Hovány Lajos
Vízépítési gondok a Palicsi-tó vízgyűjtő területén
,, ...ha egy vízfolyás életébe egyszer beleavatkozunk, akkor
ettől kezdve nem lehet magára hagyni, mert állapota
rosszabb lesz, mint korábban volt.”
(Dr. Lotz Károly)
1. Bevezetés
Az újságokban több alkalommal olvashattunk a Palicsi-tó vízgyűjtőű területén a nyár folyamán keletkezett árvizekről.1 A csapadékvíz alkotta tavak, valamint a csatornahálózatból az utcára ömlött szennyvízzel kevert csapadékvíz következtében pincék teltek meg vízzel, és a csapadék-, illetve a megduzzadt talajvíz miatt épületek rongálódtak meg. A károk megelőzésére felvetődött a csapadék- és szennyvizet külön hálózatban elvezető, ún. szétválasztott rendszerű csatornahálózat építésének a terve is.
Júniusban arról is értesülhettünk, hogy a város önkormányzata a Szabadka és Palics általános városrendezési főterv kidolgozását kezdeményezte, megállapítva, hogy a javaslatnak 2000. augusztusáig el kell készülnie, a megvitatása után, 2001. januárjában pedig dönteni a két évtizedre szóló főterv elfogadásáról.2 A főtervben rendezendő, jelenleg 5400 hektáros terület 6700 hektárra való bővítését irányozták elő – választ keresve arra is, hogy egyesített vagy szétválasztott rendszerű csatornahálózattal vezetik-e le a szenny- és a csapadékvizet.
A fönt említett csatornázási gondok elhárításának előfeltételeit taglalva, szóba kerültek más vízgyűjtő területek tapasztalatai is.
Az itt következő áttekintés kísérletet tesz a vízépítési gondok megoldását elősegítő feltételek kialakítására, felkészülve így a Szabadka és Palics városrendezési főterv javaslatára is.3
2. A Palicsi-tó és a vízgyűjtő területének jellemzői
A térképeken fordított L betűre hasonlít a Palicsi-tó. A 102 m-es tengerszint feletti víztükörnél a kelet–nyugati irányú Kis-Palics hossza 5 km, az észak–déli tengelyű Nagy-Palicsé pedig 4 km; a tó szélessége 200–1000 m; tengelyénél a vízmélység kevéssel meghaladja a 2 m-t.
Vízgyűjtő területe, a felszíni vizek alapján a Telecskai-dombok északkeleti részén foglal helyet – jelenleg Szabadka (déli területén Sándorral), Kelebia és Palics településekkel. Talaja északon homok, délen humusszal borított lösz. A városrendezési főterv 6700 hektáros területe Kelebia, a Kelebiai-csatorna4 és részben a Radanováci-csatorna kivételével erre a területre vonatkozik (1. és 2. mellékletek). Vízépítő szempontból így, illetve ez mellett a főterv alapegységének a tó vízgyűjtő területe tekinthető.
A vízgyűjtő terület terepszintje a tavat tápláló, jórészt már lecsapolt vagy csatornázott vízfolyások és állóvizek felé, illetve a tó irányába lejt. Magasabb pontjai közel 30 m-rel állnak a 102 m-es víztükör fölött.
Természetes állapotában a tó vizét a felszíni- és a csapadékvizek mellett a talajvíz szaporíthatta, vízveszteségét pedig a kipárolgáson és az élővilág által felhasznált vízmennyiségen kívül a szivárgás okozhatta. E vízháztartási tényezők aránya a tó víztömegét eredményezte.
Mivel a tóban összegyülemlő felszíni és talajvizek a Duna és Tisza közötti homokos területen átszivárgott csapadékvizek egy részéből ered(het)nek, így a főtervre való tekintettel a talajvízgyűjtő terület határának a megállapítása is fontos lenne.
3. A Palicsi-tó vízépítési szempontból homogén időszakai
A vízgyűjtő területen élők szükségletei miatt minden korban vízrendezésre kerül sor. E változtatások feltételeket szabnak a mederben összegyülemlő víznek. Azok az időszakok, amikor e feltételek lényegében azonos körülményeket teremtenek a tóvíz összegyülemlésének, vízépítő szempontból homogén időszakoknak tekinthetők. A továbbiakban a vízgyűjtő még feltárható homogén időszakainak vázlatos áttekintése következik.
A Palicsi-tó legkorábbi homogén időszakának csak a vége becsülhető – a mohácsi vész idejére, tehát a 16. század első negyedének végére tehető. Ekkor a Paulova-bara, mesterséges kifolyást biztosítva a víznek, a Tiszára kötötte a tavat.
A második időszak elejére, feltehetőleg a szabadkai vár védelmében, gátat építettek a Mlaka völgyébe (3. melléklet), mégpedig a Gombkötő (Petar Drapšin) utca tájékára – mesterséges tavat alakítva ki így a Ferences-templom helyén volt vár nyugat–délnyugati szomszédságában. Ezt követően számolhatták fel a Paulova-barát. A mesteréges tavat a Fűzfás-ér, a Sömlyék és az a fok jellegű csatorna láthatták el vízzel, ami 1730 tájáig a Rogina barával volt kapcsolatban. Ide folyhattak le a Kelebiai-tó árvizei is, mégpedig a Nagy-réten és a Jaszi-barán át a Fűzfás-ér és a Sömlyék segítségével. Az 1750 tájáig tartott időszak utolsó 6 évtizedéből korabeli dokumentumok tanúsítják, hogy a vízgyűjtő területének egy részét elvesztett, időnként kiszáradó Palicsi-tó vízszintje a jelenlegitől alacsonyabb volt. Például 1697. szeptember 28-án a tó vízszintje 99,3–100,0 m-rel volt a tenger szintje felett. Ekkor a tóba a Gáti-tóval kapcsolatban volt Gáti-vízfolyás táplálta Mlaka, a Petos(z)eva cses(z)ma és a Baranyi-sömlyék vezették a felszíni és talajvizeket.
