Ivan Čolović
Rockefeller és a hét kopasz
Valójában ki uralkodik a világon? Amerika? A NATO? A multinacionális cégek? Nem, egyik sem az említettek közül. Erről szerezhettek tudomást „Amikor azt mondom újság" olvasói annak a cikksorozatnak hála, ami az elmúlt napokban a világ urairól jelent meg az újságban. Az igazit nem ezek között kell ám keresni, mert az közönséges halandó számára észrevehetetlen. Mások a mi uraink! A legidősebb lapunk értesülései szerint az egész emberiségen egy láthatatlan, titkos világkormány uralkodik, kezében tartva az emberek sorsát, arra törekedve, hogy hatalmát tovább növelje, és sorsunkat ezzel végleg megpecsételje. A világ élén tehát gazdag és befolyásos összeesküvők állnak, még több hatalmat, még több befolyást áhítva. Összeesküdtek ők a törvényesen megválasztott kormányok ellen és a történelmi egyházak ellen, az ember ellen és az Isten ellen egyaránt.
A világméretű összesküvésekről szóló történeteknek jól ismertek a folklór, a teológiai és a politikai forrásai. Hősei lehetnek jezsuiták vagy szabadkőművesek, anarchisták vagy kommunisták, fundamentalisták vagy a sátán követői, de a legtöbbször csak a zsidók. A zsidó összeesküvés régi mítosza, amit a XIX. és a XX. század ismét felmelegített, szolgált igazolásul a náciknak a zsidók irtására. A mítosz szerint – ahogyan azt Norman Cohn, a téma egyik legjobb ismerője fogalmazta – „létezik egy titkos zsidó kormány, ami titkos ügynökségeivel és szervezeteivel az egész világon felügyeli a politikai pártokat, a kormányokat, a sajtót, a nyilvánosságot, a bankokat, a gazdaság fejlődését". Kizárólagos célja „a zsidó dominancia megteremtése a világban". Cohn még leírhatta a hatvanas évek végén, hogy „az erről szóló történetek szinte teljesen a feledésbe merültek".1
Napjainkban mégis úgy tűnik, sokan maradtak, akik nem felejtettek. Sajnos, újból virul az „összeesküvés elmélet", amiről „Az emlegetett újság" is gyakran és részletesen beszámolt. A titkos világkormány létezéséről, annak titkos szolgálatairól és szervezeteiről elejtegetett célzások igazság látszatát csak növelte a témához valódi komolysággal hozzáálló néhány elismert közéleti személyiség megnyilatkozása. Olvashattuk (május 30-ától kezdődő számokban) egy megbecsült filozófus és akadémikus, az uralkodó párt ex ideológusa véleményét, aki szerint elképzelhető némi igazság az összeesküvés elméletben, mert „a világ legnagyobb részét titkos szervezetek uralják", mint amilyen a Nemzetközi Tanács, a Bilderberg csoport, a Trilaterális Bizottság – minden bizonnyal a „világ titkos kormányát"2 alkotva.
Igaz, a cikkekben expliciten nem tesznek említést a zsidókról , az összeesküvők, akik bitorolják a hatalmat planétánk felett, és akik tagjai az említett „világméretű önjelölt szuperkormánynak", legtöbbször pénzmágnások, befolyásos világbankárok, multinacionális cégek tulajdonosai, világhírű tudósok vagy kiemelkedő politikusok (gondolva itt például a „Bilderberg csoport ördögi tervei" című cikkre; 1999. május 30) vagy – ettől sokkal képletesebben, de egyúttal távolabb is minden nemzeti meghatározottságtól – az „ördög jegyét viselő emberek", az „új korszak apostolai", a „hét kopasz fejű", a „gregori bukott angyalok" (három cikkben részletezve a témát: „Láthatatlan csúcs irányítja a földet", „Ki kicsoda az antikrisztusi összeesküvésben" és „Emberek az ördög jegyével"; július 4–6-ig).
A 666-ról mint az „ördög jegyéről" igen sokat összehordtak ebben a mi paratudományos és parapolitikus sajtónkban (például a Nostradamus című folyóiratban, vagy az ehhez hasonlatos könyvekben), de ha emlékezetem nem csal, akkor erről korábban még nem olvashattunk az „Amikor azt mondom újságban". Úgy tűnt, mintha legidősebb napilapunk tartotta volna a távolságot az említett bolondságokkal szemben. Most, azonban olvasóit arról tájékoztatta, hogy a három hatos az Antikrisztus szimbóluma, és szolgái ahova csak tudják, becsempészik: a schengeni útlevelekre, a közfogyasztási cikkek BAR kódjába, a Louvre piramisába, ami megbízható források szerint állítólag 666 elemből áll össze. Ez utóbbinak az Antikrisztus Francois Mitterrand a szerzője, akinek uralkodása alatt építették, azzal a céllal, hogy „jelképezze a keresztény királyság sírját". Mitterrand eljövetelét az „Azt mondom" szerint még Nostradamus is megjósolta, mint a hét közül az első kopasz világuralkodót. Az összeesküvők a jelek szerint titokban uralkodnak a legfejlettebb országokban, amit lapunk is megerősít, mert például a „G betű a G-7 összetételben nem egy csoportra utal, hanem a „gregori" rövidítésére, a gregori pedig bukott angyalokat jelent, akik Isten ellen lázadtak".
A cikkek „Az említett újságban" minden tolakodás nélkül, diszkréten terelik az embert arra a következtetésre, hogy az antikrisztusi összeesküvés az égi és a földi uralom megszerzése érdekében (és ami sokkal borzasztóbb, a mi szabadságszerető hazánk megszerzéséért is), valójában zsidó cselszövés. A legfőbb, a legbefolyásosabb – talán mondani sem kell – a leggazdagabb összeesküvőt David Rockefellerben ismerték fel. Mert Rockefeller a saját ügynökségei mellett, a legtöbb titkos és rosszindulatú szervezet, klub és szövetség élén áll, amiről a „valóban" jól értesült újság be is számol az olvasóknak. Rockefeller a főnök az USA Nemzetközi Tanácsában, a Bilderberg csoport irányítója, a Trilaterális bizottság létrehozója. De legfőbb funkciója mégis a Komitét 300 képviselete, aminek tagjait a források néha „Olimpikonokként” is emlegetnek. „David Rockefeller a fejes ennél a hatalmas oligarchikus és nemzetek felett álló szervezetnél, „a Dávid törzséből származó császár" titulusával, befolyásolva a világ kormányait, kormányozva az egész földgolyót".
A világ elleni összeesküvés gondolatának – annak legrégebbi és legveszélyesebb változatának, a zsidó összeesküvésnek – időnkénti boncolgatása, még így kimondatlanul, indirekt formában is, mint ahogyan az „Amikor azt mondom újság" teszi, figyelmeztetés mindenkinek, hogy ahol ez megtörténik, ott kaotikus állapotok uralkodnak. A kaotikus állapotok között pedig a felelőseket értelemszerűen nem ott keresik, ahol azok igazából megtalálhatók, hanem eszelősen valahol máshol, közben gyűlöletet és gonoszságot szítva, mint ahogyan azt az antiszemitizmus évszázados tradíciója is bizonyítja.
1999. június 7.
Kiss Gusztáv fordítása