Brestyánszki Boros Rozália
A révész satuja*
A mélyben ott lapul a halál, de te ne félj.
Fogd egyik kezedbe az órát, csipentsd
két ujjad közé a felhúzóját, és finoman tekergesd.
Most új idősík nyílik meg előtted, a fák kirügyeznek,
a hajók versenyt siklanak a vízen,
az idő, mint összecsukott legyező megtelítődik
önnönmagával, és levegő zúdul ki belőle,
a föld szellője, egy asszony árnyéka, a kenyér illata.
Julio Cortázar: Utasítások az óra felhúzásához
Dávid, negyvvenhét éves, kamionsofőr, amatőr festő
Anna, a felesége, negyven éves, sikeres festőművész
Rudolf, orvos és műértő, Dávid barátja, Anna szeretője
Karo, furcsa lány
Margit, középkorú prostituált, Anna modellje
Köröskörül számos nagyméretű Anna-festmény látható.
I. FELVONÁS
1
1. IDŐ
Dávid
Fuldoklik álmában, majd hatalmasat ordítva ébred, tüdeje sípolva telik meg levegővel.
DÁVID A rohadt életbe…
Zihál, köhög.
DÁVID Nem értem... Bassza meg, a rohadt életbe! A végén még álmomban fulladok meg. Fuck... A rohadt kurva életbe... (felfelé) Most akarod? Most?! Oké, akkor legyen most, nekem oké! De ébren akarok lenni! … A kurva életbe…
Felkel, rágyújt.
DÁVID (már önmagának. Egyre nyugodtabb) Semmi baj. No problem. Egy kicsit beszartál, de már elmúlt…. Ébren leszek. Nem fogok aludni… (hirtelen jött ötlettel a Teremtőhöz:) T’od mit fogok most csinálni? (öltözni kezd, nevet) Valamit, amit megzabálhatsz velem együtt! Aminek semmi értelme. Rajzolni fogok.
Egy tükröt és egy rajztömböt vesz elő.
DÁVID Rajzolok. Egy szép rajzot rajzolok.
Megvárja ihletét, aztán lendületes vonalakkal rajzolni kezdi önarcképét, közben ütemesen mormolja monológját, mint ahogy azt általában mindannyian tesszük, ha egyedül vagyunk.
DÁVID Nice, very nice… Rajzolok valamit, rajzolok valakit… Pedig nemkell, rajzolnom, nemkell senkinek... De én mégis lerajzolom… … és ezzel vége. (egy pillanatra abbahagyja) Eddig az öröklét. Vége a halhatatlanságnak… Vicc. Viccviccviccvicc… Halhatatlanság. Ja. Meg öröklét. Meg mittoménmi… Minek? Kinek? Hol? (van benne irónia) Ez? Itt? Dávid festette festmény! Odanézz! Jajdejó, fucking good, döglesztő! … (ez már nem vicc) Ja-ja. Döglesztő. Meg kell érte halni. És hama-hama kell meghalni! … (tükörképnek?) Igaz?… Ja-ja. Time to die, ez van, piktorkám… De, semmi baj, nincs semmi baj, no problem. Ez a dolgok rendje. Te meg már egyébként is túl vagy a titkokon, right?
Már nem rajzol. A képhez beszél.
DÁVID Vagy csak gondolod? Beszari piktorkám, te csak gondolod? Te nem tudod? Csak asszed? “Tán”? Nem biztos?! Lehet, hogy nem?! Lehet, hogy semmi közöd a titokhoz?!
Halkan belép Anna, és amíg Dávid számára észrevétlen addig feltérképezi a helyzetet.
DÁVID Piktorkám, megmondom én neked, hogy mi vagy. Sofőr vagy. Kamionsofőr vagy, truck diver. Egy légyszar vagy. És ez itt faszverés. A légyszarnyi farkadnak a verése. Ami neked légyszarnyi kielégülést ad. Suttyomban Istent játszol. “Rajzolsz.“ Minek, sofőrkém, minek? Mondd meg nekem, kicsi barátom, minek? Mert be vagy szarva, hogy átalszod?
2
ANNA Mit alszol át?
DÁVID Hi, Anna baby. Te itt vagy? Mióta?
ANNA Most érkeztem.
DÁVID Nem hallottalak bejönni.
ANNA Ebben a percben jöttem. Halkan nyitottam be, azt hittem, hogy alszol. (puszit ad Dávidnak, az nem viszonozza)
DÁVID Nem maradtál ott?
ANNA Nem. Eszméletlen dilettáns banda. A képek rémesek. (lecuccol) Ha ott alszok, akkor még másnap is dícsérnem kellett volna őket. Inkább hazahajtottam. Meg aztán berendeltem Rudolfot egy páciensével nyolcra. Azt mondta, hogy nekem való modell lehet. (Dávid válla fölött belekukkantana a rajzba) De téged csak szerdára vártalak.
DÁVID (elrakja a rajztömböt) Elmaradt egy fuvarom.
ANNA Passzióztál, kicsi piktorkám? Miattam ne hagyd abba, nyugodtan folytasd. Nem zavarlak, megyek, készítek valamit enni.
DÁVID Nem zavarsz. Nem csináltam semmit.
ANNA Látom... Na, muti!
DÁVID Hagyd a fenébe. Nem tudtam aludni, csak azért…
ANNA Csak egy pillanatra, naaa.
DÁVID Mondtam, hogy ne piszkáld. Fölteszek egy kávét. (el)
Anna kinyitja a rajztömböt, sokáig nézi a képet. Változik.
DÁVID (jön) Megnézted, mi?
ANNA (elhajítja a tömböt. Ideges) A fürdőszobában még mindig csöpög a csap. Téged nem zavar? Meg azt is megígérted, hogy megjavítod az asztal lábát, hogy ne billegjen.
DÁVID So, how is it?
ANNA (rosszat sejtet) Ez?...
DÁVID Aha.
ANNA Mit érdekel az téged? Milyen! Felhajítod a padlásra a többi közé porosodni. Senki sem kíváncsi rájuk, mi a lófasznak érdekel, hogy jó-e a kép?
DÁVID Hé, nyugi, baby.
ANNA (nem nyugi) A magad kedvéért csinálod, akkor miért nyúzol engem ezzel? Inkább arra volnál képes nagyritkán, amikor itthon vagy, hogy megjavítsd, ami elromlott a házban!
DÁVID Jó, jó, jó, ne dühöngj, nem ér meg annyit. Tudom én, hogy milyen. Nem is érdekes. Nézzük azt a csapot.
ANNA Nem dühögök!
DÁVID Oké. Nem vitatkozok.
ANNA Én sem. Csak nem kellett volna megnéznem a képedet. Ennyi. (szünet) De megnéztem...
DÁVID Nem kellett volna megkérdeznem a véleményedet. Sorry.
ANNA Nem is mondtam meg.
DÁVID Mit?
ANNA A véleményemet.
DÁVID A mosdó csapja csöpög?
ANNA (magába roskad) Hagyd a fenébe.
DÁVID A mosdóé vagy a kádé? Most mi van? Ne javítsam meg?
ANNA Ne.
DÁVID Nem értelek.
ANNA Gyere, ülj ide mellém.
DÁVID Fogat mosnék.
ANNA Hagyd, majd később. Most ülj ide. Kérlek.
DÁVID Anna, hagymát vacsoráztam.
ANNA Nem érdekel. Na, kérlek...
DÁVID (hezitál aztán leül) Mondjad.
ANNA Emlékszel arra a képre amit a tizennyolcadik szülinapomra adtál nekem? Arra, amit vízifestékkel festettél csomagolópapírra?
DÁVID Gondolod, hogy épp most jött el az ideje a nosztalgiának?
ANNA Emlékszel rá?
DÁVID Hát. Az is egy vicc volt.
ANNA Miért? Nekem nagyon tetszett.
DÁVID Na ja. Akkor íratkoztál be az egyetemre, én meg passzolni akartam hozzád. Hülye balfasz bunkó voltam. De nem volt pénzem vásárolni.
ANNA Jó kis kép volt.
DÁVID Hát. El t’om képzelni. (indulna, de Anna visszahúzza)
ANNA Emlékszel, hogy mit festettél le?
DÁVID Mit tudom én! Annak már több mint húsz éve!
ANNA Engem, egy fényképről.
DÁVID Ja. Téged. (szünet) Emlékszek, hát. És miután halálra röhögted magad rajta, gondolom körbemutogattad a haverjaidnak is. Hogy nekik is szerezz egy jó napot. (lódul) That’s it. Elég volt. Indul a nap. Főzzek neked is kávét, vagy lefekszel aludni?
ANNA Ne menj el.
DÁVID (ingerült) Mert?
ANNA Csak maradj még itt egy kicsit...
Anna megsímogatja Dávid homlokát, de ez már sok, Dávid felkel és kimegy befőzni a kávét. Anna makacs megalázott mozdulatlanságban várja vissza, közben farkasszemet néz a rajztömbbel. Dávid visszajön két gőzölgő csészével.
DÁVID Hallgatlak.
ANNA Fogat is mostál?
DÁVID Most baszogatsz?
ANNA (pátosszal) Nem, dehogy.
DÁVID Mit akartál mondani?
ANNA Nem akartam semmit sem mondani.
DÁVID Hanem mit akartál?
ANNA Semmit. Hozzád bújni. Csak egy kicsit. (ismét kísérletezik)
DÁVID Mert mi történt?
ANNA Nem történt semmi. Hosszú volt a nap....
DÁVID Ne legyél gyerek.
ANNA (súgva símogatja) Ne alázz meg...
DÁVID Anna, ne!
ANNA Dávid, kérlek, próbálj lazítani...
DÁVID Kurvára laza vagyok. De ezt hagyd abba.
ANNA Miért? Próbáljuk meg, hátha most sikerül...
DÁVID Anna!... Tudod, hogy semmi értelme...
ANNA Akkor nem azért. Egymásért. Kérlek...
DÁVID (ellép Annától) Mindjárt indulnom kell. (az órájára néz) És mindjárt itt lesz Rudi a modelleddel.
Csönd.
ANNA Tudod, hogy szeretlek... (csönd, csönd) Milyen megalázó.
DÁVID (cigaretta) Nem tehetek róla. Nem akarlak megalázni.
ANNA Akkor mi élvezeted van benne?
DÁVID Egyszerűen nincs kedvem, Anna baby.
