Rozsdaszínországban is lehetséges a csoda

Mihályi Katalin beszélgetése Ágoston Pribilla Valériával, a szabadkai Gyermekszínház igazgatójával

Gyerekeink a kereskedelmi tévécsatornák hűséges nézőiként megszokták, hogy a képernyőn szinte félpercenként újabb akciót tálalnak fel nekik, s eközben még a fantáziájukat sem kell igénybe venniük. A silányság, igénytelenség ellen a szabadkai Gyermekszínház – rokon intézményeihez hasonlóan – a maga eszközeivel tud harcolni – olyan kitűnő, igényes, de mégis az újdonság erejével ható előadásokkal, mint amilyen a Rozsdaszínország aranya című gyermekopera. A kisdiákokat elvarázsolja Verebes Ernő zenéje, megérinti őket Beszédes István librettójának gazdag nyelvezete – azonnal felfigyelnek az olyan kifejezésekre, mint az aranyol, ezüstöl – rabul ejti őket Janovics Erika jelmezeinek és Szarapka Tibor díszleteinek fantáziadús ötletessége – minden előadáson hangot adnak ámulatuknak például a málnabokron világító csodálatos málnaszemek láttán. Az egyik iskola alsó- és felső tagozatos diákjai együtt nézték meg az operillát, s annyira, annyira magával ragadta őket, hogy a szereplőket egyszerűen hosszú percekig nem akarták leengedni a színpadról. Ez a taps bizony azt jelenti, hogy ez alkalommal az igényesség, az autentikus értékek diadalmaskodtak a fent említett silányság, igénytelenség felett. S nem csak most – gondoljunk a Don Quijote, az Erdei házikó, a Mátyás király bolondja, vagy Vihar (Shakespeare) előadásaira.

– Kitartok azon elvem mellett, hogy a színházban lehetségesek a csodák. Nekünk a felgyorsult világgal szemben olyat kell produkálnunk, ami egy kicsit megállásra készteti a gyermekközönséget. A felfokozott élettempó a gyerekeket is egy kicsit hozzászoktatja valamiféle esszencialitáshoz. Tehát mindenből csak kivonatokra, kizárólag a lényegre kíváncsiak. Az, ami több erőfeszítést igényel, ami nem olyan könnyen ,,fogyasztható", attól berzenkednek, és azt hiszem, hogy a gyermekszínház elsőrendű feladata, hogy ezt a fajta ,, modernséget" megvétózza, s egy olyan művészi minőséget hozzon létre, amely folytán a gyerekek igényességre, az autentikus értékek befogadására lesznek fogékonyak – vallja Ágoston Pribilla Valéria, a Gyermekszínház igazgatója.

Ezen az előadáson keresztül ragyogóan el lehet magyarázni a gyerekeknek a színház összművészet jellegét – ezt érdemes a pedagógusoknak megragadni. A zenei nyelv, a színpadi formanyelv, a képi metaforák, a modern képzőművészeti ihletés és látvány tökéletes harmóniát hoztak létre. Az esztétikai nevelés szempontjából sem mellékes, hogy megfigyelhetők a különböző művészeti ágak: képzőművészet, beszédművészet, mozgásművészet...

– A gyermeki kíváncsiság fontos táptalaja lehet a művészi értékek befogadásának, ami erre az előadásra is érvényes, különösen ha felkészítjük a diákokat egy előzetes beszélgetés keretében – hisz a szabadkai pedagógusok a bemutatón megismerkedtek a darabbal, a vendégszerelések során pedig én tartok egy rövid bevezetőt. Örömmel látom a hétvégi családi színházlátogatásokon, hogy a gyerekelőadás közben kérdez a szülőtől. A gyerek állandó dialógusban él a környezetével, beszélget a tárgyakkal, felruházza őket különböző tulajdonságokkal, a csillagokig röpíti a fantáziája. Lehet, hogy nem érti meg tökéletesen a gyermekopera minden szegmentumát az előadás alatt, a szöveg, látvány sok kérdést vet fel, ami továbbgondolásra készteti. Nagyon fontos, hogy ha a gyerek kérdez, a felnőtt – szülő, pedagógus – válaszoljon. Annak a híve vagyok, hogy emeljük fel a gyereket magunkhoz, és semmiképp se mi hajoljunk le hozzá, ne fontoskodjunk, ne sejpítsünk. A mai gyerek, fiatal nagyon nehezen kérdez, ami az oktatási rendszer káros hatásainak tudható be. Az ilyen előadások révén viszont a gyerekekben szunnyadó energiákat remekül fel lehet éleszteni, hisz nem csak látványt kínálunk nekik, hanem egy komolyabb, igényesebb szöveget, egy világot, amelyet szabad és kell is faggatni – hallottuk Ágoston Pribilla Valériától.

Egy ragyogó alkotói csapat hozta létre ezt a remek előadást. Gyerekeink érdekében reméljük, futnak még együtt néhány kört.