1750 táján, kinyitva a Gombkötő utca tájékán volt gátat, a Palicsi-tó vízgyűjtő területe újra természetes nagyságú lett. Annak ellenére, hogy a tó 1794-ben is kiszáradt, nem lévén kifolyása, emelkedett a tó vízszintje: 1816–1817-ben elérte az eddig feljegyzett legnagyobb értéket, a 103,5 m-es tengerszint feletti magasságot. E harmadik időszakban a tó vízgyűjtő területén Sándor is településsé vált. 1787-ben rendezték a Fűzfás-ér és a Sömlyék medrét. 1817-ben, tehát az időszak végére, a tóparti termékeny szántóföldek védelmében elkészült az a Böge-csatorna, ami a Tiszába vezette a tó nagyvizeit.
A negyedik homogén időszakban a Palicsi-tó vízgyűjtője, köszönve a Böge-csatornának, kapcsolatba került a Körös-ér vízgyűjtő területével – az utóbbit az éren kívül a Ludasi-tó és a Kapitány-rét alkotnak. Más szóval, a Palicsi-tó vízgyűjtő területe is a Tisza vízgyűjtő területének egy része lett. Ezzel e vízrendszer településeinek sorát, pl. a jelenleg Jugoszlaviához tartozó területen, Kelebia, Palics, Hajdújárás, Suplyák, Királyhalom, Kispiac, Velebit, Kanizsa és Adorján gyarapították. A Palicsi-tó vízgyűjtőjén vízrendezések voltak: a Rogina bara vizének legnagyobb részét 1821-től csatorna csapolta a Mlakába; 1823-tól a Cigány-bara vize a Fűzfás-érbe folyhatott le, valamint 1861-től ugyanebbe az érbe a Nagy-réten, majd a Jaszi-barán át egy csatorna vezette a Kelebiai-tó árvizét is. A város egy részén elindult a zárt szelvényű csatornahálózat építése, ami a csapadék- és talajvíz mellett a szennyvizet is a tóba juttatta. A vízvezetékhálózat építése is szaporította a csatornákon levezetésre váró víz mennyiségét, akárcsak a város iparosodása is. 1968-ban rendezték a Böge-csatornát.5 A város iparosodása a tóvíz minőségét is rontotta, így mindez 1971-re a tó élővilágának katasztrófájához vezetett.
1972 és 1977 között újították fel a tavat: medréből kikotorták az iszapot; medrét négy szakaszra osztva (egy lagúnarendszer, két halastó és egy turisztikai rész) tósort alakítottak ki, valamint elkészült a város szennyvíztisztítója is. 1971 és 1976 között kiépült a Radanováci- csatorna rendszere. A Kelebiai-tó vizét levezető, időközben elhanyagolt csatorna helyett 1972-ben elkészült a Kelebiai-csatorna, majd 1976-ig az ezt alkotó rendszer többi szakasza is.6 1972-ben elkészült a Tápsó-csatorna. Mindezek újfent növelték a tóba gyülemlő víz mennyiségét. 1972-ben a palicsi ,,Slovin” Borgazdaság vizeit a Böge-csatornába levezető ,,Vinski podrum” nevű csatorna készült el – az utóbbiba 1972-től a Lopudi-csatorna, 1976-tól pedig a Dzsomba-csatorna is vizet vezet. A felújítás idején a Szabadkáról levonuló vizek részben vagy teljes egészében elkerülték a tavat – az 1971-től részben kiépített Perem-csatorna (,,Odušni kanal” és Árapasztó-csatorna) a Ludasi-tóba, majd innen a Körös-éren át a Tiszába vezette. Ez az ötödik időszak tehát, a Palicsi-tóra nézve különleges időszaknak tekinthető, hisz jórészt elválasztották a vízgyűjtő területétől.
1977-től 1994. novemberéig tartott a hatodik homogén időszak. 1981-től a Palicsi-tó nagyvizeit a Vér-tón át az Árapasztó-csatorna vezette a Ludasi-tóba, majd a Körös-éren át a Tiszába.
1994. novemberétől a Tisza-Palics-csatorna tiszai vizet vezethet a Palicsi-tóba. Jelenleg a Palicsi-tó hetedik homogén időszaka van folyamatban. A városi csatornahálózat vize a szennyvíztisztítón vagy felhíggulva közvetlenül a Palicsi-tavon, majd az Árapasztó-csatornán, utána a Körös-éren át a Tiszába folyik. Ugyancsak az Árapasztó-csatorna vezeti le a palicsi szennyvíztisztítóban kezelt palicsi szennyvizet is, illetve a Böge-csatorna a palicsi ,,Slovin” Borgazdaság szennyvizét, ami a Ludasi-tóba csatlakozik az előzőkhöz.