ANNA Nem is próbálkozol. Nem is akarsz ezen változtatni. Értem...
DÁVID Nem érted. De nem is fontos.
ANNA Nem csak miattam nem lehet gyerekünk, ugye tudod?!
DÁVID Persze, hogy tudom.
ANNA Ezért?
DÁVID Nem ezért. Nincs miért. Most nincs kedvem.
ANNA Soha nincs kedved. (halkan, inkább önmagának:) Én meg egy perverz, deviáns, nimfomániás matróna vagyok, mert havonta, vagy félévente szeretnék szeretkezni a férjemmel. Ugye?! Egy ösztönlény! Egy állat. Szégyellnem kellene magam...
DÁVID Anna baby...
ANNA Igazad van. Az én bajom, hogy szeretlek. Az én bajom, hogy kívánlak. Az én bajom, hogy kihűlt a szereteted. Az is lehet, hogy az én hibám...
DÁVID Hülyeséget beszélsz, baby...
ANNA Már nem kívánsz...
DÁVID Most nem. (veszi kabátját, menni készül)
ANNA Nem kell az elpuhult testem, de taposod helyette a lelkem. Nézz rám! (már nagyon keserűen) Háromhavonta egyszer kívánsz, éjszaka, két percig, mint egy nyúl, épp csak annyira, hogy a végére felébredjek, mi?! Akkor kívánsz!
DÁVID Ne beszélj így, ettől sohanapján se kívánom meg az ölelkezést.
ANNA Ölelkezni! Ne röhögtess! Mikor öleltél te meg engem utoljára? Emlékszel még egyáltalán? Ne tedd magad nevetségessé!.. Néha már csak arra vágyok, hogy ébren legyek, amíg az ösztöneidet kiéled rajtam.
DÁVID Csúnya szavak, baby... Mennem kell.
ANNA De nekem kell az érintésed, az ölelésed, a szavaid, a lélegzeted... érted? ... Te meg szöksz tőlem, mint egy leprástól!
DÁVID Ez nem vezet sehova...
ANNA Elmész?!
DÁVID Sorry...
ANNA Hát akkor menj! Ülj a nyamvadt nyergesedre, és élvezz vele! Menj, a kibaszott életbe! Örökké elszöksz, ha valami bűzlik! Töketlen, tehetségtelen, impotens faszfej! Gyűlöllek! (zokog)
Közben Dávid kilép az ajtón, amely mögött Margit és Rudolf áll.
3
DÁVID (elmenőben) Szia Rudi.
RUDOLF (nagyon zavarban van) Szerbusztok... Szerbusz Anna. Bocsáss meg, hogy... de... Menjünk inkább el?
ANNA Ne! (Rudolf karjaiba veti magát, ott zokog tovább)
MARGIT Rosszkó gyüttünk? ... Doktor úr, gyűjjek máskó? ... Bocsánat, vetkőzzek le, vagy most inkább ne?
ANNA (Rudolf vállába) Kegyetlen velem, szívtelen állat...
Hosszú szünet. Rudolf a zokogó Annát vígasztalja, Margitka nézelődik.
RUDOLF Menjen csak, Margitka, jöjjön vissza máskor.
MARGIT Emennyek? Akkó eztet a mostanit nem is számójják?
RUDOLF Margitka, kérem...
Anna megpróbálja összeszedni magát.
ANNA Hagyjad csak, Rudolf. Maradjon, Margitka. Örülök, hogy el tudott jönni... (magának) Nem fogja feltúrni az egész életem... Nem engedem meg neki... Vetkőzzön, Margitka, dolgozni fogunk!
RUDOLF Teljesen ki vagy borulva, kicsim. Majd holnap visszajön, inkább pihenj egy picit, nyugodj meg. Szörnyen ki vagy készülve, szívem.
ANNA (könnyei közt mosolyogva) Csak a szokásos. Nem érdekes. Dolgoznom kell. Margitka meg most jön először, és mindjárt ilyen családi drámába fut. Bocsásson meg, ez nem egy szokásos állapot.
MARGIT Megszoktam én má az ilyet. Semmi baj, elmúlik. Kifüstölik magukat, aztán meg szent béke. Akkó levetkőzök, jó? A doktor úr aszonta, hogy meztelenül akar lefesteni. (nekilát vetkőzni)
RUDOLF (Annának) Gyere, ülj le, kicsim. El akarod mondani, hogy mi történt?
ANNA Nem.
RUDOLF Jól van, csak nyugodj meg. Maradj itt, hozok neked egy pohár vizet meg egy nyugtatót. Nem lenne jobb, kicsim, hogy ha most mégis halasztanád Margitkát?
ANNA (már majdnem egészen rendben van) Nem, Rudolf, kimegyek és rendbe hozom magam. Dolgoznom kell. Még ezt a változatot meg kell csinálnom. Beígértem... Nem mész el, ugye?
RUDOLF Nem megyek sehova, nyugodj meg.
ANNA Jól van, akkor, kérlek, szórakoztasd Margitkát. Sietek. (el)
RUDOLF (csábos mosollyal az arcán) Gyöngyöm, látom, nekivetkőztél, de azt hiszem hiába.
MARGIT De a doktor úr megígérte, hogy...
RUDOLF Tudom, csillagom, ami késik az nem múlik. Megígértem és meg is lesz. De máskor.
MARGIT De a művésznő aszonta, hogy maraggyak.
RUDOLF A művésznő most nincs olyan állapotban, hogy dolgozzon. Ezt te is látod, nem? Öltözz fel, kérlek, fedd be ezeket a csodálatos kebleket, (megcirógatja azokat) és gyere vissza máskor. Szólni fogok, biztos lehetsz benne.
MARGIT Akkó eztet a mait nem is számójjuk?
RUDOLF Nem értem, kedvesem, mit számoljunk?
MARGIT Én számolnám, de nem t’om a művésznőt, hogy számójja-e vagy nem. Pedig ement az időm, buszoztam, az is pézbe kerűt, meg má nem is t’ok emenni a Virágba, mer a kuncsaftjaimat máma átvette a Stella. Beugrott helyettem. Otthon meg nincsen semmim se, és én is kenyéren élek... Érti a doktor úr, ugye?...
RUDOLF Á, értem, hogyne. Mindjárt el is intézzük, kincsem. (fizet) Rendben leszünk? Így megfelel?
MARGIT Ó, hogyne, nagyon is... (cinkos:) Ennyit szokott a doktor úr is anni. (öltözni kezd) Doktor úr, maga jó ismeri a művésznőt, meg okos ember is, kérdezhetek valamit magátú?
RUDOLF De közben kérlek, öltözz, jó?
MARGIT Őtözök má, na! Szóva van egy lány. Nem mesétem? A Karo. Eccé csak beállít hozzám a kutyájáva. Asse t’om, hogy kicsoda, meg mit akar. Aszondja, hogy Karonak híjják, és lefekszik a heverőre a konyhába. Azóta se mozdul onnét. Nem bírom kidobni, tél van, és etetni sincs péndzem. Az igaz, hogy nem is eszik sokat...
RUDOLF Margitkám, tempósabban...
MARGIT Igen, mondom gyorsan, na szóva, a Karo nagyon szép. De nem akar velem gyünni a Virágba, pedig ott jó pézt tunna csináni, az biztos. Ül, meg fekszik, és csak azt a Kerber kutyáját becézgeti... De őszintén szóva azé jó is, hogy van otthun valaki. Mintha saját lányom vóna...
RUDOLF A lényeget, Margitkám, a lényeget.
MARGIT Értem, doktor úr, na, mondom má. Szóva a mútkó, amikó noszogattam, hogy mennyen dógozni az jutott az eszembe, hogy ez pont neki való munka lenne, hátha a művésznő le akarná festeni. Tudja télleg nagyon szép, és legalább vóna belüle valami haszon is.
RUDOLF Persze, hozd csak el, de most menj, gyorsan, csókolom a kacsódat (lágyan megemeli Margit két hatalmas, ringó mellét) meg ezt a két gyönyörűséget.
MARGIT Gyűjjön, télleg?
RUDOLF Jöjjön csak, persze.
MARGIT Megmondja a művésznőnek?
RUDOLF Megmondom, Margitkám, csak menj már.
MARGIT De neki dupla az órabére, me szép, meg fiatal, ugye megérti?
RUDOLF Hogyne, ez természetes. Viszlát, Margitkám. (kicsukná)
MARGIT A doktor urat meg várjam kedden a szokásos időbe, ugye?
RUDOLF Persze, gyönyörűségem, azt ki nem hagynám. Viszlát.
Margit elmegy. Rudolf elrendezi a szobát, különös tekintettel a kanapéra. Útközben bekukkant Dávid rajztömbjébe. Egy pillanatra megáll és nézi, de aztán folytatja a sürgölődést. Anna jön.
RUDOLF Megnyugodtál, kicsim?
ANNA Hol a páciensed?
RUDOLF Elküldtem.
ANNA Hogyhogy elküldted?
RUDOLF Mert most úgysem tudnál festeni, kicsim. Ilyen zaklatottan csak maszatokat csinálnál.
ANNA Ki vagy te, hogy megmondd, hogy én mikor tudok festeni?!
RUDOLF Valaki, aki kíván és szeret... (öleli)
ANNA Hallgatództál?...
RUDOLF Az utcán is visszhangzott a kiabálásotok.
ANNA Mindent hallottál?
RUDOLF Nem tudom. A lényeget hallottam. Nem értelek téged, de boldog vagyok, ha velem vagy, és nekem ennyi elég.
ANNA Mit nem értesz?!
RUDOLF Hagyjuk ezt... (de mégis kibuggyan) Egy jelentéktelen szürke teherautósofőr, aki nem is szeret téged... (símogatja)
ANNA Mit játszod az eszedet?! Pontosan tudod, hogy kicsoda, és, hogy ki lehetne! Pontosan tudod, hogy miért vagyok vele... Mit akarsz? Hagyjam el?
RUDOLF Nem, dehogy, ezt nem mondtam, kicsim. Csak bánt, hogy fájdalmat okoz neked.
ANNA A te barátod is.
RUDOLF Én nem fekszem le vele.
ANNA Én sem...
RUDOLF Úgy tapos rajtad, mint egy lábtörlőn. Te meg hagyod. Sírsz, szenvedsz és hagyod. (csókolja)
ANNA Nem akarok erről beszélni.
