Forgatókönyv
A forgatókönyv Csáth Géza, Havas Emil és Munk Artúr regényének felhasználásával készült.
Keserű, csupán kissé történelmi komédia
Francziskovics Sztipán, a repülőgép feltalálója
Mándó, a felesége
Katica, a lánya
Arthur Gride, angol mérnök Kasza József, polgármester
Bíró Károly polgármester Siflis Zoltán, tanácstag
Szalay, a főkapitány Szabó, szintén
Dr. Dembitz, a főügyész Vunjak, szintén
Brown, angol bankár Kapitány, rendőrfőnök
James, banktisztviselő Dédunoka, Sztipán rokona
Erdőssy, a Főgimnázium tanára
Birkáss
Antunovits Rendőrök, kocsisok, rikkancsok
Pertich Újságírók, járókelők, kémek
Medgyánszky Sörivók, szomszédok, bicskások
Polyákovics
Kovach
Jeney
Mamusich
Antunovits
Regényi
Vojnich
Reisner, szabadkai polgárok
Békeffy, a Színkör elnöke
Kosztolányi, a Főgimnázium igazgatója
Özv. Almássyné
Birkássné, műkedvelők
Abrasevich, szavalóművész
Prépost
Bölcskey, a Múzeum igazgatója
Somogyi, fürdőmester
Marodics
Kulka, titkosrendőrök
Medgyánszky
Ifj. Regényi
Pertich, kérők
Jócó, vucsidoli szomszéd
Júle, a felesége
Mukits, képviselő
Angol tábornok
Nánay, kereskedő
Janka, divatszabó
1. FŐCÍM
A film FŐCÍME alatt repülőgépről vagy
helikopterből készült felvételek.
Először a szabadkai Városházát látjuk.
A torony gyorsan közeledik, majd az épület
felső szintje látszik, aztán a város látképe.
Vigyázni kell, hogy a kép ne árulja el a mát.
Sárguló búzamezők fölött száguldunk, aztán
a palicsi nádas, majd a tó vize fölött.
Látszik a híres és jellegzetes palicsi Víztorony,
aztán ismét a mezők, majd egy picike falu.
Régi házak, nádtetők és poros utca.
A kis falu a Vucsidol.
2. A NAGY TALÁLMÁNY
KÜLSŐ.
1905. áprilisa.
A városháza toronyórája.
Négyet üt.
Az Otthon Kávéház előtti asztalok.
Egy öreg bácsi hatalmas vörös kendőbe
kötött valamit cipel. Mikor a kávéház asztalai
mellé ér, megbillenti a kalapját.
SZTIPÁN: Jó napot, uraim!
Az asztaltársaság tagjai közül csak
egy köszön vissza.
MAMUSICH: Jó napot, Sztipán bácsi.
Az öreg elhalad.
Ez az öreg Sztipán Vucsidolból. Kitűnő kortesem
volt. Azóta nem láttam. Nem tudom, mi a fenét
keres a városban.
Az öreg a Városháza elé ér.
A kapun nem lehet bemenni, mert a
rendőrök két részeget akarnak betolni
talicskával. A két részeg keresztben fekszik.
A kapuban posztoló rendőr nevetve nézi
kollégái kínlódását.
SZTIPÁN: Hé! A polgármester úrral akarok beszélni.
RENDŐR: Nincs hivatalos óra. Gyüjjön kora reggel.
SZTIPÁN: Engem külön kihallgatáson fogad.
RENDŐR: Próbájja meg.
A két részeget becipelték,
Sztipán felmászik a lépcsőn.
Az ajtón felirat: Bíró Károly polgármester.
Kopog.
Erre hatalmas éljenzés hallatszik
Visszahőköl.
Megint kopog.
Megint hatalmas éljenzés hallatszik.
Némi tétovázás után harmadszor is kopog.
BIRÓ: (hangja) Szabad!
3. A POLGÁRMESTER ÉLMÉNYE
BELSŐ.
Sztipán belép a hivatalba, ahol egy
küldöttség tagjai tartózkodnak.
Már elmenőben. A polgármester
elemében van, még egy szónoklat.
Tisztelt küldöttség! Nem szeretek magamról beszélni.
Nem szeretek ígéretek tenni. Nem szeretek szónokol-
ni. Szeretek cselekedni. Szeretem az ígéretemet
betartani. Szeretem a város javát mindenek fölé
helyezni. A kérést megvizsgálandom, ha lehet,
teljesítendem.
A küldöttség zajosan helyesel.
KIABÁLÁS: Úgy van! Éljen a polgármester!
A polgármester kezet fog az
öttagú küldöttséggel, majd
becsukja mögöttük az ajtót.
Megtörli a homlokát.
BÍRÓ: Mit óhajt?
Sztipán óvatosan az asztalra
helyezi a batyut, majd a belső
zsebéből egy nagy lepedő papírt vesz elő.
SZTIPÁN: Kérvényt hoztam.
A polgármester elveszi, szemüveget tesz
föl, olvassa.
BÍRÓ: Maga az a Francziskovics István?
SZTIPÁN: Én vagyok.
A polgármester körüljárja, mint egy
csodát vagy egy őrültet szokás.
BÍRÓ: Azt írja, hogy feltalálta a repülőgépet.
Sztipán büszke.
SZTIPÁN: Feltaláltam.
BÍRÓ: Azt írja, hogy elkészítette a mintáját.
SZTIPÁN: Elkészítettem.
BÍRÓ: Azt írja, hogy ötvenezer koronát kér a
teljes nagyságú repülőgép kidolgozására.
SZTIPÁN: Ötvenezer korona elég lesz.
BÍRÓ: Azt írja, hogy a minta is irányítható.
SZTIPÁN: Teljesen megbízható.
BÍRÓ: Azt írja, hogy hajlandó bemutatni.
SZTIPÁN: Hajlandó vagyok.
A polgármester kétkedve figyeli.
Kitör.
BÍRÓ: Hát mutassa meg! Hadd látom. Mutassa.
Az öreg az asztalhoz sétál.
Óvatosan szétbontja a kendőt.
A kendő fölött egy kisméretű repülőmodell.
Abban különbözik a mai gépektől, hogy
a szárnyát mozgatja, mint a madár.
Van propellerje elől is, hátul is.
A polgármester elképedve nézi.
Sztipán büszkén mutatja.
SZTIPÁN: Ezt kell megcsinálni nagyban, akkor
több embert tud vinni.
BÍRÓ: Szép. Nagyon… Érdekes. De az ötvenezer
korona sok pénz.
SZTIPÁN: Nem kívánom ingyen. Viszont még
pontos számításokat kell végeztetni, alkatrészeket
elkészíteni. Mérnökök munkája szükséges.
Vucsidolon a kovács nem tud segíteni.
A polgármester az ujja hegyével
megérinti a gépet, aztán elkapja a
kezét, mintha megsütötte volna.
Sztipán mosolyog. SZTIPÁN: Egy angol mérnök teljes évi fizetése
is benne van a kalkulációban. Megígérte, hogy
hogy eljön, de ingyen nem várhatom tőle.
A polgármester eltátja a száját.
BÍRÓ: Egy angol mérnökkel levelezik.
SZTIPÁN: Már így is sokat segített a tanácsaival.
A polgármester megint a gép fel
nyúl, de nem meri bántani.
BÍRÓ: Azt állítja, hogy ez repül.
SZTIPÁN: Arra megy, amerre én akarom. Akarja
látni?
A polgármester hevesen bólogat.
BÍRÓ: De még mennyire. Akarom. Persze, hogy
akarom.
Az öreg beállítja a gép egyik
műszerét. Aztán gyufát vesz elő.
BÍRÓ: Nem robban?
SZTIPÁN: Ne féljen, polgármester úr. Most fel
fog menni az ablak sarkáig, aztán visszaereszkedik
az asztalra. Csak tessék nyugton figyelni.
Az öreg meggyújtja a gázt.
A polgármester egyáltalán nem nyugodt.
BÍRÓ: Mégse madár ez. Nem is méhecske.
Mitől zümmög?
Sztipán mosolyog.
SZTIPÁN: A motor dolgozik. Üljön le, figyeljen.
De a polgármester nem ül le.
Sztipán átkapcsol egy kis kart,
süvítő zaj hallatszik,
a gép fölröpül a levegőbe. Bíró
polgármester villámgyorsan a földre
veti magát. Onnan pislog fölfelé.
A gép köröz a szobában, neki indul a
saroknak, az ablak felé száll.
A polgármester feje megjelenik az
asztal széle felett, onnan követi
a modell röptét. Az visszaér az
asztalhoz, mire a polgármester
nyüszítve az asztal alá bújik.
A gép leereszkedik, Sztipán odalép.
SZTIPÁN: Megállítom.
Kikapcsol rajta egy gombot.
A gép áll az asztalon.
A polgármester lassan feltápászkodik.
Nézi a gépet.
Mechanikusan.
BÍRÓ: Én nem szeretek sokat beszélni.
SZTIPÁN: A további munkához pénz kell.
BÍRÓ: Én nem szeretek ígérgetni.
Sztipán bebugyolálja a modellt.
Én nem szeretek szónokolni.
SZTIPÁN: No, akkor másutt kereskedem.
BÍRÓ: Én nem szeretek hencegni…
SZTIPÁN: Isten áldja, polgármester úr!