4. A csatorna- és a vízvezeték hálózatok, valamint a szennyvíztisztító telepek
Szabadkán az 1882. júliusa és 1886. augusztusa között fúrott első kutat tíz év alatt még 13 követte. A vízvezeték hálózat első terve 1904-ben készült el. A városi vízellátás kezdetének az első vízkitermelő telep 1962-es kialakítása tekinthető. A vízvezetékhálózat jelenleg az utcák hosszának kb. 90 százalékában vezeti szét a 110–190 m mély kutak vizét.
Palicson 1961-ben kezdték el építeni a vízvezetékhálózatot.
A város csatornahálózatának első tervét 1885-ben a csapadékvíz levezetésére készítették el. Az 1904-es terv az egyesített rendszer építését részesítette előnyben. 1919-ben, 1948-ban, illetve 1956-ban a szétválasztott rendszerű csatornahálózat terveit dolgozták ki, azzal, hogy az utóbbi megfontolandónak tartotta az egyesített rendszer kivitelezését is. 1959-ben kezdték el építeni az egyesített rendszer néhány főgyűjtőjét. 1961-ben, illetve 1965-ben elkészültek a szétválasztott rendszerű csatornahálózatok tervei. Ezt követően a ,,csatornahálózat, mint technológiai egész, az egyesített szennyvízelvezetés elve szerint épült és fejlődött, ...az Építészeti Intézet 1980-ban kidolgozta a városi csatornarendszer állapotáról és fejlesztéséről szóló tanulmányt” (Plesztovics, Ivković 1987). A városi (beleértve Sándort is) utcahálózat hosszának mintegy egyharmada van jelenleg csatornázva.
Palicson a szétválasztott csatornahálózat terve az 1980-as években készült el, aminek szennyvízcsatorna hálózatát 1980 után kezdték el kivitelezni.7
A város szennyvíztisztítójának 1904-ben elkészült első tervét az 1919-es, az 1947-es, az 1952-es, az 1965-ös és az 1971-es tervek követték. Az 1974 és 1975 folyamán épült szennyvíztisztító ,,már az üzembe helyezéskor is túlterhelt volt” (Plesztovics, Ivković 1987). 1979-től kútvízzel hígították a Palicsi-tó vizét. 1981-től mintegy évtizeden át az első halastótól a Perem-csatorna elkészült szakaszain, majd a Ludasi-tavon és a Körös-éren át a Tiszába folyt a város megtisztított szennyvize, megkerülve így a második halastavat, a turisztikai részt, illetve a Vér-tavat. Jelenleg a lagúnarendszeren, a két halastavon, a turisztikai részen, majd az Árapasztó-csatornán, Ludasi-tavon és Körös-éren át folyik a Tiszába a megtisztított városi szennyvíz.
A palicsi szennyvíztisztító tervei 1976-ban és 1988-ban készültek el, amit csak részben viteleztek ki.
5. Nyitott csatornák a Palicsi-tó vízgyűjtő területén
Az előző részben leírt csatorna- és vízvezeték hálózatok, valamint szennyvíztisztító telepek a szabadkai Vízművek kezelésében vannak. Ezek a korábbi városrendezési főtervekben meghatározott, ún. urbanizált területen foglalnak helyet. Vannak olyan csatornák is, amelyeket nem a Vízművek kezelik: az urbanizált területen lévő nyitott csatornákról a szabadkai Városrendezési Intézet, az urbanizált területen kívüliekről pedig az újvidéki székhelyű Duna-Tisza-Duna Vízépítési Vállalat szabadkai részlege, a ,,Severna Bačka” Vízgazdálkodási Vállalat, illetve a palicsi székhelyű ,,Palics-Ludas” Közvállalat visel gondot. Az utóbbi kezeli a Palicsi- és a Ludasi-tavat és az Árapasztó-csatornát.
A Kelebiai-csatorna rendszere, a Radanováci-csatorna rendszere, a Tápsó-csatorna és részben a ,,Vinski podrum” nevű csatorna rendszere van a Palicsi-tó vízgyűjtő területén.
A ,,Severna Bačká”-ban kapott értesülések szerint:
a) a Kelebiai-csatorna rendszere a csapadék- és talajvizet vezeti el,
b) a Radanováci-csatorna rendszere a csapadék és talajvíz szállítása mellett a szabadkai csatornahálózat egy részébe összegyülemlett vizet is levezeti,
c) a Tápsó-csatorna, köszönve annak, hogy Palics helység délnyugati részén húzódik, a csapadék- és talajvíz mellett a település szennyvizeit is a Nagy-Palicsba továbbíthatja, valamint
d) az ún. ,,Vinski podrum” nevű csatorna rendszere a palicsi ,,Slovin” Borgazdaság szennyvizén, a környék csapadék- és talajvizén kívül Palics helység keleti részéről a szennyvizet is levezetheti a Böge-csatornán át a Ludasi-tóba.
Függetlenül attól, hogy a vízgyűjtőn levő csatornahálózatokat kik kezelik, e rendszerek korábban is, és a tervezett városrendezési főterv idején is kapcsolatban voltak, illetve lesznek egymással, mivel:
a) a Kelebiai-csatorna rendszere a Zorka Vegyipari Vállalatnál vezeti a szabadkai csatornahálózatba a vizet, illetve
b) a Radanováci-csatorna rendszerére a csapadék- és talajvízen kívül a szabadkai csatornahálózat egy részének vizét is a városi szennyvíztisztítóhoz továbbítja.
