Korhecz Papp Zsuzsanna

Október 5-e emlékmorzsái

Mintha az élet valóban élessé vált volna – úgy tűnt egy pillanatra, mintha az egyénnek lehetősége született volna a változtatásra.

És most várunk.

Az anyaság védőburkában megbújva.

Két kicsi leánykámmal a néhai nagyszülői házban lévő lakás megmaradt töredékében, a városháza szomszédságában, tornyának árnyékában, az eseményekkel szinte testközelben rádiót hallgatunk a családi látogatás ideje alatt. A rég elhunyt nagyszülőket felelevenítő légkörben, a számomra mindig csodás felfedezéseket tartogató lakásban ma nem a múlt eseményeiről faggatódzom, nem a mamszi és Zsuzska mama csipkéi közt böngészek, mindenki a belgrádi és a szabadkai események hatás alatt áll, kivéve a három éves Katikát és az egy esztendős Sárikát. Biztos sikerülni fog, s biztosan forradalom van, ha már az évtizedek óta minden közszerepléstől elzárkózó nagybácsi is kivonult tüntetni.

A hírek izgalma alatt, és a sötétedés közeledtével hazaindulunk, mi a babakocsis forradalom-szimpatizáns hadosztály. Nagyobbik leányom unszolásának ellenállva – mármint, hogy csatlakozzunk a színház előtt táncoló tömeghez –, gyors lépésekkel, célirányosan baktatunk biztonságos, csendes, békés otthonunk felé. Útközben ismerős családok köszöntenek bennünket. Távolmaradásunkat megértik, lélekben velük tartunk.

Hazaérkezve az áram nélkül maradt otthonunkba Tatikánkat már készülődés közben találjuk. Az elmaradt rajzfilmnézés miatti bosszankodásában Katika édesapját arra biztatgatja, hogy igenis verje meg a rossz bácsikat, akik nem adnak áramot, és készséggel hozza is már a légycsapót. Ily módon felfegyverkezve – fegyvertárához csatolva a műanyag szaxofont is –, elindul a családfő részt venni az események fogatagában.

Én viszont a „meghitt” gyertyafényben készítem elő a kislányokat az esti nyugovóra. A sötétség, a magány és a közeli nagy horderejű események a tavalyi bombázások lidércét elevenítette fel egy pillanatra. A mesét, és a gyermekek elalvását követően én is bekapcsolódom a történésekbe a rádió hullámain keresztül, s reménykedem a világosság közeledtében, először csak abban, hogy megjön az áram.