Bina Štampe Žmavc

Az őz és a hó

Ha boszorkány lennék, akkor inkább fehér –
nem fekete, vérbe merült vámpírlény,
a Drakula bolond holdja alatt csapos lányként,
de Menada sem, aki megőrült Bakhuszért.—

Amikor öledbe bújok, ajkaidba nem harapok,
a párnák alatt nem rejtegetek éles szerszámot…,
ha forró csókjaimmal inged kigombolnám,
szíved hogy felfaljam nem kell áfonya mártás.

Kedvesebbek az éjnél a narancssárga nappalok.
és ízesebbek számomra a vérnél a málnák
a mulandóság százada elől szaladok

a kegyetlenség és a düh ósdi kártyáiból,
amikor a játék és a tőr élével rám vadászol
mint hóban az őzre, örök vadászó tigrisem.

Lukács Zsolt fordítása