, amelyek Dankó Pistáról már eddig közkézen forognak… – nálánál igazában senki se fogta még fel azt a magyar nótát, amely kesereg, sír, nevet, avagy tombol. Olyan eredeti ez a dal, mint a forró must, mint amilyen hamisítatlan a patakvíz, olyan tüzű, mint a gyémánt mely a sötétben is ragyog és kápráztat. Ez a nem mindennapos… művész mulattatott eddig is, mulattat még ma este bennünket.” Dankó Pista cigányzenekara nem muzsikált Palicson, mégis röviden felidéztük emlékét, mert szabadkai szereplése nagy eseménynek számított, s minden bizonnyal több palicsi fürdővendég is élvezhette Szabadkán a híres cigányzenekar előadását. Annál is inkább, mert a néhány kilométeres távolságon immár kényelmes villamoskocsik közlekedtek. Különben a Palicson szerződtetett legtöbb cigányzenekar olykor-olykor szabadkai rendezvényeken is fellépett. Így pl. Piros Józsi 1896 februárjában a város sportbálján muzsikált.26 És ez nem is akármilyen táncmulatság volt: erről tanúskodik a laptudósító beszámolója: „Álmodozásomból a Piros Józsi zenéje ébresztett fel, amikor azután tudatára jöttem, hogy nem a menyországban, hanem a sport bálban vagyok, hol együtt látom városunk legszebb hölgyeit… Az izlésesen díszített teremben együtt volt városunk színe java, szóval az idei bálok között ellehet mondani ez volt a legfényesebb és leglátogatottabb…”
Piros Józsi távozásával nem szakadt meg Palicson a térzene szolgáltatása. 1902. február 8-án Rácz József és Fityi Sándor zenekarvezetők arról értesítik a városi tanácsot, hogy az egykori Piros Józsi-féle zenekarból újabb bandát alakítottak, s az eddigi feltételek mellett hajlandók Palicson térzenét szolgáltatni. „Zenekarunk a szabadkai zenekarok közt a legjobb 14 tagból áll, Rácz József a karmester és Mezei Béla a vezető prímás” – olvasható a folyamodványban.27 Igen előnyös feltételek mellett vidékre kaptak meghívást, de az új zenekar mindenekelőtt a szülővárost szeretné szolgálni. A városi hatóság nem gördít akadályt a kérelem elé, mert „… Piros Józsi zenekarával, – szóbeli kijelentése szerint, – Margit szigetre elszerződött…” – állítja a város tiszti ügyésze. Az eddigi gyakorlattól eltérően az új zenekar május 16. és augusztus 31. között szórakoztatja a palicsi fürdővendégeket. A zenekar köteles hetenként legalább két új darabot betanulni és a napi programot a zenepavilon táblájára kifüggeszteni. A muzsikusok fizetését az említett fürdőévadra 3600 koronában állapították meg. Azonban a zenedíjat növelték, mert a fürdőző és kiránduló közönség kívánságát – a kedvező időjárásra való tekintettel – teljesítették és a palicsi „térzenélést” szeptember 15-ig meghosszabbították. Ebből is látható, hogy a zenészekkel kötött szerződés nem is volt annyira merev jogi egyezség. (…)
Összegezésként megállapítható, hogy az oly sok ellentéteken alapuló Osztrák-Magyar Monarchia kulturális virágzása az időközben országos hírűvé vált Palicsfürdő változatos zeneéletében is tükröződött. A dualista államrendszer több évtizedes időszakában a fürdőhelyen számos – sokszor igen képzett – cigányzenekar szórakoztatta a közönséget, ami ugyancsak gazdagította Szabadka zenekultúráját.