BÍRÓ: Én csak a város érdekét nézem…
Mit beszélek? Várjon! Holnap tanácsülés
lesz. Jöjjön el tíz órára. Be kell mutatni
a mintát, úgysem hinné
el senki a szavamat.
SZTIPÁN: Jól van. Holnap itt leszek.
Sztipán elindul.
A polgármester maga elé dünnyögi.
BÍRÓ: Én mindig betartom a szavam… Miket
beszélek? Viszontlátásra, Sztipán bácsi!
Mire fölnéz, üres a terem.
4. A VÁROSI TANÁCS VIHAROS ÜLÉSE
BELSŐ.
A tanács ülése folyamatban van.
A tagok mindegyikének véleménye van.
ERDŐSSY: Én kérem szépen, gimnázium tanár
vagyok.
Türelmetlen arcok.
TÖBBEN: Tudjuk, tudjuk!
ERDŐSSY: Nem tudhatok mindent az áramlás-
elméletről. De nekem nagyon furcsa, hogy vucsi-
doli parasztember találja fel a repülőgépet. Meggyő-
ződésem, hogy inkább az ötvenezer korona bezse-
belése a cél, mintsem az aerodinamika törvényeinek
megreformálása.
A polgármester leinti.
BÍRÓ: Kérem, az én szavam garantálja, hogy az
masina repül.
A tagok zajonganak.
Egyikük fölugrik.
BIRKÁSS: A madár az repül. A tehén nem. Miként
tudna egy szilárd anyagból álló szerkezet a levegő-
ben fönnmaradni? Ennek megválaszolására egy
eminens tagokból álló bizottság megválasztását
javasolom.
A polgármester csenget.
BÍRÓ: Uraim, repül vagy nem repül, az nem kérdés.
Azt megnézzük. Saját szemükkel győződhetnek meg
a tényállásról. Helyeslik?
A tagok zajosan.
BIRKÁSS: Azt szeretném én látni.
ERDŐSSY: A huszadik századba léptünk, uraim.
Sok minden változott, de a természet örök törvényei
megmaradtak. Ezt én garantálom.
Kiabálás.
A polgármester csenget.
BÍRÓ: Hajdú!
A hajdú előáll a sarokból.
HAJDÚ: Igenis!
BÍRÓ: Vezesse be a folyosóról az öreg Sztipánt.
HAJDÚ: Igenis, polgármester úr!
5. SZTIPÁN GÉPE TÉVEDÉS ÁLDOZATA LESZ
BELSŐ.
Sztipán a folyosón üldögél.
A hosszú folyosó végén két rendőr posztol.
A sarkon befordul a főkapitány.
Kardját csörömpölve húzza a kövön.
Mikor meglátja Sztipánnál a vörös
csomagot, kimered a szeme.
SZALAY: Maga mit keres itt?
SZTIPÁN: Ezt a gépet hoztam.
SZALAY: Maga szocialista?
SZTIPÁN: Micsoda? Nem értem, kérem.
A főkapitány odainti a rendőröket.
SZALAY: Fiúk, hozzám!
A rendőrök rohannak.
Elkobozni a bombát! Lefogni az öreget.
A két rendőr visszahőköl.
Nem mernek a bombához nyúlni.
Pista, te elveszed. Parancs!
A Pista nevű reszkető kézzel
veszi el az ellenkező Sztipántól
a csomagot.
Az esőshordóba vele. Szaladj! A víz talán lefojtja
A robbanótöltetet.
A rendőr rohan.
Szóval, maga szocialista. János, megfogja, sehova
se engedi! Amíg referálok a polgármester úrnak,
addig szigorú őrizetbe vegye!
A rendőr megragadja az öreget.
RENDŐR: Igenis!
Szalutál, közben elengedi Sztipánt.
A rendőrkapitány int.
Újra elkapja Sztipán karját.
6. A TANÁCS NEM LÁTJA A REPÜLÉST
BELSŐ.
Az ajtón a hajdú ki, a főkapitány be.
Az élmény hatása alatt rögtön az
ajtóból referál.
SZALAY: Mégiscsak borzasztó, amit ezek a szocia-
listák művelnek. Képzeld el, most koboztam el az
egyiknek a bombáját. Itt ült az ajtóban egy vörös
csomaggal.
Általános megdöbbenés a tagok
között.
Az én eszemen azonban nem járt túl. Már rég mon-
dogatom, hogy az arcképeiket össze kell gyűjteni.
Akkor az őrszemek is felfedeznék őket időben.
A polgármester elhűlt.
BÍRÓ: Egy vörös kendőbe volt kötve?
A főkapitány büszkén.
SZALAY: Képzeld. Mint a zászlójuk.
A polgármester dühösen.
BÍRÓ: Az a repülő volt, amit az egész tanács
kíváncsian vár. Azonnal hozasd vissza! Azonnal!
A főkapitány megsértődik.
SZALAY: De kérlek, ezt a hangot…
BÍRÓ: Szaladj, amíg össze nem törik! Szaladj, ha
tudsz a hasadtól!
A főkapitány kifordul az
ajtón.
7. A GÉP CSÖPÖG
BELSŐ.
A tanács asztalán fekszik a vörös
Kendő, rajta a modell. Csurog belőle
a víz. Sztipán letörten nézegeti.
SZTIPÁN: Kérem, ide többet nem jövök.
Fölemeli a gépet, a víz ömlik
a főkapitány csizmájára.
Itt hagyom a névjegyemet, ha a város szeretne
részt venni az üzletben, majd jelentkeznek
nálam.
Az öreg egy névjegyet dob az
asztalra. A polgármester megkérdezi.
BÍRÓ: Azért talán nem ment tönkre?
SZTIPÁN: A kazán és négy légsűrítő tele van vízzel.
Napokig tart, amíg kiszárítom és újra összeszerelem.
Az öreg összehajtja a kendőt.
Hóna alá veszi a gépet, kimegy.
BÍRÓ: No, ez itt hagyott bennünket.
A főkapitány vállat von.
SZALAY: Tévedni emberi dolog, kérem. Mire leértem,
a bombát már ledugták az esőshordó fenekére.
BÍRÓ: Miféle bombát?
SZALAY: Akarom mondani, ezt a fránya repülőmasi-
nát, vagy mit.
A polgármester int.
BÍRÓ: Folytatjuk a napirendi pont tárgyalását.
A főügyész jelentkezik.
Főügyész úr, mit óhajt?
DEMBITZ: Azt hiszem, nem térnek el a vélemények
abban, hogy most a világtörténelem nagyítóüvege
ránk van irányozva. Ránk van irányozva abban az
esetben, ha a dolog beválik. Ha nem sül el, uraim,
akkor ez a mai tanácsülés a többi tanácsüléstől
semmit se különbözik, hogy ne mondjam, abszo-
lút érdektelensége által tűnik ki.
A tagok sugdolóznak.
BIRKÁSS: Meddig fecseg ez?
ERDŐSSY: Sohasem beszél hatvan percnél
kevesebbet.
Fölnéznek a fali órára.
Az hirtelen előre szalad hatvan
percet.
DEMBITZ: A repülőgép történetére nem akarok
még csak rövid visszapillantást se tenni, hogy
ne raboljam el drága idejüket. Legyen szabad
azonban, és előre bocsánatot kérek, ha száraz
lesz az okfejtésem, legyen szabad konstatálnom,
hogy a repülőgépeknek két fajtáját különböztetjük
meg. Az egyik a léggömb. A másik viszont a repülő.
Az óra még hatvan percet szalad előre.
A tagok többsége alszik.
Technikai részletekkel főügyészi elfoglaltságom
miatt nemigen van időm, de annyi ismerettel
rendelkezem, hogy kijelentsem, Francziskovics
repülőgépe egy mechanikai erővel dolgozó gép.
A polgármester az asztalra csap.
BÍRÓ: Drága barátom, van valami javaslata?
DEMBITZ: Tavaly volt szerencsém részt venni a
budapesti aeronauták klubjának fényes bankettjén.
Ott sokféle dolgot megtanultam. Az előétel például
sült rizs volt. Evett itt már valaki ilyen előételt?
Megtanultam, hogy ízletes és nagyon tápláló. A
főszakács elmondta, hogy amennyiben ezt elfo-
gyasztják a résztvevők, sokkal kevesebb fogyik a
a főételekből. Mert a rizs, mint tudják, uraim…
A polgármester arca rángatózik.
BÍRÓ: Kedves főügyész úr! Még húsz napirendi
pontot kell ma megvitatnunk. Ha nem fogja
mondanivalóját rövidebbre, Sztipán bácsi már
a mennyekben röpköd, mire mi hazamegyünk.
Dembitz megsértődik.
DEMBITZ: Kérem, polgármester úr, én abba
is hagyhatom. Éppen a … a legfontosabbnál, a
minél is…
Birkáss nem bírja ki.
Bekiabál.
BIRKÁSS: A rizsfelfújtnál tartott.
DEMBITZ: Miféle rizsfelfújt?
BIRKÁSS: A rizs fontossága a főszakács inter-
pretációjában.
Dembitz révetegen néz maga elé.
DEMBITZ: No, igen. A budapesti aeronauták ki-
mondták, hogy a repülés problémája a mechanikus
repülőgép. Miután pedig a dolog szakszerű oldalát
kimutattam, térjünk rá a lényegre.
