Jász Attila


Saját használatra


[Az álnév]


Először is, magyarázkodnom kéne, de nem teszem. Talán később. A felhívás, ami az interneten megjelent, ,,Kosztolányi művek beszolgáltatására", aktualizált egy jó fél éves munkát. Egy irodalmi értékű lelet köré íródó szubjektív vázlat-, illetve jegyzetapparátus elkészülését. Hosszabb hezitálás után a személyes vonulatot megpróbáltam minimalizálni, ezáltal a lehető legobjektívebben előadni a történteket. Apai családnevünk, a Jász – bár a lexikonok igen sok alternatívát kínálnak a jászság magyarázatára – felvett név és erre apám családja soha nem volt túl büszke, nemigen reklámozták. Eredeti nevünk Brenner volt, igen, a Brenner vonal egyik elfajzott ágaként. Dédapám, Brenner Dezső, Brenner József, alias Csáth Géza öccse, és Kosztolányi Dezső unokatestvére. Bátyja mintájára szintén megváltoztatta nevét, így lett Jász Dezső. Dezsőke, ahogy Kosztolányi hívta, s akit levelei tanúsága szerint otthoni nőügyeinek intézése mellett szellemi partnernek is tekintett, aki gyógyszerészként zeneesztétikával foglakozott, írásai jelentek meg a Nyugatban, s akivel közösen szőtték ,,Józsi" (Csáth) megmentésének tervét. Hogy mi történt vele, hogy alakult a családunk története egy másik műfajt, regényt igényelne, terjedelmileg legalábbis, másrészt pedig a töredékes információkat csak fikcióval lehetne pótolni. Apai nagyanyám halála után az egyik éjjeliszekrény alján, ahol régi, elavult családi iratok voltak, melyekre immár, apám halála óta, senki nem tartott igényt, a dohos papírlapok, régi, gyönyörű kézírással írt levelek, képeslapok között egy megsárgult, foszladozásig hajtogatott gépiratra leltem. Egy vers írógéppel írt ,,kéziratára".


[A hagyaték]


Nemcsak a vers alapján azonosítható egyértelműen a szerzőség, hanem a lap jobb felső sarkában található zöld tintás utasítás alapján is: ,,Dezsőke, / szigorúan saját használatra, / tudod miért. Desire". (Cím, dátum nélkül. Valószínűleg a Számadás kötet környékén keletkezhetett, az Őszi reggeli átirataként saját – halál komoly – paródiájaként, á la Karinthy[?]) Nagyanyám nyilván nem tudott (vagy nem emlékezett?) e ,,kéziratról", különben biztosan megmutatta volna. Apám szerint nagyon kevés családi ereklyét, iratot tudtak megőrizni a folytonos költözések s zaklatások miatt. (Apám nagyapjának, ahogy ő hívta, a Nagypapának írt Kosztolányi-levelek egyébiránt bekerültek a Réz Pál által szerkesztett Levelek, naplók kötetbe is, a pesti rokonok által.)


[A szándék]


A vers elolvasása után a szándék nyilvánvaló. Kosztolányi több ízben is plasztikusan megírta, hogyan képzeli magát halottan, milyen lesz. A tükrös verzió a legismertebb, amit utolsó szerelmének, Radakovich Máriának írt levelében: ,,A tükör elé álltam – én a ripacs –, lehunytam szemem, s szemem rése alól kitekintettem a tükörképemre, milyen leszek majd, mint halott. Még a szájam is kinyitottam, hogy a kép valószerűbb és borzalmasabb legyen." Ez a vers, saját átirata annyival érdekesebb e fent leírt ars poétikus mozzanatnál, hogy utólag olvasva, akár saját maga nekrológjaként is felfogható. Esti Kornél énekéből is tudjuk, hogy ,,könnyű, / mit mondanak nehéznek / és mily nehéz a könnyű, / mit a medvék lenéznek". Pontosan beazonosítható tehát a vers tartalma. A medvék, Babits, Ady stb., gondolom egyértelmű utalás. (Így a ,,tudod miért." kitétel is, szerintem.) Mintha Babits nekrológjára is rájátszana kissé ironikusan a szöveg. De ez már lehet, hogy csak belemagyarázás, mai olvasat, mellékelem a verset, hiszen – végül is – az lenne a lényeg.


[A lelepleződés]


A magam részéről mindenesetre lelepleződés is, önleleplezés, amit minél tovább szerettem volna titkolni e családi vonalat, na nem mintha szégyelltem volna, sőt. Csupán nem szerettem volna, ha e híres nevek, Kosztolányi, Csáth – még ha a trió legkevésbé jelentős tagja is a kapcsolódási szál – fényében ítéltetik meg eddigi irodalmi munkásságom. Most e felhívással, s különben pedig az életút felén úgy érzem, bátran vállalhatom egyrészt a családi szálat, másrészt saját költői világomat – egyszerre. A szövegeimben egyre inkább megjelenő furcsa vonzódás Szabadkához, Palicshoz nem divatjelenség tehát. A ,,kézirat" bárki számára megtekinthető, megvizsgálható nálam, cím a folyóirat szerkesztőségében.)


[A lelet]

 

Ezt hozta hát a gyász -

üveggyümölcsök koccanását

szűk életkoporsóba zárva,

és hatalmas csalódást,

a költő tényleges halálát

követő gyors kiárusítást,

érzések röpke kis emlékeit,

sőt, praktikus gyakorlatát

az élet megy tovább elméletének,

ha ma még kicsit feketének

tűnik is a szöveg, a ruha,

senkinek nem kell megtudnia,

szabadság ez, részvéttelen, derült,

magába nem forduló egyedüllét

kiélvezése, ám jobb volna félni,

mert túl, a fák közül, aranykezével

mintha folyton csak integetne

valaki, mélyen érző medvéknek

figyelmeztetőleg a széllel.