RUDOLF De, miért? ... Tudni szeretném, hogy miért...
ANNA Tudod, hogy miért...
RUDOLF Gondolod?
ANNA Akarod, hogy kimondjam? Igen? Akarod? Szeretem! Ezért. Most jó?
RUDOLF (kissé lehül, pedig nem először hallja ezt) Nem hiszem el...
ANNA Attól még igaz.
RUDOLF Csak megszoktad, hogy itt van, csak...
ANNA Nem, Rudolf, tényleg szeretem.
RUDOLF (keserű) Szereted! És akkor mi vagyok én? Dugattyúpótló? Vagy ha beléd rúgnak neked is rúgni kell valakibe? Ezért?
ANNA Nem élvezem, ha belém rúgnak...
RUDOLF Hazudsz...
ANNA Nem hazudok.
RUDOLF Azt mondtad, hogy kívánsz, hogy vágysz rám.
ANNA Nem hazudtam.
RUDOLF Dávidra vágysz!
ANNA Rád is.
Csönd.
RUDOLF Szeretsz?
ANNA Ezt ne kérdezd.
Csönd.
RUDOLF Kívánsz?
ANNA Igen.
RUDOLF Most engem kívánsz? (érinti)
ANNA Igen.
RUDOLF Mondd, hogy engem kívánsz... (még érinti)
ANNA Téged kívánlak...
RUDOLF A nevemet mondd... (még, még érinti...)
ANNA Téged, Rudolf...
Szeretkeznek. Sötét.
4
2. IDŐ
Karo, Dávid
Dávid útról érkezik. Leveti magát a kanapéra: hullafáradt, de jókedvű. Aztán, mintegy véletlenül, előveszi a rajztömbjét. Nézi.
Csöngetnek. Felkel, ajtót nyit. Karo áll az ajtó előtt.
DÁVID Hello, kislány!
KARO Jó napot. Már voltam itt.
DÁVID Come in. A feleségemhez jött?
KARO Nem volt itthon senki.
DÁVID Most értem haza én is. Anna biztos mindjárt itt lesz. Modell?
KARO Mondjuk.
DÁVID Üljön le valahol.
KARO Köszönöm.
DÁVID Éhes? Én két napja nem ettem rendesen. Megnézem milyen kaja van a hűtőben. Ugye, maga is kér? (el)
KARO Nem, köszönöm. (meglátja a rajzot)
DÁVID (off) Dávid vagyok, Anna férje.
KARO Karo. (a rajzra) Ez jó.
DÁVID (ételt hoz) Egy frászt. De kösz. Nem zavarja, ha én mégis eszek?
KARO Csak nyugodtan... Hozok magának egy konyharuhát.
DÁVID (nekilát) Thank’s, olvas a gondolataimban.
KARO (halkan) Jobban, mint gondolná...
DÁVID A mosogató melletti szekrényben találja őket.
Amíg Karo kimegy Dávid elrakja a rajztömböt.
Karo jön, hozza a konyharuhát.
KARO Tessék. Miért tette el?
DÁVID Köszönöm. Mit? A blokkot? Á, az csak az én szórakozásom.
KARO A szórakozása?
DÁVID Igen. A passzióm, ahogy a feleségem mondaná.
KARO Ki kellene rakni a többi közé.
DÁVID Ez a feleségem műterme, ezek az ő képei. Nagy művész. Ismeri?
KARO A művésznőt? Nem. De a Margit ismerte, mesélt róla.
DÁVID A Margit?
KARO Azt hiszem a modellje volt. Vagy majdnem. Ő küldött ide.
DÁVID Ja? Értem. Egyébként meglep, hogy Anna most ilyen fiatallal dolgozik, mint maga. Általában elnyüstölt nyanyákat meg papákat fest. (nevet)
KARO De azért kitehetem ide? (mármint a rajzot valahova, ahol látszik)
DÁVID Ne.
KARO Miért ne?
DÁVID Mindjárt hazaér.
KARO És?
DÁVID És munkához láthatnak.
KARO De miért nem tehetném ki a maga rajzát is? (ki is teszi)
DÁVID (zavarban: „semmit se látott”) Biztos, hogy nem akar enni?
KARO Biztos. (a képre:) Nagyon szép.
DÁVID A kép vagy aki rajta van? (nevet) Hülye vicc, t’om. Egyébként köszi. Nem biztos, hogy mások is ezen véleményen vannak.
KARO Nem kérdezte meg őket.
DÁVID Nem vagyok rá kíváncsi.
KARO Maga nagyon beteg.
DÁVID Mi? (odafagy a mosoly)
KARO Beteg.
DÁVID Honnan veszi ezt?
KARO Tudom.
DÁVID Mit tud?!
KARO Hogy beteg.
DÁVID Ki mondta?!
KARO Nem mondta senki. Tudom.
DÁVID Rudolf?
KARO Nem tudom ki az a Rudolf. Nem mondta senki. Elnézést, hogy megemlítettem. Nem akartam semmi rosszat.
DÁVID Semmi köze hozzá!
KARO Nem beszélek róla többet.
DÁVID Kicsoda maga?
KARO Nekem adja?
DÁVID Mit?
ANNA Ezt a rajzot.
DÁVID Ezt?
KARO Ezt.
DÁVID Hogy jön ez most ide? Miért adnám magának?
KARO Mert szeretném. Másnak meg úgysem adná.
DÁVID Ha egyáltalán befejezem.
KARO Szerintem már befejezte.
DÁVID Majd megbeszéljük.
KARO Mit?
DÁVID Miért ilyen rámenős? Úgyis találkozunk még, ha a feleségemhez fog járni, nem?
KARO És maga?
DÁVID Mi van velem?
KARO Maga nem akar?
DÁVID Mit?
KARO Lefesteni.
DÁVID Mit?! ... Hogy nekem álljon modellt?
KARO Igen.
DÁVID (most már tényleg nincs levegő) Ne nevettessen, kislány... Én nem vagyok festő... És nekem nem... Én nem szoktam...
KARO Van másik képe is, nem?
DÁVID Van, de...
KARO Azokon is vannak emberek, ugye?
DÁVID Vannak...
KARO Azokhoz nem kellett modell?
DÁVID Nem, Karo. Ugye Karonak hívják? Én idegeneket rajzolok. Emlékezetből. Vagy kitalálom az arcokat. (csöndesebben:) De azt is ritkán...
KARO Kivéve ezt itt, ugye? (mármint azt, amit Dávid legutóbb rajzolt: az az önarcképe) Vagy ez is idegen? De majd én úgy teszek, mintha nem tudnám, hogy rajzol. És engem sem ismer, nem?
DÁVID Mindjárt jön Anna, és majd ő lerajzolja.
KARO Szeretne lefesteni is, nem igaz? Nem azért jöttem, hogy Anna lerajzoljon. Hozzád jöttem.
DÁVID Hozzám?!
KARO A feleséged holnap elutazik. Akkor. Jó? Egyedül leszünk és lefesthetsz.
DÁVID Elutazik? Nem utazik sehova.
KARO De elutazik. Holnap.
DÁVID Miről beszél?
KARO Én hozzád jöttem. Ha akarsz lefesthetsz, és én hallgatok arról, hogy nemsokára meghalsz.
DÁVID Mi?!
KARO Ezt te is tudod.
DÁVID Tudom, de... (Karo indul kifelé) Ne menjen el!
KARO Nem megyek el, Dávid. Itt maradok, mert egyelőre még nincs hová mennem.
DÁVID Micsoda? Nem értem. Karo, ez...
KARO Csak a kutyámhoz indultam. Kint vár. Egy kis odura van szükségünk, semmi másra.
DÁVID Ide akar költözni?
KARO Csak egy rövid időre.
DÁVID Ide?! Hova? Nem hiszem, hogy Anna ebbe beleegyezne.
KARO Nem is fogja tudni, hogy itt vagyunk.
DÁVID Dehát hogy képzelte?
KARO A padlásra. Oda soha senki sem jár fel rajtad kívül.
DÁVID Ott hideg van.
KARO Nem baj. Engem nem zavar. Csak néhány napig.
DÁVID Miért egyeznék ebbe bele?
KARO Mert te sem akarod, hogy elmenjek. Még nem. Nincs más választásod.
DÁVID El kell mondanom Annának...
KARO Jobb, ha nem teszed. Te is tudod. Most felmegyünk Kerberrel. A feleséged mindjárt hazaér... Holnap, ha elment, akkor lejövök, és lefesthetsz. Jó? ... (el)
Dávid egyedül marad. Értetlen. Sötét.
5
3. IDŐ
Anna, Rudolf
RUDOLF Nem hiszem, kicsim, hogy most gondok lennének. Mindent elintéztem.
ANNA (pohárral a kezében) A múltkor a franciák majdnem visszafordították az egészet. Sokkal kevesebb miatt!
RUDOLF Most nem lesz semmi baj, meglátod.
ANNA De kevesebbet küldök, mint amennyit bejelentettem...
RUDOLF Na és?
ANNA Rudolf! Hiányzik egy kép!
RUDOF Tudom. De senki sem veszi észre, hidd el.
ANNA Ez jellemző rád. Nem küldök annyit, amenyit beígértem, és te le se szarod. Neked végeredményben fix a províziód, és magasról teszel arra, hogy az én anyagom szar. Vagy hiányos. Mindegy: nem teljes. Az csak az én fiaszkóm.
RUDOLF Ez nem igaz!
ANNA De igaz! És az anyagom meg nem lehet teljes, mert az öreglánynak dolga akadt a sarkon. Mert ott jövedelmezőbb pucérkodni, mint itt, mi?! A rohadt kurva! Bazdmeg a páciensedet! Hát most találd is meg nekem! Hol a fenében van?! Mi a fenének kellett elküldened?!
RUDOLF Nem tudod befejezni nélküle?
ANNA Ne beszélj marhaságokat!... (könyörgőre fogja) Rudolf, kérlek, nem várhatnánk még egy napot?
RUDOLF Tudod, hogy nem.
ANNA Voltál a Virágban is?
RUDOLF Voltam. Összejártam az egész várost. Nincs sehol.
ANNA Hogy a fenébe tud valaki így felszívódni?!
RUDOLF Semmi baj sem lesz, meglátod.. Észre sem fogják venni, hogy hiányzik egy kép. Maximálisan elégedettek lesznek.
