Kalász István

Tanácsadó bajba jutottaknak

- részlet –

LÁTNI*

Látni kell Golden Gate hidat. Látni a Szabadság hidat (abban a pillanatban, amikor ember ugrik a mélybe, mert a híd így más értelmet kap), meg kell tekinteni a Tadzs Mahalt, a piramisokat, Lenin házát Zürichben. Tejcsokoládét majszolva. Látni kell a kifakult monte-carlói képeslapot az öregasszonyok előszobáiban (a tükör mellé tűzve), látni kell a sörös doboz gyűjteményt a politúros szekrények tetején, a müncheni sörpincéket, thaiföldi kuplerájokat is látni kell. Mindent látni kellene, amit elképzelt magának az ember, de jobb, ha a váratlant látja meg a világ kínálta csodák között, és az lehet otthon is, a négy fal között akár. Lásd: menni.

LÉGGÖMB*

Szép de veszélyes módja az utazásnak. Túlélésre törekvő egyén ne utazzon így. De integessen, tapsoljon, ha léggömböt lát kosárral aláereszkedni.

*

Christmann gondolatai

Ki kell húznom a három hetet. Remélem, senki sem jár erre a cégtől, mert a szabály szerint két napot, jobban mondva: csak két éjszakát szabad ugyanazon a helyen tölteni. Ugyanaz alatt fedél alatt maradni, így áll a szerződésben. Szerződés? Inkább olyan kérvényféle, egy dörzsölt belvárosi ügyvéd halálra röhögné magát a papíron, de most új világ van, a ravasz ügyvédet nem tudnám már megfizetni. Harminc éves régen múltam, közgazdász vagyok, ezt kell újra és újra mondanom, a hajam őszes, ritkás már, van feleségem, van lakásom, Volkswagenem, nincs állásom. Jobban mondva: van. Még van. De még ez olyan nem biztos. Jobban mondva: megtarthatom az állásomat, ha kibírom a teszt végéig. Ha életben maradok. Ebben a bűzös, műanyag kórházban. Ez a feladat, kérem.

*

LÉTMINIMUM*

Szép szó. A létminimum nem mindig ugyanazt a mennyiséget, pénzösszeget jelenti. Vannak országok, ahol egy marék férges rizs a létminimum. Bizony, erre épül egy gazdagabb ország létminimuma, jegyzi meg Christmann.

LEVES*

Több húslevest kell enni. Lásd: méz.

LOPNI*

Bűn. De Isten nagy.

MAGÁNY*

Lehet jó, lehet rossz. Rossz, akkor, ha nem választott. A bajbajutott, magányos ember különösen ügyeljen külső megjelenésére. Ezért mindig legyen nála tükör. A legjobb a zsebtükör, mert ebben bármikor, bárhol szemügyre veheti önmagát. Még akkor is, ha nem tetszik neki, amit lát, ne habozzon: naponta nézzen a tükörbe, ellenőrizze arcképét, mert az ifjúság elszállta után az arcért egyre inkább felelős a tulajdonosa, és annak állapota – bár ez itt képzavar – de kulcs bizonyos jobb társadalmi körökhöz. Azaz: kiút a bajból.

*

XIII. fejezet Christmann életéből

Öreg bérház, betonozott udvar, harmadik emelet, körfolyosó, se hossza, se vége élet, ajtó, ablak, ajtó, ablak, zöld kopott ajtó, két szűk szoba, repedt fal, homályos konyha, fürdőszoba. A nappali sarkában orosz tévé, a komódon fényképek, a politúros szekrény tetején bőrönd, a konyhában régi, kopottas tűzhely, kopottas mosogató, a fürdőszobai tükör alatt olcsó kölni, kifakult törölköző, hát, ez az én otthonom, nevet hangosan Ágnes. Itt élek egyedül, mutat körbe, Christmann sután bólint, mosolyog, később lezuhanyozik, Edit az ágyon fekve várja, gondolom, suttogja, most végre nő kell, egy test, melyre vágytál, és félénken kitakarja a testét. A férfi bólint, csak áll az ágy előtt, mert a lelke azt súgja, ne tegye, azt mondja, kiabálja, ne tegye. Ezzel a lánnyal ne! Ágnes kitárja felé a karját, a konyhából húsleves illata terjeng, Christmann lép az ágy felé, és zuhanni kezd. Később, sokkal később megnézi a fényképeket a komódon. Ez kicsoda, kérdezi halkan a lánytól, és rámutat egy bajuszos, idős férfi arcképére. A lány nevet. A nagyapám. A férfi megfordítja a keretet, a kép hátulján nyomtatott szöveg, az arcképet könyvből, valami képes újságból vághatták ki. Mióta dolgozol te a kórházban, kérdezi halkan. Azt hiszem, három-négy napja nevet a lány, de fontos ez? Christmann kinéz az ablakon, és arra gondol, hat nap eltelt. Az utazásból immár el. A város fölött, a sötétvörös háztetők fölött hatalmas léggömb lebeg, a férfi integet, odakint lassan sötétedik.