A polgármester csenget.
BÍRÓ: Halljuk a lényeget!
Többen fölkiáltanak.
TÖBBEN: Halljuk! Halljuk.
DEMBITZ: Azt javaslom, ne fizessünk az angol
mérnöknek semmit. Ezzel 11.000. koronát megspóro-
lunk. A számításokat bízzuk Csajkás Mihály és
Osztrogonátz János főgimnáziumi tanárokra. Őket
felülbírálja majd Kosztolányi Árpád főgimnáziumi
igazgató.
Többen tapsolnak.
Erdőssy fölpattan.
ERDŐSSY: Már megbocsássanak. Én is ezt akar-
tam javasolni. De szerintem mindenképpen ki kell
nevezni egy bizottmányt, amelynek jeles tagjai
felügyelnék a repülőgép építését. Enélkül a bizott-
mány nélkül a dolog nem megy.
Többen helyeselnek.
TÖBBEN: Úgy van. Úgy van!
ERDŐSSY: A magam részéről Vojnich Purcsár
Márkot és Kádár Eleket javasolom tagoknak.
Most Birkáss ugrik föl.
BIRKÁSS: Engedje meg az úr! Kádár Elek már tagja
a földmérő bizottságnak és a kultúrát serkentő
bizottságnak. Miért lenne Kádár úr minden bizottsá-
gunk tagja? Én javasolom Milassin Illést és Sztipics
Félixet tagoknak.
Nagy fölzúdulás.
Polyákovics ugrik föl.
POLYÁKOVICS: Polgármester úr, engedje meg,
Egy bizottmány semmiképpen sem elegendő.
Rángatják, de nem ül le.
Először is, egy bizottmány állapítsa meg, lehetséges-
e egyáltalán repülőgépet előállítani. Egy másik meg
azt vizsgálja meg, milyen az elmebeli állapotja
Francziskovics István vucsidoli lakosnak.
Általános kiabálás.
A polgármester veri az asztalt.
BÍRÓ: Csönd legyen! Csöndet kérek! Kiűríttetem a
termet! Azonnal hallgassanak el!
8. SZABADKÁN TERJED A HÍR
KÜLSŐ.
A Városháza előtti téren a
vendéglők asztalánál üldögélnek a
polgárok. A rikkancsok hordják az
újságokat. Kiabálnak.
ELSŐ RIKKANCS: Itt a Bácskai Hírlap! Készül az
első repülőgép Szabadkán! Itt a Bácskai Hírlap!
MÁSODIK RIKKANCS: Itt a Bácsmegyei Napló!
A vucsidoli szőlősgazdákat sújtja a magas adó.
Igaz-e, hogy bortermelés helyett gépeket fognak
gyártani? Itt a Bácsmegyei Napló!
Mamusich és társasága int
a rikkancsoknak. Azok rohannak
a friss lapokkal.
MAMUSICH: Bácskait adjál, te gyerek!
A másik nem fogadja el ezt
a lapot.
JENEY: Én Bácsmegyeit kérek!
Kifizeti.
A harmadik társuk megrázza
a fejét.
KOVACH: Én megvárom a Szabadkai Friss Újságot.
MAMUSICH: Az szokás szerint késik.
KOVACH: Itt lesz vele a gyerek öt perc múlva.
MAMUSICH: Egy becske sörbe?
KOVACH: Állom.
A frissen vásárolt lapokat
szétterítik, de már jön is a
harmadik rikkancs.
HARMADIK RIKKANCS: Megjelent a Szabadkai Friss
Újság! Megjelent a Szabadkai Friss Újság!
Kovach elégedett.
KOVACH: Ma este Mamusich számlájára iszunk. Adj
egy lapot, fiú!
Kifizeti. A gyerek óbégat.
HARMADIK RIKKANCS: Szenzációs találmány
Szabadkán. Miért veszekszenek a Városi tanács
ülésén a szabadelvűek és a kormánypártiak?
Ő is olvas.
MAMUSICH: Tudtam, hogy okos ember az öreg
Francziskovics, de hogy feltalálja a repülőgépet…
Nem gondoltam volna.
Kovach fölényesen.
KOVACH: Nem is talált föl semmit. Cukkolja a városi
vezetőséget. Ennyi az egész.
MAMUSICH: Ha egyszer azt mondta, megvan a gép,
én elhiszem neki.
KOVACH: Soha nem száll az föl.
MAMUSICH: Egy becske sörbe.
KOVACH: Egy becske sörbe! Kezet rá!
Kezet fognak.
A másik asztaltól átszól Birkáss.
BIRKÁSS: Nem akarok beleszólni, se döntőbíró
lenni, de szerintem a léghajó lehetséges, a
repülőgép az smafu.
MAMUSICH: Márpedig, ha az öreg Sztipán egyszer
feltalálta… Lefogadja egy becske sörbe?
Birkáss felugrik, odalép.
BIRKÁSS: Egy becske sörbe!
Kezet ráznak.
Minden asztalnál ugyanez.
HANGOK: Egy becske sörbe? Egy becske sörbe!
Kezet ráznak a fogadók.
9. LONDONBAN MINDENRE FIGYELNEK
BELSŐ.
A Brown Bankáz igazgatói szobája.
A szekrényre, az ajtó tetejére, a
székekre is rá van vésve: Brown Bank.
Az igazgató szivarozik, és olvassa az
újságokat. A mellette levő asztalról veszi
fel őket. Most éppen a Bácskai Hírlap kerül
a kezébe. Átfutja a címeket. Megakad a
szeme egy híren. Fölnéz.
A komornyik egy teástálcával a kezében
áll mellette. Mozdulatlanul.
Ránéz.
BROWN: Mit csinál ön, James?
JAMES: A teáját hoztam, uram.
BROWN: Tegye le a tálcát, James.
JAMES: Igenis, uram.
Az igazgató rábök a Bácskai Hírlapra.
BROWN: Olvasta a Bácskai Hírlap mai számát,
James?
James leteszi a tálcát.
JAMES: Még nem olvastam, uram.
BROWN: Nézze ezt a keretes hírt, James.
JAMES: Igenis, uram.
Együtt olvassák hangosan.
EGYÜTT: Francziskovics Sztipán vucsidoli lakos
feltalálta a repülőgépet, amelynek elkészítéséhez
ötvenezer korona segítséget kért.
Egymásra néznek.
BROWN: Érti ön ezt, James?
JAMES: Igen, sir.
BROWN: Nagy pénzt szimatolok, James.
JAMES: Az ön szimata csalhatatlan, sir.
BROWN: Ön elutazik, James.
JAMES: Igenis, sir.
Brown a szekrényhez lép.
Pénzköteget vesz elő.
BROWN: Most négy óra van. Fél ötkor indul a
vonat. Itt van önnek ezer font sterling. Ha még
kell, sürgönyözzön. Ha még százszor annyi kell,
akkor is sürgönyözzön. Ön elmegy Szabadkára,
minden opciót megvásárol nekünk. Érti, James?
JAMES: Igen,sir.
BROWN: Menjen, James.
JAMES: Megyek, sir.
A következő képsor gyorsított film.
James leszalad a lépcsőn.
James beugrik egy taxiba.
A taxi rohan London utcáin.
James fölszáll a vonatra.
A vonat rohan Anglia mezőin.
James fölszáll egy hajóra.
A hajó száguld a tengeren.
James másik vonatra száll.
A vonat száguld a mezőkön át.
James egy konflisra száll.
A konflis rohan Szabadka utcáin.
10. A BIZOTTSÁG ELINDUL
KÜLSŐ.
A Városháza előtti vendéglő
asztalánál söröznek az urak.
Szalay főkapitány, Dembitz
főügyész és Antunovits Andor.
A város hivatalos kocsija meg a
kocsis a fák alatt, a hűvösben
várakozik.
DEMBITZ: Tegnap volt anyósom születésnapja.
SZALAY: Ne magyarázkodj, nekem se felelt meg
a tegnapi nap. Tegnap ugyanis felpróbáltam az
új egyenruhám.
DEMBITZ: Meg vagy elégedve Staubbal?
SZALAY: Meg. Kicsit bőre szabta, de azt állítja,
majd belehízok.
DEMBITZ: Az öreg érti a szakmát.
ANTUNOVITS: Még egy-egy korsóval?
DEMBITZ: Köszönöm, én nem kérek, melegünk
lesz, mire kiérünk Vucsidolra.
ANTUNOVITS: Egy jó hideg sör sose árt.
Szalay fölhajtja a maradék sörét.
SZALAY: Induljunk hát, nézzük meg, mit csinál
az a… Majdnem azt mondtam, szocialista! Pedig
a polgármester úr győzöget, hogy csak föltaláló,
semmi köze a szocialistákhoz.
ANTUNOVITS: Hát, jó! Ha senki sem tart velem,
én is lemondok a korsómról. Menjünk lassacskán.
A kocsihoz sorakoznak.
Szalay felszól a szundikáló
kocsisnak.
SZALAY: János, tudja, hol lakik az öreg Franczis-
kovics?
A kocsis csak bólint.
Szalay felmászik a kocsiba.
Na, akkor odamegyünk. Vucsidolra.
