Harkai Vass Éva

Triptichon

1. A város bejáratánál

amint az üszkös felhőkarcoló után
(világ- és ezredvégi Pompeji)
átvágtunk a folyón a hídon át
a romos kikötőház felett
egyetlen fázós
folyami sirály lebegett
a szürke örvények
fölé a nyirkos ég
egész szorosan ráhajolt
régen itt város volt
mondanád egy idegen
turistának ha lenne kit
idevet az úticél
fejed fölött a tetők megannyi
ingatag fedél
hulló vakolatok
kopott cégtábla a vízalatti
sportok egyesületének
szellemek lakta épületén

ezek a részletek
a hegy gyomrába rejtett
fegyverkészletek
bevetésre várnak
ami van csak árnyéka rémálma
folyónak hegynek háznak
az Akadémia sarkán rosszkedvű
kékharisnyák fáznak
s a piszkos ablakok
mögött mint a vakok
Kosztolányi-lények
gyanús alakok
isszák a maradék napot

ez most a város kicsinyes
álmok kongó kirakatok
rosszízű ébredés hajnali józanság --
a meredek emelkedőn felfelé haladva
hiábavaló légzésgyakorlatok

2. A visszaút sem

s a visszaút sem izgatóbb
a meredek ereszkedőn nem lebben
lombok tavaszi zöldjének
halvány emléke sem
macskaszagú pincék néhány
borzas macska madárlesen
égett hús füstje száll
a sétálóutca kövén
kéregetők ülnek
semmi mi szemnek fülnek
kellemes nincs meglepetés
nincs elszalasztott alkalom

üvegfal tükrében
tükröződik a rom

3. És akkor a dombok

és akkor a dombok a halmok a völgyek
a testként kiterített táj
a bőr megművelt négyzetcentiméterei
egy-egy harmatos lapály
erotikuma
hétvégi házak gyümölcsösök
virágzás előtti transzban
erősen ereszkedő halmok hajlatok
félreérthető domborulatai
nőies táj alig mersz
a mélyére tekinteni
miközben a zöldek felváltják
átszínezik a város piszkosszürke színeit
látsz egy düledező házat
az összedőlés előtti utolsó percben
előtte ölnyi csillagvirágbokor mely
az egész romképet megemeli
s ott lebeg most is a főváros és Karlóca
között a föld s az ég közötti résben
tartós fosszíliává préselődve
egy ősz óta gazdátlanul hagyott
szőlőillatú présben

Március vége: átgyalogol a téren

az állomás felőli úton akár
az Északi-sarkra indult volna
fagyos rügyek szúródtak a szélbe
száraz por keringett a légörvényben
kis jóakarattal: tavaszelő a központi téren
a szökőkút télire fagy ellen
becsomagolt cserépkupolái
a tér egymásba zördülő fái
a városon kívül felborzolt
felszíni vizek a fagy határán
egy keretbe fogott délután
hiteltelen részletei:
látvány a látvány hátán

Bp. januárban? Drezda februárban?
minden mozdíthatatlanul
a megszokott helyén van
holt költők szobrai a parkban

s április? Bp.? Újvidék?

dermesztő böjti szelek lesben
még reccsen egyet a télből
kikecmergő vidék