Kunkin Zsuzsanna
A korintoszi oszlopsor fölé 1854-ben az új színház homlokzatára nem a Városi Színház, hanem Szálloda Pest Városhoz felirat került, mert a vendéglő egy évvel előbb készült el, mint a színház. A 450 ülőhelyes, 45 páholyos és 160 állóhelyes színház egy évi építőmunka után készen állt a nézők fogadására. Szabadka színházkedvelő közönsége 1854. december 16-án helyet foglalhatott azokban a páholyokban, amelyeket a tehetősebb városi polgárok és a környező települések nagybirtokosai rendeztek be, kárpitozták saját pénzükön és saját ízlésük szerint. Minden család más és más színt választott. Rózsaszín, kék, vörös, lila, zöld színekben pompáztak az új kárpitok a nézőtéren, ahol a közönség helyet foglalt.
Molnár György színész emlékirataiban így ír az új színházról: „A közönség, mint gyermek a fényes bábúnak, úgy örül a fényes színháznak… A színház és a színészek lettek most itt a társadalmi élet középpontjává… A színház lett azon kedves oázzá, ahová a nők nappali magányuk után repültek, míg a férfiak is a közeli vendéglőben háborítatlanul poharaztak, közben közben a színi előadásokra is betekintvén: míg a színházat jobban megkedvelvén kevesebb időt töltöttek a poharak közt, s eleinte csak kíváncsiságból és mulatozási vágyból nézték az előadásokat, míg később kritikai műélvezettel is. S így a szabadkai színház valóban a rossz szokások túlságait is kevesbítette és a művészet mellett igazán javító intézetté is lett.”
Szabadka város tanácsa az ünnepélyes megnyitóra a szegedi Latabár Endre színi igazgatót hívta meg a Jósika Miklós A két Barcsay c. színművét rendezte meg az alkalomra. Jósika Miklós báró (1794-1865) a darab szerzője ekkor 60 éves volt, Drezdában élt száműzetésben 48-as múltja miatt. Több történelmi regény állt már mögötte, amikor Szabadkán műsorra tűzték A két Barcsayt.
A történelmi dráma főszereplői az ingatag jellemű erdélyi fejedelem I. Apafi Mihály és felesége Bornemissza Anna valamint a szintén erdélyi Barcsay család tagjai. Hogy a színi direktor miért választotta Jósika 1845-ben megjelent négy felvonásos darabját, nem tudni, de annyi bizonyos, hogy a mai mércék szerint jelentéktelen dráma akkor sikeresnek bizonyult, a korabeli krónika szerint telt ház előtt játszották.
Szabadkán, 2004. június elsején