11. MEGISMERJÜK VUCSIDOLT
KÜLSŐ.
Vucsidol. Picike falu. Homok.
A kocsi egy kékre festett kapu
előtt állt meg. Az urak a kapu
előtt ácsorognak.
Antunovits kopog.
Még egyszer kopog.
Kinyílik az ajtó, feketekendős
bunyevác asszony áll mögötte.
Mándó néni, Sztipán felesége.
ANTUNOVITS: Adjon Isten, jóasszony! Itthon van-e
ura.
Mándó nagyon lassan.
MÁNDÓ: Itthon.
ANTUNOVITS: Lehet vele beszélni?
Mándó vállat von.
MÁNDÓ: Há-á-át.
ANTUNOVITS: Én Antunovits Andor pénzügyi ta-
nácsnok vagyok a városból.
Mándó megvonja a vállát.
A főkapitány tolat előre.
SZALAY: Én vagyok a főkapitány.
Mándó válat von.
Most dr. Dembitz következik.
DEMBITZ: Én vagyok doktor Dembitz Lajos, fő-
ügyész. Hallott már rólam?
Mándó csak a vállát vonogatja.
SZALAY: Bemehetünk végre?
Mándó félreáll.
MÁNDÓ: Hát éppenséggel bemehetnek.
Az urak bevonulnak, s mikor
a gangon az ablak elé érnek,
angol beszédet hallanak.
JAMES: (hangja) I belive You Mister Sztipán. I
belive You.
Egymásra néznek.
SZTIPÁN: OK Mr. James. I wish the mashine is
finished…
A főkapitány kitárja az ajtót.
Betoppan a szobába.
12. ELMARAD A SZEMLE
BELSŐ.
Sztipán tiszta szobája.
Benn az angol és a házigazda.
A főkapitány után besorolnak a
szobába a többiek is.
Kíváncsian néznek körül.
SZALAY: Jó napot, Sztipán! Mi vagyunk a városi
tanács helyszínelő bizottsága. Én vagyok a főka-
pitány, engem ismer, igaz?
SZTIPÁN: Az igaz. Ki nem ismeri a főkapitány
urat?
SZALAY: Abban a bizonyos dologban jöttünk.
SZTIPÁN: Milyen dologban?
ANTUNOVITS: Meg kell győződni róla, repül-e
masina avagy humbug az egész.
DEMBITZ: Meg kell állapítanunk, megér-e annyi
pénzt.
SZALAY: Nem hat-e veszélyesen a közbiztonságra.
DEMBITZ: Arról, hogy jogi szempontból nem esik-e
kifogás alá.
Sztipán széket húz eléjük.
SZTIPÁN: Igyanak meg egy pohár bort az urak. Saját
termés. Kóstolják meg.
SZALAY: Nem. Nem. Tudja, hivatalos emberek
vagyunk. Minden percünk meg van számlálva.
DEMBITZ: Csak a masinát mutassa meg.
Sztipán vállat von,
akár a felesége. Lassan.
SZTIPÁN: Egy pohár jó hideg bor sose árt
az embernek. De maguk tudják.
ANTUNOVITS: Most már működik a masina?
Sztipán vállat von.
SZTIPÁN: Azzal maguknak semmi gondjuk. Minek
költene el a város ötvenezer koronát fölöslegesen?
Különösen, ha jogi szempontból is gond van vele.
Meg a tetejébe a közbiztonság sincs biztosítva.
Felejtsék el az urak. Repülőgép volt, nincs.
DEMBITZ: Nekünk az a megbízatásunk, hogy
szemlét hajtsunk végre.
SZTIPÁN: Szemle az nem lesz. Üljenek le ezzel
becsületes angol úriemberrel, James a neve.
Ő se veti meg a homoki bort. Igaz, James?
James faarccal.
JAMES: Igen, sir.
SZTIPÁN: A repülőt meg ne is emlegessék többé.
Ne jusson eszükbe. Igaz, James?
JAMES: Igen, sir.
13. A FŐKAPITÁNY TERVET SZŐ
BELSŐ.
A főkapitány irodája.
A főkapitány az asztalánál ül.
Kopognak.
SZALAY: Bújj be!
Az ajtó végtelen lassúsággal nyílik.
Először Marodics Szávó feje jelenik meg.
Szalay türelmetlen.
SZALAY: Bújjatok be!
Besompolyognak Szávó és Kukla,
a két titkosrendőr.
SZÁVÓ: Alázatos szolgája, Főkapitány Úr!
SZALAY: Hagyjuk. Nincs időm a formaságokra.
A titkosrendőrök lesújtva
álldogálnak az asztal előtt.
KUKLA: (súgva) Mondtam, hogy megtudott valamit.
SZÁVÓ: (vissza, a foga közt) Fogd be!
SZALAY: Sürgős ügyben hívattam önöket.
KUKLA: (súgva) Valaki beárult bennünket.
SZALAY: Bizalmas ügy. Gondolkodom, képesek-e
Önök ezt kezelni.
A titkosrendőrök összenéznek.
SZÁVÓ: Nőügyekben teljesen megbízhatóak
vagyunk.
SZALAY: Nem nőügy. Attól sokkal érzékenyebb.
A titkosrendőrök egymásra néznek.
KUKLA: Mindig elintéztük, ha a főkapitány úr…
SZALAY: Ezt most hagyjuk. Mi sikerült, mi nem.
KUKLA: Csak parancsoljon velünk a főkapitány úr!
Szalay keményen nézi őket,
ők félénken forgolódnak.
SZALAY: Nincs időm tétovázni. Még ma éjjel el
kell lopni Sztipán repülőgépét a Vucsidolról.
Szájtátva hallgatják.
SZÁVÓ: El kell lopni?
SZALAY: De még mennyire! Hogy miképpen, mi
módon, milyen eszközökkel, az engem nem
érdekel. Az a fontos, hogy az kis repülőgép még
ma éjjel a városházán legyen.
KUKLA: Abból nem lesz baj, ha lopunk?
SZALAY: Kukla, ne játssza meg a szűzleánykát!
Kukla szerényen vigyorog.
Még mielőtt a nap a láthatáron feltűnik, itt legyen!
14. ELŐKÉSZÜLET
KÜLSŐ.
Vucsidol. Sztipán háza előtt
tamburások. A házigazda meg James
iszogatnak. A zenészek énekelnek.
Mándó néni sült húst szolgál fel.
A kerítés mellől nézi őket a két
titkosrendőr.
Sugdolóznak, majd mintha részegek
lennének, dűlöngélve belépnek
az udvarra.
SZÁVÓ: Szép jó estét kívánok mindenkinek!
SZTIPÁN: (feláll) Jó estét! Hát magukat mi szél
hozta errefelé?
KUKLA: (csuklik) Nem szél, a jófajta borocska.
Az hozott bennünket.
SZÁVÓ: Hogy felköszöntsük a mi kedves Sztipá-
nunkat. Egy pohár igazi homokival.
Sztipán nevet.
SZTIPÁN: Na, jó. Adjál poharat Mándó nekik. Ha
elkezdték, folytassák is.
A titkosrendőrök megkapják a
poharakat, Sztipán tölt nekik.
SZÁVÓ: Egészségére Sztipán szomszéd!
KUKLA: (csuklik) Egész… egész… ségére…
a házigazdának…
Kukla hirtelen összecsuklik.
Előbb Mándó keltegeti, aztán
Szávó, de hiába.
SZÁVÓ: Túlzásba vitte. Még valami baja lesz.
MÁNDÓ: Csak meg ne gyulladjon benne az ital.
JAMES: Beteg ez az ember, sir?
Sztipán nevet.
SZTIPÁN: Nem kell ezt félteni. Ne izguljon, uram.
Bevisszük a szobába, alszik egyet, kutya baja
se lesz.
JAMES: Igen, sir.
Azzal ketten megfogják Kuklát.
Becipelik a hátsó szobába.
A zenekar tust húz.
15. A LOPÁS
BELSŐ.
A szobában sötét van. Az udvarról
behallatszik az énekszó.
Kukla felkattintja zseblámpáját.
Kutat.
KUKLA: Azt mondták, itt van a szobában. Nem
látom. Ha nem látom, akkor láthatatlan. Ha látha-
tatlan, akkor eldugták.
Minden tárgyat megnéz. Benéz
az asztal alá, ágy alá.
Ha eldugták, meg lehet találni.
Odaér a szekrényhez, nem
nyílik az ajtaja. Megrázza.
Álkulcsot vesz elő.
Micsoda zár! Honnan egy parasztházban ilyen
bonyolult zár?
Megrázza a szekrényt. A tetejéről
leesik egy kis kulcs.
Parasztház, parasztszokások. Bezárta az ajtót,
a kulcsot meg itt hagyta.
Bevilágít a szekrénybe, ott a gép.
Magához veszi, kilép az ablakon.
Kinn szaladni kezd, aztán megáll,
hatalmasat fütyül.
16. SZTIPÁN KÉTSÉGBEESIK
BELSŐ.
Sztipán az üres szekrény előtt.
SZTIPÁN: James úr! James úr, jöjjön gyorsan!
James a másik szobából, kialvatlanul,
másnaposan.
JAMES: Itt vagyok, mi történt?
Sztipán mutatja.
SZTIPÁN: Elrabolták a gépemet. De tudom, ki volt.
