Netittia K. Froese
Talált levél
Peter Schmidt és Giselle Schmidt levele
Frankenthalból Gaáll Dórának Nyárfásra
Kedves Dorikám. Írni fogok, írtam. De, bocsás meg: lasann az „öreg Ember”. A Kérdésed volt, mi volt velünk a nehéz idöbe. Nem jo.
Elvégesztem a polgári iskolád Nyárfáson és el kellett búcsúzni a jó Czermik Családtól. Odahaza várt a Múnka a Földen és Száláson. Mikor bejüttek a Magyarok 1941, magyar Család volt nálúnk a Száláson Béres. Mijen jó volt, hogy jó tudtam a nyelvet. (A Doritól sokat tanúltam.) Jó Éveket voltak. Nagy Kár volt, mikor kezdet a Háború. 1942 70% fiatal emberek elmentek német Katonának. A Propaganda aszt mondta, aki nem megy német Katonának, Magyar Katona lesz. A Hodsági Levente Hadnagy, sokszor a házungba volt, aszt mondot hogy nem igaz. Haza maradtam. A Magyar Katonaságot nem kellett félni. Még 2 Év bírtam odahaza maradni. 19. 3. 44 mikor bejüttek a német Csapatok az Országra, 21 éves voltam, elkellet menni német Katonának. Nem jó idő kezdett a Házba. Szomorú volt a Mutter, már érezte, hogy nem jó vége lesz. A Csapatúnk Romániba volt, a vége volt a bekerült Budapesten. Megsebesült voltam a Várba. Mikor kiengedték, a Magyar Csapathoz kerültem, Jó volt hogy tudtam a nyelvet. Milyen jó volt, hogy magyarokal mentem az orosz Fogságba, mert nem jó voltak az oroszok a németekel. (12. 2. 45) 8. 45 Sevastopol voltam. Júgoslav Polgárok, elhagyták. Elértem Romániát. A Lágerba kiváltoszták az orosz Tisztek Ki volt a német sz sz Csapatba: vissza oroszországra. Később hallottam, hogy nem jó lett volna nekem Júgosláviába 1945. Mi történt Júgoslaviába? Nem jót hallottunk. 1948 szabad volt írni és a Családot keresni. Írtam a német vöröskereszthez. A Szerencsém volt, a vörös kereszt kitalálta a testvéremet, Gyurit, aki német országba volt. Nem jó volt a Gyurinak írás a hazánkról. Nagy Láger volt 20 KM Zombortól, Gakovo, ot halt meg a Családung és viszsza Hodságra nem lehet. Szerbek most laknak a nagy német katolikús kösségbe. Nem jó volt a Hírek, de még is job időre kellett remélni. A Fogság vége volt 1. 1. 50. A Gyurihoz kellett menni (Heidelberg). Gyuri is szegény volt. Egy Szobába lakott. Szabadság volt, de mit csinálni, mi lesz velünk? Ipart nem tanúltúnk és Földünk nem volt. Emlékszem, a sárvári Nagyanyám Nyárfáson kérdeszet: Péter mi leszöl? Én: paraszt. Ügyesnek tartot a Nagyanya: Mester legyé, ne legyé Paraszt! –
Hiányozot a Család. 27 éves voltam és dolgozni bírtam. Megesküdtem 23. 9. 50, egy Hodsági lányal (1926). Az első gyermek meghalt (53). 1954 Született a fiú, Wilhelm, (EL Mester BBC, ABB) a házba lak. Négy év után születet a lányúnk, Amalia 1958. (Architekt). 2 Gyermeke van, fiú 12 éves, lány 10 éves. 40 KM Frankenthaltól laknak. –
Kőművest tanúltam 1956 – 1960 építettem a szép, nagy házat: Frankenthal jó Városba, 50.000 lakója. Sok gyár. 4 katolikús templom. Nem messze a nagy város Lúdwigshafen (5 KM), Mannheim (10 KM), Heidelberg (25 KM). Jó volt a Munka. Valami Mester voltam, Gizinek nem kellet dolgozni. A házba volt, máma is sokat dolgozik a kerdbe. A Házhej: 550 m2.
1986 elvégesztem a nagyob Múnkát. Kis Múnka a házba is volt, még máma is van. Szeretem a kis dolgot. Öregszünk, de jó máma az élet: 8 ohra felálni, olvasni az újságot, egy kis dolgot keresni. Lasan, lasan. Eszt az írást kezdetem 2 hét elöb. Szeretem írni magyarúl (próbálni). Kedves Dórikám! Tegnap megkaptam a levelet. Örömel olvastam mit írsz. Érdekes, amire Anti még emlékszik. Igazi, jó katholikús Anyúka volt. Sokat imátkozot a gyerekekel értünk. Köszönöm. Köszönöm a fényképeket is. Jó vagytok. Jó meglátni. Nagy kár, hogy már meghalt a Szepi. Mikor még nem túdtam magyarúl, szerbül beszélt velem. Anyúkának nem tetszet, magyarúl kellet tanúlni. De még is jó volt, mer az iskolába szerbül kellet beszélni. A Krčma fiú Sztevoval is szerbül beszéltem. Sok kérdések még jönnek az eszembe, maid írni kell.
Istennek köszönöm, hogy jó egeszségbe vagyúnk, amit magúgnak is kívánjúnk.
Kedves Dorikám, sok szeret és csókot Frankenthalról. Puszi Ibi, Sándor és a többieknek is.