Boško Krstić

A város szemébe nézve

Van egy hely, ahonnan a legjobban lehet látni és érezni Szabadkát. Ez a hely a Nićin-palota, a valamikori legpazarabb szabadkai vegyeskereskedés, a híres Union előtti lekerekített sarok, amely mostanában (féig)drug-store, a világban megtalálható hasonló intézményekhez képest részben módosított munkaidővel – csak valamennyivel van tovább nyitva, mint a város többi boltja. Erről a helyről balra tekintve beláthatják az egész korzót egészen a Levente Otthonig, amelyben később általános iskola, a Partizan Tornász Egyesület, a Jadran mozi volt, ma pedig a KPGT színházé. A kávézókat nem vesszük számba, azokból mintegy tíz volt mindig is. És amikor tekintetük a korzó másik oldalán, a Manojlović-palota felől közeledik, egyszeriben ott terem önök előtt a színház, a városközpont legrégibb, kissé megkopott fényű épülete; kicsit odébb a könyvtár, a Spartak vendéglő, az ostorfák szépen takarják el a társadalombiztosítási alap épületének olcsó homlokzatát, felsejlik a zenede, látszik az emberektől cicomás szökőkút és a Városháza déli homlokzata. Noha az északi oldalt tekintik díszbejáratnak vagyis ott a főhomlokzat, úgy gondolom, a délire sokkal több tekintet vetül, bizonyára a korzó és a szökőkutas tér miatt, hisz mindkettő örökké tele van emberekkel. Emellett az építészek, Komor és Jakab is éppen erre, a déli oldalra helyezte a szecessziós szépség építésének idejét: 1908–1910. Jobb felől egy alacsony kovácsoltvas kerítéssel ölelt park, amögött pedig a Rudics és Vuković (most, hogy tönkretették a Strossmayert), a város két legszebb utcája. Jobb felől a Radić fivérek hagyatéka és a kis korzó, Pelivan kertjével. Szemgolyónk jobb sarkában inkább csak gyanítani, mint észrevenni lehet a Jovan Nenad cárról elnevezett harmadik városi teret, hiszen először a szövetségi haderő repülői rendezték át a háború alatt, később pedig – békében tehették – a városrendezők, így aztán minden másra inkább hasonlít, mint térre. Az egész város önök előtt, egy lágy fejmozdulat balról jobbra, és szemük előtt egész Szabadka.

Úgy tűnik, minderre nagyon régen Farkas József is rájött, aki 1817-ben, egy öreg földszintes házban éppen itt nyitotta meg az első szabadkai fűszerkereskedést. Maga a hely biztosíthatta a bevétel felét, noha mindig is a legjobban ellátott boltnak számított. Ezen pont különleges vonzerejéről tanúskodik az is, hogy itt volt a régi fiákerállomás, a bolttól a Mali mir kocsmáig (a mai Centar áruház kezdődik a helyén). De a Mali mirnek se hagytak békét – lebontották. Azt, hogy ez a hely a Farkas-bolttal valóban különleges volt, abból is megállapíthatjuk, hogy a jelentéktelen földszintes házhoz senki nem mert hozzányúlni, noha a korzó és az egész szabadkai városközpont már elnyerte mai kinézetét. Amikor 1931-ben Milosav Nićin itt építtette fel háromemeletes bérpalotáját, örökre bevéste nevét a város keresztlevelébe, mert ma már alig valaki tudja, ki volt Nićin, de mindenki tudja, melyik (volt) az ő palotája. Az épületet, amelyet Bedő és Fröhlich tervezett, Vidákovics Kálmán építette fel. Noha a földszint és az első emelet üveghomlokzatát a mai kor ,,tervezői" – védekezésül a nyugatról tűző naptól – különféle plakátokkal és poszterekkel ragasztják tele, noha az épület arcát a neoklasszicizmus és a modern építészet elegye díszíti, a Nićin-palotában vannak a legpárizsiasabb üzlethelyiségek és boltok egész Szabadkán. Minden más épület a kicsiny ablakoktól és kirakatoktól szenved, míg itt az építészek – az üveg segítségével – mindent felfedtek. A legömbölyített homlokzatra két figurát is felhelyeztek: egy férfit kalapáccsal és egy nőt sarlóval, két olyan szerszámmal, amely meghatározta sorsunkat és amelyek között a későbbiektől igen hosszú ideig folynak majd életeink. Az asszony a sarlóval ezen az ,,igazi" oldalon áll, ő mindent lát. Mindössze öt-hat lépésnyire tőle, a legömbölyített homlokzat túloldalán a férfi, kalapáccsal a kezében a túloldalon álló épületben lévő hentesüzletre lát rá, és alig valamire Szabadkából.Ugyanazon az épületen, hasonló jelképekkel, alig-távolságra egymástól ez a két figura teljesen különböző Szabadkát néz és lát.

Nem tudni pontosan, ki alkotta meg ezt a két szobrot. Bela Duranci, noha nem talált mellette szóló adatokat, úgy véli, Kara Mihály lehetett, de róla se tudhatunk többet. De hasonló két figura látható a híres bécsi szecessziós stílusban emelt Artariahaus épületén, amelyet a századelőn Max Fabiani tervezett.

