Walter Benjamin

Téli este

Téli estéken anyám olykor magával vitt vásárolni. Egy sötét, ismeretlen Berlin volt ez, amely a gázláng fényében bontakozott ki előttem. A Régi Nyugaton laktunk, amelynek egyetértőbb és egyszerűbb útvonalai voltak a később előnyben részesítetteknél. Az erkélyeket és oszlopokat már nem lehetett egyértelműen felismerni, és fény járta át a homlokzatokat. Elterült a muszlinfüggönyökön, az üzleteken, vagy a függőlámpák gázharisnyái alatt – de keveset árult el a kivilágított szobákról. Csak magával volt elfoglalva. Magához vont és elgondolkodtatott. Így tesz ma is az emlékezés során. Méghozzá az egyik legkedvesebb képeslapomat idézi fel bennem, amely egy berlini teret ábrázolt. A teret övező házak halványkékek voltak, a holdas éjszakai égbolt pedig sötétebb. A holdat és mindahány ablakot szabadon hagyták a kék kartonrétegen. A lámpafény felé kellett tartani, és ekkor sárga fény tört elő a felhőkből és az ablaksorokból. Nem ismertem a képen ábrázolt környéket. ,,Hallei Kapu’’ – állt alatta. Kapu és Halle egyesült benne és azt a megvilágított grottát képezte, amelyben a téli Berlin emlékére rátaláltam.

Fordította: Szitás Erzsébet