*

MANKÓ*

Vannak luxuskivitelű mankók is.

MARADÉK*

A maradékról ritkán gondolkodik el az ember, és hajlamosak vagyunk túlértékelni azt.

MÁRVÁNY*

Metamorf állagú metamorfózis. Kezdetben „hideg a felülete, idővel azonban érni kezd”, és az emberi bőrre emlékeztet.

MEGSZÁLOTTSÁG*

A hiány következménye.

*

XIV. fejezet Christmann életéből

Száraz a szemem, ég, gondolta C., el kell mennem majd a szemészhez, ha vége ennek a nyomorult tesztnek, a könnycsatorna dugulhatott el megint, a fene egye, C. feküdt a lány mellett, a kirándulás hatodik éjszakáján tiszta testtel fürdés után, egy régi pizsamában, meleg ágyban, száraz, fűtött szobában, tele hassal, és égett, viszketett a szeme. Egy idegen szobában feküdt egy idegen lánnyal az oldalán. Ágnessel, akiről nem tudott semmit. Egy lány, Ágnes nővérke a BEL-III-as kórházi osztályról befogadott egy hajléktalant, és jó húslevest főzött. Egy lány feküdt az oldalán, aki pedánsan tisztán tartotta a lakását, félénk, ügyetlen szerető volt. Akinek két boros pohara volt csak a konyhaszekrényben. Többre nem futotta. Hát ennyit tudott. Ágnes forgolódott, szuszogott, nyögött álmában, C. csak nézte a szoba mennyezetet, szimatolta a lakás szegényszagát, igen, gondolta, ezek az amerikaiak tényleg nem hülyék. Az ember fél, még ebben a zsírszagú lakásban is, az ember a félelemből tanulja meg a túlélést, a megalkuvást, az engedelmességet, ez hát a céljuk a cégnél. A félelem ébresztése, hiszen a félelem felismerés, és a félelem a szenvedélyt is képes megölni. C. feküdt az ágyban, nézte a mennyezetet, hallgatta, lány sóhaját álmában. Ágnes nővérke sóhajtását figyelte, akinek hamis fényképei voltak a rokonokról, aki csak három napja volt nővérke, akiről semmit sem tudott.

Odakint hajnalodott, madarak repkedtek a tető felett, a távolban teherautók zúgtak, dudáltak, kíniak óbégattak a piacon...

*

MENNI*

Aki egész nap talpon van, hosszasan menni kényszerül, ügyeljen arra, hogy kényelmes és kellőképpen tágas, nagy méretű cipőt viseljen. A hosszú menetelés során ugyanis a lábfejek ijesztően megdagadnak. Fontos: az ember óránként tartson legalább 8-10 perces szünetet, és ilyenkor – amennyiben lehetséges – vegye le a cipőjét, váltson zoknit. Inni csak hosszabb szünet alatt ajánlatos. Tipp: száraz ajkak ellen ajánlatos kavicsot szopogatni. Emelkedőn apró lépésekkel, cikk-cakk irányban haladva érdemes haladni, lejtőn szintén apró léptekkel, miközben a test súlypontja mindig az első lábon legyen. Amennyiben a személynek sietnie kell, 50 lépést futva, 50 lépést kényelmesen kell megtennie. Hosszabb távokra vándorbot ajánlatos vinni. Jó tudni, hogy a hangos ének felvidíthatja az embert gyaloglás közben. Lásd: lábápolás. Lásd cipő.

MENTENI*

Amennyiben pl. A vízben fuldokló karral még elérhető, feküdjünk hasra, kapaszkodjunk meg egy szilárd tárgyban, majd nyújtsuk kezünket. De segíthetünk hosszú bottal is, melyet kedves felszólítás kíséretében a fuldokló személy felé nyújtunk. Sekély, sodró vízben könnyű a dolgunk, itt több ember láncot alkot, és az utolsó megragadja a bajbajutottat. Mély víz esetén bonyolultabb a dolog. A mentő személynek magának is úsznia kell. Aki pedig így akar menteni, határozott, erős személyiség legyen, mert a fuldokló személy félelmében bizony belekapaszkodhat, és magával húzhatja a mélybe.

