Biró Károly polgármester beszámolója.
Elmondta a városi párt vasárnapi zászlóbontásán.
Tisztelt választópolgárok!
Törvényhatósági bizottságunk választott tagjai fele részének tőletek nyert megbizatása az év végével lejárván, a megüresedő bizottsági tagsági helyek választás utján lesznek betöltendők.
(…)
Döntenetek kell a felett, vajjon a vezetésem alatt álló hatóság müködésével s az általunk követett városi politika irányával meg vagytok-e elégedve, vagy sem?
Ebben a fontos pillanatban fordulok hozzátok, arra kérvén benneteket, hogy itéletetek meghozatalakor egyedül a város érdeke lebegjen szemetek előtt.
Nyissátok ki szemeiteket s nézzetek körül szeretett városunk bel- és külterületén, hogy mi minden történt az elmult rövid tiz év alatt, tekintsetek be adókönyvecskéitekbe s hasonlitsátok össze a jelenlegi községi adóterheket a tiz év előtti hason-tételekkel s azután itéljetek!
Azután pedig kutassátok azokat az inditó okokat, amelyek a hatóság ellenségét ádáz támadásikban vezérlik s azután itéljetek!
Tisztelt választópolgárok!
Mi nem teljesithetetlen igéretekkel fordulunk felétek – mi tettekre, tényekre mutatunk rá!
Tiz év munkája.
Ahova eddig bizonyos szégyenérzettel tekintettetek – a régi szurtos városháza helyén ott áll Szabadka büszkesége, az uj városi székház!
A kies Palics fürdő modern épületeivel s gyönyörü partjával nekünk drága kincsünk, más városnak irigylés tárgya lett!
A máv. szabadkai üzletvezetőségének Kállay Albert-utcai palotája hangosan hirdeti a hatóság lankadatlan fáradozásának nagy eredményét: a máv. üzletvezetőségének Szabadkára történt visszahelyezését.
A Szent Teréz és Szent Ferenc-rendi zárda templomai, a Szent István-téri szentháromság-szobor uj köntösbe öltözve hirdeti az Úr dicsőségét – az ujonnan renovált szerb templom pedig ezen kivül a város lakosságának hagyományos vallási türelmességét is dokumentálja.
A város főutcáit a kopott régi kőburkolat helyett aszfalt és keramit burkolat váltotta fel s a mellékutcák egész sorozata nyert kőburkolatot.
Az állami felsőbb leányiskola,
a vizvezeték és csatornázás előkészitése,
a közvilágitás kiterjesztése és tökéletesitése,
a «Pest» szálloda átalakitása és kibővitése,
a «Mária Valéria» közkórház kibővitése,
a Magyar-féle ház átalakitása,
a városi bérpalota épitése,
a majsai-uti felüljáró,
a Szent István- és Csokonai terek rendezése a szükséges kisajátitásokkal,
az ugyanezen tereken, továbbá a Teleky-, Széchenyi- és Szent Teréz-téren létesitett parkok,
a Megyeri-utca kinyitása a szükséges kisajátitásokkal,
a Kállay Albert-utca kinyitása a kisajátitásokkal,
a nagy lovassági laktanya, Vojnics Márkus, Manojlovics, Bezerédy, Aubermann, Varga Károly-féle telkek megvétele,
a Kosuth-szoboralap létesitése,
Sándor községnek közigazgatási átcsatolása s ugyanott iskola és óvoda létesitése,
a Sándorba vezető villamos vasut kiépitésének állandó sürgetése,
a 86-ik cs. és kir. gyalogezred törzsének és egy másik zászlóaljának Szabadkára helyezése,
a bor- és husfogysztási adónak házi kezelésbe való átvétele,
a szabadka – gombos – palánkai vasutak Szabadka végállomással történt kiépitése,
a «Klotild» mütrágyagyárnak Szabadkán történt felépitése,
a polgári fiuiskola,
40 uj tanyasi iskola,
a tompai, tavankuti és nagyfényi templomok és plébániák,
a külterületi orvosi intézmény,
a külterületi csendőrség,
a külterületi anyakönyvi hivatalok,
a külterületi járat-levél-kiadó hivatalok,
a külterületi posta-ügy rendezése és telefon-hálózat létesitése,
az utkaparó házak,
a munkásházak,
a városi illemhelyek,
a szegedi, majsai, bajai, bajmoki, pacséri, topolyai, csantavéri és zentai törvényhatósági utaknak mintegy 50 kilométer hosszban történt folytatólagos kikövezése,
a Kőrös-éri halgazdaság,
a kopár és a városnak mit sem jövedelmező eladott homokterületeken támadt gyönyörü kultúra, stb. stb. létesitmények, mind-mind kézzelfogható bizonyitékai a hatóság körültekintő és a város fejlődését szivén viselő gondosságának.
