Dési Ábel

Ciróka képei

1.
A zöld macska
piros rózsát eszik
a világ szépsége
álmokból érkezik

Ciróka képein
az álmok játszanak
simogat a zene
a madárdal altat

2.
A szoba közepén
kinőtt az almafa
macska és papagáj
sétálnak alatta

a piros almát a
zöld cica eheti
a tarka papagáj
ha játszik – nyerheti.

3.
A zöld macska pislog
az asztal peremén
nézi a halacskák
pirosló játékát

aranyhalak úsznak
a kis medencében
a macska dorombol
vagy vacog mérgében.

4.
Ciróka mosolyog
a Dali ölében
aranyos a kislány
ebben a mesében

ha az álom mesét játszik
cica szíve cirókázik
cica füle, kutya farka
ez a világ szép ha tarka.

5.
A kutyus is játszik
körbe körbe szalad
kergeti a farkát
de a körben marad

a kandúr dorombol
s nézi a bolondot
micsoda játék ha
viszi a koloncot.

6.
A kis boci sétál
ő a kert virága
a fejéből kinőtt a
rózsa és ibolya

sétáló virágot
csodálja a macska
bizony lelegelné
ha a boci hagyja.

7.
A szárnyas lovakon
lovagol a kutya
repülnek felfele
a falun is túlra


vakkant is a bundás
a szárnyas csikóján
repülnek a mesék
a szelek tarkóján

8.
A fecskék leszállnak
a kutya fejére
galambok kísérik
éjféli misére

hajnalban a kakas
riadót trombitál
de a lusta alvó
új álmokat pipál.

9.
Ciróka arcképe
szépül a mesébe
mindenütt kezdődik
de nem lehet vége

nappal ő a kislány
de éjjel kiscica
sétál a háztetőn
csak reggel tér vissza.

Szabadka 1997–1998.

Ciróka képei
(kommentár a vershez)

A Ciróka témakörből eddig négy verset írtam, és egy meseregényben is felvázoltam.
Ezek a játékos ironikus versek a valóság és a képzelet, az álom és a játékos kísérletezés világába tartoznak. Az első két vers megjelent a régi 7 Nap-ban. Az első Ciróka 1986 és 1988 között. A másik a Macska mítosza (Cirmos Cirókának ajánlva) 1989-ben. A harmadik és negyedik vers a folyóirat e számában jelenik meg.
A négy ciróka vers témája és főszereplője: Ciróka. Ki is Ciróka?
Először is egy régi diákkori emlék. Egy hatéves kislány az elemi iskolából (ahová én is épp akkor jártam), akinek volt egy szép szürke macskája, és szintén Cirókának hívták. Ennek a kislánynak kis pisze orra volt és ferde cica-szeme. Így hát jogosan hívták Cirókának vagy kiscicának.
A Ciróka név e gyerekkori emlékben egy kislánynak és egy cirmos cicának a közös neve, és jól odaillő, jellemző neve is.
Későbbi életemben is találkoztam ilyen cica-arcú kislányokkal és nagyobb lányokkal, akiket Cirókának lehetett nevezni. És egyszer nekem is volt egy nagy cirmos kandúrom, őt is Cirókának neveztem el. 15–16 éves lehettem akkor.
A Ciróka képei című vers ezt a Ciróka-világot ábrázolja a maga meseszerű, játékos és fantasztikus formájában. Ezek a versek tehát arról szólnak, hogyan látja a világot egy ilyen ciróka-kislány, aki képes kiscica is lenni a maga álmaiban. E kilenc versben tehát benne van az ő egész világa a képzelet, az álom és a játék formájában.
E gyerekversek és más hasonló verseknek is az ihletője és jó útmutatója Weöres Sándor költészete volt.
Ha ma is élne, először hozzá vinném el e verseket, hogy véleményét és útmutatását kérjem e versek kérdésében.
Így már csak az ő emlékének szentelhetem ezt és a hasonló verseket. Így hát e versek megkésett szerény hódolatok Weöres Sándor emléke előtt.

Szabadka, 1998 novemberében


Macska-álmok a szerelemről

A párduc megszólítása

Kandúrok királya
fekete párduc
éjsötét bundád
zöld szemek őrzik

végzetes mancsod
szőnyegen lépked
álmokban úszik
a titkos lényed

csendesen lépkedsz
az álmok között
bárha az élet
még hozzánk kötött

titkos szellemű
lépteid nyomán
benézel néha
az életembe

látod a létem
árnyék világát
könyörgő szavam
bánata átjár

fekete párduc
te segíts rajtam
zöld szemed fénye
él e tavaszban.

Kérdés a párduchoz

Kandúr barátom
segíts most nekem
szomorú álom
minden szerelem

a női világ
csalóka élet
bársonyos léptük
álmokba réved

közöttük nincsen
régi szerelem
kétlábú cicák
hát mi lesz velem

kandúr barátom
fekete párduc
küldjél hát nekem
egy cirmos cicát

életem végén
hadd legyek boldog
amíg a szívem
egy kicsit dobog

bennük még élhet
a szépség szíve
szép álom felel
a lét-semmire.

