Gulyás László
álmatlan éjjelek*
megjött a vonat a palicsi állomásra
pöf-pöf pöf-pöf
jön a vonat megy a vonat
pöf-pöf
macska dorombolása
zongorazene
akkordok gurulnak zongora
elment a vonat
nézzetek utána
emberek szedjetek szőlőt
szőlőszemek
pitty-potty pitty-potty
most csendet kérek
szép hosszú nagy csendet
aztán lépjetek rá
a piacon rengeteg dinnye
édesek mézesek
jönnek a vonatok pöf-pöf pöf-pöf
mit hoztok vonatok?
lisztet hoztok
rengeteg liszt
szép fehér akár a nők melle
csend
szép hosszú nagy csend
hideg van emberek
hideg van elfagyok
hideg van
menjetek templomba
menjetek lomtárba
vegyétek elő az imakönyvet
imádkozzatok
imádkozzunk zí züm züm
nők asszonyok emberek
lányok apró gyermekek
fákon fák alatt
te nő gyere közelebb
megmászlak mint a fát
éltem én már
s írtam annnyi de mennyi verset
múltról jövőről
én a múltból jövök
de az se minden
beszéljünk magyarul
beszéljetek magyarul
szépen finoman
dugjátok a nyelveteket
a szátokba
Budapest fölött az ég
derült borult
ilyen is olyan is mint az élet
hogy elszaladt
derült-borult
de szép volt
mint Budapest fölött
az égbolt
emberek hova siettek? dolgozni
gyárakban üzemekben?
mennyi a fizetésetek?
semennyi amennyi valamennyi
épp hogy jut sóra
két falat semmirevalóra
menjetek nyaralni
üljetek fel a lóra
lignitbányák hol vagytok?
köpjetek ki a földből
szerkesztőségek talpra
7 NAP
tala – nem erre amarra
verset írok
ha leközlitek
fasza gyerekek vagytok
egerek és ökrök
sarokbaszorított öklök
(szép sor született
most bújt ki a tollból
pihés fölrepül)
teszek a tűzre
utána írok hogy fölmelegedjek
Jacsó Jani bácsi
megette a mérget
ez rendben is volna jól van
illetve dehogy
odanézzetek ott jön
az az aranyos édes
édesapámnak testvérbátyja
s annak komája
a matyi bácsi
szép idegen ritka szavak következnek
ülök a tökömön
működik a bökömön
dugjátok a nyelve
húzzátok a nyelveteket a szátokba
ne ugráljatok itt
százszor megmondtam
ez micsoda bögre?
bele akarok bújni
s ezek a rongyos lapok versek?
mint a kecske-
rágott levelecske
esik az eső
orvosok diákok vad népek
értitek-e a gondolkodás
legfelső fokozatát?
az életben pedig ügyetlen vagyok
múltkor a diliházban
alig találtam a fogast
olyan kicsike gondoltam
ott kerestem a sarokban
ámde amott volt
emberek ronngyosak
irkalapjaim mint a kecske
a kecske megrágta
a verseimet megette
mindegy
voltam én színész Budapesten
iskolákba jártam
vizsgákat raktam le
áztam
melegben hidegben
izzadtam fáztam
s hol van mindez? a Sóstó-szélen
egy kapanyélen
ember ki vagy hol vagy?
leütlek fölemellek
csak úgy tudlak fölemelni
darabokká leszünk emberek
Etelka adj pénzt
hogy megehessem
meg merjem enni azt a keveset
ami maradt még
itt a palicsi postán
a többi hol van?
elhordták az egerek
hát jól van
elfogtak egy betörőt
bíróság mit sírsz?
ezerkilencszáz huszonegyben
mondjátok meg
mondjátok meg az igazat
ördög a szátokba
magas a bíróság
utaznak liften föl s le
az aktatáskákban mi van
röpcédulák?