Amikor Milosav Nićin lebontatta a régi épületet és helyébe emeltette bérpalotáját, nem felejtette el, hogy ezt a sarkot Farkas József fűszerüzletéről ismerik. Úgy tűnik, ezért vette meg a boltot, hagyta meg a Farkas nevet, ám mindenütt reklámozta, hogy a bolt új tulajdonosai a Nićin testvérek. Tudta, mit jelent a jó hely a jó bolt számára. És úgy tűnik, azt is tudta, mi a kereskedelem. Azt meséli Bela (Duranci), neki pedig nagybátyjai, hogy Nićinnek a kisujjában volt a marketing. A nagy kirakatban napokon keresztül egy óriási, meggyújtott gyertyát tartott, amelynek aljában egy kicsi piros rózsaszálat helyezett el. A következő találóskérdést tette föl: aki kitalálja, hogy melyik nap és hány órakor ér a gyertya lángja a rózsához, óriási jutalmat kap. A találóskérdés mellé útmutató is járt: a tippeket csak a Nićin testvérek Farkas-fűszerboltjából származó számlákra lehet felírni. Aznap, amikor már biztos volt a láng és a gyertya találkozása, a bolt előtt hatalmas sorok kígyóztak: az emberek vásároltak, vitték a számlákat, amelyekre tippjeiket írták, majd újra sorba álltak. Az arány természtesen csak az lehetett, hogy egy számla – egy tipp.

A háború után se bántották a boltot. Unionra keresztelték és megmaradt csemegeboltnak. A kirakatok az örökké ott lógó szárított tőkehal füzérek által maradtak meg emlékezetünkben, de itt jelentek meg az első banánok is. Csakis ide jártunk bonbont vásárolni, mert nem más szolgált ki bennünket, mint minden idők legjobb szabadkai focistája, Tihomir Ognjanov Bata, a Zvezda, Spartak és a válogatott híres jobbszélsője. Ember! Olyan bonbont vásárolsz, amit maga Ognjanov csomagol be neked!

A Nićin-palota korzó felőli részében nyílt meg a híres Dubravka cukrászda, egyike az első ,,sminker" helyeknek a városban. Az Uniontól a Dubravkáig esténként a város legjobb srácai álldogáltak (ők sohasem sétáltak), vagy legalábbis azok, akik annak tartották magukat, előttük – akár egy film – zajlott az élet. Precízen követhettek tekintetükkel minden sétáló lányt, és készülhettek arra, hogy a megfelelő pillanatban, amikor a lány az Union felé – őfeléjük – néz, akárha egészen lezserül, ők egészen más irányba nézzenek. Ezt tartották a csábítás egyik legmérgezőbb fogásának. Figyelemmel kísérhették, melyik pár a színházépület hanyadik oszlopánál találkozik, ki késik, ki dühös emiatt, és adottak-e egy esetlegesen gyors hódítási közbelépés föltételei. Erről a pontról abszolút felügyelhették az összes szabadkai moziból kiáramló tömeget, annak alapján, hogy a Jadran felől vagy el a Spartak mellett a Zvezdából vagy a Vuković utcán keresztül az Avalából (előtte és utána Lifka) hömpölyög-e az emberáradat, megfigyelhették a sétában helyet foglaló új arcokat, és elkönyvelhették ennek a többórás tevékenységnek az eredményét is : ki kit kísér haza?

Az, hogy a Nićin-palota sarkáról az egész várost be lehetett látni, ezt a helyet örökre a legfontosabb ponttá tette, a legjobb kitekintés a sarlós nőfigura alatt volt. Ide valamivel korábban kellett kijönni és elfoglalni a helyet, így is akkora volt mindig a tömeg, hogy nemritkán kissé féloldalvást kellett álldogálni. Az outsidereknek eszébe se jutott, hogy beszálljanak ebbe a műsorba. Az előkelő szabadkai ,,sminkerek" előtt egy kolportőr újságot árult, örökké hihetetlen hírekkel. Valódi mozi volt az a hely: állnak és néznek, miközben Szabadka ,,in live" megtörténik önök előtt.

*

Továbbra is ez a legszebb szabadkai látvány. Pontosabban innen esik a legjobb rálátás Szabadkára, de nem fordítva. Nem csak az öreg Farkas jött rá, hogy ez a legkiválóbb hely Szabadkán a bolt számára. Felfogta ezt a számtalan viszonteladó, aki ronda kartondobozain kínálja a hiánycikknek számító cigarettát. Gyakran előfordul, hogy a Nićin-palotában lévő trafikban nincs cigaretta, de előtte igen. Ha már így beindult az alternatív kereskedelem, akkor beindult az alternatív vendéglátóipar is, így nem lehet elférni a sok pattogatott kukoricát, gesztenyét, főtt kukoricát és újságot is kínáló árustól, maga a hely pedig rivális nélkül a legpiszkosabb része a városközpontnak. Most sincs itt egy lépésnyi hely se.

Nincs annyi hely, hogy odaálljon a régi Union elé, a sarlós nőfigura alá, hogy nyugodtan megszemlélje azt a félkört balról jobbra, hogy szemében ott legyen az egész város, és megláthassa, mi is történik pontosan Szabadkán és Szabadkával.

*

A legismertebb szabadkai bolt áruval teli pincéjébe valaki egy petárdát dobott 1998 telén, ami nagy kárral járó tüzet okozott. A Trgorpromet nagy odafigyeléssel újította fel a boltot.

Lovas Ildikó fordítása