Tudom, ki tette.
James bólogat.
JAMES: Most hol a gép?
SZTIPÁN: A városházára vitték. A titkosrendőrök
a főkapitány emberei.
JAMES: Semmi baj. Akkor biztonságban van.
SZTIPÁN: De a minta nélkül, hogy számoljuk ki
az arányokat?
JAMES: Visszaadják, majd meglátja. Ha nem szép-
szóval, hát visszavesszük erővel… Nálunk a biznisz
szent és sérthetetlen. Aki a bizniszt megsérti, az
Angol Birodalmat sértette meg…
James felhúzza a zakót, kalapját
a fejébe csapja. Kezébe veszi az
esernyőjét, és gyorsított film
következik. Visszafelé pereg az
idejövetele. Most visszafelé trappol
a ló, visszafelé száguld a vonat.
A londoni bankházban visszafelé
szalad föl a lépcsőn.
17. A GÉPPEL MIT LEHET KEZDENI?
BELSŐ.
A polgármester hivatala.
Az urak körbeállták az asztalt, amelyen
ott vesztegel a modell.
BÍRÓ: Most itt a minta, de én nem tudok vele
semmit kezdeni. Önök értenek hozzá?
A polgármester dühös.
Ön, igen tisztelt főkapitány úr? Be tudja kapcsolni?
Ön, mélyen tisztelt főügyész úr, föl tudja röptetni?
Most mit kezdjek vele?
A főkapitány magyarázkodik.
SZALAY: Hogy jön egy vucsidoli paraszt arra az
ötletre, hogy nem tárgyal velünk? Hogy mer ő
nem tárgyalni?
A polgármester még hangosabb.
BÍRÓ: Azt üzente, adjuk vissza az ellopott találmányt.
Szerintem, igaza van.
Szalay integet.
Mit akar még közölni?
A főkapitány haptákba vágja magát.
SZALAY: Az angol kém vette rá.
A polgármester az asztalra csap.
BÍRÓ: Miféle angol kém? Itt ül a teremben az egész
Városi Tanács, és várja, hogy bemutassuk a repülő-
gépet. De nem az asztalon. A levegőben. Mi meg
csak bámuljuk velük együtt, mint a majmok.
Dr. Dembitz krahácsol.
Mit tanácsol, főügyész úr?
DEMBITZ: Mégis ide kellene hozatni azt a parasztot.
BÍRÓ: Húzzuk deresre? Verjünk a praclijára? Rán-
gassuk a fülét? Segítséget kért tőlem, nem verést!
18. TÁMAD AZ ANGOL HAJÓHAD
KÜLSŐ.
Hatalmas dörej. Villanást látni.
Majd egy tópart telefonfülkét.
Reszkető kéz tartja a telefont.
Az ember egész testében reszket.
SOMOGYI: Halló! Halló! Itt Somogyi fürdőpénztáros.
Hallani a válaszokat is.
HANG: Tessék, mondja csak.
SOMOGYI: Itt Somogyi fürdőpénztáros…
HANG: Itt meg Bíró Károly polgármester.
SOMOGYI: Nagyságos uram!… Borzasztó dolgok
történnek itt Palicson.
HANG: Mi az? Mi történik?
Hatalmas robbanás. Somogyi
ugrik egyet ijedtében.
SOMOGYI: Megjelentek az angol flották a palicsi
vizeken… A fürdővendégek elmenekültek innen.
Az angolok bombázzák a nádasokat.
Újabb robbanás. Somogyi
ugrik egyet.
HANG: Mi az már megint? Mi történik?
SOMOGYI: Nagyságos uram, tegyen valamit…
Az angolok mindent lebombáznak…
Ledobja a kagylót, elrohan.
A tavon hatalmas cirkáló úszik.
A csúcsán leng az angol lobogó.
A fedélzeten lőszerrel szaladnak
a matrózok.
Hatalmas robbanás.
Több angol hajó látszik egyszerre.
19. SZABADKA KIVEZÉNYLI SAJÁT HADEREJÉT
BELSŐ.
A polgármester reszkető kézzel
ejti vissza a kagylót.
BÍRÓ: Megtámadtak bennünket az angolok.
Az asztal körül az iménti
társaság. Általános zaj.
A repülőgép miatt van, tudom. Mégis igazi a gép.
Mondtam nektek, hogy repül…
A főkapitány rémülten.
SZALAY: Most mit tegyünk? Mégis oda adjuk?
Bíró határozottan intézkedik.
BÍRÓ: Bombázzák Palics nádasait. Azokat senki
sem bánthatja városi engedély nélkül.
DEMBITZ: A nádvágás a város hatásköre!
SZALAY: Az angol flották nem a nádat vágják…
BÍRÓ: Annál inkább szembeszállunk velük. Majd
megmutatom én, mit tudunk mi, szabadkaiak!
Erdőssy reszketve.
ERDŐSSY: De hát mit szándékozik tenni a nagy-
ságos úr?
Bíró hadvezéri pózba vágja magát.
BÍRÓ: A legrövidebb idő alatt a palicsi vizeken
álljanak készenlétben a szabadkai flották!
Mind helyesel.
A flották élére Petrich József palicsi tónagyot
nevezem ki. Mind, aki Szabadkáért halni képes,
ott legyen vele!
A többiek lelkesednek.
MIND: Hurrá! Előre Szabadkáért!
BÍRÓ: Nem adjuk meg magunkat!
MIND: Nem, nem, soha!
20. KEZDŐDIK A CSATA
KÜLSŐ.
Palicsfürdő.
A női fürdő előtt tolongás a
tóparton. Szalay főkapitány díszmagyarban
száll be vitorlás csolnakjába.
Parchetics Misi acélpáncélba száll
be a csolnakjába, ami rögvest süllyedni
kezd alatta. Négyen-öten mentik, rángatják
kifelé.
Dr. Reisner Lajos üdvözlő beszédet mond
minden érkezőnek, de senki se hallgatja meg.
Fölötte díszes, zászlókkal ékesített
kapu áll, felirata: 3. SZÁMÚ ÜDVÖZLŐHELY.
REISNER: Kedves atyámfia! A magyar vér buzog
ereinkben, mikor szeretett városunk védelmére
sietünk… Hova siet? Ez az üdvözlőbeszéd! Hé!
Szeretett polgártársam! Mindnyájunk kezében
megállt a ceruza, midőn galád módon rajtunk
ütöttek… Nem figyel ide? Senki se figyel ide?
Szeretett Palicsunk, érted a vérünk adjuk! Kiállunk
a haza oltárán! A hősies halál szörnyű védőangyala
kereng fölöttünk…
A Víztoronynál ketten versenyt
szavalnak. Mindkettő mellett
fekete iskolatábla. A baloldalin
azt írja nagy görbe számokkal: 274.
A jobboldalin meg: 198.
ABRASICH:Talpra magyar, hí a haza…
A bal oldalon álló mély zengő
hangon szaval.
A jobb oldalon álló magas tenor.
KOVACH: Rabok tovább nem leszünk…
Előttük gyerekek játszanak,
időnként a szavalónak csapódik
a labda.
Az angol hajón zászlójeleket adnak.
Szalay körbefordul.
SZALAY: Ki érti ezt? Érti ezt valaki?
Egy vadászpuskáját tisztító úr
a partról.
VADÁSZ: Én értem, főkapitány úr. Fiuméban szol-
gáltam valamikor.
SZALAY: Mit akarnak? Mit mond?
VADÁSZ: A repülőgépet azonnal kiszolgáltatni.
SZALAY: Csipiszt az orrotokra!
VADÁSZ: Az Isten irgalmazzon önöknek…
SZALAY: Ezt jól megmondta nekik.
VADÁSZ: Ezt ők üzenik.
Szalay megfordul fügét mutat
az angol hajók felé.
Hatalmas robbanás.
21. A VÁROS A HÁBORÚ LÁZÁBAN
KÜLSŐ.
Szabadka főterén tolonganak az
Emberek. Díszes fölirat: A MÚZEUM FEGYVERTÁRA
BÖLCSKEY: Fegyvert kereső hadfiak! Itt a múzeum
fegyvertára. Aki fegyvert akar fogni, válogasson.
Ami jó volt a tatár, török, labanc ellen, az jó lesz
az angolok ellen is. Nézze, uram, milyen szép
láncos golyó. Egy kis petróleummal megpucolja,
agyon üthet vele akárhány kurafi angolt.
Az emberek nézelődnek.
Egyikük kézbe vesz egy gerelyt.
JÁRŐKELŐ: Ez lándzsa?
BÖLCSKEY: Nem, uram, ezt gerelynek hívják. De
szúr ez is, ha meghegyezik.
22. TÁMADÁS AZ ANGOLOK ELLEN
KÜLSŐ.
A Palics parton nagy a sürgés-forgás.
Támadásra készülődnek a szabadkaiak.
Egy hatalmas régi ágyút cipelnek hatan.
SZALAY: Mindenki szálljon be a csolnakjába!
BÍRÓ: Ragadjatok fegyvert, férfiak!
SZALAY: Ha benn lesz az ágyú a helyén, végső
csatába indulunk!
A parton Dr. Reisner egy szószéket
húz maga után. Legényesen felugrik rá.
Pózba vágja magát.
REISNER: Mélyen tisztelt küzdő uraim! Harcosok!