emberek ássátok ki házamat a hóból
betakart a tél
behavazott az élet
az életet kijártam
a palicsi réten
jártam én a ludasi réten is
vizes az ingem
úgy vettem ingyen
ott a kötél
a kötelesség
lógok a falon a gerenda mellett
ott a kötél
jöjj közelebb édes
én félek
tehenek és borjak
legelésznek sorban
meddig tart ez a helyzet?
addig én meg fogok fagyni
szépen csendben
megy a vonat köszön a vonat
köhög köhécsel
jó reggelt jó napot
itt van Palics
népek figyelem
a legszebb tó a világon
álmatlan éjjelek nappalok
idegen ágyon
legszebb tó a világon
kipattant egy gondolat
repül távolodik
itthon fekszem álmatlan ágyban
engem nézz emberiség
halljátok a hangomat?
remekmű lesz ebből
és ebből a gyerekből
évek múlnak el
urak s emberek
van nektek egy kis ész a fejetekben
egy kis ép ész?
fapuska fateknő favora
favödör
favilla és kanál is
fatál mily fatális
városok következnek: Zenta
Zombor, Zimony Kanizsa
Horgos Topolya Moholy
és ez a kis Palics
a drága
Palics itt vagy mellettem
Palicskám Palicska
gyönyörű vagy mint
egy talicska
villamosok csilingelnek 1984-ben
jön a parancs:
szedjétek fel a síneket
park padok
s ott a Víztorony
napok óta ott áll
hófehér tök
csontváznak koponyája
emberek gyerekem lesz
foglalkozása kapás
kapa kapaszár kapagyök
beszéljünk másról a nap ragyog
szabad vagyok
enyém a világ
fű fa virág
szervusz Szabadka
sok kis fapadka
jó napot mák ibolya jácintka
tűzfészek
boldogok leszünk majd
elkéstem a vonatot
tehenek és borjak
legelésznek rendben sorban
csendben
hagyjuk az írást most
mit csináljak
gyújtsam föl a házat?
szalonna pirított hagyma
sok finom étek
hányan soha ilyet még nem éltek
(erőltetett mosoly)
nem arról kell gondolkozni
hogy fogok kitelelni
szívbillentű és zongora
az is valami
voltam én valamikor erdész
erdők ifjú kerülője
öreg erdők kerülgetője
pénteken szerdán
Boriska szép lány
ez még a jövő költeménye
ilyen az élet mostoha
dinnyék kerek fejecskék
bűnét elkövette
az élet megbocsáthatatlan
az a sziget lakatlan
lement a nap most van leáldozóban
a lavór-valóban
ez így van Ilona
(verssor a múltból)
jaj ki ne mondd az igazat
de hisz én félek
ajándék meglepetések újévre
majd hazatalálok
amikor ha boldog és
öregkort érek
írok akkor majd sok szépet
gyere Jóska verseljünk
versenyezzünk
legszebb dolgaim álomban írtam
mi ez itt? semmi
most jön az irodalom
birodalom
világösszeomlás
ami sok az sok
á most ezért a sorért keljek föl
elhagytam Hajdújárást
majd itt nálam megalszol
megigazítom az ágyat
mért nem mész ki hallod
nincs merszed?
szeretlek török szép Kanizsa
(fütty) ez igen
olyan szégyenlős ez a magda
legszebb verseimet
otthagytam elvesztettem
Kanizsa cserép-Kanizsa
csöppet sem tudok aludni
aludttejet kérek
jaj de sokat írtam
és sírtam
körmölget jegyezget mondták
kapirgál
irkál-firkál
jaj a tűz
kialszik!
emberek én okosodom
ez mi?