ANNA Igen. Mert balfaszok. Dilettánsok. A végén meg majd jól lehúznak. (sokadszorra ismét iszik)
RUDOLF Nem húznak le, ígérem. ... Ne haragudj, kicsim, de ez már a harmadik pohár...
ANNA Annyit iszok, amennyit akarok! Semmi közöd hozzá!... Néha szeretnék Dávid helyében lenni. Járja az országot, hazajön, eszik, iszik, a lelke nyugalmáért néha rajzolgat egy kicsit, aztán a dolgok mennek tovább a maguk útján. Fáj a fasza a kritikára, a vámhatósági szervekre, meg a szervezőkre. Nem izgatja, hogy megveszik-e, hogy lesz-e érdeklődés, hogy értik-e, vagy egyáltalán írnak-e róla. Megkapja a maga bérét a munkaórái meg a kilóméterek után, és éli világát.
RUDOLF Te is tudod, Anna, hogy ennek nem így kellene lennie.
ANNA Hallgass! ... Tudom! A kurva életbe... Tudom... (halkan:) És adjak hálát, hogy mégis így van...
RUDOLF Van megoldás...
ANNA Miről beszélsz?
RUDOLF Itt van ez... (a kirakott rajztömbre mutat)
ANNA Ez? És?
RUDOLF Sohasem tudná meg.
ANNA Mit?
RUDOLF Nézd... (mutatja Dávid legutóbbi rajzát) Látod?
ANNA Igen...
RUDOLF Tökéletes... Egyszerű és tökéletes... És senki sem tudná... Meglenne a teljes anyagod... Őt úgysem éredkli...
ANNA Ugyan, Rudolf... De nem... A hülye is észrevenné, hogy nem az enyém...
RUDOLF Mindent meg lehet magyarázni...
ANNA Ez nem lenne tisztességes...
RUDOLF Tudod, hogy nem érdekli...
ANNA Igen... mert sohasem mondtuk meg neki...
RUDOLF Mert sohasem érdekelte...
ANNA Nem igaz... mert mindig azt sugalltuk, hogy ne is kérdezze.
RUDOLF A lényeg ugyanaz.
ANNA Nem. Ezt nem tudom megtenni vele. Vigyük el a képét, de a saját neve alatt.
RUDOLF Azt nem akarja. ... De, ha rábeszélnéd...
ANNA Nem lehet. Tudod, hogy nem lehet... Rohadék... Most nézd ezt meg! Remekműveket majzol két perc alatt... Gyűlölöm... Te meg menj és nyald ki a seggét, ha annyira odavagy érte! Sokkal többet kaszálnál az ő képeivel, mint az enyémeimmel, ugye? Itt állok, nyakig a szarban, holnap indulna az anyagom Bécsbe, és hiányzik egy kép, te meg azon agyalsz, hogy hogy bírhatnád rá a jelentéktelen szürke kamionsofőrödet, hogy csillogtassa meg zsenialitását. Mert az én munkám szart sem ér az övé mellett, mi?
RUDOLF Ne beszélj butaságokat, kicsim. Csak megpróbálok megoldást találni a problémára.
ANNA Megoldást? Na ne nézz madárnak! Drága Rudolf! Tudom én is! Ezért mentem hozzá! És azóta félek, hogy rájön egyszer ő is. (gondolatnyi szünet és ez már hisztéria:) És semmi szükségem arra, hogy ezt pont most emlegesd fel nekem!
RUDOLF Nem, Anna, tudod, hogy nyomodba sem érhet...
ANNA Ne hazudj! Pontosan tudom, hogy milyen a munkája! Ha kiállítana én többé nem rúghatnék labdába! Addig örüljek, amíg nem hajlandó a kezei közül kiadni, amit csinál! Amíg hallagat!
RUDOLF De nem, erről szó sincs! Miket beszélsz, kicsim?! Ne is foglalkozzunk ezzel többet. Mindenkinek így a jó, ahogy van.
ANNA Hogyne, így a jó, persze. Arra hajtasz, akiből a legtöbbet tudsz kihúzni. (egy szuszra:) Ez esetben a hisztériás festőnőre, aki ugyan a férjébe szerelmes, de azért alkalom adtán megszerezhető egy-két pásztorórára, mert az ő töketlen zseni párja bezárkózott a maga szaros világába, és a volánján kívül senkit sem enged magához közel. Remek! De csak addig lesz ez így, amíg megfelelőbbet nem találsz.
RUDOLF Miért bántasz, Anna? Ne igyál többet, kérlek...
ANNA De iszok! Igyál te is! Ez nagyon jó. Ez a Dávid féltett birse!
RUDOLF Nem kérek. Gyere, inkább aludd ki magad.
ANNA Jó! Feküdjünk le! Le akarok leküdni veled, Rudolf. Most... Itt...
RUDOLF Jobb lenne, ha inkább kialudnád magad!
ANNA Nem akarok aludni! Baszni akarok!
RUDOLF Anna, kérlek...
ANNA Téged akarlak! Szeretkezni akarok! Azt akarom, hogy kefélj meg, hogy harapj, hogy marj, tépj szét!
RUDOLF Nem ezt akarod, szívem...
ANNA Dehogynem! Azt akarom, hogy úgy ránts le, mint a Margitot. Csak a teste miatt. Nem a művészi kacsóm miatt, nem az agyam miatt, nem a szívem miatt. Basszál meg a testem miatt! Érted? Ez miatt! (mutatja) Mi van? Undorító? Te is azt mondod, hogy undorító?!
RUDOLF Részeg vagy...
ANNA Nem vagyok részeg! Csak elegem van abból, hogy folyton visszautasítanak, hogy nem kellek, hogy undorító vagyok!
RUDOLF Dehogy vagy undorító... (megsímogatja)
ANNA Nő vagyok! (durván magához rántja Rudolfot)
RUDOLF Igen... Tudom...
ANNA Hasíts szét!
Akció. Közben Dávid belép. Egy pillanatnyi fagyott csönd, aztán Anna elrohan.
6
Dávid, Rudolf, Karo
DÁVID Szia.
RUDOLF (nagyobb zavarban nem lehet) Ne haragudj, én...
DÁVID No problem. Az utóbbi időben többet iszik, mint kellene. Tudom.
RUDOLF Amit mondott....
DÁVID Hagyd a fenébe. Inkább igyunk meg mi is valamit.
RUDOLF Nem tudom...
DÁVID Vodkát? Vagy inkább valami jófajta birspálinkát?
RUDOLF Ahogy gondolod...
DÁVID Mit? Vodka vagy birs?
RUDOLF Jó, vodka... vagy inkább birs...?
DÁVID Birs. (önti) Egy birs neked, egy birs nekem. (koccint) Chears!
RUDOLF Isten-Isten...
DÁVID Éget?
RUDOLF Igen... Nagyon jó.
DÁVID Tudom. Én főztem. Elűzi a szkepit...cizmust...
RUDOLF (halkan:) A szkepticizmust?
DÁVID Ja. Hitet ad. Még egyet?
RUDOLF Jó, persze...
DÁVID Chears. (leszedi a rajztömbjét és elrakja)
RUDOLF Isten-Isten... (bátortalan, de belevág) Dávid... Láttam a legutóbbi rajzodat.
DÁVID Igen? Nem baj.
RUDOLF Mi az, hogy nem baj? Nagyon jó! Nem is mutattad meg.
DÁVID Sose mutogattam a rajzaimat. Most minek mutattam volna?
RUDOLF Mert jó!
DÁVID Ja? Azt mondod? Marhaság.
RUDOLF Dehogy marhaság!
DÁVID Minden esetre azzal már nem játszok többet. Új játékszerem van.
RUDOLF Új kép?
DÁVID Let’s say.
RUDOLF Mi lesz?
DÁVID Fogalmam sincs. Semmi. De múlik vele az idő.
RUDOLF Megint gúnyolódsz.
DÁVID A saját számlámra. Pontosan tudom, hogy mire jók ezek a mázolmányok. Nem kell nyalnod a seggemet, nem kell görcsölnöd Anna miatt. No problem, sógor.
RUDOLF Ha engednéd, hogy bebizonyítsam...
DÁVID De nem engedem. Sorry. Amit tudni akarok, azt már tudom. Húsz éve. A művésznő még idejében megmondta.
RUDOLF Azt akarod, hogy könyörögjek.
DÁVID Azt sem akarom.
RUDOLF (már bátrabban) Miért vagy ilyen makacs?! Nincs mit kockáztatnod! Ha akarod anoním maradhatsz. Vagy mondjuk egy csoportos tárlaton, csak egyetlen képedet... Esetleg pszeudonimen is kiállíthatnál...
DÁVID Nem érdekel semmilyen pszeudo-shit.
RUDOLF Ha nem érdekelne, akkor engednéd, hogy elvigyem az egyiket...
DÁVID Akkor nem akarom. Ahogy tetszik. A vége ugyanaz.
RUDOLF Miért vagy ilyen bizalmatlan?
DÁVID Ez nem bizalmatlanság. Azért csinálom, mert jól esik, vagy mittudoménmi. De itt vége a piktorművészetnek. Game over.
RUDOLF (lovon a „pszichólgus:) Azért, mert Anna egyszer, nagyon régen, kinevetett?
DÁVID (ez már kínos) Rudi, ezt már megtárgyaltuk. Nem akarok megint erről vitatkozni. Ez a téma le van zárva. Nem lehet és vége. Teljesen mindegy, hogy beszariság miatt, vagy csak mert nem érdekel. Nem akarom, és vége.
RUDOLF Te is tudod, hogy nincs „majd”.
DÁVID (villan) Tudom, brother, hogyne. Szerinted el lehet ezt felejteni? Te el tudnád felejteni, ha folyton a füledbe ketyegne az óra? Ha esetleg mégis, akkor jó ha akad egy haver, aki időnként odasúgja, a füledbe, hogy „tik-tak, tik-tak, tik-tak”.
RUDOLF Ugyan Dávid, tudod, hogy én...
DÁVID Hogyne, de akarok valamit kérdezni tőled. Elmondtad valakinek?
RUDOLF Mit?
DÁVID Elmondtad?
RUDOLF Megígértem, hogy nem mondom.
DÁVID Igen, megígérted, de elmondad, brother?
RUDOLF Dehogy mondtam! Miért? Anna?
DÁVID Nem, nem Anna. Ő nem tudja.
RUDOLF Ha már szóba hoztad, megvannak a leletek, voltál az orvosnál?