*

XV. fejezet Christmann életéből

A hetedik nap, reggel. Egy hét, az „utazás” harmada letelt, túlélte. Kibírta. Ki! Nem halt meg, nem is lett beteg. Bűntényt sem követett el. Bolond sem lett! Vagy mégis? Csak a keze reszketett kicsit. Állt a tükör előtt, borotválkozott. A penge régi volt, a borotvahab öreg és ragacsos, bizonyosan egy régi-régi férfi hagyta dolgait a szekrényben. Valami férfi, aki végleg lelépett. Egy reggelen. Egy esős reggelen ment el. Búcsú nélkül, gondolta Christmann miközben borotválkozott és nevetett. Este későn jövök, mondta hírtelen, dolgom van. Ágnes csöndesen figyelt az ajtóból, milyen dolgod lehet neked, kérdezte enyhén gúnyosan. A férfi nem válaszolt. Visszajössz te még egyáltalán, kérdezte halkan később a lány. Persze, mondta a férfi, ne félj. Ágnes mosolygott, a félelem ébren tartja a lelkemet, mondta, nem rossz dolog az, segít a túlélésben. Tudom, miről beszélek. És ekkor a férfi üvölteni kezdett. Azért félünk, mert elfutunk, kedvesem, mondd meg ezt „nekik” ott, mondd meg nekik, hogy engem nem lehet olyan simán elkapni. Tudom, milyen trükkökkel dolgoztok! Ágnes pedig csak nézett-nézett rá, értetlenül.

*

MÉREG*

Minél erősebb a méreg, annál nehezebb hozzájutni a szerhez fejlett, rendezett társadalomban. Az állatorvost esetleg át lehet ejteni azzal a magyarázattal, hogy az ember a harapós kutyáját akarja megmérgezni. Az öreg Morzsi kutyám bajához adjon már valamit doktor úr... Ha erre a doktor halkan azt mondja, hogy a méreg csak a gyengéknek méreg, az erős emberek nem méregnek nevezik ugyanazt a szert, akkor jobb halkan, alázattal menni onnan. Mivel a méreg a gyengék fegyvere, soha ne legyen az ember a gyenge embertársával szemben fölényes, dölyfös. Mellesleg a méreg utolsó lehetőség, hogy az ember méltósággal haljon meg, ezt már régen is tudták. Erre olykor-olykor gondolni kellene. Nem! Erre gondolni kell. Lásd: kutya.

MÉZ*

A mézet pedig tisztelni kell. Lásd még: leves. Lásd: borsmenta.

*

XVI. fejezet Christmann életéből

Este nyolc óra, az áruház mögötti parkoló kihalt és sötét, néhány román rendszámú autó, ukrán busz áll, egy kamion gurul be az áruház raktárába, az élet meg folytatódik, gondolja a Christmann és felnevet ezen a bődületes, vigasztalan közhelyen. Valahonnan zene szól, emberek jönnek, emberek mennek, rendőrautó szirénázik a távolban, a fém és üveg és beton áruház zümmög, ragyog, szinte árad szerteszéjjel a sötétségben, ontja repedésein a pattogatott kukorica, parfüm illatát a fekete égbe. C. jön-megy az autók között, kémlel, figyelik-e valamelyik ablakból, valamelyik autó mélyéből lesnek-e rá a CÉG-től. Kilenc óra múlt már, féltíz is, Christmann fázik, unja a várakozást a nyirkos sötétben, elindul visszafelé. Az aluljáróban Horváth jön vele szembe, oson a fal mellett, cinkos vigyorral átint, ne szóljon, csak kövesse, C. sapkáját az arcába húzza, ahogyan a filmekben látta, fordul, indul Horváth után. Így követi, megy mögötte az után, át a sötét parkolón, be egy keskeny közbe. Ott megállnak, Horváth lassan leguggol fal mellé, Christmann mellé. Horváth olcsó after shave illatot áraszt, hogy vagy, kérdezi kedvesen, és C.-nek hirtelen sírni támad kedve, mert rájön, napok óta senki sem kérdezte meg ilyen kedvesen, hogy mi van vele. Minden rendben, mondja hát zavartan, és Horváth beszélni kezd, két napig a nyomomban voltak a vérebek, az a kis piszok Hiller a tégla, elmesélte nekik a bátyám hétvégi házát. Pedig ott, a Bakonyban, a hegyek között akartam kibekkelni az időt. Van egy nőm a faluban, kaja, pia, tévé, minden rendben lett volna, de a harmadik nap jöttek a cégtől, a John boy is velük volt. Megálltak a ház előtt, felszólítottak, hogy menjek innen. Letelt a két nap, mondták. Úgy tettem, mint aki nincs ott, lapultam a házban, de jöttek, berúgták az ajtót, kiráncigáltak… Rólad mit tud a Hiller? Christmann csak nevet, nem hiszem el, mondta, ez már bűntett, ezt nem tehetik! Horváth legyint, nem volt ott senki. Kihalt az egész környék, nincs tanú. Ősz van. C. hallgat. Te pedig, kérdezte Horváth, hol lapítasz? Christmann rázta a fejét, jobb lesz, ha nem beszélünk erről, feleli. Valójában találkoznunk sem szabad? Horváth legyintett, szerintem a javunkra írják, ha nem tartjuk a szabályaikat, ezeknél az eredmény számít. A túlélésnek semmi köze az erkölcshöz. Én egy nőtől jövök, ott aludtam két éjszakát, de most letelt a két nap, el kellett jönnöm, és már azt is tudják, hogy ott laktam. Ma este nem tudom, mi lesz velem. Te hol laksz? Nem bízol bennem? Christmann nevet, én tényleg aludtam az utcán, az aluljáróban, megdöglesz, ha nem vigyázol magadra. Horváth nevet, rágyújt egy cigarettára, körülnéz a sötétben, és azt mondja halkan, hogy rohadjon meg ez az egész élet, úgy ahogyan van. Akkor menj kórházba, mondja Christmann, ess össze az utcán, elvisz a mentő, Horváth nevet, ez jó ötlet, mondja, a legjobb lesz, ha egy elegáns áruházban leszek rosszul, mondjuk az ékszerosztályon, ott gyorsan kihívják a mentőt, nem szeretik, ha egy koszos alak omlik össze a Rolex, Omega, meg az IWC órák előtt, nem? Mikor találkozunk? Két nap múlva, jó, itt, mondja Christmann, aztán int, indul, megy át az utcán, le az aluljáróba, csak megy-megy a neonfények alatt, a zsibongó árusok között, miközben a fal mellett hajléktalanok ülnek, fekszenek. És fáradt szemükből ezer szemmel mered rá a sors.

