Milkó Izidor

Mikszáth

Igen tisztelt ünneplő közönség!

Most negyven esztendeje feltünt a magyar irodalomban egy fiatal író, akiből azóta hazájának egyik legkiválóbb költője s a világirodalomnak is elismert kitűnősége lett. Pályájának kezdetén kevesen hitték, hogy irodalmunk egén azok között a csillagok között fog ragyogni, amelyek messze szórják hatalmas fénysugaraikat, de munkásságának már második évtizedében oly általános lett a híre és dicsősége, mint csak azoké, akiknek neve irodalomtörténetünk lapjaira a legfényesebb aranybetűkkel van följegyezve. S ez az irodalmi hír, ez a költői dicsőség immár három évtizede egyre növekszik, egyre terjed, s a Mikszáth Kálmán dicsőséges nevét ma már szerte a világon mindenütt ismerik, ahol szépirodalommal és annak kritikájával foglalkoznak.

Egészséges és felsőbbséges humora, nyelvbeli tökéletessége és rendkívüli elbeszélő tehetsége messze hazája határain túl is előkelő helyet biztosítottak számára a világirodalomban, és kitűnő könyvei, amelyekkel gazdag géniusza megajándékozta a magyar nemzetet, a külföld számára is becses ajándékok voltak, s számtalan nyelvre lefordítva, a magas északon és a meleg délen, keleten és nyugaton, Európában és Amerikában, szóval: mindenütt ahol olvasnak, egyaránt gyönyörködtetik az egészséges humor és tiszta költészet kedvelőit.

Mikszáth Kálmán írói géniusza előtt nemcsak azok hódolnak meg, akik eredetiben olvassák az ő már-már egy kis könyvtárrá szaporodott regényeit, novelláit és rajzait, de meghajtja előtte az elismerés és csodálat zászlaját a művelt Nyugat olvasóközönsége is, mely benne az érdekes magyar néplélek leghívebb tolmácsát, a magyar úrnak és a magyar parasztnak mesteri rajzolóját s általában a magyar faj egyik legérdekesebb és legértékesebb képviselőjét bámulja és szereti.

Amikor a hálás magyar nemzet ezt a kiváló nagy fiát negyvenesztendős, sikerekben gazdag irodalmi munkásság után mindenfelé ünnepli és szeretetének illatos virágaival elhalmozza, az Itteni Szabad Lyceum-egyesület se tehette, hogy hódolatának egy pálmaágával ne szaporítsa ezt a virág- és babérerdőt, amelyet az ország közönsége és nemzetei a költő lábai elé raknak. Szerény kis hódolás ez, csekély ellenszolgáltatás azért a sok gyönyörűségért, amelyet az illusztris nagy író becses művei nekünk nyujtottak, s amelylyel azok – mivelhogy halhatatlanok – még késő unokáinknak is kedveskedni fognak. De emeli bizonnyal ez ünneplés értékét, hogy annak programján egyesületünk kiváló tagjai szerepelnek, s főleg, hogy ebben a lelkes hódolásban lelkesen vesz részt városunk művelt közönsége is, amelyet egyesületünk nevében tisztelettel üdvözlök.

Abban az örömteljes meggyőződésben, hogy egyesületünk és a közönség a Mikszáth-kultuszban találkozik, s hogy a t. hallgatóság épp oly szívesen vesz részt ez ünnepségen, mint amilyen lelkesedéssel mi azt rendeztük, a mai irodalmi délutánt, illetve a Szabad Lyceum-Egyesület díszülését, amelyen hódolattal adózunk Írónk Mikszáth Kálmán Múzsájának, ezennel megnyitom.