Mindezek a létesitmények, tisztelt választópolgárok, pénzbe, igen sok pénzbe kerültek.
És ha ezekhez hozzáveszitek, hogy az 1912. évi LVIII. t.-c. folytán a vezetésem alatt álló hatóságnak vált feladatává a városi alkalmazottak fizetésének rendezése is – be kell látnotok, hogy a viszonyok oly nehéz feladatok elé állitottak bennünket, amelyeknek olyan megoldása, hogy a polgárság nagyobb adóval való megterheltetését elkerüljük, szinte lehetetlennek látszott.
De megoldottuk a nehéz feladatot!
Megoldottuk pedig fényesen, mert az évi kiadásoknak hihetetlen mértékben történt emelkedése dacára a községi pótadó nemcsak hogy nem emelkedett, de 55 százalékról 39 százalékra csökkent s költségvetésünket – dacára a sulyos gazdasági és pénzügyi helyzetnek és dacára annak, hogy a földadó leszállitása folytán az adóalap 136.000 koronával csökkent – ismét 39 százalék községi pótadó mellett állitottuk össze!
A községi pótadónak 55 százalékról 39 százalékra történt leszállitása és az adóalapnak 136.000 koronával történt apadása a jelenlegi adóalap mellett 250.720 korona különbözetet tesz ki.
Ez az összeg tehát az, amennyivel a város polgársága kevesebb községi adót fizet évenként, mint amennyit a földadó leszállitása nélkül az 50 százalék pótadó mellett fizetnie kellene!
Amiket itt elsoroltam – tisztelt választópolgárok – ezek tények, ezeket tagadni nem lehet.
Az ellenzék.
És ha ezeket a tényeket megállapitottátok itéletetek meghozatala előtt, kutassatok azok után az inditó okok után is, amelyek a hatóság ellenségeit harcba szólitják.
Az inditó okok között meg fogjátok találni a ki nem elégitett önérdekeket, az ebből eredő gyülöletet, hatalom utáni sóvárgást, a nemzeti velleitást, de egyet nem fogtok megtalálni: a közérdeket!
Csakis ilyen erkölcstelen rugók képesitik az embereket oly erkölcstelen egyesülésre, amilyet a jelenlegi hatósági ellenzéknél ma látunk.
Mert vajjon ilyen szenvedelmek nélkül lehetséges-e még csak elképzelni is, hogy a »haza!«, »függetlenség« stb. jelszavait ajkukon hordó függetlenségi egyének egyesüljenek a nemzetközi, hazát nem ismerő szociálistákkal és a nagy horvát eszmétől megkótyagosodott egyénekkel, – ilyen szenvedelmek nélkül és a hit alapjáról való valóságos eltévelyedés nélkül elképzelhető-e, hogy akadjon katholikus pap, aki egy gyékényen áruljon a hitetlenség, a vallástalanság és Istentagadás nyilt hirdetőivel, a minden vallás, de főleg a katolikus vallás legnagyobb ellenségeivel?
Tisztelt választópolgárok!
Ebben a küzdelemben a csunya önérdek, az ádáz gyülölet, a féktelen hatalomvágy és a hazafiatlan nemzetiségi velleitás szállott harcba a város érdeke, a mi becsületes és hazafias munkánk és törekvéseink ellen!
Amiként én, bizonyára ti is figyelemmel kiséritek a hatósági ellenzék kirohanásait.
Hát vajjon olvastatok, vagy hallottatok-e egyetlen egy alapos tárgyilagos kritikát – a hatóság tényei és müködése ellen, ami megállta volna a helyét?
Én ilyent nem olvastam.
A közgyülés termében nem volt eset arra, hogy ily irányu felszólalás, hogy a minden áron ellenzékieskedés az ellenérvek sulyától ne összetörve roskadt volna össze.
De ez nem is lehet máskép, ott, ahol az igazság, a tiszta kéz és a város érdekének szolgálata száll sikra a »csak azért sem« ellenzékieskedés ellen.
