Harkai Vass Éva

Négy szonett
Naiv fruska levele szüleihez

a szelídgesztenyéktől balra lent
a kövezetlen kaptató alatt
reggeli séta közben arra ment
nem akartam megállni, de fennakadt

ingem a szúrós bokor ágán
ekkor ért utol zihálva
alig tudta kinyögni este vár rám
én mondtam nem szeretném, ha várna

egy ilyen alak sem szürkületben sem este
ellenszenves túl szőrös a teste
mit kezdene egy fruskával és hárman
lennénk abban a bizonyos háromszögben
de csak erőszakoskodott hízelgett szökdelt
előttem forróság mindenki őrült nyár van

Gyanús szemtanú vallatása

nem mindennapi jelenet végenincs
esőben erről egy mondatot
beindították a motorcsónakot
kezdtél írni mikor és

kivel jártál ott a nedves kihalt
parton mint egy megtervezett
gyilkosság hátaddal eltakartad
a támlába vésett neveket

a tettesek kereket
oldottak egérutat nyertek
a felhő eltakarta a napot

faráccsal védik a fövenyt
rekesztik be a mondatot
előtte utána közben merre jártál

Közérdekű felhívás

értesíteni kellene a hatóságokat
a szabályellenesség láttán
hogy ha felöltözve is ruhátlanul
járkálsz a parton
a házak között a járdán
az ing a nadrág
megtévesztő manőver
csupa átverés látszat

nincs semmi csak a bőr
különös tapintása
a combizom a mellkas
akié mindez csakis
a tilosban halászhat
- - - - - - - - - - - - -

leltár helyett
(zavart szonett)

az elhallgatott mondatok
az eltitkolt mozdulatok
nyomába eredni
ha adódna is alkalom

sejteni csak mivé lesz
minden buzgalom
megjátszott szerepek
kiürült keretek

között a semmi
motoz csak – az álarc
mögött üres a tekintet

lassan mindent behintett
a vastagon ránk telepedő
por