Svetlana Makarovič
 
Üröm nő

Haj, komisz nő, ürmöt keres ő,
ajándékba kinek szánja,
fanyar, fakó borát kotyvasztja,
de kinek szól az átka?
 
Haj, komisz nő, ürmöt keres ő,
dermedt tenyerekkel
ürmöt szed, szépen dalolva
a megholtak javára.
 
Kígyó mezőn komisz nő
szűk szemekkel,
üröm-borát kancsó számra
az embereknek szánja.
 
Haj, komisz nő, üröm-nő.
Magunkra maradunk e földön,
mindannyian a kígyó mezőnkön,
ürmöt terem az esztendő.

Üröm Nő (Žalik žena): Fiatalasszonyhoz hasonló varázserővel rendelkező lény, aki segítségére siet a szegény, de adakozó embereknek és gyötrelemmel veri a belészeretett férfiakat.

Házasság

Piros, mézes szívet adtam neked,
melyen ott áll írva a neved.
Bazárom a kalitkát, s elhajítom a kulcsát
lekuporodok és eloltom a lámpát.
 
Kalácsból a szív, túlságosan szép.
A sarokban két fekete egér éldegél.
Ha hajnal hasad, a szív orcáján
kalács seb heged és két gyűrű áll.
 
A lepedőn éles szívmorzsák,
az ágyat kettő számára csinálták.
Két lélegzet szeli a sűrű sötétséget,
a korai ködbe figyel két egér tekintet.

Számlálás

E hang, mi számlál, létezik,
napjaidat számlálja,
kimérten számlál
állatot és embert egyformán
s körülötted mindent,
mindent, miről hiszed,
hogy miattad
jött e világra és eleven,
kicsiny koponyák fehéren
gördülnek a világon át,
megszámlálni, megszámlálni,
rendnek kell lenni, rendnek kell lenni.
 
Nem tudod, hogy eláll a szél,
hogy kiszáradnak a fák,
nem tudod, hogy minden mit látsz,
csak félig-meddig éldegél?
A nagyvilág mezején
minden egyre csendesebb,
de egyre hangosabb
a suttogó számlálás
és tudod, hogy egy reggelen
magad is meg leszel számlálva,
megszámlálni, megszámlálni,
rendnek kell lenni, rendnek kell lenni.
 
Ó, fekete a halál magva,
mikor a világra jössz,
ó, fehér a születés magva,
mikor ismét elhagyod azt,
és amikor megszámlál téged
onnan, a sötétből,
talán majd mindenre rájössz,
vagy talán mégse,
talán egy pillanat alatt,
talán ezer év se lesz elég,
megszámlálni, megszámlálni
rendnek kell lenni, rendnek kell lenni.

Reggel

Óvatosan lépdelsz az álmok töredékei közt.
A csillagok, nagyok, sápadtak és bájosak,
a harmatos pirkadatban eloszlanak.
Sápadt karok terítik ki az éjt.
A reggel csészéjéből
félénken szürcsölöd az ezüstöt.
A szürke éjjel fakó orcája
vakon bámul bele a homályba.
Válladra omolva
haldokol.
Óvatosan lépkedj.
A hajnali gyógyfüvek felől
valami fanyar illat fakad.

Háborús idő

Hatalmas sereget gyűjt magának,
még maga se tudja, vele merre megy,
hagyta lehullani a bombákat,
csak ilyen nagy félelmet kelt.
 
Átkozott légy, széles rét,
hogy elrejtőzni benned nem lehet,
átkozott légy, mélységes tenger,
mert elrejtőzni benned nem lehet,
 
átkozott légy, meredek hegy,
ki még a vadnak se nyújtasz oltalmat,
átkozott légy, szülőhely,
ki minden rosszat befogadsz.
 
De hisz ott van még a fekete föld,
mely fehér fogait feni ránk,
De hisz ott van még a fekete föld,
mely felfalhatja lágy orcánk.

Virág

Kicsiny virág vagyok
mamácska virágja,
szívem magjait
a mamám falja.
 
Kicsiny virág vagyok
virág-törpe,
virág bimbóm görbe
és keserű a méze.
 
Utolsó magvam
messze elreppent,
utolsó magvam
anyám átkozta meg,
 
de már ez se fontos,
nemsokára itt az ősz
és annak nehéz lesz,
ki magokat hoz.
 
Mindannyiunkat felfal
a nagy, füstös virág.
Hatalmas vihar támad
és romba dől a világ.

   Svetlana Makarovič (1939) a szlovén nyilvános élet egyik érdekes és kontraverz egyénisége. Sokoldalú művész, irodalmár, színésznő, énekesnő és illusztrátor, aki Mariborban született és Ljubljanában végezte el a Színművészeti Főiskolát. Egy ideig színésznőként dolgozott majd felhagyott azzal, bizonyos elvi okokra hivatkozva és önálló szabad művészként folytatta tovább pályafutását. Tiltakozásul kilépett a Szlovén Írószövetségből, köteteit magánkiadóknál adta ki. Visszavonultan él egy vidéki településen, a természet közelében, távol minden intézménytől. Költészete a kései intimizmustól a modern egzisztencializmus fele haladt, annak sajátos szorongás és idegenség érzetével valamint az élet értelmetlenségével párosult. Nyolc verseskötete jelent meg, 1993-tól már csak gyermekverseket ír. E téren 1995-ben elnyerte az Andersen-díjat. A legnevesebb szlovén irodalmi elismerést, a Pereseren-díjat minden magyarázat nélkül visszautasította. Verseinek témáját és motívumait a népi balladák világából meríti, amit a modern kor emberének egzisztenciális nehézségei szövik át. Többek közt a szerelmi csalódásokat, a tömeg erőszakát az egyén szabadsága felett, a természet kihasználását, az elidegenedést és a megromlott emberi kapcsolatokat részletezi. Az archaikus etikai egyensúly hátterében elfeledett értékek vannak jelen. Számára a költészet a hazugság elutasítása, szemben a színészi hívatással, mely ennek a szöges ellentéte.