Andrija Radulović
 
A szalmaszőke és a kandúr

Buzgón árulta a lányát
a formás aranyhajút anyja
s közben járta évre év
 
Egymást váltotta a kérő
férfias gazdag herceg dalnok
fekete vörös bocskoros
triciklin lovag
 
Legvégül a nyeszlett bábos érkezett
és utána senki már
 
Most mint régi szokás
vesszőből és ábrándból
kosarat fonnak
és persze szopogatják
egymás keze csontját
 
Álomszuszék kanmacskájuk
elmesélte rendre

Havas fogadás

Jaj, mennyire vadregényes
hó nélkül és szán nélkül
 
Üveg bor a tűz mellett
prémben a kedves
nyárson a nyúl
 
Künn a lovak
a fenyők alatt
abrakuk a holdvilág
 
Esztendőre valamennyi
szilaj nádparipa(*)
 
Erdőszélen farkas sétál
vagy az ablakon benéz
 
Fogadjunk

Mese

A tó
mezején
holdfény kazaloz
 
A tündérek zokszó nélkül
ápolják e képet
 
A törpék odavonták a szekeret
pónikat és vadludakat
kerítést emelnek falat
különös télire való gyűlik
ugyancsak csöndben
 
Ám amint a világ ajtaja
csikordul
az első fénysugártól
a mese szertefoszlik
 
Se egy tégla
se egy szalmaszál
se tollvonás

A kéményseprő

Gagarint már mindenki elfeledte
A boldogság a borostyán
a vadméh valamint a lódarázs
és a fehér gólya hódolóját
 
A Párducot mindenki szerette
 
Látni a tetőn
 
Egy lányt titokban ölelt
És a kémény oldalán farkán
Az újhold gerezdjeit
hozzá leengedte
 
Hogyha hagyták volna
Nem dőlne ma ennyi füst
Az égtájak felé
 
Házuk színültig
Telt volna
Kéklő fénnyel

A pék

A tréfát félre téve az övé a világ dolga
éjfélkor birtokba veszi atyai lapátját
 
Áldott amikor zsömlyét
pogácsát hosszú cipót feszít
 
Költők kártyások szeretők
éjszakai baglyok verik hajnalban az ajtót
 
Álomittasan kel fel a Strucc és osztja
az élesztőt akár a tömjént
 
És az egész utca magasra dagad
és minden kenyérillattal telik

Andrija Radulović talán a legtöbbet fordított kortárs montenegrói költő. A 2005-ös NOSSIDE költészeti díj és több más elismerés nyertese. Podgoricában általános iskolai tanár.