DÁVID Voltam, anyuci. Elmondta, amit tudni akarok.
RUDOLF A kezelés?
DÁVID Ja, te már mindent tudsz? Akkor azt is tudod, hogy be kellene feküdnöm. Nekem meg még van néhány fuvarom.
RUDOLF Te megőrültél! Nem jársz kezelésre?
DÁVID (mindjárt elpattan a húr) Nem, képzeld nem járok kezelésre, anyuci. Tele van a tököm az aggodalmaskodásoddal! Fárasztó vagy. Fejezd be a szövegelést vagy tűnj el innen.
RUDOLF Megértem, Dávid, de mégiscsak a barátom vagy, és...
DÁVID (betelt a pohár) Hagyd má abba, kussoljá má! Doktor úr, mitől lennék én a barátod?! Ott van neked a feleségem. Azt abajgasd! Szervezheted a kiállításait, gyógyíthatod a hisztériáját és csillapíthatod, ha tüzel. De rólam másszál le! (keze ökölben)
RUDOLF Mi? Miről beszélsz, Dávid? Én a legjobb szándékkal... Csak azt szeretném, hogy azzal foglalkozz, amit tudsz csinálni, és nem azzal, amit...
DÁVID (teljes gőzzel:) Amit nem tudok?! Mert a nyergest hajtani nem tudom?!
RUDOLF Dehogynem, szó se róla, de te zseni vagy, nem érted?!
Szünet, vészjósló hangváltás.
DÁVID Ja? Zseni? És, most, hogy ezt kibökted, és ha kiállítod a képeimet, akkor már nyugodt lélekkel smirglized Annát, ugye?
RUDOLF Dehogy... Teljesen megőrültél... Istenem, nem akartalak felzaklatni.
DÁVID Nem vagyok zaklatott. Vagy zaklatott vagyok, de nem ebbe halok bele. (őrület a tekintetben) Zaklatott zseni, ugye?
RUDOLF Nem ismerek rád...
DÁVID Ez érthető, nem?! Zseni lettem!
RUDOLF Nem hiszel nekem, Dávid? Kérdezd meg Annát! Ő már több, mint húsz éve tudja! ...
A levegő, és minden egyéb jéggé dermed. Valami eltört...
DÁVID (nagyon lassan és nagyon halkan.) Anna... ?
Szünet... Karo jön. Rudolf számára nem tapasztalható jelenség.
KARO Bocsánat. Bejöhetek?
DÁVID Persze...
RUDOLF (Dávidnak) Igen?
KARO (Dávidnak) Hallottam, hogy vitáztok. Be kellett jönnöm, mert a végén még idő előtt megszakad a szíved, és tönkreteszed a boltomat. De ha akarod, visszamehetek.
DÁVID (int Karonak, hogy maradjon. Rudolfnak:) Semmi.
RUDOLF (Dávidnak) Ugye tudod, hogy én nem akartam semmi rosszat.
DÁVID (Rudolfnak) Tudom.
KARO (Dávidnak) Leülhetek?
DÁVID (Karonak) Egész nyugodtan. (Dávid mellé ül, rakná őt össze)
Ezt követően – bárhogy is alakul a beszélgetés – Karo és Dávid csak egymással foglalkozik.
RUDOLF Mit nyugodtan? Mi van veled, rosszul vagy?
DÁVID (kicsit büszke talán?) Karo a modellem.
RUDOLF Milyen Karo?
DÁVID Itt lakik.
RUDOLF Kicsoda lakik itt? Miről beszélsz?
DÁVID Amíg nem talál másik lakhelyet.
RUDOLF Anna tudja ezt?
DÁVID Nem. És nem is fogja megtudni.
RUDOLF Dehát miért a saját házatokban?...
DÁVID (de már fölháborodni sem maradt ereje) Mit a saját házunkban?
RUDOLF Ott van az én lakásom, bármikor...
DÁVID És közben te eljössz vígasztalni Annát a saját házunkban, ugye? Nice. Very nice. (néhány vínnyogó hangot hallat nevetésként)
KARO Ja, jut eszembe, a feleséged nemrég felszállt egy vonatra.
DÁVID (Karonak) Tessék?
KARO (Dávidnak) Elutazott.
DÁVID (Karonak) Vonattal?
RUDOLF (Dávidnak) Mi vonattal?
KARO (Dávidnak) Igen.
DÁVID (Rudolfnak) Megszakítottam a „beszégetéseteket”, és ő ijedtében elrohant.
RUDOLF Kicsoda?
DÁVID Anna.
RUDOLF (ennek már van tétje) Anna vonatra szállt?!
DÁVID Igen.
RUDOLF De miért? Hova utazik?
DÁVID (békítőn) Menj utána Rudi, keresd meg. Nekem már nincs hozzá erőm.
RUDLOF Én?...
DÁVID Go, go, go... (Rudolf el)
7
Karo, Dávid
DÁVID Honnan tudod?
KARO Mit?
DÁVID Hogy elutazott.
KARO Tudom.
DÁVID Értem. Ne kérdezzem... Majdnem megütöttem.
KARO Láttam. Belekotyogtam.
DÁVID Jól tetted. Nem is vett észre.
KARO Nem láthatott.
DÁVID Ügyes vagy.
KARO Ez a dolgom. Eltetted a rajzot?
DÁVID (megembereli magát) Yes. És előkészítettem a terepet az újnak.
KARO Milyen újnak?
DÁVID Hát annak, amit most kezdek. Vagy nem ülsz nekem modellt, little girl?
KARO Tegezel.
DÁVID Az unokám lehetnél, nem?
KARO Hát majdnem úgy tűnik.
DÁVID Portré?
KARO Persze. Most azonnal?
DÁVID Most hát.
KARO Nem vagy ideges?
DÁVID Ideges? Miért?
KARO Hát Rudolf miatt, meg...
DÁVID Na ne röhögtess, kislány!
KARO Ja, jól van, na. Hova üljek?
DÁVID Ahol kényelmes.
KARO Így jó?
DÁVID Tökéletes. Úgy ülj hogy sokáig bírd.
KARO Kilátok az ablakon és tégedet is látlak.
DÁVID Mesélj. Magadról. Nekem is segít. (rajzolni kezd)
KARO Nincs mit mesélnem. Egyik háztól a másikig csapódok.
DÁVID És, ha nem fogadnak be?
KARO Olyan nincs. Mindig befogadnak. Egy ideig ott vagyok, aztán továbbállok. Ennyi. Ez a munkám.
DÁVID Nehéz?
KARO Néha. Tudom, hogy mi lesz, és azt is, hogy hogyan fog megtörténni. Jobb volna, ha nem tudnám. Néha elmondom... De csak ártok vele. Nem tudnak mit kezdeni a hallottakkal...
DÁVID Bocs, hajtsd egy kicsit vissza a fejed... (mozdulatai egyre hevesebbek)
KARO Most jó?
DÁVID O.K.. Köszi.
KARO ...Vagy el sem hiszik, amit mondok nekik. De, ha elhiszik, csak megkeserítem az életüket vele... Jobb, ha hallgatok, végzem a dolgom, és úgy viselkedek, mint egy hétköznapi ember. Vagy mondjuk csak az utolsó pillanatban állítok be... De az sem jó. Akkor megrémítem őket.
DÁVID Engem nem rémítettél meg. Fordulj meg!
KARO Mert még mindig nem vagy biztos benne, hogy ki vagyok. (megfordul) Így?
DÁVID (kitépi a füzetből a lapot és lendületesen eldobja: újat kezd) Karo, és ha azt mondanám, hogy aktot szeretnék?
KARO Aktot? Nem tudom... Még nem festettek rólam aktot soha.
DÁVID No problem. Ne félj. Ne harapok.
KARO Persze, nem is félek, csak zavarban vagyok.
DÁVID Megértem. De nagyon szeretném. Ezt te jobban tudod, mint én.
KARO (vetkőzik) Bocsáss meg, ügyetlen vagyok... még nem álltam aktot soha senkinek.
DÁVID Semmi baj. Én sem dolgoztam még aktmodellel. Kvittek leszünk.
KARO Zavarban vagyok.
DÁVID Én is. Majd megszokjuk. ... (beállítja a ruhátlan lányt a kívánt pózba) Nagyon szép vagy, Karo.
KARO Mindennek oka van...
DÁVID Mesélj még.
KARO Így nem tudok.
DÁVID Dehogynem. Legalább eltereli a figyelmedet arról, hogy nincs rajtad ruha. Gyönyörű vagy. Tökéletes.
KARO Ne hajtogasd ezt folyton. Jó lenne, ha igaz lenne, de nem az. Csak egy múlandó állapot.
DÁVID (ismét rajzolni kezdi) Te mindig szép leszel.
KARO Mennyire tévedsz!
DÁVID Csak azt mondom, amit látok. A halhatatlan szépséget.
KARO A halál köntöseként.
DÁVID Tessék?
KARO Nincs halhatatlanság, Dávid.
DÁVID Nincs. Persze, hogy nincs. Nekem meg pláne nincs. Nem hagyok magam után semmit és senkit. Minden szálat gondosan elvarrok. Game over.
KARO Sajnálod magad?
DÁVID No.
KARO Viszont félsz. De én türelmes vagyok.
DÁVID Hogy érted?
KARO ... Megmozdulhatok? Görcsöl a lábam.
DÁVID Persze, hogyne. (Karo nyújtózik. Elbűvölve:) Beautyful...
KARO Neked vagyok kitalálva, ugye?
DÁVID Ki vagy te?
KARO (visszaül az eredeti pózba) Egy mezítelen lány, aki megint zavarba jön, ha nem folytatod a rajzolást. Ne engem nézzél, hanem a rajzolnivalót.
DÁVID Nem lehet elkülöníteni. Mondd meg, ki vagy!
KARO Ez veszélyes játék.
DÁVID Tudom.
KARO És nincs is szükség arra, hogy kimondjam...
DÁVID Miért?
KARO Mert már sejted...
DÁVID Én?
KARO Igen...
DÁVID Sejtem, hogy ki vagy...
KARO Azt hiszem tudod, hogy ki vagyok... Felöltözzek?
DÁVID Ne! Maradj így.
KARO Akkor miért nem rajzolsz?
DÁVID Rajzollak.
KARO Dehát csak nézel.
DÁVID Nézlek.
KARO Mit nézel?
DÁVID Gyönyörű vagy.