egy légy belepottyant a levesembe
verset írunk fütyörészünk
miből lesz a dal dalocska
a legszebb rózsát elfújom
a neve Jutka
szaladok elébe
meg is csókolom
csók és ölelkezés az élet
ezt a versemet
fordítsátok le magyarra
gikszer bóbita
ma találkoztam orvos Fehér Ilonkával
hon- és otthontalan
csendélet: zsíros kenyér
és piros alma
örökzöld dallamok
elmúlt az újév
és minden rendeződött
ez lett volna
a legszebb költeményem
ó micsoda sírbolt
(a bolt az égre értendő)
ez épp jól jött
T. A. meghalt
örökre hű maradt hazájához
mi verselgetünk
hopp egy szempillantás volt csupán
őrület lisztörlemény
ezeket a verseket elviszem
Kanizsára
Kanizsára
megy a gőzös Kanizsára
fogy a cigaretta
ébren voltam én
meglátogatott egy vallásos ember
próbálozott velem
megpróbált becsapni
lyukra csalni
írok a kezem reszket
Jóska vágd ki a huszonegyet
november derekán
feljött a nap Kanizsán
ó csak szerethetnélek
zseb zsebrádió zsebszótár
de hisz ez a Magda
a fogászaton voltatok
az ambulancián?
hulla
nulla
este van megyünk a siralomházba
de hisz én sírok
mikor levelet írok
punk tum
ma nincs tovább
jöjj ábel a rengetegben
rengeteg az erdő erre
vállára vette a hírnév
híres ember voltam én is
valamikor
még gyerekfejjel babért arattam
korán kezdtem
és korán abbahagytam
(vagy félbemaradtam?)
pfuj de büdös van itt
tényleg
este van elmék egyet sétálni
köpök a levesetekbe
kupeckodunk kereskedünk
levesezünk
pereskedünk
te hallom kereskedelmi
felügyelő lettél
én egy kicsit selypítek
madzsarul
szerettem szőkét barnát
akinek pénz kell
s vént aki fizet
de legjobb volt Magdolnával
(legjobb lett volna)
szerelem gyönyör bájital
megy a munka
megy a munka
így kell annak lenni
szerelmi óbor
(jön az utókor)
elélvezett a vén kurvája
lecsúszott és legurult
az ágyról a sárba
megy a munka megyeget
ó istenem
hogy te milyen mafla vagy
elmegyek az erdőbe
szegény Pirikém
jaj de nehéz ez az élet
megjött a belügy-
a külügyminiszter
az állomáson most fognak vele
kezet
már itt van Kispalityon
kinevetik a rigók
jó ebédhez szól a nóta
piszke ribizlis fóka
te ember itt vagy a tudatomban
ez a pici virág
ó szegény Ibolya
szögénység szomjúság
éhinség szomorúság
s ő szövögeti a verseket
javítgat ellenőriz
sárarany voltam én minden
akadémiai tanár
s mi lett belőlem?
rongy poéta
és minket emleget majd olykor
az új kor
s néha-néha az utókor
szar ez az élet
majd másodikán
rendezik talán Kanizsán
kicsinyek és nagyok
nőstények betegek árvák
lárvák
angyal vagy-e?
ördög vagy-e?
nézz az égre köpj a földre
köpj az égre nézz a földre
s mindez miért?
életem elhanyagoltam
elélveztünk
elér vesztünk
soha se nincs későn drágám
érti aki érti
majd megérted holnap
izmusok következnek:
szadizmus fasizmus kapitalizmus
kommunizmus
világuralom
a jövő hónapra decemberre
mit üzenjek
mit ígérjek rendet?