Lássuk csak a hangoztatott kifogásaikat;
»Nincs kulturpalota!« irja az egyik. »Nincs uj szinház!« kiáltja a másik. »Eladják a homokokat!« sir a harmadik. »Leveszik a városházáról a keresztet, s elviszik a szent háromságot a helyéről« jajveszékel a rókusi Judás. »Megfosztják a bunyevácságot az anyanyelvétől!« szól az alattomos szent György. »Idomtalan kőhalmaz a városi székház!« birálgat a műkritikus. »Háromszor is aszfaltozzák a Kossuth-utcát« sóhajt az aggódó városatya. »Tulkiadások az épitkezéseknél!« bömböli X. »Felemelték a polgármester fizetését!« orditja Y – és mind ezért »le vele« hangzik a kórus.
Ma kulturpalota és szinház után sóhajt talán épen az, akinek talán nem is olyan régen »de egy fillért sem kulturpalotára« volt a jelszava. Idomtalan kőhalmaz lett a városi székház talán épen annak, aki maga is hozzájárult az épitéshez, s megszavazta költségeit, s aki nem is olyan régen egekig magasztalta a székház szépségét. Már ismét leszedjük a kereszteket a tornyok tetejéről, s üldözzük a bunyevácokat anyanyelvükért.
Mintha 12 évvel ezelőtt ugyanezt hallottuk volna.
Akkor is megjósolták, hogy ha én leszek a polgármester, a templomokról fogom a kereszteket leszedni, s a bunyevácoknak még otthon sem lesz szabad bunyevácul beszélni.
Ime megismétlődnek az idők!
Ugyanazokat a hirlapi cikkeket olvastam ujból.
Elkopott fegyverek (…) Az elmult 10 év bizonyságul szolgál a bunyevácoknak, hogy senki őket anyanyelvük használatában nem korlátozza s a polgármester szivesen érintkezik velük anyanyelvükön, – a három kerületi katolikus templom, a restaurált Szent Teréz és Szent Ferencz-rendi templom, a renovált Szent Háromság-szobor, az uj városi székház tornyán a kereszt – pedig oduikba kergetik a sötét lelkü vallási izgatókat.
Eladtunk a homokokból területeket, az igaz, de annak árát nem költöttük folyó kiadásokra, mint hajdanában, hanem jövedelmező vagyonba fektettük. Ebből a talált pénzekből létesitettük a »Város kiépitési«, a »Palics kiépitési«, »Vizvezeték és csatornázási«-alapok: – a mit sem jövedelmező homokok átváltoztak jövedelmező palotákká és értékes telkekké!
Nekik ez nem tetszik!
Polgártársaink talpa alá földet adtunk s megmentettük a hazának!
Nekik ez nem tetszik!
A rosszul aszfaltozott Kossuth-utcát a vállalat költségén ujra aszfaltoztatta a hatóság.
Nekik ez sem tetszik!
Horrendum dictu! még a polgármester fizetését is rendezték!
Köztudomásu, hogy a polgármesteri fizetés rendezését éveken át visszautasitottam, nem fogadtam el mindaddig, amig az összes tisztviselők fizetése az államsegélyből rendezve nem lett s köztudomásu az is – hogy a fizetés rendezés nem a város pénztárára, hanem az államsegély terhére történt – de ha nem igy volna is, vajjon éppen a polgármesteri állás az, amelyet nem szabad megfelelően javadalmazni?
Az 1912. évi LVIII. t.-c. kötelességévé tette a törvényhatóságoknak a tisztviselők fizetésének a törvény keretében leendő rendezését s e tekintetben a szabadkai polgármesterre nézve nem tett kivételt.
Rendeztetett az összes tisztviselők, tanárok, tanitók, rendőrők és szolgák fizetése, csak éppen a polgármesterét kellett volna meghagyni?
Igaz ugyan, ha ez megmaradt volna – nem talaálkoznánk annyi törtetővel és elkeseredett akarnokkal.
Az épitkezéseknél tulkiadások merültek fel!
Eltekintve attól, hogy tapasztalatból tudja mindenki, hogy az épitkezés mindég többe kerül, mint azt a mérnökök kiszámitják – középitkezéseknél az érvényben lévő közszállitási szabályzat értelmében az épitkezés kiadásának, valamint a leszámolásnak is egységárak szerint kell történnie, tehát azt fizeti az épittető város, amit a felülvizsgáló bizottság tényleg talál. Ha ez több, mint amennyi az előirányzatban volt – bizony azt meg kell fizetni!