KARO Néha szeretném tudni, hogy mit látnál, ha valóban engem néznél... Fel szeretnék öltözni.
DÁVID Kérlek... engedd, hogy megérintselek...
KARO Ennyire elbűvölhet egy arányos test?
DÁVID Nem a tested bűvölt el, hanem a... hanem a végzet illata, amely körülölel. Ez már majdnem szenvedély. (érintené)
KARO Micsoda költő! ... De ne légy ilyen romantikus, Dávid. Ne, ne... Ne érints meg. Még ne... Én valóban az vagyok, akinek hiszel... (magára veszi köntösét és el)
II. FELVONÁS
8
4. IDŐ
Anna, Dávid
Dávid megszállottan fest. Anna hazaér.
ANNA Szia. (szünet) Köszöntem.
DÁVID Hi baby.
ANNA (lecuccol) Mit csinálsz?
DÁVID Látod.
ANNA Látom. Megnézhetem? (csönd. Anna odasomfordál) Megnézhetem?
DÁVID Mit kérdezel hülyeséget? Már nézed! Mit akarsz?
ANNA Semmit. (a képre) Ez nagyon jó... Ő kicsoda? Kitaláltad? (megint szünet) Kitaláltad vagy létezik?
DÁVID (tudja, hogy ezt miért kérdezi...:) Jó, mi? (vissza az eredetibe:) Nem találtam ki. Bökd ki, ha valamit mondani akarsz, vagy hagyjál egyedül.
ANNA (ezerrel próbál őszintén alázatos lenni) Dolgozik a művész úr. Értem. Ne zavarjam az alkotást. Oké.
DÁVID Nem baszogass. Mit akarsz?
ANNA Mondani akartam valamit... Hallod?
DÁVID Hallgatlak.
ANNA Abbahagynád egy percre?
DÁVID Tudok rád így is figyelni.
ANNA De én szeretném, ha rám néznél, amíg elmondom.
DÁVID Jó. Abbahagytam, ahogy parancsoltad. (de folyton odasandít)
ANNA Bocsáss meg nekem.
DÁVID Bocsássak meg?
ANNA Igen.
DÁVID Miért?
Szünet.
ANNA Elhagylak.
Ez már komolynak tűnik.
DÁVID Miért hagynál el?
ANNA Mert nem szeretsz. Mert nem tudsz elfogadni olyannak, amilyen vagyok.
Megkönnyebbül. Ismét festeni kezd.
DÁVID Marhaság. Soha nem gátoltalak semmiben. Azt csinálsz, amit akarsz. Ezért fölösleges elmenned.
ANNA Mondd, hogy ne menjek el.
DÁVID Ha el akarsz menni, akkor menj.
ANNA Nem akarod, hogy maradjak?
DÁVID Nem fontos, hogy én mit akarok.
ANNA Szeretném, ha vissza akarnál tartani.
DÁVID El akarsz menni?
ANNA Igen.
DÁVID Akkor meg miért tartsalak vissza?
ANNA Mert akkor tudnám, hogy akarsz velem élni. Hihetném azt, hogy fontos vagyok neked...
DÁVID Anna, ne szövegelj! Eldöntötted, hogy mit fogsz csinálni?
ANNA Igen...
DÁVID És hogy döntöttél?
ANNA Elmegyek.
DÁVID Good bye.
ANNA Nem érdekel, hogy miért?
DÁVID De. (közben – ugye – folyamatosan fest)
ANNA Nem érdekel?!
DÁVID De, érdekel.
ANNA Meddők vagyunk mindketten.
DÁVID És?
ANNA Azt hittük, hogy sem neked, sem nekem nem lehet gyerekem.
DÁVID Ezen már túl vagyunk, nem?
ANNA Én terhes vagyok...
DÁVID (abbahagyja a festést, de tekintetét rajta felejti a képen: addig sem kell Annára néznie. Hosszú szünet után:) Terhes vagy.
ANNA És nem te vagy az apa.
DÁVID Terhes vagy.
ANNA Igen.
DÁVID Biztos?
ANNA Biztos. Voltam orvosnál. Biztos. Mondhatnánk azt, hogy a miénk...
DÁVID Gyereked lesz, baby. Értem... És mit szól hozzá?
ANNA Ki?
DÁVID Rudi.
ANNA Rudi?
DÁVID Hát ki a boldog apa? (már megint festene, de nem nagyon megy)
ANNA Rudolf...
DÁVID Megmondtad már neki?
ANNA Te tudod, hogy...?
DÁVID Igen.
ANNA De akkor miért nem...
DÁVID Mert semmi értelme sem lett volna. Na, szóval megmondtad már neki, hogy apa lesz?
ANNA Nem... Azt gondoltam, hogy... mondhatnák azt is, hogy sikerült... Hogy a tied... (Dávid nevet) Mi ebben a nevetséges?!
DÁVID Ne haragudj. Nem te, Anna, nem te. (nem erőlteti tovább a festést)
ANNA Mondjuk ezt, kérlek... Soha senki sem tudná meg...
DÁVID Nem lenne fair Rudival szemben. És a gyerekkel sem.
Kopogtatnak az ajtón.
ANNA Nem szeretnéd?
DÁVID Nem.
ANNA Nem igaz! Tudom, hogy szeretnéd. Ezt akartuk mindketten.
DÁVID Nem ezt. (összecsomagolja a cuccát)
Ismét kopogtatnak.
ANNA Hanem mit?
DÁVID Kopogtattak.
ANNA Hallottam! Gyereket akartunk, Dávid? Most itt a lehetőség.
DÁVID Nem, Anna, nincs itt semmilyen lehetőség. Nyiss ajtót!
ANNA Leszarom az ajtót! Dávid! Megint elszöksz?!
DÁVID Ennek így... semmi értelme. (a képpel a hóna alatt elmenőben ajtót nyit Rudolfnak)
9
Dávid, Rudolf, Anna
Jön Rudolf.
DÁVID Á, az emlegetett szamár! Congratulations, brother.
RUDOLF Miért, mi történt?
DÁVID Anna elmondja. Én megyek. Fuvarom van. Lesz rá időtök, nyugodtan elintézhetitek a költözést. (egy pillanat) Örülök neked. (arcul csókolja Annát, és elmegy)
RUDOLF Anna, kicsim, dehát mi történt? Milyen költözés?!
ANNA Megmondtam neki.
RUDOLF Mit mondtál meg neki?
ANNA Hogy elhagyom.
RUDOLF Kit? Dávidot? Miről beszélsz?
ANNA Elhagyom, mert terhes vagyok.
RUDOLF Gyermeket vársz? Ez nagyszerű!
ANNA (ugyanabban a stílusban megspékelve jócskán gúnnyal:) Valóban az, kedvesem. Mert azt hittem, hogy sohasem lehet gyermekem, de úgy tűnik, hogy csak tőle nem lehet gyermekem.
RUDOLF Nem az övé?
ANNA Képzeld, nem. Meglep?
RUDOLF Nem, csak...
ANNA Sejted?
RUDOLF Az enyém?...
ANNA Bingo! Feleségül vehetsz, végre. Örülsz?
RUDOLF Gúnyolódsz?
ANNA Lehet. A lényeg ugyanaz. Terhes vagyok tőled. Felkínáltam ugyan Dávidnak a lehetőséget, hogy tekintse e gyermeket a sajátjának, de nem kíván élni ezzel a lehetőséggel, vagyis kirakott. Marad még egy opció: az abortusz.
RUDOLF Ments Isten...
ANNA Én is így vélekedek erről. Tehát? Dávid nem szeret, te azt mondod, hogy szeretsz. Nem ezt akartad? Hogy együtt éljünk, mint a mesében. Hát nem erre vágytál?
RUDOLF Honnan veszed, hogy nem szeret?!
ANNA (vége a gúnynak) Tudom. Érzem. Minden porcikája ezt sugallja. Begubózik, és csak a tüskéit mutatja. Csak örül neki, hogy elhagyom. Sőt, ő küld el!
RUDOLF Dehogy küld el! Elment a józan eszed? Tudod, hogy mit csináltál?!
ANNA Tudom, hát. Picsán rúgtam a házasságomat! Mert terhes vagyok, és azt akarom, hogy a gyerekem egy szerető családban nőjön fel apa mellett. Nem pedig egy cinikus, megkeseredett ember mellett.
RUDOLF Nem is nőhetne fel mellette, te bolond!
ANNA Persze, hogy nem!
RUDOLF Nem érted?! Dávid beteg!
ANNA (szünet) Mi?
RUDOLF Beteg.
ANNA Mit beszélsz?
RUDOLF Valószínüleg a szülésedet sem éri meg.
ANNA Micso...
RUDOLF Sajnálom.
ANNA Nem igaz...
RUDOLF Rosszul vagy?
ANNA Ő mondta?
RUDOLF Nem. Ő sohase mondta volna el. A kórházból tudom.
ANNA Beteg?
RUDOLF Néhány hete.
ANNA Néhány hete tudod?! És nem mondtad el?
RUDOLF Nem akarta, hogy tudd.
ANNA Azt modnod, hogy... meg fog halni?
RUDOLF Igen.
ANNA Nem igaz!
RUDOLF Attól tartok, hogy igaz, kedvesem...
ANNA (hisztérikusan) Miért nem mondtátok el?!
RUDOLF Nem akarta, hogy elmondjam.
ANNA Leszarom, hogy mit akart! El kellett volna mondanod!
RUDOLF A szavamat adtam neki.
ANNA ... Dehát... nem is látszik....
RUDOLF Nem. Még. De nem jár kezelésre.
ANNA Hogyhogy nem?
RUDOLF Nem lehet kényszeríteni.
ANNA Mondd, hogy csak kitaláltad az egészet...
RUDOLF Nem hagyhatod magára.
ANNA Nem... Persze, hogy nem.
RUDOLF De ne mondd el neki, hogy tudod.
ANNA Nem leszek képes rá. Ez iszonyú! És nem beszélt róla... Bolond! ... Ha ezt tudom... Istenem, milyen gonosz voltam vele!
RUDOLF Anna, ezért nem mondta el. Nem kér a sajnálatból, légy észnél.
ANNA Dehát hogy nézzek a szemébe? Nem leszek képes rá.
RUDOLF Dehogynem. Már annyiszor sírtál neki a viszonzatlan szerelmed miatt... Hogy, mennyire szükséged van rá...