Antal bácsi beteg
végelgyengülés
micsoda cifra ötleteim vannak
Gulyás László vagyok
javítóintézet emberiség
emberiség-javító intézet
hát ez mi?
leesett egy falevél
ekkora dobbanás volt?
szívdobbanás
úristen
világegyetem munkaakció írótábor
mi volt ez? füst
légy a levegőben
tervrajzok vázlatok
emberek sétálnak a ligetben
szagolnak virágokat
ott szabadság s itt?
itt is
már szabadság minálunk
leesett a gatyaszárunk
macskák egerek állatok
ó milyen állapot
macskák egerek állatok
jó lemaradtatok
a temetőben lentről-fentről
szagolnak ibolyát
ki ezt ki azt
ki kit szeret
s van aki alulról szagolja
virágszabadság
bűnbánat bűnbocsánat miegymás
ánat-bánat s ha igaz
itt írásszabadság van
író bíró
zsebbe levélbe síró
erre-arra gyermekstílus
szívröhej
ezt a verset írja
Gulyás László
1984 novemberében és decemberében
valakinek
s nem tudja minek
nevess a fülembe
szépen csendben halljam
ez világirodalom
eladom kinyomatom
csak addig el ne pusztuljon
a világ
nap fogyatkozóban
nép felindulásban
ilyen az élet
virágösszeomlás
ilyen az élet
disznóólban
disznószőrben
disznózsírban
diszkószarban
Napóleon császár hol van az már
na ó Leon?
szállnak a darvak gémek
a denevérek
ő rámol rakosgat
az asztalon
mindent a helyére tesz
mi lesz holnap?
ki tudja ó ki tudja?
hol van Etelka?
mi lesz holnap
de hol van Etelka?
ismerek egy szót: félnótás
az utcán téma virág
hozd be ez utánzat
hát kinthagyom
itt irodalom van
fűben virágban
ezek az én saját verseim
hordom magammal
úgy írtam emlékezetből
saját fejemből
hol vagytok költők csecsszopók?
tingli-tangli
öreganyád hogy van?
visszapillantás:
villamosok csilingelnek a múltban
hol erre hol arra
(plágium magamtól)
rokonság
összefogás szolidaritás
kinn a földeken
s a gyárakban üzemekben
ők vasat esznek
papírzsák könnyrongy nefelejcs
ne viríts
ne vidíts
nyerészkedünk?
heréskedünk?
kinek dalolom én ezeket
a verseket?
mondd hangosan
hangosabban
még hangosabban
én egy kicsit siket vagyok ám
ki vagyok én?
költő és detektív
egyszemélyben
s hol van az igazolványom?
megették a férgek
nekem arra nincs szükségem
úristen táncsak nem
a régi verseimet írom?
ez az én stílusom
szétszed összerak koncol-boncol
sorokat virágokat
elmebetegek írnak így
nem lehet kiolvasni
orvosok írók á nem
(belesandítok egykori dolgaimba
régi vers
címe Pillantás a nyárból
szól erről-arról
vonatról vonatokról)
ez az
ez vagyok én
régóta régen
igen ott egy sápadt virág az égen
lámpavirág
libatoll fatuskó hó
hisz ez egy göröngy
Eleonóra
később nézzél le a tóra
ki vagyok én?
bimbócska virágocska levelecske
öregecske
lehullok a porba
ez az én stílusom
vicces stílus
hajlékony gördülékeny
én is tudok valamit
J. te a verseidben főbíró lettél
azt emlegeted
lopások rablások
pöntyögsz
s némikor odavágsz
az asztalra
jé kialudt az ironom
a cigarettám
elmezavar siralomház
zavarócska
ott szalad egy egér
egér egérfogó
e sorok nincsenek sorban
összevisszaság
s mi van még?
szenzációs felfedezés
természetellenesség
szexualitás
úgy születettűegyéves kétéves hároméves
nem akárki ritkaság
Kamillák Kleopátrák
ültetvények virágok fák
szóljatok hát
van-e köztetek ritkaság?
és tovább a vers
az Ilonkáját neki!