Testvéreim!
Bíró kikiabál a partra.
BÍRÓ: Semmi szükség több beszédre. Hol a kardod?
De a szónokot semmivel se lehet
leállítani.
REISNER: Csekély személyem kicsiny tudatában
akarok üzenni nektek, dicső katonák!
Közben az ósdi ágyút a csónakhoz
vontatták.
SZALAY: Ezzel odapuffantunk, és föladják a harcot!
BÍRÓ: Golyót találtatok?
SZALAY: Igazi márványgolyót!
Az ágyút ráejtik a csónakra, az
egyből elsüllyed.
A legénység a vízbe ugrál.
BÍRÓ: A bátorság fog dönteni. Előre!
SZALAY: Harcosok, csatára fel!
Ők is süllyedni kezdenek.
Lenéznek a vízre, hát a hajót
körülfonta a hínár. A növény
villámgyorsan nől.
BÍRÓ: A tónagy nem tisztíttatta ki a tavat.
SZALAY: Leránt bennünket a hínár!
Süllyednek.
Mentsd az életed.
Ők is a vízbe ugranak.
BÍRÓ: Ússzon, ki merre lát!
Hatalmas dörrenés. Az angol
ágyúgolyók mellettük robbannak.
23. SZÖKÉS A VILLAMOSON
BELSŐ.
A csata vizes, tépett hősei
a híres palicsi villamoson szöknek.
REISNER: Az a jó uraim, hogy ilyen gyors ez a
villamos. Mire az angolok észbe kapnak, mi már
Szabadkán leszünk.
Szalay rágyújt.
SZALAY: Három-négy szivarkát szívok el, mire
beérünk.
A másik sarokban a legények
kártyát vesznek elő.
KÁRTYÁS: Gyertek, lenyomunk egy-két kört,
amíg Szabadkára érünk.
Nagy zökkenéssel megáll a
jármű. Bíró előreszalad.
A vezető nyugodtan nézelődik.
A polgármester megrázza a vállát.
BÍRÓ: Mi az? Miért állt meg?
VEZETŐ: Késése van a szembejövő kocsinak.
Azt be kell várni.
A polgármester megrázza.
BÍRÓ: Induljon, ember!
A villamosvezető vállat von.
VEZETŐ: A Városi Tanács Utazási Szabályzatát be
kell tartanom.
A polgármester is, mások is
kémlelik, merre tart a másik villamos.
24. AZ ANGOLOK A VÁROSHÁZÁT OSTROMOLJÁK
KÜLSŐ.
A társaság végül beért a városba.
Lekászolódnak a villamosról.
SZALAY: Újra kell szervezni a végső támadást.
A polgármester körülnéz.
Sehol egy lélek. Az ablakok
bedeszkázva.
BÍRÓ: Mit jelentsen ez? Bezárkóztak a polgárok?
A város hivatalos kocsija robog
feléjük. A kocsis már messziről
kiabál.
JÁNOS: Az angolok a városházát ostromolják!
SZALAY: Mit mond?
JÁNOS: Az angolok a városházát ostromolják!
25. A VÉDŐ SEREG
KÜLSŐ.
A városháza egyik udvarán
a védők gyülekeznek.
A sarokban egy hordóra pakolva
az ételt, három rendőr szalonnázik.
Mukits Simon képviselő csodálkozik.
MUKITS: Én Mukits Simon, képviselő vagyok.
RENDŐR: Jó napot, képviselő úr! Kér egy szelet
friss kenyeret?
MUKITS: Az angolok ostrom alá vették a városhá-
zát, maguk meg esznek?
RENDŐR: Ne tessen csodálkozni. Mink sztrájkolunk.
MUKITS: Éppen most, mikor külföldi csizma tiporja
édes hazánk földjét?
RENDŐR: Már két hete be van jelentve a sztrájk.
Nem bírjuk elhalasztani, mert akkor ismét két hetet
kell várni.
Mukits a hordóra ugrik.
A rendőrök kapkodják le az
élelmet.
MUKITS: Mélyen tisztelt polgártársaim! Városi
Hivatalnokok és hívatlan járókelők! Szándékosan
hagytam a fejemen a kalapot, hogy csak azok
előtt emeljem meg, akik védik a szeretett városházát.
Megemeli a kalapot. Éljenzés.
Indítványozom, hogy válasszunk vezért, aki a hős
védők élére áll. Hogy ne legyen veszekedés ekörül,
magamat indítványozom a sereg élére!
Gyenge éljenzés.
Egyúttal köszönetet is mondok a bizalomért, amellyel
kitüntettek, és azt indítványozom, zárjuk be a kapu-
kat, nehogy az ellenség bejöjjön.
Erős éljenzés.
Majd az emeletről nézzük az angolokat!
Hatalmas éljenzés.
25. ÁRULÁS
BELSŐ.
A polgármester szobája.
Az asztalon árválkodik a modell.
Az ablaknál dr. Dembitz áll.
Néz le a térre, ahol az angol katonák
tarackágyúkat sorakoztatnak fel.
Megfordul.
DEMBITZ: Polgármester úr, látta, hogy milyen oszta-
gok érkeztek a térre?
Meghökken. A teremben senki.
Egyedül maradtam. Ezek mind a háború őrületébe
estek.
Visszafordul. Lenn az angolok
között áll James is, a Brown Bank
megbízottja.
Integet neki. James visszaint.
Dembitz elhozza az asztalról
a modellt, mutatja. James igent int.
Dembitz mutat lefelé, ott találkoznak.
26. TITKOS TÁRGYALÁSOK
BELSŐ.
Dr. Dembitz és James a kapu alatt találkoznak.
A főügyész a hóna alatt viszi a modellt.
James egy üveg skót whiskeyt hozott.
Sugdolódznak.
DEMBITZ: Jó, hogy megláttam, James.
JAMES: Elég jó szeme van, sir.
DEMBITZ: Véget kell vetni az őrületnek, James.
JAMES: Úgy látom, ön megteszi, sir.
DEMBITZ: Tud maga angolul, James?
JAMES: Yes, sir.
DEMBITZ: Maga angol, James?
JAMES: Skót vagyok, sir. Megérezte a hangsúlyo-
mon?
DEMBITZ: A skót whiskey miatt kérdem.
JAMES: Egy kis figyelmesség a skót vidékről, sir.
DEMBITZ: Itt a repülő, vigye. Úgysem tudunk mit
kezdeni vele.
JAMES: Ön értelmes ember, sir.
DEMBITZ: Kezdeményezzen béketárgyalásokat,
James. Akkor meg lesz a formája a békekötésnek.
Ért engem, James?
JAMES: Tökéletesen, sir. Megteszem, sir. Megyek is
már, sir.
27. FEHÉR ZÁSZLÓ
KÜLSŐ.
Fehér zászló leng.
Mikor kiszélesedik a kép:
Sztipán viszi a zászlót, ami nem más,
mint egy asztalkendő, hosszú nyelű
meszelőre kötve.
Az angolok is abba hagyják a tüzelést.
A főkapunál megjelenik Bíró polgármester.
BÍRÓ: Mit óhajt kend?
SZTIPÁN: Legyen béke.
BÍRÓ: De hát akkor ki győzött?
SZTIPÁN: Mindkét fél győzött. Méginkább én
győztem, mert megépül a repülő.
BÍRÓ: Tárgyaljunk a Fehér Hajóban.
SZTIPÁN: OK. Tárgyaljunk.
28. BÉKETÁRGYALÁSOK
BELSŐ.
Igaz kocsmai hangulat a Fehér
Hajóban. Már mindenki megitta a
„kezdő adagot”. A tárgyalóasztalnál
egymás mellett ülnek az angol
főtisztek és Szabadka vezetősége.
BÍRÓ: Azt mondta, hogy Szabadka polgárai a
legjobb harcosok?
Az angol tábornok bólint.
TÁBORNOK: Azt mondtam, sir. Én jártam Trans-
vaalban, halomra lövöldöztem a búrokat. Én
jártam Indiában, halomra lövöldöztem az indusokat.
Nem akarok túlozni, de önök kitettek magukért.
Bíró a nyakába borul, és összenyálazza.
BÍRÓ: Ön túl objektív, tábornok úr. Anglia a leg-
méltó…méltsá… méltányosabb ország a világon.
TÁBORNOK: Azt mondta, méltányos?
BÍRÓ: Erre megesküszöm, sir.
A tábornok megpuszilja.
TÁBORNOK: Soha életemben nem felejtem el ezt,
Mylord. Ezt se, meg a törköly pálinkát se.
BÍRÓ: Néhány hordóval a hajóra vitetek, sir.
Hevesen ölelkeznek.
Sztipán emelkedik szólásra.
Pisszegés.
HANGOK: Csönd legyen. Halljuk!
Sztipán se áll túl szilárdan a
lábán. Magasra emeli a modellt.
SZTIPÁN: Egye fene, épüljön a város pénzén az
első repülőgép. Legyen a dicsőség Szabadkáé.
De azt kikötöm, hogy abba se tanács, se obtyina,
se semmiféle bizottmány bele ne szóljon. Én egy
szegény föltaláló vagyok, de amennyi mérget nekem
ott a városnál föltálaltak, nem lehet lenyelni. Sok itt
por, még több a homok, de szeretem ezt a földet. Na!
