Radivoj Dinulović

A Szabadkai Népszínház új élettere

Az első kérdés: Miért?

A Szabadkai Népszínház épülete kétségkívül a műépítészeti létesítmények azon legértékesebb csoportjába tartozik, amelyek a leginkább megjelölik, meghatározzák és megjelenítik saját urbánus közösségüket. Ilyen összefüggésekben túlzás lenne összehasonlítani Skultéty János 1853–54ben épült építményét a Sydney Operaházzal, ám Szabadka külső megélése, bizonyosan oly módon kötődik a színházépülethez, mint ahogyan Jorn Utzon alkotása egy egész földrészre rányomja bélyegét.

Másfelől, a szabadkaiak szemszögéből nézve, a monumentális oszlopcsarnok a hat korinthoszi oszlopával a kollektív emlékezet, a városközpont nyújtotta élmények egyik kulcsfontosságú építőköve, azé a központé, amely boldogabb időket, derűsebb jövőbe pillantásokat is megélt már. Ez az elégikus, romantikus Színház iránti viszonyulás, amelyet mi, „meggyőződéses” (és nem itt született) szabadkaiak is sokan érzünk, mélyen beívódott egy talán nem teljesen ellentétes tudatállapotba – abba a tudatba, hogy a tér felöli ablaktalan fal mögött az épület legértékesebb eleme – a nagy színházterem romjai hevernek. A színházat tisztelő és szerető város nehezen él a Színház nélkül, amelyet olyan fogalomnak tekint, amely saját egyéni és egyedüli urbánus térségében megtestesíti a művészi, társadalmi és fizikai színházi létet. Épp emiatt nem furcsa, hogy a Színház épületének jövőjével kapcsolatos beszélgetések és gondolkodás szüntelenül zajlanak immáron több mint harminc éve¹, ha pedig visszagondolunk a számos átalakításra (1926–27, 1948, 1952, 1953, 1975, 1984...), akkor nyugodtan állíthatjuk, hogy az építkezés egyike az épület tartós jellegzetességeinek.

Miként, mennyit és mit építeni – a Színház, a szakmai közvélemény és mindenekelőtt Szabadka polgárai számára ezek olyan nyitott kérdések, amelyekre különböző, gyakran pedig teljesen ellentétes válaszok születnek. Mit lerombolni – ez a kiindulópont, amely nélkül nem lehet (hiszen nincs hol) építeni, ugyanakkor pedig különösen érzékeny téma, hiszen a bonyolult érzelmek mélyébe nyúlik, viszont ezzel egyidejűleg észérveken és mérnöki logikán nyugszik. A pénzügyi vonatkozások mérlegelése, bármennyire is méltatlan ehhez a szövegkörnyezethez, megkerülhetetlen, hiszen a terület kihasználtsága, a földjáradék és az építkezés költségei minden közösségben már évtizedek óta – a legfejlettebbekben, a legnagyobb mértékben – meghatározzák a városvezetőségek nagyberuházásokkal kapcsolatos döntéseit. Ez természetesen nem zárja ki a szociális, történelmi, kulturális és pszichológiai síkokat, amelyekről már szó esett, így a döntéshozatal eme rendszere tekinthető (és annak is kell tekinteni) a felsorolt „erők” – kívülről és belülről történő – figyelmes összehangolásának, egyszóval Szabadka kulturális, szociális és urbánus politikájának. Ezzel egyidejűleg a város jelentősége és a Színház intézményének jelentősége is problémát jelent a tágabb közösség – az állam és a régió – politikai térségében úgyszintén.

Ezért meggyőződésünk, hogy a városvezetésnek a szakemberek, a közvélemény és a politikai döntéshozatali központok² közötti széleskörű konszenzusa megteremtésére irányuló törekvése a legnagyobb jelentőségű közös ügyek vezetésének paradigmás példáját szemlélteti. A meglevő színházépület alapos kivizsgálása³, ezzel egyidejűleg pedig tanulmányozták a Színház, a város és a tágabb közösség színházterülettel és új színpadtechnikájával kapcsolatos szükségleteit, meghozták a színházépület alaposan átgondolt felújítási, átalakítási és kibővítési programját, amely számunkra az egyik autentikus és megalapozott lehetséges válasz arra a kérdésre, hogy mi lesz (és kell, hogy legyen) a szabadkai színház az elkövetkező évtizedekben, az új században és bármennyire is irracionálisan hangzik – az új évezredben.