(káromkodás)
sicc titkok macskák állatok
az nem
ott azok közt nincs
kan kutya
kan a kant nem csak szereti
a vers folytatódik
nem t'om ott voltak-e önök
a harisnyabálon?
izmok rángása
frissesség ügyesség rugalom
rugalmasság
rugalmas ág
az ott nem kint a levegőben
kalapácsok
kipp-kopp
kopogi nekopogi lekopogi
édesem
fogtál-e ma egeret?
kirántva szeretem
ropogósan hisz oly szelíd
a kapanyél a kaszanyél
s mindenféle szerszámok
ásók vödrök
sírbamerülők
(mert még a sírok is becsöpögnek)
bányák
köpködjünk pöf pöf
jönnek a széndarabok
éhes a nép
és üvegek mindenfélék
láthatók láthatatlanok
sörösek borosak
pirosak porosak
hideg van
én egy hideg házban lakom
hideg ház ez
tegyél a tűzre
idegház ez
idegházban
ott is voltam valamnnyi ideig
hideg van
köpjél a tűzre
újra a vonat
jön a vonat megy a vonat
itt a szén
jönnek a széndarabok
éljen a hazám
a vers folytatódik
fázol?
édesem helyrehozlak én téged
helyrepuszillak
ó ezek a napok
hajak hajszálak
búsak fehérek
szőkék barnák feketék amilyenek
fejek
hajasak hajatlanok
szívtrombózis trom
trom trom trom
trombitálnak már valahol
ilyen az élet
juj elélveztem
elvéreztem
amit ittam kipisáltam
savanyút keserűt
ételhordó sose voltam
az ott áll az asztalon
anyám emléke
remekmű valamikor
leves volt benne galamb
s különféle eszközök
kanalak tányérok lábasok
éhinség jóllakottság
teltség nyomorúság
(Afrikában naponta többszázan
éhenhalnak)
edények koccanása
zsebszó zsebszótár
szavak szétszedése összerakása
ebszótár
kacsintsál már egyet
ég s föld érintkezése
mosolyogjál
madarak éneke csip-csirip
fecske
merre jársz Pirike?
madárének csip-csip
mosolyogjál
mosolyogjál
a kéményen egy csillag
hála a magnak
ez itt egy másik verssor
a bank
tele ürességtől pang
legépelem kiadatom
olvassák majd
mcskák egerek
fecskék seregélyek seregek
s emlegetnek
a lószaron csevegő téli verebek
a pipiske
aki a tavaszt kicsípte
verebek
uradalmak
üdülő
zúg az erdő hív
húz az erdő
nyakig benne vagyunk a pártban
idegösszeomlás
tányérok forognak
c. e. r. u.
ceruza kellene nekem
belháború Amerikában
ez az óra bolond
s akkor bolond amikor cserreg
néha okos is
brű brű gyomorkorgás
brühühű
nem kaptam a fülibű
egyél és csókolózzál
brű brű gyomorkorgás
néha egyél is
bőrt és szalonnát
hát bűnös az én gyomrom?
beszélni sem tudok már
villámlott egyet
ez jó jel növénynek
nehéz a fejem
holnap fölakasztom magam
a pincében
ez be van rezelve
hej-haj liliomszál
lengj lengedezz
jobban erősebben
hiszen te gyönge vagy
liliomszál
li-li li-li-om-szál dadogok
dadaista vagyok
hascsikarás gyomorkorgás
pacsirtaszó
televagyok félelemmel
csuklás összecsuklás
valahol majd kiengedem
a fülemen a számon
szívtrombózis tamburazene
hullaszag
de hulla szaga van már ennek
a jóembernek
hulla te szép nulla
nyakig benne vagyok
rosszul tetszik
lenni vagy nem lenni?
pofonrúglak
áj de nagy megtiszteltetés
joptvoju máty
mikor lesz május elseje?
zenészek zenebona
tolvajok vagytok mindannyian
vaj tollsöprű
toll-vaj-söprű
szegény M. ki van elégítve
az a nagy erős ember
milyen gyönge virágokat szed
a fák a tölgy
jól ismerem
ez az a völgy
én méhecske voltam
Ilona hol van?
itthagytam az egyik lábamat
kiszakították
Ilona hol van?
