Jász Attila

Mesék a valóságról
„Az Üveghegy aljában a nap tűzi az üres homokot…”
(M. M.)
[A FARKAS]

Elképzelhető-e, hogy a farkas
tényleg, szőrőstől-bőröstől,
felfalja a kisgidákat.
És hogy a farkast,

aki felfalta a kisgidákat, ne öljük meg
mindjárt, rögtön, nagyon.
Dákóval ne verjük agyon.
Ne lyuggassuk szitává

szép, ezüstszürke bundáját.
Végül ne dobjuk lelkünk feneketlen kútjába
gyomrába varrt kövekkel. Hanem
győzzük meg önmagunkat.

Próbáljuk meg mégis a lehetetlent.

[AZ ÁRVA]

Kilóg belőle keze, lába,
akár egy rajzfilmfigurának.
Nem lötyög, nem szűk
vagy bő, épp jó lenne,

csak nem elég hosszú.
Az apák öltönye.
Nem örökölte meg,
nem lett volna képes

hordani úgysem,
egyetlen holmiját sem.
Különben is, árva,
kilógna belőle keze, lába.

[A BELSŐ HARCOSOK]

Belső harcosai egyre erősebbek,
kelta mintákat követnek
és a benne lévő gyereket védelmezik.
Mel Gibsont akarják vezérüknek.

Néha sírással próbálja megőrizni erejüket.
Határai nem sérthetetlenek. Harcosai tudják,
hogy leginkább hangulatára kell vigyázniuk,
ne hatoljon be túl erőszakosan a külvilág.

Sokan elbuknak, lebénulnak vagy meghalnak
e harcok során. Nehéz őket újra életre kelteni,
vagy újakat szerezni. És időnként fél,
hogy Mel Gibson túl öreg már a harchoz.

[A TÜKÖR]

A hibáimban bízom,
mert azok
az enyémek
teljes mértékben.

Légy a tükröm!
Mondj igazat,
és csapj be!
Ha akarod,

ha tényleg
szeretsz,
tedd ezt
meg nekem,

kérlek!

[A PICI FÁTYOL]

Az ember szemén pici fátyol ül,
nem akarja látni
legbelül,
azt, ami.

Az ember szívén pici fátyol ül,
nem akarja tudni,
mi van
legbelül.

Az ember fülén pici fátyol ül,
nem szívesen hallja,
mi lesz
legvégül.

Oda a pici szem, szív, száj, fül.

[AZ EGYSZARVÚ]

Lábnyomok a hóban, melyek önmagamhoz
vezetnek leginkább. Ceruzával írok mostanában
és látszólagos összefüggések nélkül élek,
mióta nekiütköztem a tél falának.

Nem hittem volna, hogy ilyen lehetséges.
Hogy éveinkkel együtt elveszíthetjük kedvenc
álmainkat is az aranyszőrű egyszarvúakról.
Bár te, valamiért, rendszeresen szarvasoknak

nevezed őket. Tehát nem vagy szűz. Mindegy,
végül is. A valóság és a fantázia árnyékhatárán
egyensúlyozunk folyton. Ami nem baj,
csak legalább álmaink maradjanak még színesek

néhány évtized erejéig. Aztán úgyis mindegy lesz.

[PS: A VOLT EGYSZER]

Volt egyszer egy város,
volt egyszer egy ország.
Ahol mindenki sáros,
de tiszták mind az ’orcák’

Pedig rég nem esett már
eső, se hó, se kamatláb.
(Nincs hová.) Mégis, többről
van szó, mint gondolnád.

Hol volt, hol meg nem.
Kerestetik egy ország.
Hiába tudod, hogy hiába,
hisz annyi minden volt már.