ANNA Miért gondolod ezt?
RUDOLF Mert nekem is elmondtad már ezerszer.
ANNA Ja? Jó... Igazad van... Megpróbálom...
RUDOLF Ő már elfogadta a tényt.
ANNA (felcsattan) Mit?! Hogy meghal?! Szerinted ezt el lehet fogadni? Ezt nem lehet elfogadni! Azt, hogy meg fogsz halni, nem lehet elfogadni! ... Ez csak egy rossz álom, Rudolf, ugye? Ezt nem bírom ki...
RUDOLF De kibírod, kedvesem. Különben egész életedben nyomasztana a tudat, hogy magára hagytad.
ANNA Igen... Igazad van... Mint mindig... Mit csinálnék én nélküled?
RUDOLF Büszke vagyok rád, kicsim.
Sötét.
10
5. IDŐ
Anna, Karo
Anna kissé részeg. Karo jön.
KARO Bocsánat. Dávidot keresem.
ANNA Dávidot? Á, te vagy az! Gyere csak be!
KARO Dávid itthon van?
ANNA Gyere csak, nyugodtan. Ülj le. Hozhatok valamit?
KARO Köszönöm, nem kérek semmit. Ha Dávid nincs itt, akkor én vissza is...
ANNA Semmi gond, semmi baj. A férjem bármelyik pillanatban hazaérhet. (kezet nyújt) Anna vagyok. A felesége.
KARO Karo...
ANNA (a szavába vág) A modellje, ugye? (cinikus) Mielőtt még mást találnál mondani... Ne csodálkozz. Láttam a vázlatokat. Meg láttam a festményt is. De azt ki nem adja a kezéből... Nézd csak... (előveszi a rajzokat, lapozgatja, nézegeti) Rendkívüliek... (elhajítja őket) Nem zavar, hogy tegezlek?
KARO Nem, dehogy.
ANNA Ülj le, érezd magad otthon, nem először vagy itt. (iszik) Hol talált rád? Vagy te találtad őt?
KARO A Margittól jöttem.
ANNA Te találtad őt. Értem... Egyébként hol van ez a Margit? Be kellett volna fejeznem vele egy sorozatot, de eltűnt, mint a kámfor. Tudod, hogy mi van vele?
KARO Meghalt.
ANNA (kizökken) Micsoda?!
KARO Nyolc napja.
ANNA Ez eszméletlen. Mi történt?
KARO Baleset.
ANNA Én meg mindennek lehordtam, amiért nem jött. Szörnyű. Volt családja?
KARO Nem tudom.
ANNA Borzasztó... El se hiszem...
KARO Sajnálom. Akkor, ha nem haragszik, én el is...
ANNA (vissza az eredeti kerékvágásba) Maradj csak. Nyugi... És te mióta jársz a férjemhez?
KARO Talán egy hete.
ANNA Máshol is ültél már modellt?
KARO Nem, soha.
ANNA Tetszik?
KARO Bocsánat, de én mégis...
ANNA Ülj csak vissza, nem akarok semmi rosszat. A modellkedésre értettem.
KARO Inkább elmennék, ha nem haragszik.
ANNA Nem haragszom, dehogy. Csak szerettem volna veled koccintani az istenített birssel. Annak örömére, hogy Dávid megtalálta a múzsáját.
KARO A múzsáját?
ANNA Téged, drága Karo! Egészen beléd habarodott. Sohasem érdekelte a rajzolás komolyabban, most meg, mint valami megszállott, már a festményen dolgozik a vázlatok alapján. De gondolom, ezt te már tudod.
KARO Igen, tudom.
ANNA (cinikus) És miről szoktatok beszélgetni miközben modellt állsz neki ? (egy pohár birssel kínálja)
KARO (elveszi, de nem iszik) Nem beszélgetünk.
ANNA No de mégis. Mindenki beszélget a modelljével. Több órát vagytok egy szobában, muszáj beszélgetni is. (gonoszkodó) Vagy mit csináltok?
KARO Hallgatunk.
ANNA Hallgattok. Hogyne... (egyre agresszívebb) Idd meg! Dávid egészségére! ... (egy slukkal lerántja a birset) Szereted?
KARO Tessék?
ANNA Dávidot. Szerelmes vagy belé?
KARO A modellje vagyok.
ANNA Látom, te szerencsétlen!
KARO Csak a dolgomat végzem. Ne haragudjon, de... (indulna)
ANNA Ülj vissza! Idd meg az italodat. (visszalöki)
KARO Köszönöm, de nem szoktam...
ANNA Hát akkor most olyat teszel, amit nem szoktál. Meztelenre levetkőzni idegen férfiak előtt sem szoktál, Dávid előtt mégis levetkőztél, nem? Akkor nekem is tehetsz valami szokatlant. Igyál!
KARO Maga is fizet ezért valakit.
ANNA (emelt hangon) Pénzt akarsz?! (pénzt vág hozzá) Itt van! És most igyál! (kényszerítené) Igyál, bazdmeg, te hattyúdal! Igyál Dávid egészségére! (ordít) Igyál a Dávid művészetére! Hogy rohadnál meg!
Karo a szájába veszi, de kiköpi az italt.
KARO Tudom, hogy mit szeretne, de én nem tudok önnek segíteni. Akkor sem, ha megiszom. Ezen már nem lehet változtatni.
ANNA Fenyegetsz?! Te engem fenyegetsz?! Idepofátlankodsz a nagy naív szemeddel, és még te fenyegetsz?! Én ismerem Dávidot, te kis szajha! Tudom, hogy kicsoda, tudom, hogy mit álmodik, tudom, hogy mire képes, és azt is tudom, hogy mire nem. Alig maradt időnk egymásra, haldoklik, bogaram, erre te idejössz és ő belevadul a festészetbe! Hallani sem akar semmi másról. Érted?! És miért? (kezében a Karoról készült vázlatok) Ezért? Miattad? Igen? De én ezt nem fogom megengedni!
KARO Én csak...
ANNA Kuss! Hallgass! Nem akarom hallani a hangodat! Nem akarlak látni! És Dávid sem akar látni többé. Megértetted?
KARO Sajnálom...
ANNA Szeret engem! Szeret itt lenni, rajzolgatni, utazgatni, engem szeret! Érted?! Ennek vége! Nem vagy többé! Nem létezel! Tűnj el. Most! Azonnal! Nem hallod?! Örökre!
KARO Nem tehetem...
Sötét.
11
6. IDŐ
Dávid, Anna, Karo
Anna ül és vár. Dávid jön.
DÁVID Te még itt vagy?
ANNA Nem mentem el. Nem bírtam...
DÁVID Nem tudom, hogy mi beszélgetnivalónk lenne még, baby. Megtárgyaltunk mindent.
ANNA Mi az, elküldesz?! Tényleg azt akarod, hogy menjek el?
DÁVID Igen.
ANNA A feleséged vagyok, Dávid... Azt mondtad, hogy azt csinálok, amit akarok. Azt mondtad, hogy szabadon dönthetek. Igaz?
DÁVID Igaz. És te döntöttél.
ANNA De megváltoztattam a döntésemet. Maradok!
DÁVID Nem lehet... Baby... én már mással vagyok...
ANNA Mással?
DÁVID Sorry...
ANNA Én szeretlek, Dávid, ezt nem érted?
DÁVID De értem. Könnyen vagdalódzol a szavakkal. Menj.
ANNA És te is szeretsz engem!
DÁVID Te akartál elmenni. Én csak segítek neked.
ANNA (könyörgésre fogja) Nem akarok elmenni. Veled akarok lenni... Nem tudok nélküled létezni.
DÁVID Senki sem pótolhatatlan.
ANNA (lenyeli a békát) Én sem vagyok pótolhatatlan neked?
DÁVID Meg én sem vagyok neked az.
ANNA Nem tudom elképzelni az életemet mással... vagy egyedül...
DÁVID Hidd el, menni fog, művésznő.
ANNA Kérlek... Amíg lehet...
DÁVID (gyanú:) Mi?
ANNA Tudom... Mindent tudok...
DÁVID Anna, mit beszélsz?
ANNA Elmondta... A betegségedet... Hogy nem jársz kezelésre... Hogy... végzetes... Rudolf elmondta... Tudom. Meg fogsz halni.
DÁVID (sziszeg) Fogd be a szád...
ANNA Nem akarsz tudomást venni róla. De ez nem változtat a tényeken.
DÁVID Ki nem akar tudomást venni róla?!
ANNA Te! Úgy viselkedsz, mintha időmilliomos lennél. És kirekesztesz az életedből.
DÁVID (a foga közt) Önző picsa.
ANNA Tessék?!
DÁVID Igen, művésznő, jól hallotta. Azt mondtam, hogy önző picsa.
ANNA (sértődve) Ezt gondolod? Hogy én vagyok az önző? Rohadt szemét! Te vagy kibaszottul önző! Sohasem voltál képes semmire! Se szeretni, se gyereket csinálni, se festeni. Semmire!
DÁVID Erre kellettem volna neked, baby? Szeretni, gyereket csinálni és főként festeni?
ANNA Gyűlölsz engem. Pedig az egész életemet neked adtam!
DÁVID Megszakad a szívem. Adtál, baby, szó se róla, adtál. Megvettél a nyergessel. Startban gyorsan kiröhögted a mázolmányomat, hogy a büdös életben véletlenül se jusson eszembe még egyszer ecsetet fogni, és adtad helyette a nyerges kormányát, hogy legyen mit művelni a kacsóimmal. Ja, baby, adtál.
ANNA Mit akarsz ezzel mondani?
DÁVID Semmit sem akarok mondani. Azt akarom, hogy tűnj el az életemből, jó messzire. Azt akarom, hogy végre azt csináljam, amihez kedvem van. És nem érdekel, hogy az jó, vagy rossz. Nem érdekel, hogy kiröhögnek vagy nem. Leszarom. Egyedül akarok lenni, csöndben, békében, és azt akarom csinálni, amihez kedvem van. Nélküled.
ANNA Ez nem igazságos...
DÁVID Nem?! Mért, baby, az igazságos, hogy óránként hatszor emlékeztettél a bunkóságomra, amikor ettem, amikor ittam, amikor aludtam, szartam, mindig. Semmi sem volt elég jó neked, belém döngölted a szégyent, folyton azt kellett éreznem, hogy milyen primitív állat vagyok melletted!? Művésznő! Ez a fair play? Hogy folyton áldanom kell a sorsot, amiért egy ilyen nagy tehetségű festő, mint te, feláldozta magát értem, a baromért.