A párduc válaszol

Elhozom neked
a legszebb lányom
bájos kis cirmos
e cica-álom

szemében ragyog
a szép véletlen
szépet álmodik
minden szerelem

vidám szívében
a szépség mulat
minden lépése
dallam mozdulat

a gyengéd kézre
muzsika felel
a szíve dorombol
ha jó szívre lel

elhagy az élet
és múlik a vágy
de ő figyeli
a lelked szavát

Cica álom

Cirmos ciróka
itt vagy mellettem
bársonyos álom
lesz a szerelem

szürke bundában
sétálsz kedvesen
álmok viszik a
lenge életem

amíg itt fekszel
a szíved muzsikál
gyönyörű zene
e dorombolás

fülembe szól és
álomba ringat
szebbet álmodni
senki se hívhat

muzsika szóra
jöjj el szerelem
simogasd szépen
a beteg szívem

Álom a szerelemről

Az én álmom
cirmos cica
az ő álma
a női vágy

miért akarsz
nő is lenni
sokkal szebb vagy
e bundában

maradj cica
bársony álom
álom szépen e
holdas világon

bársony szíved
az én álmom
bársony élet
a világom.

Szabadka, 1990–1995.

Kommentár

(a Macska-álmok a szerelemről című vershez)

Ez az ironikus-játékos vers néhány álomképből és játékos ötletből jött létre. Vagy tíz évvel ezelőtt volt egy álmom: egy nagy fekete macska sétált a szobámban. Ahogy közelebb ért, egyre nagyobb lett. Igazi, nagy fekete párduc. Leült mellém az ágyra, és beszélgettünk.
A macskákról eddig is írtam néhány verset és néhány novellát. Ez a vers-ciklus tehát egy régi témakör újabb változata és az új lehetőségek további feldolgozása.
Az első versben a megszólítás és jellemzés szólal meg. A második versben a kérés hangzik el a párduchoz, hogy segítsen hát rajtam. A harmadikban a párduc válaszol és ígéri, hogy elhozza egyik lányát, a szép cirmos cicát, ami majd meghozza a boldogságot. A negyedik versben – egy álomképben – megjelenik a kis cirmos ciróka és szépen dorombol. Az ötödik versben befejeződik a történet a macska mítosz egy új változatával. A cica maradjon cica, és doromboljon itt az ágyon, ne akarjon nő is lenni, mert így cicának szebb és jobb is. És csak így adhat boldog szerelmet.
A macska mint a nőiesség szimbóluma és a nő mint a macska szellemi és érzelmi párja együtt járnak és egymással vitatkoznak és versenyeznek az életben is.
Az életben is az álmokban is a cica mindig szebb és bájosabb mint kétlábú szép rokona. Ez tehát ennek a játékos-ironikus macska-álomnak és macska mítosznak a vers-változata.

Szabadka, 1995. tavaszán

Ének és tánc dobszóra
(Versek Avakunga nyelven az AMADINDA együttesnek)

1.
Übbülü bübbülü
bilbili ku
tunguli funguli
rikká ká

mulduru dulduru
binla bá
kuldur fundur
hajjá há

mulduru filduru
billá bá
kunguru dulguru
hujjá flá.

2.
Ütyüli bütyüli
ün bül hüm
al kala bal hala
okk ká há

huma zaja buma zaja
luk ful dur
en tele bel tele
fun kul fá.

3.
Hiri bul viri bul
hal bel le
fun duri kul duri
dil fu kul

biri csin csidi fin
csir csar kul
fur kala dur kala
kum dal kul.

4.
Hepe denke hupa haj
lepe bbenke bula daj
zen buli da
fen kumi fa

kuka dunka bele faj
suka bunka kepe daj
ul duri kuty
mul vuri szuty

5.
Belenge kunga haj
tefenge kunga haj
uccuri hancuri
kuc dal fa

halkali dalgali
furkafa durgafa
hunculi kunculi
kef ke le.

6.
Furkanta dukanta bu
bulkala mulkala hu
el bele buj
kel fele muj

kentele bentele déj
fergele bergele mém
uj hala béb
duk mala béd.

Szabadka, 1987–1991.

Kommentár
(az Ének és tánc dobszóra című vershez)

A vers alcíme jelzi, hogy ezek a versek Avakunga nyelven szólnak. Ezt a nyelvet én találtam ki költői műhelyemben. Versírás közben a ritmus nyomában alkottam meg. Játékból, kísérletező kedvből és bolondozó költői hajlamokból táplálkozott e versek költői leleménye és ihletése. Gondoltam persze Weöres Sándor nyelvi és ritmikai kísérleteire is. (Panyigai, panyigai. Panyigai ű, stb)
A másik ihlető forrásom a Budapesti Amadinda együttes volt, amely az afrikai, ázsiai és más primitív népek ütőhangszerein játszik. A hangszínek, ritmusok és hihetetlen zenei lelemények forrásait és lehetőségeit fedezi fel szüntelen.
Elképzeltem egy néger tánccsoportot valahol Afrikában, amely e verseket énekelve dobszóra táncol. Ezt a világot szólaltatja meg az Amadinda együttes ütőhangszer csoportja.
E versek az önálló ritmikai és dallamvilágot alkotó ritmikus szavak világát szólaltatják meg. Úgy adják elő, ahogyan az énekesek a számukra távoli népek érthetetlen nyelvén szóló dalait.
Az énekelt és táncolt szövegeknek néha nem is fontos a tartalma és a közlési értelme. Énekelni és táncolni kell e szövegeket és kész. Mert néha jó is, hogy nem értjük a híres operák nyelvét, hiszen gyakran igen hitvány szövegen alapulnak. És épp ezért jobb is ha a közönség nem érti az olasz, francia vagy spanyol operák szövegét. A fontos az, hogy szépen szól a zene és szépen énekelnek. Állítólag Rossini mondta, hogy ő a szakácskönyvek szövegét is megzenésíti.
Ha közvetlen kapcsolatom lenne az Amadinda együttessel, nagyon szépen el tudnám nekik magyarázni, hogyan lehet ezt énekelni, táncolni, és hol milyen színű és intenzitású ritmikus-dallamot kell hozzá játszani. Érzem a versekben lüktető ritmus-világot és ihletet.