Ilona mért nincs itt?
Ilona hol van?
Ilona nem lesz már többé itt
sehol és soha
(1984.)
A szerzőről
Gulyás László 1944. április 1-jén született Hajdújáráson. Az elemit lent, Öreg-Ludason kezdte, majd Palics környékén, a Bíbicháti iskolában folytatta és fejezte be, s úgy látszott, ezzel véget is ért számára az ilyenfajta okosodás. De később Palicson, az '50-es évek vége felé, mint figyelmet keltő gyermek-versíró – bíztatásra és segítséggel – még nekirugaszkodott, de hamarosan abbahagyta. Ezután újra alkalmi munkákat vállalt vagy állami birtokon kereste a mindennapit, közben írt; versek és kisebb prózai munkák kerültek ki tollából, melyek többnyire meg is jelentek lapjainkban – 7 NAP, Híd, Dolgozók – de leginkább az Ifjúságnak Fehér Ferenc szerkesztette irodalmi rovatában. Fehérrel évekig leveleztek, a szerkesztő leveleinek tanúsága szerint és nem mindig zökkenőmentesen.
Közben történt valami Gulyás Lászlóval, hogy mi, azt nehéz lenne megmondani, kibogozni, még így, a komplett kézirat és az események ismeretében sem. Nem érzett elég erőt? Csalódások érték, csalódott magában, másokban? Zárkózott, elhúzódó, félszeg természete reagált úgy, olyan végletes módon a körülötte keletkezett, szokatlan, lármás eseményekre? Nem lehet tudni. Tény az, hogy 1960 körül, amikor már elfogadták, számítottak rá, támogatták (anyagilag is), ő váratlanul hátat fordított az irodalmi életnek. Mint költő eltűnt szem elől, de az írást nem hagyta abba, csak a ,,termelés" csökkent le nála óriási mértékben. Költő- és írótársai, festők, akik az '50-es évek végén gyakran keresték fel Kővágón, a Böge menti kisházban, lassan elmaradtak, nem járt fellépésekre, azt hiszem, igazából a közlés sem érdekelte.
A munkát tehát folytatta, s még sokáig – az 1971-ben történt megbetegedése idejéig, ami után ritkábban fogot ceruzát, és onnan tovább, egészen 1984–85-ig, a hosszú versekig – vitte, sodorta csodálatos gyermek- és kamaszkori élménye: a költészet.
Ez az igen furcsa, a jókedv, a humor és gúny színeivel játszó, azonban mélyen fekete alaptónusú ,,szöveg", ez a törmelékes, szerkesztetlen, csapkodó-csapongó, sokszor illogikus vagy annak látszó, végtelen hosszú vers, melyhez sajnos helyenként elkerülhetetlenül hozzá kellett nyúlnom (de ilyenkor mindig az anyag parancsolt, szándéka vezetett), és amelyről valahol ő ezt mondja: ,,ez lett volna a legszebb költeményem" (hogyan, mikor lett volna?), ez a furcsa, különös szerkezetű és beszédmodorú verse, az utolsó, amely a már évek óta kiújuló és egyre súlyosbodó betegsége ,,látomásos" napjaiban íródott, nem sokkal újabb kórházba s onnan a túlsó Kanizsára kerülése előtt.
Nem volt erős, életrevaló, tudtuk, ő maga is világosan látta önmagát és küzdött sorsa és tragikus lelki alkata ellen, de hiába.
Meghajlott a terhelés alatt és kettétört. Ő nem elviselni, kibírni, hanem – sokszor oly csodálatos módon – megírni tudta az életet.
,,Jöttünk lefelé az úton s láttuk,
ahogy előttünk feljön a másik nap:
a hold."
írta A másik nap című, egészen korai kis remekében.
Igen, a hold. A holdat kapta, az volt és maradt az ő igazi napja, melynek, tudjuk, ideje az éj, a tömérdek fogalmi lehetőséget sugalló, titokzatos éjszaka.