A második kérdés: mit?

Az általunk említett dokumentumok alapján, a színház távoli és közeli múltjának, a Színház (az épület és az intézmény) mai állapotának, a különböző közösségek mérvadó példáinak, végezetül pedig a lehetséges jövőképek hosszas és körültekintő elemzését követően elkészült a Színház szervezeti felépítésének modellje, amely alapul szolgál az épület felújításával kapcsolatos tervfeladat meghatározásához:

a) Az intézmény jellege, különösen pedig lehetséges fejlődése azt sugallja, hogy a Színház alakuljon át Szabadka komplex, tevékeny és valódi kulturális központjává, amely ezt a szerepet nem csak a közeljövőben, hanem az elkövetkező évtizedekben is be tudja tölteni. Az ilyen értelemben felfogott Színháznak a legkülönbözőbb színpadi és kulturális programok készítését és kidolgozását kell megszerveznie. A színház jövőbeni tevékenységének a következő tevékenységeket kell felölelnie:

magyar nyelvű színházi produkció

– szerb nyelvű színházi produkció

– horvát nyelvű színházi produkció

– zenés színpadi produkció (operett és musical)

– zeneművészeti produkció

– a Színház alaptevékenységével kapcsolatos kiállítói és képtári programok

– audio- és videó-produkciók, felvételkészítés és közvetítés

– oktatási programok

b) Szervezetileg a felsorolt tevékenységeket a következő szervezeti egységek valósítanák meg:

– magyar társulat

– szerb társulat

– horvát társulat (esetleg, a második szakaszban)

– zenekar

– balett társulat (esetleg, a második szakaszban)

– kamarakórus (esetleg, a második szakaszban)

– műszaki részleg

– igazgatóság és általános ügyek

– képzőművészeti és más kulturális programok produkciós részlege

– oktatási részleg (Színházi stúdió)

c) A felsorolt tevékenységekhez az épületet úgy kell kialakítani, hogy a következő területi egységeket ölelje fel:

– színpad a mellékhelyiségekkel

– 400 férőhelyes nézőtér a mellékhelyiségekkel

– 150 férőhelyes kamaraszínpad a mellékhelyiségekkel

– 500 férőhelyes hangversenyterem a filharmonikus zenekarnak és egyéb célokra (ünnepségek, divatbemutatók, színpadi műsorok...)

– bálterem (bálok, ünnepségek, termékbemutatók...)

– 50 férőhelyes előadóterem (multimédiás bemutatók, sajtótájékoztatók, szakmai összejövetelek, oktatási programok...)

– hang- és tv-stúdió a mellékhelyiségekkel

– információs központ (könyvtár, médiatár, számítógépközpont)

– az előadók helyiség-együttese (próbatermek – színpadi, balett és zenei – öltözők, szalonok)

– műszaki és egyéb mellékhelyiségek (raktárak, tárolók, műhelyek...)

– igazgatósági részleg ( művészeti, műszaki, általános)

– vendégművészek lakosztályai és szobái

– a Színház tevékenységével kapcsolatos közösségi és kereskedelmi célú helyiségek (galériák, üzletek, kávézók, éttermek)

– a színház tevékenységével kapcsolatos hivatali és kooperációs-kommerciális helyiségek (tervezői stúdió, fotóstúdió laboratóriummal együtt, nyomda...)

– energetikai és egyéb műszaki helyiségek (transzformátor-állomás, hőszivattyú-állomás, légkondicionáló berendezés, áramfejlesztő...)

– kommunikációs helyiségek (közönség, előadók, műszaki, teher-, javító- és gazdasági szolgálatok...)

A Színház ilyen jellegű szükségleteit a Szabadkai Népszínház átalakítási, átépítési és kibővítési tervvázlatának kidolgozásával kapcsolatos feladatleírás tartalmazza, amelyet 1998 végén fogadtak el.

A harmadik kérdés: hogyan?

A tervvázlat kidolgozására vonatkozó feladatleírás alapján az alkotói és tervezői csoportok⁴ tanulmányozták a különböző színpadi-nézőtéri modelleket (a hazai és külföldi korszerű megoldásokat, a színházak újabb kori fejlődését, az utóbbi két évszázad különböző elméleti és kutatómunkáit), összehasonlítva a meglevő létesítmény szabta korlátokkal, az épület és az egész építészeti tömb átalakítási változataival – figyelembe véve a tervfeladatban foglalt szakmai dokumentumokat.