Ilyen leszámolások eredményeképpen tényleg vannak tulkiadások – ezek azonban távolról sem közelitik meg azokat a légből kapott számokat, amiket az ellenzéki urak forgalomba hoznak.
Igy például a városi székház épitésénél a közgyűlés által már megszavazott és rendelkezésre bocsájtott összegen tul a kiadás 5–10 százaléknál többet nem fog kitenni – ezzel szemben az ellenzék azt a légből kapott valótlanságot hirdeti, hogy a tulkiadás a 100 százalékot is meghaladja.
Ez éppen olyan alaptalan és rosszakaratu ráfogás, mint a többi állitások, amelyek elnémulnak, mihelyt az igazság számokban megnyilatkozik.
Tisztelt választópolgárok!
Bizonyára olvastátok Szent György sötét lovagjának hozzátok intézett nyilt levelét, amelyben a valóságnak meg nem felelő, teljesen légből kapott állitások egész sorozatát tárja elétek – igy próbálván titeket félrevezetni és bosszu vágya kielégitésének eszközéül megnyerni.
Külön válaszomban kimutattam, hogy állitásai rosszakaratu, mert tudatos ferditések és valótlanságok, de rámutattam arra is, hogy a féktelen támadások rugója az egészségtelen bosszu, az elveszett Szent Teréz egyház plébániáért.
Ennél a Szent Teréz egyházi plébánia, másiknál az elveszett képviselőség, a harnadiknál a polgármesteri, vagy helyettes polgármesteri állás, a negyediknél a füstbe ment halászati per, az ötödiknél a városi szállitás el nem nyerése, a hatodiknál nemzetiségi okvetetlenkedés stb. stb. hasonló rugók – csak egy nem: a közérdek!
Gondolkozzatok ezek felett és azután itéljetek.
A jövő feldatai.
Polgártársak!
Szabadka földrajzi fekvése, polgári és hazafias erényekben gazdag népe, népének hatalmas vagyoni ereje – városunkat szinte praedestinálják arra, hogy az Alföld egyik hatalmas metropolisává fejlődjék.
A jövő feladatai nagyok, mert az általános haladás, a rohamos fejlődés nagy forgatagában nekünk is haladni, fejlődni kell, ha élni akarunk.
Meg kell teremteni a szellemi és anyagi boldogulás előfeltételeit, hogy a nagy versenyben megállhassuk helyünket.
A legközelebbi jövő feladataiként előttünk állnak:
egy állami középiskolának,
egy állami polgári fiuiskolának,
egy máv. államvasuti főmühelynek megszerzése,
a felső kereskedelmi iskola kérdésének megoldása,
egy vasuti felvételi épület emelésének, a személy és teherpályaudvar ujjáépitésének kieszközlése,
egy uj törvényszéki palota épitésének keresztülvitele,
a vizvezetés és csatornázás kérdésének megoldása,
a »Mária Valéria« közkórháznak lehetőleg állami segitséggel leendő kibővitése és a szegényháznak elmebeteg kórházzá leendő átalakitása,
a közvágóhid átalakitása és hütő-kamrákkal való ellátása,
a belterületi utcák és külterületi törvényhatósági utak folytatólagos kiépitése,
a közvilágitás kiterjesztése lehetőleg a gázgyár megváltása utján,
a gazdasági munkásházak folytatólagos épitése a törvényben biztositott államsegéllyel,
a házi ezred 3-ik zászlóaljának és még egy gyalogezrednek Szabadkára helyezése,
egy közös tüzérezrednek Szabadkára helyezése stb.
Gazdag programm, amely gyönyörü perspektiváját nyujtja a város jövő fejlődésének.
Ennek a munkaprogrammnak megvalósitasához kérem a ti támogatásotokat.
Abban a hitben élek, hogy tiz év sáfárkodásom elég garanciát nyújt nemcsak arra nézve, hogy cselekedeteimet mindenha egyedül a város jól felfogott érdeke irányitotta, de garanciát nyújt arra nézve is, hogy a város fejlesztését a polgárság teherviselő képességének szem előtt tartásával fogom a jövőben is keresztül vinni.