Kristina Hočevar

***

az alagutak az álmokban összefutnak
nagyobb lárma nélkül az ébrenlét idején is.
amikor a folyót eltorlaszolod és átölel a tenger
amikor eltávolodsz; áthatolhatatlan falat állítva közbe,
a teljesen őrült ragyogástól óvod magad, a valóditól,
aztán szerencsétlenül végződik a bolyongás, a visszavonultságban kudarcba fullad.
egyik sötétségből a másikba gördülsz alig hallhatóan,
a meglévő fényességből ügyetlenül annak közepébe zuhansz;
ezek után túl nehéz hogy lélegezz és túl kevés hogy valamivel rendelkezz
túl erős az inhaláláshoz és túl laza ahhoz hogy valamibe megkapaszkodj
a bájban történnek a legnagyobb lopások és megmozdulások
a penge pereme először vér nélkül megsért majd simogat.
magad előtt sohasem vagy biztonságban sőt a rejtélyes szándékaid előtt se
még kevésbé, amikor magadat óvod és ártatlanságodra hivatkozol.

****

keresztünket szedd szét és az elmúlásban lesz a vég
a kártyák a régi fiókba vannak pakolva
terünk majd meglapul egy ronda vonalban.
csend lesz, angyal, furcsák lesznek a magányos esték

gabona magvakkal tesszük tönkre magunkat
kristály kortyokkal ritkítjuk a napokat
a fák majd a fáradságtól lehajolnak.
Kár lesz majd, angyal, megszokott szegényként élni

ütött-kopott tenyereddel tartod majd a várat
örömmel mutogatod mielőtt még távozol
mintha fogalmunk se lenne róla hová is vetődtünk
már számolgatsz, angyal, méregeted az eltérő szakadékokat

Isten

nem kérdezte, hogy kész vagyok-e.
csak a küszöbre helyezte.
hajamat se igazította el a homlokomon lencsét se nyújtott felém
különbségek a pajzsokban voltak különbségek a terekben
(a három még mindig a fekete mágia szava)
prófétáló álmokat adott nekem
talán az volt a választás, hogy megvalósítom vagy sem.
elhiszem hogy le kellett gördülnie a kőnek
-- az éjszakai törés miatt így volt helyes
ellenben fel se készültem és szemellenzőkkel néztem
kissé kellemetlen az, hogy nem nyitott szívvel várt –
az utazás végén öleléssel.

***

hallottam hogy őrjöngsz
szellemek ragadták meg övedet, te pedig
combjukba kapaszkodsz, a gyorsúszás
a te karcsapásaid értelme
hallottam hogy őrjöngsz dühöngsz szenvedsz
-- mindenegyes helyzetben hallatod a hangodat.

***

tanulom a gyorsúszás helyes légzéstechnikáját
hogy olyan legyek mint te fekete hollóm
aki az erdőn át azt gondoltad, hogy víz
az ágakon szárnyaim átdöfődtek, mint neked
karcsapás belégzés karcsapás belégzés
fáradt vagy már amikor magányosan süllyedsz?
tanulom a gyorsúszás helyes légzéstechnikáját
csak azért hogy valahol még észrevegyelek téged

***

szárnya véginél megragadod a hollót
könnyen megeshet hogy a lapockádig behatol,
egy kissé megemeled, tartod
a szemeibe tekintesz – mindig beléjük nézel
talán megfordulsz vele, megforgatod
erősen fogod, nehogy elessetek
a falhoz támasztod – keresztre feszítenéd
– de nem ma, nem ma éjjel –
engeded hogy rád támaszkodjon
beléd záruljon
teljes erejével a madár leszálljon
homlokodra

***

A világ anyajegyei kisebbednek
Növekednek a lyukak amikor beléjük hatolunk ujjainkkal

A szem alatti karikák krétával takarják el magukat
Az éjnek évadján szentjánosbogarak egymást hajszolják

Alszik a fa mellett a padon
Alszik a lappangó rémület mely mámoros

Akárhogy is élvezem az életet többnyire unalmas
Előbb-utóbb úgyis meghalunk

Kit fog a mágikus körgyűrű összeszorítani
Kinek az utánpótlásától fog megváltozni

***

az egyik felvételen felvette a test a helyzetét, helyzet:
kettőnk kiterített vágya fölé hátra kinyújtott karok
még csak most eredtem futásnak a harmadik alma után
futásnak a gerezdek után amelyeket felvágott a sivatagi hajnalnak
egyforma helyzetben: a lány hanyatt fekszik. hanyatt fekszem.
néhány utazást fogunk átélni éber szemekkel
még néhány reggel rágcsálni fogjuk a csontjainkat; helyzet:
az egyik felvételen már úgy aludt mint te. éltető gerezdek.

feküdj mellém. egy újabb felvétel miatt a ki nem ivott vízzel
a helyzet miatt: lezárt ív, vadak nyugalma; eleven futam.

Lukács Zsolt fordítása