A nagyszínpad, a kamaraszínpad és a hangversenyterem térigényének összehasonlító elemzése nyomán alakult ki a javaslat, hogy az összes színpadi területet egy lineáris, egységes színpad-tömbbe vonják össze. Ez a tömb a tervfeladat által meghatározott nagyszínpad szükségleteiből indult ki, valamint abból az igényből, hogy mindhárom színpadi terület összekapcsolásával biztosítsák azok rugalmas felhasználását, másfelől pedig hogy közöttük ki lehessen alakítani a legjobb kommunikációs rendszert és technológiai kapcsolatot. Ezzel egyidejűleg az akusztikai és tűzvédelmi válaszfalak rendszere lehetővé teszi, hogy mindegyik színpadi egység teljesen független legyen, miközben színvonalas és hatékony kapcsolatot biztosítanak a nézők, az előadók és a műszaki személyzet között.

Másrészt, a meglevő épület alapos elemzésével mind a műemlékvédelem, mind Szabadka építészeti identitásának megőrzése, valamint a színháznak a város kollektív emlékezetében elfoglalt helye szempontjából, de a korszerű gazdasági, műszaki-technológiai, mérnöki és funkcionális paraméterek szempontjából is egy olyan programkoncepció jött létre, amely alapján kidolgozásra került a tervvázlat.

Ez a koncepció a tervezés programjának és az átalakítási, felújítási és kibővítési tervfeladat kidolgozására (az építtető által) kinevezett szakmai csoport munkája során alakult ki 1997. és 1998. folyamán. A koncepciót elfogadta és megerősítette az építtető, azaz a köztársasági kormány és Szabadka Községi Képviselő-testülete közös munkacsoportja. Ezen elvek alapján készült el az átalakítás, felújítás és kibővítés vázlatos műszaki terve, amelyet ugyanez a munkacsoport 1999. augusztus 12-én fogadott el és erősített meg.

Ez a koncepció a meglevő épület egyes részein különböző megoldásokat javasol:

– megtartani az épület legjelentősebb stílusbeli, urbánus és történelmi egységeit – a hat korinthoszi oszloppal ellátott oszlopcsarnokot valamint az épület azon részét, amelyben a központi hall és a bálterem helyezkedik el;

– felújítani a központi lépcsőt, a régi színházterem előcsarnokát és nézőterét a szerkezet cseréjével együtt és visszaállítani a helyiségeket eredeti állapotukba a szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet konzervátori feltételeivel összhangban;

– eltávolítani a létesítmény többi részét és helyükön újakat építeni.

Az ilyen hozzáállás lehetővé tette az új épülettest egységes szerkezeti és építészeti rendszerként történő kialakítását, amelynek megvalósítása a megmaradó épületrészek sorsától (felújítás avagy konzerválás)  függetlenül lehetővé teszi az újonnan tervezett részek (igazgatósági és irodai terület, műhely-együttes, színházi raktárak, előcsarnokok és társalgók, közösségi és kommerciális területek) szakaszos megépítését.

A színpadtest három részből alakul ki:

a) a nagyszínpad fő része 18 x 15 x 18 m, a megfelelő színpadtechnikával felszerelve, padlózatát 0,9 x 18 m méretű mozgóelemek alkotják, amelyek feladata, hogy az igényeknek megfelelően alakítsák ki a színpadot és a nézőteret

b) a nagyszínpad oldalsó színpad-része egyidejűleg a hangversenyterem színpadi eleme, szükség szerint próbaterem, színpadmérete 18 x 15 x 18 m, ellátva a megfelelő színpadtechnikával, nem mozgatható színpadi emelvénnyel

c) Kamaraszínpad a nagyszínpad másik oldalsó színpad-része

szükség esetén hang- és videó-felvételekhez stúdió

szükség szerint másik próbaterem,  színpadmérete 12 x 15 x 9 m, ellátva a megfelelő színpadtechnikával, nem mozgatható színpadi emelvénnyel