A kéziratok 1988 táján kerültek hozzám. Volt a paksaméta közt két nagyméretű, fakult cserépszínű iskolai füzet. Ezekben a füzetekben tartotta mindenét, féltve őrzött, összes, de egyetlen vagyonát, és vitte, hordozta magával mindenhova, 1978 óta igen kalandos útjain, egyik helyről a másikra. Az egyik irkája, melynek a fedelére a vonalazott vignettára ráírta, hogy Gulyás László versei és alatta egy szó, bizonytalan, meg-megbicsakló betűivel: Megőrizni, ez a füzet egy, már jóval korábban összeállított verseskötet volt, A másik nap címmel. Tavaly, amikor végre hozzáfoghattam és foglalkozni kezdtem a kézirattal, lapozgattam, már tudtam, az 1984-es hosszú vers után bizonyossá vált számomra, hogy sajnos ez az írói pálya sajnos lezárult, befejezettnek kell tekinteni, tehát ennek megfelelően kell róla gondolkodnom. A régi, eredeti kötetcímet végül, hosszas töprengés után meghagytam – sőt, késve ugyan, de igen jónak, zseniálisnak találtam: többértelmű, a költőre illő, nagyon talányos – de már az összes, sőt vers és próza megjelöléssel. A kéziratok rendezetlen s az írói pálya lezárt voltának megfelelően, a művek keletkezési sorrend szerinti összeállítását láttam az egyetlen elfogadható megoldásnak. Itt is, mint néhány más téren kisebb problémák adódtak: hiányoztak a dátumok s ahol volt keltezés, csak év vagy csak az egykori megjelenés helye és időpontja szerepelt. A szerzőt ez alig érdekelte vagy maga sem tudott már segíteni. Ilyenkor a stílus, a téma s a visszaemlékezés esetlegessége szerint alakult a sorrend.
Hát röviden ilyen volt Gulyás László élete, az akkori, az elmúlt és különös, nagyon furcsa, titkokkal teli pályaútja, és így alakult, jött létre ez a könyv... benne az életnek és költészetnek, költészetünknek nem mindennapi ajándéka.
És hol van most, mit csinál ma a költő?
Itt van, közel és mégis messe tőlünk, holtak közt, akik még élnek. ,,Idegházban", ahogy ő fogalmazott. Cigarettát csavar magának, másoknak, öregeknek, asszonyoknak, tehetetlen, angyali öreg gyerekeknek. ,,Miért nem írsz valamit?" – kérdeztem tőle nemrégen. ,,Kifogyott... kifogytam – mondta – túl korán kezdtem, alig múltam tizenkét éves."
Szóval füstöl, lehajtja fejét, hallgat. S mint régen, még a versek előtt, újra csupa titok, nem tudni kicsoda és mit gondol. Néha föllát, az udvaron meggyújt egy szénakazlat, beleugrik, máskor – ha oka van rá – székkel bever egy ablakot, azután újra hallgat, füstöl és néz maga elé vagy kifelé az ablakon. Hosszan néz, elnézi az értelmetlennek tűnő külső vonulást, a mozgó időt, aztán elfordul, mert mindegy neki és ebben is igaza lehet. Ilyenkor azt gondolhatja: talán nincs is már meg a világ, elpusztult, csak ez a kerítéssel körülvett épület áll még – ha volna igazság, biztos nem is lehetne másképp –, újra gyermekké vált, elhagyott, szelíd lakóival, esetleg a Böge csörgedez tovább valahol messze, de már annak sincs semmi értelme, mert nincs aki nézze.
Szabadka, 1997. júniusa, G. Masa József
G. Masa József szövegében a szerző határozott kérésére semmilyen helyesírási vagy stilisztikai változtatást nem eszközölt a szerkesztőség.
* A másik nap című megjelenés előtt álló kötetből