Hovány Lajos
Helmut Weigel szabadkai
munkáinak számbavétele
Helmut Weigel vízépítő mérnöknek a Palicsi-tó
vízgyűjtőterületén végzett munkájáról elsőnek Szöllősi Gyula és Tóth Bagi Anna
1970-ben, a szabadkai Vízműben elkészített Istražni radovi na rasterećenju
Jezera Palić od otpadnih voda című tanulmánya emlékezik meg. Azt az
1952-ben elkészült városi szennyvíztisztító sémáját mutatják be, amit a
Szöllősi Gyula-féle A Palicsi-tó elhalása és felújítása című, 1973-ban
kiadott könyv is szóvá tesz, illetve, amit az 1987-ben megjelent A Vízművek
huszonöt esztendeje című könyv Plesztovics István-féle, A
szennyvíztisztítás című fejezte is részletesen ismertet: ,,1952-ben
Helmut Weigel mérnök megadta a szennyvíztisztító sematikus tervét. A
létesítmény építését a Cservenka és Zenta felé vezető vasútvonal közötti,
természetes mélyedésben irányoztak elő. Három medence, egy csatorna és négy
kavicsos szűrő építését látta elő… A szennyvíztisztítás folyamata tehát a
cservenkai vasút déli részénél kezdődik, és a zentai útnál fejeződik be. Az
óriási felület lehetővé tette volna a természetes tisztulás folyamatát és az
ülepítést. …A Szerb NK egészségügyi felügyelősége és az Egészségügyi Intézet
szakbizottsága, 1958 októberében sürgős intézkedéseket javasolt a Palicsi-tó vizének
mentésére. Retenzió létesítését és a Palicsi-tó medrének gáttal való
elválasztását javasolták, a zentai úttól keletre, és előirányozták a víz
klórozását a csatorna kitorkollásánál’‘.
1992-ben Vass Géza a Simboli na vrhu tornja Gradske kuće
című beszámolójában a Városháza tornyáról leszedett kereszttel kapcsolatos
kutatásait összegezi. Az Új Hét Nap 1994-es évfolyamában közzétett Kereszt,
csillag, kereszt... című cikkében ennek kapcsán a következőket is
megállapítja: ,, A leemelés körülményeiről Jancsó Károly a végrehajtó
bizottságnak tett jelentéséből értesülhetünk, miszerint a vaskeresztet és a
címert két részben vették le. Először 1949. április 22-én az 1,80 m széles
keresztet, amelyen 12 munkás 6–9 órát dolgozott, majd 1949. június 14-én a
címert, ezt 12 munkás végezte el 4–9 óra alatt. Különösebb állványzat nélkül
egy kis állás segítségével. A munkások a feladatra önként jelentkeztek és saját
felelőségükre végezték el. A munkálatokat egy Weigel nevű mérnök irányította
német tervrajzai ma is megtalálhatók a levéltárban. A mérnök és a munkások is
valószínűleg német hadifoglyok voltak, ezért hangsúlyozták az önkéntes szót’‘.
Weigel szabadkai munkássága egy 1998. december 8-i
levelében kerül újra terítékre. Ezt Mirko Bačlija, a népbizottság 1952. július
1-ig volt elnöke írta. Kiderül, hogy Weigelt, aki München csatornázásának
főtervezője volt, Goroda orosz parancsnok javaslatára alkalmazták a város
kötelékében.
Palicson előbb egyedül, majd pedig feleségével és két
fiával a kertészházban lakott.
Munkája a város vízellátási és csatornázási tervének
elkészítése, a szennyvíztisztítással kapcsolatos ügyek, és a Palicsi-tóba
levezetett városi csapadék- illetve szennyvíz okozta problémák megoldása volt.
Megállapítása szerint a város vízvezeték- és csatorna-rendszerének kivitelezése
mellett el kell vezetni a tóba összegyülemlő víz egy részét, illetve szükséges
a tóvíz hígítása. A problémák feloldását a Duna–Palics–Tisza-csatorna
kivitelezése jelentette volna.
A költségesnek ígérkező vállalkozás helyett a Tisza–Palics–Tisza-csatorna
tervét készítette el. A müncheni megoldástól eltérően, elvetette azt, hogy a
tóban összegyülemlő, a tó áradását előidéző városi vizet öntözésre használják
fel. Ezeket a Tiszába szándékozta levezetni.