A nagyszínpad nézőtere amfiteátrum-szerűen van kialakítva teljes szélességében és magasságban, állandó portál (színpadi ív nélkül), a padlózat különböző magasságú mozgatható platformokból tevődik össze, amely el van látva a megfelelő színpadtechnikai rendszerekkel, oly módon, hogy megvalósulhasson a nézőtér és a színpad teljes egysége és ezáltal jelentős méretű stúdió alakítható ki, amely megfelel a következő évszázad várható színházi követelményeinek. A padlózat mozgatható elemei a mennyezet mozgatható elemeivel (portálemelő, a mennyezet mozgó elemei) együtt lehetővé teszik a színpad és a nézőtér hagyományos – doboz-szerű – kialakítását, miáltal ideális rálátás alakul ki a nézőtérről, kifogástalan kommunikációs, biztonsági és műszaki-technológiai rendszerekkel.

A kamaraszínpad a nagyszínpad ellenpontjaként, nem mozgatható, lehetővé teszi egy bensőségesebb színpadi-nézőtéri kapcsolat kialakítását, amolyan körszínház létrehozását, amely el van látva a szükséges színpadtechnikával, elsősorban fény- és hangtechnikával, mivel az ilyen jellegű színpadtér minimális díszlethasználatot és színpadi felszerelést feltételez.

Ezt a modellt a színház edukációs szükségleteivel összhangban alakították ki, mivel az utóbbi évtizedekben világszerte optimális térmegoldásként vált be az oktatószínházakban és az egyetemeken egyaránt. Ez a modell ugyancsak sokban megfelel a színház jelenlegi kisszínpadának (a bálteremben), ami egyúttal a Színház folytonosságát is jelképezi a szabadkaiak körében.

A hangversenyterem nézőterét is fixnek képzelték el, kivéve a zenekari részben, amelyet különbözőképpen lehet hasznosítani, a tér konkrét rendeltetésétől függően (hangverseny, opera- vagy operett-előadások, színpadi műsorok...) Ezt a teret ugyancsak mozgatható padlóelemekkel is ellátják, amelyek különböző konfigurációkat tesznek lehetővé. A nézőtér és a hangversenyterem egésze általánosságban úgy van kialakítva, hogy az megfeleljen a szigorú akusztikai követelményeknek.

Ebben a tervezetben külön figyelmet fordítottak a munkálatok szakaszos kivitelezésére az építtető ténylegesen várható pénzügyi lehetőségeivel összhangban, illetve a munkálatok kivitelezési lehetőségeire.

A létesítmény szakaszos megépítése a munkálatok feltételezett időtartamával és a beruházás ütemezésével (öt-hét év) van összefüggésben. Az első szakasz az előkészületekből áll azoknak az épületrészeknek az eltávolítására, amelyek helyére újak kerülnek, valamint az általános előkészületekből (amelyek a felújításhoz nélkülözhetetlenek: a különböző felmérések, lenyomatok, mintavétel, stb.) áll, a földmunkálatok megtervezésével és biztosításával, valamint az létesítmény alapozásának és szerkezeteinek a kidolgozásával együtt. A második szakaszban épülne meg a szerkezet a műszaki szinttel és a lapos tetővel együtt. A műszaki szint elkészítése elkerülhetetlen, hiszen szükség van rá a létesítmény különböző hálózatainak a kivitelezéséhez. A második szakasz befejeztével hozzá lehet látni az egyes épületrészek szelektív kialakításához, feldolgozásához és üzembe helyezéséhez, beleértve a megfelelő vezetékeket és műszaki rendszereket. A szakaszosság ebben az esetben a munkálatok befejezésének szakaszosságára vonatkozik, valamint az egyes épületrészek használatba vételére. A harmadik szakasz a régi színházterem hangversenyteremmé történő átalakítását öleli fel, ami a munkálatok kezdetétől számított három éven belül készülne el. A finanszírozás ütemével összhangban kezdődnek a munkálatok a színpadok kialakításán, az előadók munka- és mellékhelyiségeinek megépítésén, majd a nagyszínpad és a kamaraszínpad befejezésén illetve az épület többi részén. Elvben arra lehet számítani és ezt a tervezet is szavatolja, hogy a munkálatok egy-egy szakasza egy építkezési idény, illetve naptári év alatt befejezhető.

A tervvázlatot 2003-ban zárták le. A tervet számos szabadkai, újvidéki és belgrádi szakmai és nyilvános prezentációt követően fogadta el az építtető.

Mácsai Tibor fordítása