Gulyás József

Olajfa virág

Olajfa virág,
egy vonat elszaladt mellettem
észrevétlenül,
olajfa virág
és fölnéztem a holdra,
holdnak udvarába,
a megerőszakolt hajadon lányra,
lánynak pitvarába,
fonnyadt,
rózsaszín holdamra föl,
fékek sivalkodtak,
messzebbről, mint a hold.
Olajfa virág illat,
átitatod az ingem,
a vasat, a vasba fészkelsz,
lovam szőrébe,
kantáron vezetem az éjben,
a nagy erdő alatt,
Szabadka környéki betyár,
hajamig lucskosan,
olajfa virág illat mossa hajam,
fénykő ezüst fejem.
Honnan kerültem én
erre a tájra?
Egy madár csipkét horgol
elszállva éjben.
Olajfa virág illat,
kioldod belőlem, kiolvasztod
a legszebb verseket,
a kristályokba rakodott mérget.
Honnan tévedtem én
erre a boldogtalan tájra,
a kerek erdő alatt?

Olajfa virág illat,
lovamnak adj újra szárnyat.

(1969)

Kővágói levél

Anno 1968. február 14

Születésnapom van –
küldhetnél egy sirálymellcsontot.
Azt írod, porosodnak.
Bizony, barátom: a por,
fárasztó védekezni
erősödő rohamai ellen
és hiába. Mondom,
küldj egy Sirálymellcsontot.
Szegény árokszállási,
sózom a vizet, mert
felénk még a víz is édes,
siralmasan és kemény.
Egy Sirálymellcsontot,
érmes, nagy halász,
naponta látom, üveg alatt van,
mint a sonka,
dedikálj a reárakodott
keserű bácskai porba,
küldj, egyébként soha,
ítéletnapig sem,
vagy majd csak kiárusításkor
jutok hozzá.
Elévülés?
Leárazás?
Végeladás?
Hát küldj egy Sirálymellcsontot,
mentül porosabb,
mentül molyosabb
és mentül előbb,
annál jobb,
jó vastag fejtó bácskai porral,
bele ujjal dedikálva,
bölcselkedhetnél a hazai
konzerváló hatásáról.
Én, szögény árokszállási,
Kővágó-réti betyár,
nem vagyok abban a helyzetben,
semmilyen helyzetben,
mert milyen helyzet ez?
Hallod, sózom a vizet.
Itt minden oly fárasztó,
érdes, rideg, kemény
és oly keserűen édes,
a víz, a szél
s összekúszálja a gondolatokat.
Alig folyik be valami,
küldj egy Sirálymellcsontot,
rőt tiszai róka
(küldheted madár-fogattal)
különben várnom kell
a leárazásig vagyis,
régen meg akartam mondani már,
egy kis örökkévalóságig.