Ezek alapján újra csak az állapítható meg, hogy vízépítési szempontból helyesebb lenne, ha a tervezett városrendezési főterv alapja a Palicsi-tó vízgyűjtő területe lenne.
6. A csatornahálózat szűk garatai
A nagyobb vízhozamok idején, vagy a hálózat nem kellő kiépítettségénél a csatornahálózatban olyan szakaszok – szűk garatok – jelentkezhetnek, amelyeken kellő időben nem tud levonulni az összegyülemlett víz. Pincék, lakások, telkek, utcaszakaszok elárasztására, rongálódására kerülhet sor.
Az 1. jegyzetben felsorolt újságcikkekben olvashatók szerint, a június elején, július 12-én és 25-e táján, illetve augusztus elején volt nagyobb zivatarok következtében tavak keletkeztek, a csatornákból az utcára ömlött a szennyvízzel kevert csapadékvíz, károk keletkeztek, illetve épületek rongálódtak meg.
A szűk garatok jellemzőiről a szabadkai Vízművek többéves tapasztalat szól:8
a) száraz időszakokban a rendszerben nincs szűk garat;
b) csapadékos időben a szennyvíztisztító kapacitását meghaladó vízhozamokat a városi szennyvíztisztító melletti tározóban irányítják;
c) csapadékos időszakokban, évente átlag háromszor jelentkeznek szűk garatok, leggyakrabban a 4. mellékleten bemutatott helyeken.
7. A csatornázási gondok megoldásának előfeltétetei
A Palicsi-tó vízgyűjtő területén végzendő vízrendezések újabb terveinek elkészítéséhez nélkülözhetetlen a vízgyűjtő jellemzőit leíró adatok biztosítása – a térképek, a hidrológiai és a talajtani adatok jegyzéke. Mivel ezek begyűjtésére még nem került sor, így tárolásuk kisebb-nagyobb csoportokban különböző szakembereknél, illetve vállalatoknál történik. Jelenleg egységes áttekintésük szinte lehetetlen. Másrészt, hozzáférhetőségüket az is nehezíti, hogy a vállalatok vagy vállalkozók jó része üzleti titokként kezeli ezeket.
Az újabb tervekhez elengedhetetlen ismerni a Palicsi-tó vízgyűjtő területére vonatkozó vízügyi problémák szakirodalmát és terveit is. Ismeretük a vállalkozók és vállalatok alaposságára van bízva.
Ezek az adatok és lajstromok leginkább úgy lehetnének a szakembereknek hozzáférhetők, ha elkészülne egy olyan lajstrom, ami a bibliográfiai adatok mellett arra is kitérne, hogy pl. a megfelelő szakirodalom, terv vagy térkép hol és milyen jelzettel található meg, vagy a kérdéses térkép, hidrológiai adat, illetve talajtani jellemző melyik szakirodalomban, tervben és egyáltalán hol tekinthető át. Kialakítása az adatokkal rendelkezők reklámozása mellett feltétele lehetne annak, hogy a számonkérhetőséget megelőzze (pl. a felhasználást nem akadályozó időben) az adattárba való vétel. A Palicsi-tó vízgyűjtő területére vonatkozó lajstrom tulajdonosa és használója a vízgyűjtőn élők közössége, kezelője pl. Szabadka önkormányzata, formája pedig vagy nyilvánosan beszerezhető nyomtatványsor vagy az önkormányzat kezelésében levő (ha szükséges, akkor tarifával ellátott) honlap vagy mindkettő lehetne.
Mivel a vízépítő szakma egyik posztulátuma szerint a vízgazdálkodás legkisebb egysége a vízgyűjtő terület, így Szabadka, Kelebia, Sándor és Palics települések esetében a Palicsi-tó vízgyűjtő területe képezi a legkisebb vízgazdálkodási egységet. Lévén e vízgyűjtő a Körös-ér vízgyűjtő területével is kapcsolatban, így az újabb tervek következményeit e közös vízrendszerben kell feltárni – az élet feltételei e két vízgyűjtő területen csak közösen teremthetők meg.
8. A Palicsi-tó vízháztartási tényezőinek a változása
A Palicsi-tó vízháztartása az eddig feltárt adatok szerint sohasem volt természetes állapotú.
A 16. század első negyedéig tartott első homogén időszakban, habár a vízgyűjtő területe még leginkább természetesnek tekinthető, ám a Paulova-bara vizet vezetett el a tóból.
Az 1750 táján befejeződött második időszakban a tó elvesztette vízgyűjtőjének a legnagyobb részét. Vizének tömege leginkább a ki- és beszivárgás, illetve a kipárolgás függvénye lehetett.
Az 1817-ben lezárult harmadik időszakban a tó visszanyerte felszíni vízgyűjtőjét. Elérte az eddig ismert legmagasabb vízszintjét, a 103,5 m-es tengerszint feletti magasságot. A feltárható időszakok közül ez ad leginkább rálátást a felszíni és csapadékvizeknek a vízháztartásában betöltött szerepére. Vízháztartása természetesnek ekkor sem tekinthető, hisz a vízgyűjtőn vízrendezésekre került sor.
Az 1972-ig volt negyedik időszakban, a városrendezés következtében, az előző időszakokhoz képest növekedett a vízgyűjtő borítottsága, így a tóba lefolyó víz tömege is nagyobb lett. Másrészt, a lakosság számának a növekedésével megszaporodott a levezetésre szoruló szennyvíz mennyisége is. Ha levezették ezt, akkor a tó víztömegét növelte, ha viszont pöcegödrökbe került, akkor, csökkentve a talaj áteresztőképességét, a lefolyó csapadékvizek mennyisége le(hete)tt a nagyobb. A radanováci szikesek vize a tóba folyhatott. A Böge-csatornán volt vízkieresztés következtében, az első időszakhoz hasonlóan, a tó vizének kicserélése volt folyamatban.
