Milkó Izidor

Érettségi vizsgálati dolgozata
a magyar nyelv és irodalom köréből

[Az önképzés elhatározó befolyása az egyéni
tudományosságra s közvetve a közművelődésre]

Ha van közeg, mely az individuális értelmiség fejlesztésére és az egyetemes kultúra növelésére elkerülhetetlenül szükséges, úgy az kétségkívül – az önképzés.

Az önképzés sikere első helyen lehetőségeinknek és hajlamainknak ismeretétől – tehát az önismerettől függ. Mert igen természetes, hogy az önképzés csak akkor vezet valódi tudományosságra és műveltségre, ha oly irányban történik, a mely felé vágyaink és hajlamaink bennünket vonzanak. Tapasztalati adat, hogy az ily értelemben alkalmazott önképzési mód gyakran hathatósabban vezette az embereket az igaz tudományosság kikötőjébe, mint a legtudósabb mesterek oktatása; mert lehet, hogy ezek lelkünknek műveltségét ép oly irányban kisérttették meg, melylyel hajlamaink homlokegyenest ellenkeznek. Ha tehát az önképzés saját szellemünk alapos megismerése folytán helyes irányban történik, akkor az célját téveszteni nem fogja, és épen annyira leend biztos közege az „egyéni tudományosságnak", mint hathatós emeltyűje a „közművelődésnek."

Milyen lesz tehát az önképzésnek befolyása az egyéni tudományosságra?

Kétségkívül mérhetetlen horderejű; mert eszméink gazdagodását idézi elő, és ismeretkörünket tággá teszi. És ez onnan ered, hogy az önképzés bennünket a gondolkodás terére vezet. Ezáltal eszméink társulnak (eszmetársulás, Ideen-association), tisztulnak és, a mi fő – gazdagodnak.

– Van az önképzésnek egy hátránya is, a mi lassúbb haladást idéz elő; ezen hátrány azon körülmény, hogy önmagunk tanítói is vagyunk. De a mennyire hátráltatja ez a gyors haladást, ép annyira segíti elő az eszmék megérlelődését; s így e két körülmény egymást ellensúlyozza. –

Eszméink gazdagodásának egyenes következménye a tudományosság gyarapodása, mely eszközöltetik ugyan más tanulási módok által is, de sikeresebben – különösen nagy elméknél és erős logikájú főknél – egy által sem.

Esethatározó befolyása az önképzésnek az egyéni tudományosságra nézve, mindenekelőtt abban rejlik, hogy beható gondolkodás által a tárgyaknak mélyebb ismeretére jutunk.

Egyéni tudományosságunk tehát, reál alapot nyer, a mi a valódi tudásnak föltétlen követelménye. Önképzés által szellemünk tovatörekszik; nem fog megelégedni az idealizmus kecsegtetéseivel, hanem oly álláspontot fog keresni, hol nem ábrándképek, hanem igaz ismeretek fognak bennünket foglalkoztatni. Mindazonáltal az idealizmust egészen elűzni nem lehet; de nem is szükséges, mert az önképző gondolkodás egybeveti a két elemet (az ideálist és reált), és gyakran oly tapintatosan egyesíti, hogy az eszményit is valósnak hiszszük. Ez talán legfőbb befolyása az önképzésnek az egyéni tudományosságra, mert így képződik a szónok, a státusférfiú és gyakran a költő is. Vajon mi tette gr. Széchényi Istvánt, hazánknak legnagyobb fiát, a magyar nemzet regenerátorát oly nagy államférfivá? Nem más, mint azon szerencsés tapintat, melylyel az eszményit a valóval egyesíteni tudta (lóverseny, kaszinó, lánchid, stb.). És mi vezette őt erre más, mint az önképzés, mely őt készette mélyen kutatni és kimerítően gondolkodni. Mi tette Macaulayt oly nagy státusemberré és világhírű történészszé? Életrajzából tudjuk, hogy az önképzés; szorgalmas önmunkásság által tett szert államférfiúi készültségre és európai műveltségre.

Még számos példákkal illusztrálhatnám az önképzés nagy horderejét az egyéni tudományosságra nézve, mert gazdag a világ nagy emberekben, kik önképzés által váltak nagy államférfiakká, irókká, sőt reformátorokká. Hazánk története és irodalomtörténete bőven mutat föl önképzés által halhatatlanná vált embereket, milyenek Szalay László, B. Eötvös József, Vörösmarty Mihály, Deák Ferenc, stb. – A világirodalom két legnagyobb géniusza, Dante és Shakespeare is önmunkásság által lettek az emberiség két legédesebb élvezetforrásává.

Akkor lesz csak azonban az önképzésnek sikere, ha az alapot tanitótol nyerjük, mert az önképzés csak akkor kezdődhetik, midőn már gondolkodni, tehát itélni és következtetni – legalább közönséges fogalom szerint – tudunk.

Az önképzésnek a közművelődésre való közvetlen haszna – merem állítani – nagyon csekély. Közvetve azonban a közművelődésre is nagyon lényeges befolyású. És pedig az egyéni tudományosság által, mely nem zárkozik magába, hanem empirizmusát másokkal is közli. Hogy ezáltal az egyetemes kultúra öregbedik, világos; és innen van, hogy ha minden ember intelligens, van közművelődés.

[Föladatának lényegét s annak célját helyesen fogta fel. Az értekezés kifejtésében határozottan tárgyszerű eszméket alkalmaz biztos következetességgel. A dolgozat egésze ugy, mint annak részletei szép olvasottságról, önálló gondolkozásról, aránylagosan biztos itéletről s éretttségről tanuskodnak; s az eszmefejlesztés következetes menetét ép úgy mint a tárgyalásnak az időhöz arányitott teljességét, végül a szerkezet kerekded voltát tekintve a munka mint elméleti mind gyakorlati képzettségről tanuskodik.

Előadása: tárgyhoz alkalmazkodott és szabatos.

Irálya: változatos, tiszta és gyakorlott.

Helyesirása: pár lényegtelen s inkább szokásos vétségtől eltekintve, hibátlan.

Kitűnő.

(aláírás)