Vázlatterve három év alatt készült el. A palicsi
Nagyvendéglőben megtartott bemutatón a Belgrádi Egyetemről dr. Nedić1, a Zágrábi Egyetemről
Zágráb csatornázásának főtervezője, Ljubljanából egy építésztanár, Marko
Bačlija, mint a népbizottság elnöke és De Negri Ferenc, Oton Tomanić,
Stefanović és Kladek szabadkai mérnökök vettek részt. Egyetértettek
javaslatával, hogy a városi vizek a tóba folyjanak le, azzal a kikötéssel, hogy
szükséges a tóvíz tiszai vízzel való hígítása. A terv kivitelezését nem csak az
akadozó áramellátás, de a nyomócsövek beszerzésének nehézsége is
megkérdőjelezte.
Helmut Weigel tehát a szakirodalom és a Bačlija-féle levél
szerint Szabadka több építészeti, főleg vízépítési problémájával foglalkozott –
a Tisza–Palics–Tisza-csatorna vázlattervét 1952. július 1-ig fejezte be.
* * *
Áttekintve a szabadkai Történelmi Levéltárban található, az
1948–1953 közötti időszakra vonatkozó tárgymutatókat és az 1952-es, illetve
1953-as jegyzőkönyveket, Weigel Palics környéki munkásságáról a következők
állapíthatók meg:
– a levéltárból kivett, így a kutatók számára elveszettnek
tekinthető, 32976 jelzetű dokumentum híján csak az derült ki, hogy 1948-ban a
csatornahálózat kivitelezésénél alkalmazták;
– 1949 februárjában, illetve márciusában a Városháza
tornyán volt kereszt ügyével volt elfoglalva;2
– családja valószínűleg 1950-ben került Palicsra;
– 1952. november 7-e előtt a nagykárolyfalvi (Banatski
Karlovac) csatornahálózat gerincvezetékénél szintezett, valamint
– 1948-tól 1952-ig fizetést kapott a várostól.
1948-ban Weigel nevének említése nélkül felvetődött a
Palicsi-tó friss vízzel való ellátásának szüksége, illetve a
Duna–Tisza–Duna-csatorna tervének elkészítése, ám e tárgyak sincsenek a
levéltárban.
Szabó Gábor 1952. június 18-án írt levelében, hivatkozva a
tanács 17-i döntésére, a Palics-rendezés főtervének megrendelését kérte.
Stevan Sič 1953- február 21-i levelében a hamarosan sorba
kerülő Tisza–Palics-csatorna kivitelezéséről szólt. A tanács február 4-i
döntése alapján felsorolta a Tisza–Palics-csatorna kivitelezési bizottságának
tagjait: Ljubomir Ninkov, Oton Tomanić és Blaško Ivić – az utóbbiak szabadkai
mérnökök.
1953. október 16-án Kocsis Nándor, a Zentai Víztársulat
igazgatója a szabadkai népbizottság elnökének írt levelében, az újvidéki
Hidrozavodban szerzett értesülésére hivatkozva, hogy a Tisza–Palics-csatorna
kivitelezésére még nincs elég pénz, a szükséges lépések megtételére buzdította
az elnököt.
* * *
A szabadkai Vízmű archívumában összesen 72 Weigel-féle vagy
vele kapcsolatos dokumentum található.3
Elemezésük eredménye az alábbiakban összegezhető.
Weigel legkésőbb 1948. június 6-án kezdett Szabadkán
dolgozni.
Július 20-tól Oton Tomanić városi mérnök felügyelete alatt
a Május 1 utcai csatorna kivitelezésénél alkalmazták. Dr. Otto Schoenefeldt
terve szerint egy 800/1400 mm-es keresztszelvényű csatorna kiépítése, illetve a
Mlaka-meder rendezése volt folyamatban (1. melléklet): 1948. július 20-tól
1949. július 1-ig három füzetben jegyezte fel tapasztalatait. 1948. október
6-án a Rajić utcai gázvezeték áthelyezésével volt elfoglalva. Négy nap múlva,
október 10-én a Május 1 utcai csatorna építésénél történt balesetről készített
rajzot. 1949 januárjában egy vasbeton áteresz, május 24-én pedig a zentai vasút
hídjának a tervét készítette el. 1950. január 9-i dátummal a Május 1 utca folytatásában
levő Mlaka-szakasz mélyítéséről maradt fenn terve. A Mikićevóra vezető vasúti
felüljáró és a Vágóhíd közötti csapadékvíz csatornájának terve 1951. november
4-én, illetve 1952. március 11-én készült el. A csatornázással kapcsolatos
munkái közül az utolsót 1953. június 20-án fejezte be. Valószínű, hogy ezeket
fogta egybe az ,,1948 Kanalizacija 1949. Originale Prvomajska ul. H.
