A film 1997-ben készült, macedón–angol–francia kooprodukció. Milčo Mančevski rendezte, zenéjét az Anastasia macedón együttes írta.Az együttes tagjai: Zoran Spasovski, Goran Trajoski és Zlatko Origjanski. Az Eső előtt című film zenéjével mutatkoztak be, Macedóniában nagyon közkedveltekké váltak.
Macedón zene, macedón táj, ,,macedón” tenger ,,macedón” hegyekkel: minden darabjában szláv hangulat, zene és emberek, akiket a maguk nyers varázsában, a mindennapiság fényével, a megszokott dolgok csipkéjével mutatnak be.
Ez a zene zöld. Hangulata a nagy hegyekről és a tengerről mesél. A pravoszláv papokról, akik imádkoznak és paradicsomot termesztenek, a pásztorokról, akik egymás szemében is az ellenséget lesik, a messzire ment emberről, aki hazavágyik; a hegyekbe, a tenger mellé.
A délszláv zenének jellegzetes ritmusa van (általában 5/8, 7/8), ami a macedón népzenében különlegesen kifejezésre jut. A török uralom, a Közel-Kelet valamint a régi bizánci liturgikus énekek (akklamációk) is nagyban hatottak a hangzásvilágra és ritmusra. Ezt a bizonyos hangzást a dudának és a kavalnak köszönheti. A kaval furulya-szerű, labiális, fúvóka nélküli egycsövű hangszer, ami a XIV. század óta e zene egyik meghatározója, amiként az Anastasia együttesé is, hiszen erre a népzenére építve, ezeken a hangszereken szólaltak meg. Harmonizáló hangszerként használnak még billentyűsöket is, valamint kísérőhangszerként (amit szintén a folklórból vettek át) a citerát vagy a tamburát. Noha ez alkalommal zenéjüknek kísérő szerepe van, mégis sikerült teljes képet adniuk a délszláv népzenei forma minden fajtájáról.
A film egyik kulcsmondata – a kör nem gömbölyű. Az idő sohasem hal meg – szellemében a film három egységből áll, és a köztük megmutatkozó átfedések a kulcsmondat különös bizonyítékai. A film konfliktusból konfliktusba való hömpölygés, a bonyodalom lezárása majd újbóli megnyitása a következő részben illuzórikus kapocsként köti össze a film három tematikus egységét, létrehozva a nem gömbölyű kört, amelyben különböző emberek más-más történetét találjuk: a zene is rendkívül színes és sokoldalú. Minden dallam és előadásmód egy-egy ajándék, amit ettől a miliőtől kapunk. A környezet sokfélesége és sokrétűsége a film zenéjének is meghatározója, éppen a kétszólamúságban, ami a macedón zenére jellemző. A felső szólam a vezető, az alsó szólam pedig az ,,alárendelt”, általában bordun, vagyis egy kutatott hangot énekel, kísér.
Ez a szerkesztésmód érvényesül a The circle is not round című számban, amelyben insztrumentális kíséret mellett szólalnak meg a férfihangok. Ez is a népzenéhez kanyarodik, a délszláv énekes népzenére jellemző a férfias éneklés, mivel a hagyomány szerint vannak olyan – általában epikus jellegű – dalok, amelyeket csak férfiak énekelhetnek.
Azonban a női éneklés sem hiányozhat, két gyönyörű népdal szerepel a lemezen, amit nők énekelnek. A dalokat feldolgozatlanul hagyták, mindössze hangulatfestő vagy finom kíséretet rendeltek mellé.
Ezek közül a Death of Alexander rész (v. részlet) zenéje már inkább epikus jellegű, amiben visszaköszön a bizánci hagyomány is.A szóló női hangot kísérő férfihangok dallama a bizánci himnódián alapuló, ahhoz igen közelálló. Ugyanez jelentkezik egy, szintén ehhez a képhez kapcsolódó dalban is, ami teljes egészében egy bizánci liturgikus ének. A lemez utolsó részében mind több a liturgikus ének, énekrészlet. Azonban az egész albumon számos olyan példával találkozunk, amikor a fődallam alatt himnódia részletek szólalnak meg, illetőleg olyan jellegű dallam. Sőt jellemző az a megoldás is, hogy a téma – a népdal – énekelt, viszont a kíséret, ami általában egész más jellegű, más karakterű, insztrumentális, és szintén a már említett bizánci hagyományra épül. Ezek az erőteljes, energikus insztrumentális részek (betétek) mind 9/8-os (3+3+2) üteműek, igen jellegzetes bennük a dobkíséret.
Az Anastasia a film zenei kísérete mellett átfogó zenei képet is ad. Talán a film hangulatától nem függetlenül van benne melankólia mellett egy nagy adag szeretet, ami már első hallásra feltűnik: a Nine iron doors-ban, amiben férfihang szólózik, fejeződik ki ez talán a leginkább. Egy mesebeli világról szól, a kilenc vaskapuról, amit senkinek nem szabad kinyitni, mégis keresik azt, aki megtenné. Erről mesél a kaval messzenyíló hangja, ami egyszerre nyitja meg a vaskapukat és visz el a hegyek fölé. Egy macedón költő, ezt úgy fogalmazza meg, hogy ő csak arra vágyik, ülhetne bár még egyszer az Ohridi-tó partján, ahol süt a nap és hallja a kaval hangját. Ez az a bizonyos ,,Tuga za jugom”, ami szinte sugárzik az Anastasia zenéjéből, ott van a film minden kockáján, és ami miatt szeretni kell. A kapukon túl is, a zöld zenében.