Az 1977-ig tartott tófelújításkor, tehát az ötödik időszakban a tavat részben vagy teljes egészében elkerülve vezették le a vízgyűjtő vizeit.
Az 1994-ben befejeződött hatodik időszakban a fúrott kutakból való, és mindinkább jelentős mértéket öltő vízellátással a lakosonkénti fogyasztás is megnőtt. A csatornahálózat így olyan vizet is levezetett a tóba, ami korábban elkerülte a Palicsi-tó vízgyűjtő területét. Levezetésükre felgyorsult a csatornahálózat építése – növelve a tó vizének mennyiségét. Gyorsította mindezt a tó felszíni vízgyűjtőjén kialakult, előre nem látott víztárolás okozta károk mértékét is. Habár a tó medrében kialakított tósor három része a szennyvíztisztítás elemévé vált, szűk garatként jelentkezhetett a tóból kiengedett víz minősége is – tekintettel pl. a Ludasi-tó védettségére.
A jelenleg folyamatban levő hetedik időszakot a megnövekedett, pl. ipari vízigény, illetve lényegében a Nagy-Palics alkotta turisztikai tórész tisztább vizének a biztosítása idézte elő. A mindinkább apadó ivóvíztartalékok kímélésére elkészült a Tisza-Palics-csatorna. Lehetővé vált így az is, hogy növekedjen a vízgyűjtőre kerülő víz mennyisége – növelve az előzőkben felsorolt szűk garatok számát, és fokozva az így keletkező gondokat.
A Palicsi-tó vízgyűjtő területén jelentkezett, illetve jelentkező szűk garatok megoldása nem merülhet ki csupán a csatornaszelvény méreteinek a növelésével, mivel így a jelenleg alkalmazásban levő szenyvíztisztítási mód is a rendszer szűk garatává válhat. Más szóval, a vízgyűjtőre gyülemlett, illetve vezetett vizek okozta áradások ellen nem csak a mind hatékonyabb Palicsi-tóba való vízelvezetés adhat megoldást.
A csatornahálózat további építése, illetve méreteinek a megfelelő szakaszokon való növelése mellett e vízgondok elhárításában a szükségtározók kialakítása is könnyítést jelenthet – kellő kezelésükkel. Mivel a szükségtározókban csak a csapadék- és talajvizet lehet időszakosan tárolni (a winnipegi példa szerint a kezelés mellett évente háromszori kicseréléssel), így ki kell vizsgálni, hogy a már megépült, egyesített rendszerű csatornahálózatot milyen mértékben és miként kell szétválasztott rendszerűvé alakítani.
A vízgyűjtő vizeinek kezelésében tehát szemléletváltásra van szükség. Ha a mind gyakrabban jelentkező talajvíz-problémákra gondolunk, akkor még inkább szükségszerű ez.
9. A lehetséges megoldások
A leírtak alapján megállapítható, hogy a jelenlegi belvizeket a csatornahálózat hiánya, vagy nem kellő mértékű kiépítettsége mellett az építkezési feltételek be nem tartása okozzák. A le nem vezetett talajvíz is nehézségekhez vezet (Jaszi-bara és Palicson a Vér-tó északi partján levő terület).
Megoldásuk előtt, a következő 20 évre vonatkozólag, a vízgyűjtő terület vízpolitikáját kellene kialakítani.
Ehhez kulcskérdés megállapítani, hogy mennyi vizet és miként lehetne úgy tárolni a Palicsi-tóban, hogy a víz minősége elfogadható legyen a Palicsi-tó és Körös-ér vízgyűjtői által alkotott vízrendszernek. Ezt követően lehet megállapítani a csatornahálózatok szétválasztásának és a talajvíz elvezetésének módját (különös tekintettel a nyitott csatornákra is), aminek előfeltétele a szükségtárolók lehetséges helyeinek és tározóképességének a feltárása. Feltételezéseink korrigálásához elengedhetetlen mérni a tó vízháztartási tényezőit. Az így kialakítható vízpolitika tükrében oldhatók meg a szűk garatok okozta problémák.
A természetes szükségtározókba gravitációval lehet levezetni a csapadék- és talajvizet. Jelenleg ezek egy részének medre teljesen (Cigány-bara, Rogina bara, Nagy-rét) vagy pedig részben (Gáti-tó, Jaszi-bara) már be van építve. A szükségtározást illetően kivizsgálást érdemelne a Majsai út közelében, a Radanováci-csatorna rendszerének tájékán elhelyezkedő mélyedések is (1. fénykép).
Tekintettel a város kiépítettségére, szükségtározókká legkönnyebben a volt tavaink medre alakítható át (Kelebiai-tó, Sándori-bara) (2. és 3. fényképek). Ez mellett nem elhanyagolható a Radanováci-csatorna rendszerének tározóképessége sem, különösen azon a részen, ahol a víz nem keveredik a városi szennyvízzel.
