B. Horváth István

Varázsige

ha nem segíthesz senkin és
ha nem segíthet semmi se
jó hogyha az ember nyelvén
elcsattan egy varázsige
nem rejtjelezett ti-ti-tá
hanem: csiribá-csiribá

de varázsigéd csak igád
minden megköt minden kolonc
igaz ember azért vidám
mert kötözni való bolond
s ezért boldog - csak semmi bí
mondjad: csiribá-csiribí

ingóságod nincs lekötve
ingatlanod is se sehol
kölykeid kotonba lökve
leköpöd magad s haverod
elhagyhatsz mindent - baby pá
csak mondd: csiribí-csiribá

aminek állni kéne - lóg
gatya-Hazában nyomorog
a lényeg már csak nekrológ
s varázsigédet mormolod:
- hiába honnan és hová -
(hogy is?) csiribí-csiribá

élsz de (békaperspektíva)
seggeddel látod a jövőt

sorsodat átalakítja
szemléleted: egy nőt előbb
meglátsz mint egy ártó hibát -
na mondd: csiribí-csiribá

varázsold vissza-el magad
- miként ezt én is megteszem -
ki önmagánál leragad
valószínűleg megveszett
hiába sorsán hogy sír nyí
harsogd: csiribá-csiribí

tolass vissza a semmibe
hisz tudnod kell: nincs varázslat
kapaszkodhatsz egy pertlibe
a látszat akkor is látszat
a valóságnak mondd: iá
s végül: csiribí-csiribá

Valahol van egy vers

tény:

a postaládában hirdetőújság-sorozatok
a hirdető-sorozatok tényeiben semmi újság
a tévében sorozatban filmsorozatok:
gyilkosság - sorozatok
sorozatgyilkosok
(háborús gügyeség-sorozatok) - - -
nem
nyitom fel a postaládát
nem nézem a tévét -
inkább
kicserélem Odi kutyám tányérában a vizet
és játszom vele
hátha
nyomra nyomra vezet
mert valahol elásva
van egy vers

Haiku

igazi válasz
nincs semmire mert minden
felelet kérdés

Az önakasztott

ember testét
- ami már nem is az övé -
falják pondrók férgek - - -
sohase tudja meg:
érdemes volt élnie
- ha másért nem is
hát ezért

Minden

a jelenben történik
múltnak jövőnek nincs cselekménye
- vagy volt
vagy lesz valami - így hát
elkötelezettje vagyok
mostani szónak mozdulatnak
azután mielőtt
megszökik belőlem az idő

A távoli

kezdetben közelség -
most hogy a közelség távol
tudjuk: happy end csak
a romantikus regényekben
meg a filmekben van - - -

az életnek nincs műfaja

Elmerül tükrében
(Kereszt Huber Tamásnak, Szabó Viktornak, akik 17 évesen autóbalesetben...)

csonkolt valóság
mélyül csend-űrré
az épülő lét
zárt kapuinál -
nem fájna a nincs
ha nem volt volna
nem a semmi bánt
hanem a hiány
a tolakodó anyagtalanság
árnyékában megbúvó fogalmak:
emlékeinket vallató önvád
lebírhatatlan szó-birodalmak
lehetett-volna
úgy is - de így lett!
a halál nem
fikció feltevés
túl sok a kérdés
és értelmetlen
ellene nincs mód
akarni kevés
feloldhatatlan
a veszteség mert
nem lesz mégegyszer
nem pótolható -
átsiklik a kép
a képzeleten
s elmerül tükrében
akár a tó

Anyámmal az Őszben

hull valami az Őszből keserű pernye
néma szelekből sikolt anyám szerelme

ne takarja fiát semmi lomb semmi gyösz
könny-hártyás szemében naponta megfüröszt

így véd: szentnek hitt de romlott felnőtt kölykét
- nyulak félelmével - zuhanó fény-ölyvként -

anyám idő-rétje virággal megtelik
de a kor birkái mohón lelegelik

(minden akkor igaz ha érződik látszik)
anyám makacs: újra nő s újra virágzik

Utóirat a Semmiről

- Függelék az egzisztencializmushoz -

Az igazi terhek súlytalanok.
Körök, ha teljesek is - üresek.
Értetlen vacogunk a halálon,
De élni se tudunk, értelmesen.

Kíváncsiságunkat a VAN oltja.
A SEMMI-t kutatjuk. Az érdekel.
Ha van is SEMMI, és annak Holdja,
Fénye értelmünkig nem érhet el.

A SEMMI: valami. Van valahol,
Elrejtve előlünk sehol-máshol.
De bennünk feszít anyagtalanul:
Agy teremti - nincsen önmagától.

Valahol valami
- Rab Rita újságírónak -

másnapos aznap valahánykor
valamit keresek valahol
álmom alszik a kihűlt ágyon
testem érzem - de hol van a hol?

böffenés szagú émelyetben
nyálamban úszik se-Nap se-Hold
s a tárgyak mintha átmenetben
semmi konkrétum nincsen sehol

minden bizonytalan a lélek
súlyosul oszló hús-teremben
- értelmezhető minden lényeg
attól függ milyen értelemben -

testem érzem - de hol van a hol?
riadt álmom ágyamból kicsap
másnapos aznap valahánykor
élek - s valahol valami van