Maruša Krese

Tudom, öreg ő

Tudom, öreg ő.
Tele van fájdalommal és boldogsággal.
Tudom, hogy kinevetnek.
A gyerekek, törvények, levelek, zsebkendők,
A remények, s a kínai kenőcs,
a német szótár és az egészségről szóló
okmány,
a régi arab gyűrű a párizsi.

Yorkshirei táska, 2003

Guggoltak

Guggoltak és a tengerre vártak,
megszámlálták az öbölben a régi kagylókat,
tarka köveket gyűjtöttek
szent városunk sírjára.

Csendben, halkan utánuk kúszunk,
felemeljük a zöld gallyakat
és megkérjük őket,
hogy halottaikat fedjék be ezekkel,
hogy így lelkünk az üdvöt elnyerje.

Csinálhatnánk hajót nékik
és elvihetnénk őket a biztos öblökig,
hogy az éjjeli nyugalom idejére befedjük
és békében betakarjuk őket,
s így elviselhetnénk a hallgatást.

Miénk a tenger,
s miénk a hajó,
miénk az élet,
csak a halálon osztozunk.
Részünket nekik adhatjuk.

Csendben, halkan utánuk kúszunk,
nevetgélünk és őket nézzük,
mert hiába várják a napot és a tengert
a rozmarint és a belénk vetett bizalmat.

Azok a vörös rózsák a sírjukon,
utat nyitottak nekünk a mennybe.

Még a testamentum is elveszett, 2001

Telefonok, hosszú alsók,
fagy és fax.
Trebevićek, kánonok,
vizes kannák,
eh, bassza meg.

Repülök, katonák,
békefentartók,
miniszterek, fényképészek,
gránátok, mentősök
eh basza meg.

Ártatlan a Nap,
álnok a hold,
rejtőzik az ég,
világra jő a csecsemő,
eh, bassza meg.

Szép a sivatag,
üresek a sátrak,
kihívóak a tengerek,
Mózes lelépett,
eh, bassza meg.

****

Életem története nevetséges,
egy könyvben van megírva, melynek sohasem lesz vége.
Minden egyes új oldala borzalom szagú komédia.
Minden egyes oldala egy új évezred,
minden egyes oldala egy új élet
a fényességé és imádságé, a várakozásé és boldogságé.
Fáradt vagyok,
ott a ti városotokban megleltem a véget,
amely furcsa mód ismerős nékem.

Lukács Zsolt fordítása