*

MUNKA*

A munka elhasználja az embert, mert nem az erőfeszítés számít, hanem az eredmény, és mert a maitól függ a holnapi munka, és mert a munkát mindig elfelejtik. Mindig.

NEVETÉS*

Egy nemzetközi felmérés kiderítette, hogy aki nevetés közben erőteljesen a térdét csapkodja, attól a személytől nem szabad pénzt kölcsönkérni, még a legnagyobb baj esetén sem. A művelt embert finom, halk kacagás jellemzi. Lásd még: kölcsön.

NYAKKENDŐ*

Nem olyan fontos, mint azt nyakkendővel kereskedő egyének állítják. És mégis: szeretjük azt, aki szép nyakkendőre vágyik, mert abban van valami esendően emberi. Lásd: kalap

*

XVII. fejezet Christmann életéből

Éjfél volt, a ház csöndes és sötét, a lány aludt, C. pedig a szökésben lévő mérnök csak állt az üres, hideg konyhában. A nagy idegenségben. A szekrényben talált egy üveg vodkát, és úgy álltában megitta az üveg felét. Az ital beáramlott a testébe, meleget hozott, édes könnyedséget. Az alkohol segít, gondoltam, aztán kihuzigálta a fiókokat. Kés, villa, kacat, lom repült a földre, igen C. csak nézte a sok-sok vackot, szétrugdalta a padlón, aztán ivott tovább. A feleségére gondolt. Arra, hogy régen ilyentájt felébredt mellette, megcsókolta, felébresztette a sötétben, aztán szerelmeskedtek, tomboltak a hatalmas ágyban, igen, régen így élt otthonában, volt vacsora, reggeli, volt saját pohara, újságot járatott, és most itt áll egy idegen konyhában. Egyedül. Pénztelenül. Hülyén. Bekapcsolta a rádiót, a popzene üvöltött, C. kinyitotta az ablakot, lenézett a kihalt utcára, kivágta az üres üveget az ablakon. És ekkor megszólalt a telefon, a lány felébredt, felvette a kagylót a sötét szobában, majd kijött, álomittasan átnyújtotta a telefont. A kövér John hangja szólt bele, this is not good thing, man, mondta hűvösen, mi jók vagyunk hozzád, ez lenni harmadik éjszaka nőnél, dont do that, elnézzük neked, de nem kell botrány!, nem kell dobálni. Well, holnap go away, this is the game, menned tovább! A lány csak állt a falnak dőlve, ki az Isten volt ez, ki keres téged ilyenkor, kérdezte, Christmann erre ütni kezdte, te, hazug kis kurva, te…, ordította, a lány feküdt a konyhakövön, sírt, a férfi aztáb lehajolt hozzá, vele sírt, majd felemelte a vékony kis testét, csókolta az arcát, a haját, a szemét. És a lány átölelte. A férfi pedig csak tartotta karjaiban, és nem tudta, mit gondoljon erről a világról.

*

ÓRA*

Van nagy, kicsi, drága, toronyóra, pályaudvari óra, falióra, zsebóra, karóra. A karóra legyen vízálló, sötétben jól látható legyen, legyen ütésálló, ne csillogjon hamisan, és mindig rendben működjön azért, hogy a világ rendje fennmaradjon.

ORVOS*

Persona non gratis.