A Kelebiai-tó medre részben vízáteresztő talajon van. Szükségtározóként való hasznosítása a talajvíz dúsítását is jelentheti, csökkentve így a levezetésre váró vizek mennyiségét. Tározóképességét az a vízszint határolja be, aminél a környező talajvíz még nem éri el a káros mértéket. Tekintettel a 10 m körüli terepszintkülönbségre, szivattyútelepek beiktatásával pl. az Újfalu helyi közösség csapadékvizeit, illetve a Jaszi-bara talajvizét lehetne itt tárolni.
A Sándori-barát a benne tárolt szeméttől kitisztítva ilyen tározóvá lehetne átalakítani. Ide Sándor és város déli részének csapadékvizeit vezethetnénk, tehermentesítve ezzel a város szennyvíztisztítóját.
Már az előzőkből is látható, hogy a talajvíz, illetve a csapadékvíz kezelésének ügyei egymással összefüggnek. Más szóval, az elvezetésre váró talajvizet is a szükségtározókba kellene vezetni.
A kéri téglagyár gödrét jelenleg szeméttel töltik fel. Kivizsgálást érdemelne ez a terület is, mivel a rajta átszivargó csapadékvizek megfertőzhetik a talajvizet, ami viszont a Kis-Palics egykori medre, a Sándori-bara felé szivárog(hat).
Ugyancsak a fertőzött talajvíz veszélye áll fenn a Bajai temető szomszédságában elterülő fürdő környékén is, mégpedig a temető miatt. Ezzel is behatóbban kellene foglalkozni.
Palicson, a Vér-tó északi partján levő új településnél a talajvízszint nagy valószínűséggel, a tóvízszinttel lehet azonos. Az év folyamán itt hosszabb időszakokban válik szükségessé a víz szivattyúzása, mivel a csatornák a talajvíz lecsapolását is szolgálják. A költségességére való tekintettel behatóbban kellene a területtel foglalkozni.
10. Összefoglaló
A Palicsi-tó vízgyűjtő területén jelentkezett vízépítési gondok elhárítása több, a vízrendszer, ezen belül pedig a Palicsi-tó vízgyűjtő vízpolitikájának kialakítását illető alapkérdés megoldását feltételezi:
a) egyértelműen meghatározni a Palicsi-tó vízgyűjtő területének határát;
b) elindítani, majd folyamatos felújítással karbantartani a föntiekben említett adattárat;
c) meghatározni, hogy miként és mennyi víz tárolható a Palicsi-tóban;
d) felmérni, majd a következő 20 évre felbecsülni a vízgyűjtőről elvezetendő vizek mennyiségét és megjelenési idejét;
e) meghatározni a szükségtározók lehetséges helyét és szükséges tározóképességét;
f) terveket készíteni a vízgyűjtőről elvezetendő vizek csatornahálózatairól, és nem utolsósorban
g) elkészíteni azt a mérőrendszert, amivel e vízgyűjtőn vízgazdálkodni lehet.
csatorna, a Nagy-Palicsot a Vér-tón át a Ludasi-tóval köti össze; a Perem-csatorna egy szakasza; nevezik ,,Palić-Ludoš”-nak, illetve ,,Odušni kanal”-nak is
ér, ami a Palicsi út tájékáról a Tuki ugarok északkeleti szélén a Nagy-Palics északnyugati részébe vezette a vizet; helyén jelenleg a Tápsó-csatorna van
csatorna, 1817-ben készült, a Vér-tón át, a Palicsi út mellett a Ludasi-tóba vezette a Palicsi-tó nagyvizeit; keleti szakasza jelenleg a ,,Vinski podrum” nevű csatorna rendszeréhez tartozik
,,Čvorkova bara”
gödörrész Sándorban, a Plate Dobrojević utca déli részén; a gödör nagyobbik, keleti részében futballpálya van
csatorna, a ,,Vinski podrum” nevű csatorna mellékága
fok
a vizet két irányban vezető csatorna vagy völgy
fokként is meghatározott ér, aminek medre a Tito marsall sugárútról 1787-ig a Rudics (Október
10.) utca déli részén át, megkerülve a Zombori úton (Matko Vuković utca) levő Rókus-kápolnát
találkozott a Sömlyékkel, 1787-et követően pedig a Köztársaság téren és a Strossmayer utcán át
a Nagypostánál találkozott a Sömlyékkel – az utóbbi szakaszát helyesebb Fűzfás csatornának
nevezni; vizét a Mlaka vitte a Kis-Palicsba
tó, a ,,Bácska” futballpálya tájékán; medrét Farkasvölgynek, ,,Vučidol”-nak, Téglavetőlaposnak
is nevezték; vizét a Gáti-vízfolyás vezette a Mlakába
ér, a Gáti-tó vizét a Palmotić, Hvar, Filip Višnjić, Bánáti, Oton župančić, Sonja Marinković, Joó Lajos és Március 8. utcák tájékán vezette a Mlakába
tó, a Prágai és Mayer testvérek utcák közötti terület tájékán, az Októberi forradalom és a November 29. tereken át kapcsolatban volt a Fűzfás-érrel; ebbe, 1861-től csatornában folyt a Nagy-réten át a Kelebiai-tó vize
csatorna, az ugyanilyen nevű csatornarendszer vizét, aminek tartozéka a csatornázott Kelebiai-tó is, a városi csatornahálózatra köti