Éljenzés. Az angolok fölállnak.
Eléneklik a God, save the King!-et.
Velük énekelnek a szabadkaiak is.
29. SAJTÓÉRTEKEZLET
BELSŐ.
A polgármester és a föltaláló közös
sajtóértekezletet tart. A teremben
megjelentek a Matin, a Neue Freie Presse,
a Times, a Figaro, a The Grafic, a L’illustration
újságírói. Mindnyájan kis táblácskákat
viselnek, anyalapjuk nevét hordják.
BÍRÓ: Köszöntöm a sajtó illusztris képviselőit.
Amint látják, felkészültünk az angol mérnökök
fogadására.
TIMES: Igaz, hogy az angol csapatok fejvesztve
menekültek a csantavéri kisbicskások elől?
FIGARO: Igaz, hogy ez a gép negyvennyolc óra
alatt körberepüli a földet?
MATIN: Igaz, hogy Szabadka világvárossá kiáltja
ki magát?
A polgármester lecsendesíti
őket.
BÍRÓ: Uraim, a mai nap eseménye az angol mérnö-
kök érkezése. Hallgassák meg a föltalálót.
Sztipán föláll, a hatalmas
fényképezőgépek villognak.
SZTIPÁN: Mindjárt jön a vonat, érkeznek a mérnö-
kök. Tőlük függ minden.
MATIN: A Bárányban nincs több hely. Ketten alszunk
egy ágyban máris.
SZTIPÁN: A vucsidoliak ellátják a mérnököket. A
hellyel nem lesz gond.
30. FOGADÁS
KÜLSŐ.
Óriási méretű kapu. A felirata:
ISTEN HOZOTT.
Hatalmas tömeg. A város előkelőségei
díszmagyarban. Dr. Reisner a beszédét
gyakorolja. Nekiütközik a kapufán lógó
sonkának. Felnéz, sonkák sora, borral telt
palackok sora lóg a kapuról.
REISNER: Én mondom az első beszédet.
DEMBITZ: A város nevében én beszélek.
Lökdösik egymást.
SZALAY: A hivatalos szervek engem bíztak meg.
BÖLCSKEY: Az értelmiséget és a tudósokat
illeti meg az elsőbbség.
ANTUNOVITS: A Szabadság Párt a legtömegesebb
Szabadkán.
MUKITS: Viszont a Demokrata Pártnak van választott
parlamenti képviselője.
Ismét lökdösik egymást.
Mozdony fütyül.
Az állomás épületéből három
egyszerűen öltözött alak lép ki.
Sietnek.
BÍRÓ: Uraim, a város üdvözölni akarja önöket.
GRIDE: Bocsánat, uram, de bennünket vár a munka.
A város asszonyai is elébük
állnak. Koszorút hoztak.
BIRKÁSSNÉ: Meg akarjuk hívni önöket szalonunkba.
GRIDE: Bocsánat, nagyságos asszony, dolgozni
jöttünk.
ÖZVEGY ALMÁSSYNÉ: Egy előadás a Színkörben
a tiszteletükre.
BIRKÁSSNÉ: Egy bál a Bárány fogadóban.
GRIDE: Megbocsássanak, de késében vagyunk. A
vonat teljesen ismeretlen okokból hat óra húsz percet
késett.
ÖZVEGY ALMÁSSYNÉ: Ígérje meg, hogy eljön a
bálra.
GRIDE: Ha meg lesz a gép. Első és egyetlen felada-
tunk a repülőgép.
Csalódott moraj.
A tolvajok a sonkákat lopják
a díszes kapuról. Két atyafi a borosüvegeket
szedi le, isznak is belőlük.
Elismerően bólogatnak, csettintenek.
31. KÉSZÜL A REPÜLŐGÉP
KÜLSŐ.
A vucsidoli utca.
A kamera bekukucskál Sztipán bácsi ablakán.
Gyorsított film.
A mérnökök rajzolnak.
Sztipán bácsi magyaráz.
James kirohan a házból egy levéllel.
Száguld a vonat.
Londonban kézbesíti a postás a küldeményt.
A gyárban készülnek az alkatrészek.
Vagonokba rakják őket.
Száguld a tehervonat.
A szabadkai pályaudvaron szekerekre rakják
a ládákat. Ökrösszekér rohan Vucsidol felé.
Kirakják az alkatrészeket.
32. IDILL
KÜLSŐ.
Sztipán háza.
A lánya úgy tesz, mintha takarítana
az udvaron. Bekukucskál a szobába.
Gride rajzol. Fölnéz. Találkozik a szemük.
Elmosolyodnak. Katica elfut.
33. ÜZENET
BELSŐ.
A tisztaszobában Sztipán
olvassa a Times-ot.
Bejön Katica.
KATICA: Édesapám, kész az ebéd.
SZTIPÁN: Hanem, lányom.
KATCA: Tessék, édesapám.
SZTIPÁN: Azt mondja nekem ez a finom angol
úr, hogy neked többet kéne enned. Merthogy olyan
vékonyka vagy. Azt hiszem, igaza van.
Katica elfordul. Titokban elmosolyodik.
Csak aztán fordul szembe az apjával.
KATICA: Aztán mi köze van neki az én termetemhez?
Sztipán meglepődik.
SZTIPÁN: Úgy látom, törődik veled.
34. A MULATSÁG
BELSŐ.
Műkedvelő előadás az angolok tiszteletére.
Sztipánék meg az angolok díszhelyen ülnek.
Bevezetőt Özvegy Almássyné mond.
ÖZVEGY ALMÁSSYNÉ: Kedves vendégeink! A nem-
zetközi találkozó tiszteletére műkedvelőink legszebb
és legemlékezetesebb számait válogattuk össze. A
szavalatokat és énekszámokat Szabadka legnagyobb
tehetségei adják elő. Először azonban hangozzon el
az üdvözlő beszéd, amelyet dr. Békeffy Sándor
mond el.
Nagy taps. Az angolok is tapsolnak.
Csak Vojnich báró agara ugat.
Békeffy hajlongva érkezik a színpadra.
BÉKEFFY: Uraim és hölgyeim! Kedves vendégeink!
Az agár ütemesen ugat.
Kuss! Valaki vigye ki a dögöt.
Vojnich báró szeretettel simogatja
kedvenc agarát.
A mi kis hazánk, Szabadka és környéke, mindig
vendégszeretetéről volt ismert. A mi embereink
szelídek és béketűrők.
Az agár ugat.
Az anyja istenit annak az állatnak, hát még mindig
itt van?
Az agár vonít.
Ebben a történelmi pillanatban is bebizonyosodott,
hogy városunk az együttműködésért harcol. A köl-
csönös bizalom és felebaráti szeretet ömlött el a
városon.
Az agár ugat.
Nem mehet ez így tovább, vagy eltávolítják a dögöt,
vagy abbahagyom az egészet.
Özvegy Almássyné a kutyánál
terem.
ÖZVEGY ALMÁSSYNÉ: Báró úr…
Vojnich megragadja a kutya nyakörvét.
VOJNICH: Nem képes elviselni a beszédeket. Külön-
ben szelíd állat, esküszöm. Csak a legyeknek árt.
Meg a szónokoknak…
35. SÁTOR AZ UDVARBAN
KÜLSŐ.
Sztipán udvarában nagy sátrat vertek.
Olyan, mint egy hatalmas lakodalmas sátor.
Alatta állítják össze a gépet.
Bekukucskálunk alája. Van mit látni.
Gyorsított film.
Munkások rakják össze az alkatrészeket.
A mérnökök a tervrajzokon vitatkoznak.
Gride átrajzol valamit.
A gép egyes részeit külön vizsgálják.
Sztipán magyaráz a modellel a kezében.
36. A VUCSIDOLI BICSKÁSOK
KÜLSŐ.
Sztipán udvara. Esteledik.
Katica megfejte a tehenet.
Beviszi a sajtárt a konyhába.
Gride odasettenkedik.
GRIDE: Miss Katica!
KATICA: (hangja) Mindjárt kész a vacsora.
GRIDE: Miss Katica, akar velem sétálni?
Katica kiszalad az ajtó elé.
KATICA: Sétálni?
Elmosolyodik.
Nem Londonban vagyunk. Nincs park Vucsidolon.
GRIDE: Sétálni szabad?
A lány leveti a kötényét.
KATICA: Sétálni a szőlősorok között lehet. Ha éppen
nagyon akar sétálni az úr.
GRIDE: Nagyon… szeretném.
Kisétálnak a házból.
Az angol a lány kezét szeretné
megfogni, de Katica elhúzza.
KATICA: Tejszagú.
GRIDE: Szeretem a tejet.
A lány nevet.
KATICA: Nem is issza soha.
GRIDE: Nem inni. Szagolni.
Hirtelen négy vucsidoli fiatalember
ugrik eléjük. Nyitott bicska van a
kezükben. Katica fölsikolt.
PÉRÓ: Hogy meri megfogni az úr a menyasz-
szonyom kezét?
Gride a lány elé lép.
GRIDE: Kicsoda ez az ember, Miss Katica?
KATICA: Ő egy szomszédlegény. A másik három
is.
Péró sértődötten.
PÉRÓ: Még az óvodában nekem ígérted a kezed.
