nyugodt brodwayi vasárnap a 94. utcai moziból térek vissza
hajléktalanok másznak kartondobozokban
megragadnak a négerek a széleshomlokú mexikóiak megállítanak
és kérdezik merre megyek
nem tudom hová tartok
csak azt tudom, hogy hol voltam
de nem tudom, hogy léteznek-e ezek a térségek
homesick a New York Times oldalainak apokaliptikus rakatai közt
galambok ürülékei és kutyák ganéi közt
vasárnap délután
tekilát öntök le nosztalgikus beleimbe
részegen nem ismerem meg az utcákat
nem különböztetem meg az embereket
kakofóniájában a délutáni árnyaknak
mint egy macska mászok a coca-cola és a nagy show reklámfeliratok közt
míg a valóságba meg nem botlok
és a folyóvölgy felé közeledem
és mi van ha a zöld örvényeken törött porcelánbabák úsznak
az éles folyami kavicsokon eltört játékok hevernek
a hegyre véres plüs medvék másznak fel
anélkül hogy visszatérnének
még csak a tíz dolláros taxi fuvar után
sajnálom
hogy emlékeimet nem kötöztem egybe a brodwai lámpák finom száraival
állítottam meg falaztam be az utca kemény aszfaltjával
Lukács Zsolt fordítása