csatorna, a ,,Vinski podrum” nevű csatorna mellékága
patak, a város déli részén, medre semlyékes, tehát csak részben vízzáró talajú, 1750 tájától a
Gombkötő utca tájékán volt gáttól, 1787-től pedig a jelenlegi Nagypostától indult és a Kis-
Palicsba torkollott
tó, a város jelenlegi területén, Kelebia felé, a város első vízkitermelő telepe tájékán
öböl, a Kis- és a Nagy-Palics találkozásánák déli felén
egy szakaszán valószínűleg csatorna, a Nagyitatót a Velebit melletti mélyedésen át Adorjánnál
a Tiszával kötötte össze
csatorna, szerbül ,,Obodni kanal”; az ún. ,,Odušni kanal”, az Árapasztó-csatorna egy része valamint a Körös-érig nyúló, Hajdújárásnál ki nem épült szakasz alkotta rendszer
ér, alaprajza az Y betűre hasonlít, a Palicsi út tájékáról a Tuk ugarok nyugati szélén vezette a Kis-Palicsba a vizet; a jelenlegi Radanováci-csatornarendszer Szegedi úttól a torkolatig nyúló szakaszába épült bele
csatorna, az ugyanilyen nevű rendszer torkolati szakasza, nagyjából a Petros(z)eva csas(z)ma helyén van
valószínűleg semlyékes medrű tó, a Lenin park, az Engels, a đuro đaković, a Vasa Stajić utcák és a Korzó (Boris Kidrič utca) tájékán; 1730 tájáig a Dafiment-épület és Népszínház vonalán volt fok kötötte arra a mesterséges tóra, aminek gátja 1750 tájáig a Gombkötő utcánál volt
mocsaras rész, a Kis-Palics medrében, Sándor és Szabadka között
ér, ami a Tolsztoj és a Branko Kuzmanović utcák, a Fasizmus áldozatainak tere tájékán húzódva 1787 előtt a Gumbkötő utcánál, 1787 után pedig a Mlaka volt medrében a Nagypostánál találkozott a Fűzfás-érrel; vizét a Mlaka vitte a Kis-Palicsba
csatorna, a Baranyi-sömlyék helyén van
mélyedés, a Gáti-tó is ebben volt
csatorna, Adorjántól a Nagyitatóig vezeti a Tisza vizét
,,Odušni kanal”
csatorna, a lagúnákat, illetve az első halastavat a Nagy-Palicstól északra levő csövezett részen át az Árapasztó-csatornával köti össze; a Perem-csatorna egy szakasza
,,Vinski podrum”
csatorna, a Böge-csatornába vezeti a palicsi ,,Slovin” Borgazdaság szennyvizét; mellékágai a Lopudi- és a Dzsomba-csatorna
1. melléklet
A tervezett városrendezési főterv 6700 hektáros területe (Városrendezési Intézet, Szabadka; Ivanka Kvezić rajz.; Szobonya Mihály felv.).
2. melléklet
Csatornák és csatornarendszerek a Palicsi-tó vízgyűjtő területén (,,Severna Bačka” Vízgazdálkodási Vállalat, Szabadka)
1 – Kelebiai-csatorna (Kelebijski kanali), 2 – Radanováci-csatorna (Radanovački kanali), 3 – ,,Odušni kanal”, 4 – Tápsó-csatorna (Tapša), 5 – Böge-csatorna (Bege), 6 – ,,Vinski podrumi”, 7 – Lopudi-csatorna (Lopudski), 8 – Dzsomba-csatorna (Džomba), 9 – Árapasztó-csatorna (Palić-Ludoš)
3. melléklet
A Palicsi-tó vízgyűjtő területén volt felszínvizek egy részének becsült helye – főleg Kováts másként Kovatsik Károly Lipót 1778–1779-es várostérképe alapján (Subotica. Jugoslavija. Plan. Térkép. Map – Subotica: Subotičke novine; Szobonya Mihály felv.)
1 – Fűzfás-ér, 2 – Sömlyék, 3 – Gáti-vízfolyás, 4 – Mlaka, 5 – Petos(z)eva cses(z)ma, 6 – Baranyi-sömlyék, 7 – Nagy-rét, 8 – Jaszi-bara, 9 – Cigány-bara, 10 – Rogina bara, 11 – Gáti-tó
4. melléklet
A Palicsi-tó vízgyűjtő területén észlelt szűk garatok (Subotica. Jugoslavija. Plan. Térkép. Map – Subotica: Subotičke novine; Szobonya Mihály felv.) része (Szobonya Mihály felv.)
Cinkler Rudolf (Glavni projektant): Postrojenje za pečišćavanje otpadnih voda naselja – Palić. (Sadržaj projektne dokumentacije: tehnički izveštaj, hidraulički proračun, predračun, prilozi.) – Subitica: Građevinski fakultet n. sol. o. OOUR OOOR Naučno-obrazovni institut za hidrotehniku Subotica Juni 1988. EH–3888.
Cinkler Rudolf (Odgovorni projektant): Revizija idejnog projekta gradske kanalizacije. (Tehnički izveštaj. Grafički prolizi.) – Subotica: Institut za građevinarstvo SAP Vojvodine p. o. Subotica juni 1980. E–1966/6.
Cinkler Rudolf (Odgovorni projektant): Uređaj za prečišćavanje otpadnih voda Palić. (Glavni projekat za prečišćavanje otpadnih voda. Tekstualni deo. Ceteži.) – Subotica: Institut za građevinarstvo SAP Vojvodine u Subotici nov. 1976. E–1303-6.
Gerster Béla: Szabadka szabad királyi város vízvezetéki és csatornázási terve. – Budapest: Márkus Samu könyvnyomdai műintézete 1904.