KATICA: Négy éves kislány voltam, Péró. Ne bo-
londozzatok a vendégemmel.
Péró előrelöki a bicskát.
PÉRÓ: Mi vagyunk a vucsidoli bicskások. Most
megnyírjuk az angol bőrét.
Körbe veszik az angolt.
KATICA: Elég legyen a tréfából.
PÉRÓ: Te a feleségem leszel, vagy meghalok.
Gride maga mögé tolja a lányt.
A bicskások fenyegetőznek a
késeikkel.
Mindketten meghaltok, ha ellenállsz.
Gride hirtelen előreugrik, állon
csapja a legközelebbi legényt.
Az összecsuklik. Gride forgolódik,
hasba üti a másikat, a harmadik
kezéből kirúgja a kést. Azok elszaladnak.
Péró marad vele szemben, de rövid
bokszolás után, az is eliszkol.
KATICA: Meghalt ez?
Gride megnézi a fekvőt.
GRIDE: Elájult. Holnap már mulat a bálban.
KATICA: A mérnök úrnak semmi baja?
GRIDE: És a kisasszonynak?
KATICA: Látja, milyen veszélyes a séta Vucsidolon?
GRIDE: Még nem láttam sötétben Vucsidolt.
Katica hozzá simul.
KATICA: Most mit lát?
GRIDE: Most nagy boldogságot érzek.
Megcsókolják egymást.
37. >UTOLSÓ SIMÍTÁSOK
BELSŐ.
A sátor belsejében készen áll a gép.
A mérnökök és Sztipán még egyszer
körülvizsgálják.
SZTIPÁN: Hasonlít az elgondolásomra. Kicsit más.
GRIDE: Csupán azt változtattuk meg, amit a számí-
tások követeltek.
SZTIPÁN: Más a kormányrendszere, mint amit
elképzeltem.
GRIDE: Ki kell próbálni, miként működik. Ha Sztipán
bácsi is úgy gondolja, holnap éjjel titokban felszáll-
hatunk. Végzünk egy próbarepülést.
SZTIPÁN: Még ne mondjuk meg senkinek, hogy
készen áll a gép.
GRIDE: Még korai.
38. A BIZOTTMÁNY SZAGLÁSZIK
KÜLSŐ.
Sztipán udvara. Megérkezett a
háromtagú bizottmány, hogy ellenőrizze
a munkálatokat.
SZALAY: Nos, látom, áll a sátorban a gép.
SZTIPÁN: Igen. A főkapitány úr figyelmét semmi
sem kerülheti el.
Szalay büszke saját magára.
Dembitz fontoskodik.
DEMBITZ: Mivel Szabadka sokban hozzájárult a
találmány megvalósításához, szeretnénk
méltó ünnepséggel köszönteni az új gépet. Ezért
lenne jó megtudni, mikorra várjuk a dolog végét.
ANTUNOVITS: Akkorra az egész város fölkészül.
Az a nap lesz a Fölrepülés Ünnepe. Már bizottságok
dolgoznak az ünnepi program részein.
DEMBITZ: Magam is egy megfelelő beszéd szövegét
írom.
Sztipán közömbös.
SZTIPÁN: Meg vagyok hatva. Majd értesítem az
urakat.
A főkapitány egy vasgerendába
ütközik.
SZALAY: Hogy a fene… Mi az ördögöt hajigáltak
szét az udvaron?
SZTIPÁN: Szakításpróbát végeznek a mérnök urak.
Minden anyagot kipróbálnak, mekkora súlyt és
megterhelést visel el.
Szalay gőgösen.
SZALAY: A kobakom sokat elvisel, de ez az anyag
nagyon kemény volt.
39. SZTIPÁN BEVÁSÁROL
BELSŐ.
Sztipán egy rőfösboltban.
A kereskedő jó néhány fajta
szövetet hajtott ki eléje.
NÁNAY: Nagyon örülök, hogy éppen hozzám tért be
először, Sztipán.
Sztipán csodálkozik.
SZTIPÁN: Tíz évvel ezelőtt is itt vettem ruhára valót.
Nánay hajlong.
NÁNAY: Sok minden megváltozott azóta. Nem aka-
rok dicsekedni, de ez az üzlet is nagyobb lett azóta.
SZTIPÁN: Hála istennek, a választék még a régi.
Nánay meglepődik.
NÁNAY: Finom új angol szöveteim vannak. De nem
erre gondoltam, hanem arra, hogy Sztipán azóta
világhírű feltaláló lett. Meg hogy dúsgazdag ember…
Sztipán felkapja a fejét.
SZTIPÁN: Dúsgazdag?
Nánay hamiskásan mosolyog.
NÁNAY: A találmány kincset ér. Remélem, szabadal-
maztatta?
Sztipán az ujjával válogat a
szövetek között.
SZTIPÁN: Igen, erről gondoskodtak az angol
ügyfelek. Ők igen szigorúan veszik a szabályokat.
Nánay megkönnyebbül.
NÁNAY: És a találmány a maga nevére van
beíratva?
Sztipán csodálkozik.
SZTIPÁN: Igen. Erről megjött a dokumentum is.
Mándó elzárta a fiókba az adócédula mellé.
Nánay hajlong.
NÁNAY: Akkor válasszon bármit itt ebben az üzlet-
ben, Sztipán. Korlátlan hitele van nálam.
SZTIPÁN: Csak meg ne hallja a Mándó, annak
is új ruhára fáj a foga. Már két éve.
NÁNAY: Őt vezesse Szenes Janka Divattermébe.
Janka asszony szólt is nekem, hogy szívesen
látná magukat az esedékes bevásárláskor.
Sztipán csodálkozik.
SZTIPÁN: De hát honnan tudták, hogy nálunk
esedékes lesz a bevásárlás?
Gyorsított film.
Sztipán hatalmas köteg szövettel
a karjában jön ki az üzletből.
A kocsiderékba rakja. A kocsi szalad.
Másik üzlet előtt áll meg.
Sok csomaggal jön ki.
Ismétli ötször-hatszor.
A teli szekér elvágtat.
Az üres szekéren Mándó és Katica érkezik.
Ők is ugyanígy bevásárolnak.
40. A PRÓBAREPÜLÉS
KÜLSŐ.
Sztipán udvara. Este van.
A sötétben az angolok és Sztipán
kihúzzák a gépet a sátor alól.
Egyikük megüti a lábát.
ANGOL: Fuck you…Fuck…
Katica és édesanyja a konyhaablakból
figyelik, mi történik.
MÁNDÓ: Miért a fákat szidja. A vasba ütötte
a bokáját!
KATICA: Miféle fákat?
MÁNDÓ: Állandóan azt hajtogatja: fák, fák…
KATICA: Ugyan, édesanyám, inkább imádkozzon
értük…
MÁNDÓ: imádkozom én. Ocsenás, na nebeszima…
A férfiak beszállnak a gépbe.
41. A MADÁRTÁVLAT
BELSŐ.
Bezárták a gép ajtaját.
A gép orrában Sztipán és Gride.
Hátuk mögött még négy szék van.
Előttük primitív műszerek egy táblára
erősítve.
GRIDE: Reméljük, nem figyelnek ránk a szomszédok.
SZTIPÁN: Minden este csörögtünk, hogy
megszokják a zajt.
GRIDE: Legyen magáé az elsőség. Én csak segítek.
SZTIPÁN: Úgy illik. Isten segedelmivel…
Bekapcsol valamit. A motor berregni
kezd. Megnyomja a kormányrudat.
Kifelé tekintenek. A kamera is.
Az udvar fölé emelkedünk.
ANGOL: My God…
Sztipán lejjebb nyomja a rudat.
GRIDE: Csak óvatosan. Még nem tudjuk, hogy
viselkedik.
A szőlők fölött szállnak.
Látszik a ludasi tó.
SZTIPÁN: Ott a ludasi tó.
GRIDE: Nem Palics?
SZTIPÁN: Majd most jön. S amott a város fényei.
Nem hittem, hogy fölülről nézek majd le a város-
házára. Az adóhivatalra. A polgármesterre.
Gride megérinti a kezét.
Boldogan néznek egymásra.
Az egyik angol megszólal.
ANGOL: It’s enough. Motor …
GRIDE: Igazad van. Ennyi egyszerre elég. Most
meglátjuk, hogyan bírta a terhelést a motor.
Visszafordulnak. Még egyszer
megnézik a tavat. Majd Vucsidol látszik.
Leereszkednek.
Pár pillanatig ülnek mereven.
Aztán üdvrivalgásban törnek ki.
42. MÁNDÓ KÍVÁNSÁGA
KÜLSŐ.
A konyhából kiszaladnak az udvarra
a nők. Mándó Sztipánt öleli meg,
Katica Gride-ot.
MÁNDÓ: Ugye, Sztipán, most már veszel nekem tíz
kapa szőlőt. Nem többet. Holnap háromnapos misét
mondatok. Hál’istennek, hogy ezt is megértem.
Ugye, veszel nekem tíz kapa szőlőt. Megígérted,
Sztipán. És mindjárt rám íratod. Tudom, eddig is
vettél volna nekem, de nem tellett. Ó, de örülök!
Lesz szőlőm! De rám íratod, ugye, Sztipán…
Gride és Katica egymást átfogva
nézik az öregeket.
FOLYTATJUK