Villányi László
Kanizsai kollázs
A folyó füvére terített pokrócra, öt hónap előtti
első simogatásainkra emlékezünk, a léleknek
is van csontváza, és ennek anyaga az emlék;
sötét szakadékok az emberek lábnyomai, mégis,
mint egy másik természet, formákat teremtünk,
nem mondunk le az elbeszélés gyönyörűségéről.
Idézetek: Danilo Ki, Domonkos István, Milo Crnjanski, Vasko Popa, Milorad Pavić, Ivo Andrić, Tolnai Ottó, Koncz István
Palicsi kollázs
Álmodban jártál már vízen, meséled, ha nem
volna kezed, a nap sose éjszakázna álmainkban,
mert a ti álmaitok nappalok az éjszakában;
szem nélkül marad, aki az egész világot siratja,
kérlek gyönyörködj inkább bennünk, ahogy mohó
szerelmespárban nem gyönyörködtél még uram.
Szabadkai kollázs
Milyen kemények itt a tekintetek, mondod,
valaki rólam: ezek lesznek életének legszebb
évei, ráncok az arcon: az élet kifutópályái;
úgy forgatta egy adag burek hártyalapjait,
mintha könyvet lapozna, csupán a szerelem
és az ősz létezik, minden egyéb csalóka látszat.