Frankl István (Összeállította): Szabadka szabad királyi város vízvezetéki, csatornázási és utcza-burkolati ügyének Ismertetése. – Szabadka: Kladek és Hamburger könyvnyomdája 1905.
Halavács Gyula: Bács-Bodrogh vármegye földtani viszonyai. – In.: Dudás Gyula (Szerkesztő): Bács-Bodrogh vármegye egyetemes monográfiája. Hazánk ezredéves fennállásának ünnepe alkalmából kiadja Bács-Bodrogh vármegye közönsége. – Zombor: Bittermann Nándor és Fia könyv- és kőnyomdája 1896, 2. kötet, 8–46.
Hovány Lajos: A bácskai fokgazdálkodás emlékei. – Létünk, Újvidék 1992, 1, 59–75.
Hovány Lajos: A Palicsi-tó. A XVII. század végén és a XVIII. század elején. – Családi Kör, Újvidék 1996, 27, 30.; 28, 15.
Hovány Lajos: A Palicsi-tó és környéke. Különös tekintettel az 1697-es tollrajzra. – Kanizsa: Cnesa 1997.
Hovány Lajos: A palicsi fürdő és a Böge-csatorna. Vízépítőszemmel a Palicsi-tó 19. századi két rendezéséről. – Szabadka: Grafoprodukt 1998.
Hovány Lajos: A Strossmayer utca rendezése. Vízépítő szemmel a Szabadkát átszelő völgyrendszer egy szakaszáról. – Üzenet, Szabadka 1999,1–2, 24–36.
Hovány Lajos: A szabadkai Népszínház környéke 1848 előtt a talajmechanikai feltárások tükrében. – Bácsország, Szabadka 1998, 2, 38–40.
Hovány Lajos: A Topolya-Péterréve-Szeged-Tompa-négyszög öt felszínvize a 18. századi térképeken. – Új Kanizsai Újság, Kanizsa 1998, 3, 18.; 4, 18.; 6–7, 21.; 8, 20.; 10, 20.
Hovány Lajos: Fokgazdálkodás Bácskában. Különös tekintettel a vajdasági részekre. – Családi Kör, Újvidék 1997, 32, 22.; 33, 22–23.
Hovány Lajos: Fokgazdálkodási tapasztalatok Bácskában. – Dudinszky Lászlóné (A kiadványt szerkesztette): A víz és a vízi környezetvédelem a Kárpát-medencében. – Eger: Magyar Hidrológiai Társaság 1996. október 15–18., I. kötet, 326–335.
Hovány Lajos: Helmut Weigel szabadkai munkáinak számbavétele. — Üzenet, Szabadka 1999, 5–8, 90–95.
Hovány Lajos: Vizes gondok a Palicsi-tó vízgyűjtőjén. — Palics és Környéke, Szabadka 1999, 8, 4.
Isić, Milorad (Glavni projektant): Dva bunara na Vodozahvatu II sa poveznim cevovodom do Palića. (Generalno rešenje vodosnabdevanja naselja Palić sa Vodozahvata II u Subotici.) – Subotica: Građevinski fakultet n. sol. o. OOUR Institut za građevinarstvo SAP Vojvodine Subotica Juli 1986. E–3592-6.
Iványi István: Szabadka szabad királyi város története. II. rész. – Szabadka: Bittermann József könyvnyomdájából 1892. (Fakszimile kiad.: Szabadka: EBI 1991, 2. kötet)
Könyves Tóth Mihály vállalkozó mérnök Előterjesztése Szabadka sz. kir. város tekintetes tanácsához Szabadka szabad királyi város háromszögös felvétele, lejtmérése, utcza-szabályozása és csatorna tervezése ügyében. Egy darab vázlatrajzzal. – Szabadka: Bittermann József könyvnyomdájából 1885.
Szekeres László: Szabadkai helynevek. Helytörténeti kézikönyv. – Szabadka: Életjel 1975.
Szöllősi Gyula: A Palicsi-tó elhalása és felújítása. – Szabadka: A Palicsi-tó Felújításának Bizottsága 1973.
Szöllősi Gyula: A Palicsi-tó vize 1781-től 1999-ig. – Szabadka: Grafoprodukt 1999.
Plesztovics István, Ivković, Luka (Urednici/ A szerkesztők): 25 godina Vodovoda i kanalizacije/ A Vízművek huszonöt esztendeje. – Subotica/ Szabadka: Komunalna radna organizacija ,,Subotica”. OOUR ,,Vodovod i kanalizacija” Subotica/ A Szabadkai Közművesítési Munkaszervezet Vízművek Társultmunka Alapszervezete 1987.
Ulmer, Gašpar: Kraljevski komesar Skulteti u Subotici (1819–1823). Analitički inventar. – Subotica: Istorijski arhiv Subotica 1998.
Ulmer, Gašpar: Vlastelinsko naselje Aleksandrovo. – Subotica: NIP ,,Subotičke novine” 1999.
Vladisavljević, živko: O vodoprivredi. Pogledi i metode. – Beograd: Građevinski fakultet Univerziteta u Beogradu. Institut za vodoprivredu Jaroslav černi” 1969.
Zrínyi Zsolt: Csapadékvíz-kezelés. Winnipegi tapasztalatok, tekintettel a Palicsi-tó vízgyűjtőjére. – Palics és Környéke, Szabadka 1999, 9, 16–17.
Jegyzetek