ANNA Ilyet én soha...
DÁVID De igen! Számtalanszor! És soha nem érdekelt, hogy én mit akarok, én mire vágyok, soha nem kérdeztél tőlem semmit, még azt se, hogy mit zabálnék ebédre...
ANNA Ja, erről van szó...
DÁVID (felülordítja) Igen, baby, erről is! És még sokkal többről! Arról van szó, művésznő, hogy megfojtottál, hogy rám telepedtél, beleraktad a segged az életem közepébe, az alá dugtál, csak azt láttam, azt szagoltam, nem kaptam levegőt tőled, mozdulni se tudtam, és nekem még hálásnak kellett lennem ezért. Elég volt!
ANNA (összetörve) Szeretlek...
DÁVID Nem érdekel!
ANNA (egészen picike) Pedig nem akarlak szeretni... Tényleg nem akarlak...
DÁVID Te mész el vagy én?
ANNA (a senki hangján:) Ne menj el...
Dávid megindul az ajtó felé, kinyitja, mögötte a kényelmesen várakozó Karo látható, de Dávid nem veszi azonnal észre.
DÁVID Szóval?
ANNA (könnyek közt) A kis kullancs-kurva! Miatta van ez, ugye?
DÁVID Ki miatt? (észreveszi Karot. Rosszat sejt) Kicsoda miatt?
ANNA Miatta. (Karo felé bök)
DÁVID Miatta? ... Ismered őt?
ANNA Igen.
DÁVID (a sejtelem félelemmé duzzad) Ismered? Látod Karot?
ANNA Persze, hogy látom. És mondta, hogy nem megy innen el...
DÁVID Látod?! ... (a féltés dönt) Nem megy el. Mert te mész el innen. Azonnal! És többé nem közelítesz Karohoz!
ANNA Mi az? Még őt félted?
DÁVID Nem féltek senkit se. (Karohoz) Mi közöd Annához?
KARO Semmi. A múltkor találkoztunk, elbeszélgettünk...
DÁVID Elbeszélgettetek?! (Annához) Tudod, hogy ő kicsoda?
ANNA Igen, mondta
DÁVID (Karohoz) Mit mondtál neki?!
KARO Semmit.
DÁVID Mi az, hogy semmit? Mit akarsz Annától?!
KARO Nem akarok semmit.
DÁVID Lát téged!
KARO Tudom...
DÁVID Miért?
KARO Nem tudom...
DÁVID Nem tudod?!
KARO Nem...
DÁVID Dehogynem tudod! (Annához, akit a lehető legdurvább módon rúg ki:) Ebben a percben húzz innen a kurva életbe! Most! Nem akarom látni többé azt a savanyú fintorgásodat, érted? Kussolj az életemből! Kitaposom a szart is belőled, ha még egyszer idetolod a képedet, megértetted?! (miután végérvényesen kirakta a zokogó Annát fenyegetően Karohoz:) Tartsd magad távol tőle.
KARO Ez nem tőlem függ...
12
Karo, Dávid
KARO Menjek el?
DÁVID Dehogy! Megbolondultál? (lökné ki magából a dühöt)
KARO Maradjak?
DÁVID Maradj, persze. Be kell fejeznem a képet. Ülj a helyedre, úgy, mint ahogy szoktál....
Karo helyet foglal, de hiába, Dávid keze remeg: nem tud dolgozni.
KARO Szereted?
Csönd.
DÁVID Mit akartál tőle?
KARO Semmit.
DÁVID Ne hazudj nekem!
KARO Nem hazudok. Semmit sem akartam tőle.
Dávid mégiscsak legyűri a remegést és munkához lát.
DÁVID Akkor miért találkoztatok?
KARO Véletlen volt.
DÁVID Elmozdultál. (Karo visszafordul) Nincsenek véletlenek. Látott téged.
KARO Igen.
DÁVID Miért?
KARO Nem tudom. Néha van ilyen.
DÁVID Hazudsz.
KARO Lehet... Félted?
DÁVID (ezredmásodpercnyi szünet erejéig a keze mozdulatlan) Meglepne?
KARO Nem. Befejezted? Nem festesz többé?
DÁVID Még nem fejeztem be. De aztán nem festek többé.
KARO Bölcs döntés.
DÁVID A felelősség mindig az enyém. De nem baj. Felkészültem.
KARO Szereted?
DÁVID Teljesen fölösleges erre válaszolnom.
Csönd.
KARO A feleséged terhes...
DÁVID Miért mondod ezt?
KARO Gyereket vár.
DÁVID Igen. És?
KARO Nincs és.
DÁVID Gyereke fog születni.
KARO Egy kisfiút vár.
DÁVID Azt mondod? Egy kisfiút? Huszonkét évet nyomott le mellettem, és végig azt hittük, hogy egyikünknek sem lehet gyereke. Szerencsétlen. (leteszi az ecsetet) Azt hiszem befejeztem.
KARO Igen? Megnézhetem?
DÁVID Gyere ide. (Karo Dávid mellé áll)
KARO Az enyém lehet?
DÁVID Felőlem. De mit csinálsz vele?
KARO Az az én dolgom.
DÁVID Értem. Sorry, nem faggatlak többé. (lassan megsímogatja Karo csupasz vállát)
KARO Fáradt vagy?
DÁVID Nagyon.
Kutyaugatás hallatszik. A későbbiek folyamán többször.
KARO Kerber nyugtalan...
DÁVID Továbbálltok nemsokára, ugye?
KARO Igen, hívtak. Továbbmegyünk.
DÁVID Mikor?
KARO Ma éjjel...?
DÁVID Ma éjjel? ... (leheveredik az ágyra) Jó... Szóval ma éjjel... Igen... ... Hol az a birs? Most az egyszer társulsz hozzám? Később már nem lehet.
KARO Igyunk akkor inkább bort...
DÁVID Igazad van. Legyünk stílusosak.
KARO Maradj csak, majd én hozom. (el borért)
DÁVID Nagyon fáradt vagyok. Kipusztult belőlem minden érzelem, minden szenvedély, minden vágy. Érted te ezt? Ettem, mert éhes voltam, dolgoztam, hogy ehessek, ennyi. Megszűntem embernek lenni. Ez rímel, hallod? ... De még csak állat sem voltam, az legalább párzás után szaporodott.
KARO (flaskával és két pohárral. Tölt koccint) A megtisztulásodra.
DÁVID Ja, arra... Szép vagy.
KARO (zavarban, mint egy kislány) Ne mondj nekem ilyeneket.
DÁVID Miért? Nem szabad? Pedig igaz. (ujjával lágyan végigrajzolja testét) Örülök, hogy legalább ezt a képet meg tudtam csinálni rólad.
KARO Gúnyolódsz.
DÁVID Dehogy gúnyolódok. (megcsókolja a hátát)
KARO Megtaláltad a titkodat?
DÁVID Nem. Nincs titok...
KARO Most már nem hazudhatsz magadnak.
DÁVID Miről beszélsz? Eddig hazudtam, de ennek vége. Itt vagy. Megértettem és elfogadtam. (megcsókolja a hasát)
KARO Van titok.
DÁVID Van? És elárulod nekem?
KARO Még nem. Akarsz engem?
DÁVID Igen. Nagyon. Téged, és mindent, ami veled jár.
Megérinti Dávidot. Lassan lehúzza róla ingét.
KARO Biztosan?
DÁVID Régóta.
KARO Tudod, hogy ez mit jelent.
DÁVID Tudom... Elegem van a hazugságokból. Nem hallom a saját hangom a nyüszítésemtől. ...
Csók.
KARO Engem akarsz, vagy azt akarod, amit ígértem neked?
DÁVID Téged. És nem ígértél nekem semmit.
Lassan lehúzza Dávid minden ruháját.
KARO Félsz?
DÁVID Igen.
KARO Tőlem?
DÁVID Igen.
Csók.
KARO Most hazudsz, vagy akkor, amikor azt mondod, hogy vágysz rám?
DÁVID Nem hazudok.
KARO Azt hiszed, hogy vége.
DÁVID Olyan valóságos vagy...
KARO Mert létezem.
Csók. Már testük minden pontja a másikét érinti.
DÁVID Mi lesz aztán?
KARO Ezt te jobban tudod, mint én.
DÁVID Nem tudok semmit. Fogalmam sincs, hogy mi lesz aztán.
KARO Tőled függ.
DÁVID Mi van, ha nincs semmi? ... De valaki küldött. Valahonnan jöttél.
KARO Például a képzeletedből.
DÁVID Onnan jöttél?
Lágy ringásban:
DÁVID Nem onnan jöttél.
Szünet.
KARO A válaszok benned vannak.
Szünet.
DÁVID És én is... És érezlek.
Rövidebb szünet.
DÁVID Félek...
Rövidebb szünet.
KARO Az jó.
Rövidebb szünet. És egyre hevesebb ringás.
DÁVID Félek...
KARO Én is...
DÁVID Te is?...
KARO Igen!...
Csönd. Csönd.
DÁVID Milyen ember vagyok én?
KARO Szép.
DÁVID Milyen beteges ezt tőled hallani...
KARO Gondolod? ... Fázol. (betakarja)
DÁVID (félálomban) Igen, de nem baj...
KARO Aludj. (öltözni kezd)
DÁVID (felriad) Mondtam, hogy nem akarok aludni! Ébren akarok lenni!
KARO Ébren leszel, ezt megígérem.
Magához veszi a festményt. Indul.
DÁVID Hova mész?
KARO El.
DÁVID (feleszmél) Elmész?! Hogyhogy elmész?
KARO Nem érted jöttem.
DÁVID Dehát azt mondtad, hogy...!
KARO Még nem.
DÁVID Nem értem! Veled akarok menni. Hova mész?!
KARO Köszönöm a képet. Aludj nyugodtan. Még van időd.
DÁVID Hova mész? Karo! Kihez mész?!
KARO Ne törődj vele. Szép vagy.
DÁVID Kihez mész?!
KARO Már nem lakik itt. De tulajdonképpen még meg sem érkezett... Isten veled. (el)
DÁVID Karo! Karo! (torka szakadtából) Anna!
A kutya hangja távolodik. Nem biztos, hogy ugatás.
Sötét.
Szabadka, 2004. január 14.