Garay Béla

A szabadkai színház története¹

Százharminc éves a szabadkai színház²

A szabadkai színjátszás története a XVIII. századba vezet vissza. Ebben az időben Szabadkán a éppúgy, mint az összes magyarországi városokban a színjátszásnak kétféle módját találjuk a feljegyzésekben. Az iskolai és a német hivatásos színészek által adott előadásokat.³

Nálunk is a színészet úttörői a német színészek voltak, amelyeknek egyes truppjai már a 18. század első éveitől kezdve látogatták Szabadkát, az akkori Maria Theresiapolist.

Kelemen László fiatal pesti jogász és társai 1790-ben összeültek Budán egy könyvkereskedésben, és arról tárgyaltak, hogy meg kell alakítani a magyar színészetet. Szabadka város tanácsa nagyobb pénzösszeget küldött, hogy segélyezze ezt a fenséges ügyet. Hosszas küzdelem után meg is alakult az első színtársulat, amely első előadását a pesti oldalon egy elhagyott épületben, az úgynevezett Rondellában tartotta meg.

Egypáran a társulatból, erdélyi vándorszínészekkel felszaporodva járták az országot, és Láng Ádám János vezetésével egy ideig Kecskeméten, majd Nagykőrösön működtek sikerrel. Ez a társulat kérelemmel fordult Szabadka Városának vezetőihez, hogy útba ejtve városunkat a nyári hónapokban előadásokat adhasson. E célra kért egy megfelelő épületet. A kérvény 1816. június 4-én kelt Kiskunhalason.⁴ A Tanács a kérelemnek helyt adott, és ezzel a vendégjátékkal kezdődött meg voltaképpen a szabadkai hivatásos magyar színjátszás. A társaság megérkezett, és a régi gimnázium nagytermében – amely a mai Zeneiskola helyén állt – tartotta előadásait. ⁵

De Láng Ádám és társainak kérelmével szinte egyidőben érkezett Brand Filip német színigazgató engedély iránti kérelme is. A német társulat ugyanezév (1816) őszén meg is érkezett Szabadkára.

A Láng-féle társulat innen Szegedre távozott és két részre szakadt. Az egyik rész Ujfalussy Sándor, a másik pedig Kilényi Dávid igazgatása alatt külön társulattá alakult. A Kilényi által vezetett társulat 1818-ban Aradról érkezett vissza Szabadkára, miután közben felvették az Alföldi Nemzeti Színjátszó Társulat nevet, és bárhol fordultak is meg, mindenütt nagy sikert arattak és telt ház kísérte előadásaikat. A Városi Tanács – mivel elégedett volt a truppal – ingyen fűtést és világítást adott nekik. A közönség nagy tömegben látogatta a színházat. Sajnos a német illetőleg osztrák vezetés alatt álló Helyartótanács 1818. január 19-én kelt rendeletével megtiltotta a gimnázium termének használatát, és a társulatnak át kellett költöznie a Schultz-féle kávéházba, majd pedig a Fekete Sas vendégszobájába, ahol „pipafüst és borgőz mellett” tartotta az előadásokat.  A Fekete Sas termébe csak az ablakon át juthattak be létrán. A társulat nem lehetett nagy létszámú, mert Ecsedy Jozefa színésznő megbetegedése miatt több napig nem tarthattak előadásokat, és amikor a színésznő felgyógyult, megjelentek a német színészek, és ők kapták meg a termet. Kilényiék elhagyták a várost, de 1820-ban újra Kilényi jött vissza társulatával. Ekkor jelentősebb tagjai: Lángh Ádám, Szentpétery Zsigmond, Abday Sándor, Csepreghy Anna, Déryné Széppataki Róza, aki később országos hírű énekesnővé, sőt az első magyar operaénekesnővé fejlődött.

Kilényiék befejezték a szabadkai idényt és Pécsre távoztak.

Az 1820-as év második felében Abday Sándor, a Kilényi társaság egyik tagja – aki közben örökséghez jutott – felcsapott igazgatónak és ő jelent meg a társulatával Szabadkán.

1822-ben Marie Anna Kreutzmayer német színtársulati vezető kérte a várost, adjon engedélyt előadások tartására. Az ezt követő években rendszeresen váltogatták egymást a német és a magyar társulatok.

Közben Szabadka város a színház részére egy állandó helység létesítését határozta el, és a terv hamarosan valóra is vált. a Nagykévéház (Bürger Casino) báltermét alakították át előadások céljára.

Ebben az új helységben tartotta meg 1826. augusztus 4-én első előadását a már egyszer itt szerepelt Horváth és Komlóssy  által igazgatott székesfehérvári Magyar Színjátszó Társaság Komlóssy Ferenc Az öröm oltára című alkalmi színművével.

1833-ban újra Kilényi társulata jött a városba, és szeptemberben a Szilaj fiú című darabbal kezdte meg idényét. Ezt követően pedig az András és Béla, Hangász és költő vagy a spekulatio pénz nélkül, Csalódások, A kérők, és végül a Zsigmond király álma című színművek is sikerrel mentek. Az idény ezzel befejeződött és Kilényi a függöny elé lépve hálás szívvel köszönte meg a közönség támogatását.

Ekkor a helyi sajtóban cikk jelent meg, amelyben sürgeti a szerkesztő az állandó színház felépítését, és egyben felveti a gondolatot, hogy a szegediekkel együtt, csekély áldozattal, egy szegedi-szabadkai társulatot kellene létesíteni, amely mindkét városban tartana előadásokat. Ebből láthatjuk, hogy már húsz évvel a szabadkai színház felépítése előtt a közönség sürgette a színházépítést, ami, sajnos, csak 1854-ben vált valóra.

Ugyancsak a helyi sajtóban 1844-ben megjelent cikkből tudjuk, hogy a város vezetősége komolyan gondolt arra: Tháliának méltó csarnokot emel. Augusztus havában megérkezett a nagyvendéglő és a színházra vonatkozó építési engedély, és most már „nincs egyéb hátra, mint pénz, pénz és dolog – amiket Szabadka, ha akar, jelenleg elő tud teremteni”, ítra Manó név alatt a tudósító.

Hevesy Imre új társaságot szervezett és 1845 őszén újra felkereste a várost. 1846 január és február havában Gócs Dánielné volt az igazgató, majd még ez év május havában a már ismert Kilényi Dávid társulata érkezett ide Bajáról egy hétig tartó idényre.

Mint már említettük, Szabadka megindította az eljárást, hogy méltó otthont emel Tháliának, s ehhez 1847-ben megérkezett Bécsből az engedély.

Tehát láthatjuk, hogy a színház felépítésének gondolatával már 1848 előtt kezdtek komolyan foglalkozni. Valószínű azonban, hogy az építkezés elhalasztásának az oka a szabadságharc kitörése volt.

A szabadságharcot követő időben a közönség már nagyon sürgette a színház felépítését.

A Városi Tanács ülést tartott, amelyen Manojlovics János polgármester-helyettes elnökölt. Az ülésen úgy határoztak, hogy az építkezést Skultéty János építőmesterre bízzák.

1853-ban a színház céljaira kijelölt helyet feltöltötték, majd 1954-ben felépült a Színház.

Szerkesztette és a lábjegyzeteket írta

bbr