Milovan Miković

Nem nézed miből élsz

A felhőkbe nézel.
Az álomba.
Madárutakat látogatsz.
A nap alatt,
ahol érintenek,

az erény és a bűn,
a gyilkosok és a hívők,
számolatlan életek, áldozatok,
hasonlíthatatlan (mindennapi)
gyakorlatiasságok –
egyetlen hang nélkül.

Egyetlen szó nélkül.
Egyetlen gondolat nélkül.
Egyetlen kívánság nélkül.
Nélküled
és mély kút nélkül,
abba zuhantál,
önmagadat tépted és semmisítetted.

Fordította: Molcer Mátyás

Félelem

Csillagtalan éjben
súlyos csend,
torokszorító sötétben
gondolataid olvadnak
komot ölelésében,

tompa ütésekkel
mély forrásból.
Búza leng a szélben.
Mind ez ismeretes
És valótlan és való.

Fülsiketítő csend éles fájdalma
egy júniusi napos reggelen.
Mint egy rémálomban
mélyen magadba zuhansz
csúcsokra kapaszkodva.

A zsákmánnyal száll
komor valaki.
Lovas? Madár?
A halál is undor-gyilkos.
Valaki, mint ember.

Fordította: Molcer Mátyás