Weigel.’‘ feliratú album.
A palicsi kút talajtani jellemzőt bemutató rajzán 1949
májusától 1950. február 20-ig dolgozott. 1950. március 10-én egy térképen
mutatta be a környék kútjait (2. melléklet).
A következő nagyobb munkája, ismét Oton Tomanić mérnök
felügyelete alatt, a városi üzemek szennyvíztisztítóival kapcsolatos, 1949.
március 15-én a Gázgyárhoz tervezett szűrőberendezést, április 26-án a
Skrobhoz, május 3-án a Vetserumhoz, 10-én illetve 12-én a Zorkához
szűrőberendezést és ülepítőt, május 27-én a La Pasionarijához ismét
szűrőberendezést, akárcsak június 10-én a Skrob II-höz. A November 29-e
vállalat szűrőberendezésének terve, mint utolsó e sorozatból, 1950. március
3-án készült el. Ezekhez a következő című mappa készülhetett el: Pročišćavanje
štetnih tečnosti, koje se puštaju iz fabrika u gradsku kanalizaciju. Kanal –
Filter Fabrika.
A Kis-Palics elrekesztését feldolgozó terve 1951
novemberéből való (3. melléklet).
A már többször említett szabadkai szennyvíztisztító
sémájának dátuma 1952 júliusa. Elkészítését az 1949. április 6-i és július 15-i
szintézisei is segíthették.
1953. július 20-a és szeptembere között a Šenoa utca C és D
háztömbjeinek csatornatervével foglalkozott.
A tervein olvasható dátumok szerint valószínűleg 1953 őszén
lépett ki a város kötelékéből.
* * *
Az újvidéki székhelyű Duna–Tisza–Duna Vízépítési Vállalat
szabadkai részlegében, a Severna Bačkában a Kanal Palić-Tisa feliratú
dosszié található. Az 1952–1954-es időszakból nyolc tárgya foglalkozik a
Tisza–Palics-csatorna ügyével.4
Az egyik tárgy egy térkép, amin a Tiszát és a Palicsi-tavat
összekötő csatorna nyomvonala látható. 1952. november 28-án a szabadkai kiadású
Hrvatska rijeć-ben D. Djorjdević közöl cikket – címe: Ako već imamo
hidrosisteme za isušivanje, zašto ne izgradimo i sisteme za navodnjavanje.
Tisa-Palić. Isplatila bi se u toku jedne sušne godine. Kiderül, hogy ez
Kocsis Nándor zentai mérnök legújabb tervére hasonlít leginkább.
A Weigel-féle Tisza–Palics–Tisza-csatorna vázlattervének a
felkutatásában hasonló ,,eredményre’‘ jutottunk a szabadkai Városrendezési
Intézetben, illetve a Palicsi Palics–Ludas Közvállalatban is. A további
kutatásokig a következők állapíthatók meg:
a levéltárban talált Szabó Gábor-féle levél a Weigel-féle csatornatervre
vonatkozhat,
a Tisza–Palics-csatorna kivitelezési bizottsága a Kovács-féle csatorna miatt
alakulhatott, aminek kivitelezésére még 1953 októberében sem volt elég pénz.
* * *
A föntiek alapján látható, hogy Helmut Weigel szinte minden
olyan vízépítő problémával foglalkozott, ami Szabadkán minden korban megoldásra
vár. Mivel itt a helyszíni tapasztalatait is érvényesíthette, munkái a
vízgyűjtőterület jellemző hidrológiai adatait is tükrözik.
Ahhoz, hogy tervei kellőképpen értékelhetők legyenek:
a) mikrofilmre kellene venni a szabadkai terveit, illetve a vele kapcsolatos
dokumentumokat – megelőzve ezek esetleges elkallódását is, illetve
b) fel kellene tárni a valahol még lappangó Tisza–Palics–Tisza-csatorna tervét.
