Szabó Palócz Attila
’56 szótag
Petőfitől
a magyarok Istenére
a magyarok Istenére
a magyarok Istenére
a magyarok Istenére
a magyarok Istenére
a magyarok Istenére
a magyarok Istenére…
lett egy vers
lett egy vers
hirtelen
a semmiből
mintha számítana még bármi is bármit is
átszállás az éjszakai buszon a Népligetnél
késő éjszaka van
az aluljáróba ilyenkor már nem megyünk
hajléktalanok álmát ne verjük fel
s ahogy a sugárúton ráérősen sétálsz
a luxemburgi Aral-kút környékének zöldje
villan a lámpán, amelyik az álmos autókat továbbengedi
néhány liter Franciaországig innen már épp elég
ha tolva is
ha nyögvenyelősen is érkezik
a remény, mi oly elhagyott
mint a hajléktalanok felvert álmában
ha felsejteni véled a holnapot
