Horváth József

Szabadka száz éve városi ,,látóképeken"

(A képes levelezőlapokról egy gyűjtő szemszögéből)

Az első képes levelezőlapot hivatalos kiadványként – az osztrák császári és magyar címerrel ellátva – az Osztrák–Magyar Monarchiában hozták forgalomba 1869. október 1-én. Az első negyed században zömmel az akkor még divatban lévő köszöntő kártyák utánzata volt, és az 1890-es években alakult ki máig is érvényes arculata.

A múlt század végétől az emberek közötti kapcsolattartásban a levél mellett a levelezőlap, különösen a képes levelezőlap kap egyre nagyobb szerepet, egyre kedveltebbé válik: a mindennapok eseményeihez, születés- és névnapokhoz, utazásokhoz kapcsolódó üdvözleteket vitt a posta.

Helytörténeti szempontból pótolhatatlanok azok a képeslapok, melyeken a város látható, hiszen felidézik a több mint száz év alatt elpusztult vagy mássá formálódott épületeket, utcákat, városrészleteket. De más szempontból is adatok forrását jelentik: sokat elárulnak az adott kor ízléséről, divatjáról; a gyönyörű kézírású és szép hangzású rövid üzenetek, amelyeket a képes oldalra írtak, míg a címzés a hátlapot foglalta el teljes hosszában (a gyűjtők ezeket nevezik hosszú címzésűeknek), érzésekről: örömről, bánatról szólnak bensőséges, és ezért máig élő hangon.

A képes levelezőlap gyűjtése a századvégi furcsaságok között foglal helyet, ahogyan az a Torontál nevű újságban 1899-ben meg is jelent: hódolnak neki ifjak, öregek, tudósok, tudatlanok és minden rangú emberek egyaránt. Ha valaki fürdőre megy, a búcsúszó; Küldjön ám képes lapot! Ha valaki meg hosszabb körútra megy, kénytelen ennek időtartalmát felényire csökkenteni, mert a képes levelezőlap, miket a bájos és nem bájos ismerőseinek kell küldenie, annyira leapasztják az utazásra szánt összeget, hogyha a rendes ideig akarna utazni, biztosan utánvétellel jönne haza.

A képes levelezőlapok kiadásának első, igazán nagy fellendülését 1896-tól számítjuk, amely fellendülés a Budapesten megrendezett milleneumi kiállításhoz kötődik, hiszen annak keretében adták ki az első képeslap sorozatot, amelyet azóta is milleneumi-sorozatnak neveznek. Egységes arculattal mutatja be a kiállítás épületeit, a város egyes részeit, történelmünk jeles eseményeit.

Szabadkán 1898-ban jelentek meg az első szabadkai és palicsi városképet ábrázoló képes levelezőlapok, melyeket az itteni kereskedők – gyorsan felismerve az üzlet lehetőségét – rendeltek meg külföldön, majd olyan magyarországi városokban, amelyek leghamarabb ráálltak a képes levelezőlapok gyártására.

Annak oka, hogy a többféle tematikát is felölelő képes levelezőlapok közül mégis a településeket, városokat ábrázolók lettek a legelterjedtebbek (a gyűjtők körében is), az lehet, hogy titok-feltáró: segít megismerni a városok történetét, múltját, arculatát: ezekből a város képekből kiolvashatjuk mindazt, amit írott szóval nem lehet olyan élethűen rögzíteni, a város hangulatát, az emberek viseletét, arculata változását, s ezek a hangulatos fekete-fehér vagy kézi színezésű városi ,,látóképek"-ből álló filmkockák rögzítik a múltat – ahogyan ezt száz évvel ezelőtt a Torontál újságírója megfogalmazta. De még ennél is többet jelent: azt is elárulja, hogyan vélekedtek – a városról, a fürdőhelyről – mit éreztek azok az emberek, akik kézírását a képes levelezőlapok őrzik.