dr. Máriás
fekete levegő
éjjelotthonkint
fekete a levegő
határ feszülfejem a hurokban
mindegy
hogy ide vagy oda rántfekete a levegő
belélegzem nyugodtan
kúszok továbbegyre sötétedik
kutyák
jönneklábam alatt
üres üvegek
agyonvert időfekete a levegő
táskámban arc
az őr kinézfekszem
várok
továbbmászokminnél messzebb vagyok
annál erősebb a határ
itt gyengelábam alatt üres üvegek
ő nem érti miről beszélek
üvöltést hallokfekete levegő
beragadunk az élőkátrányba
az éjszakábavalaki szembe jön
kezében pisztoly
ő tüdőnlövifekete levegő
nem tudunk megmozdulni
félünkaz összeesik
mi futni próbálunk
de nem tudunkfekete levegő
tüdőnkbe rejtjük
a hulla nem mozdulfutni akarunk
fújást hallunk
futni akarunkahogy megmozdulunk
a hulla nőni kezd
lépéseinkkel pumpáljukéjjelotthonkint
a test egyre nő
süllyedünk a kátránybaa test egyre nő
ruhája szétszakad
bőre felhasadelfutni nem tudunk
pumpafújást hallunk
futni nem tudunkodakúszunk
ballonjának ujjába kapaszkodunk
ő lebegni kezdlassan felemelkedik
félünk
biztosan megláttak bennünketahogy lépünk
a test még nagyobb lesz
eltakarja a fekete egeta fejünk felett
lebeg
arca hiányziktudjuk
hogy hamarosan
megérkezneka test lassan
emelkedik
és elszállmagával ránt
a tett színhelyéről
bennünket is
így nem kell
megmagyarázni
a sajnálatos eseményta hulla
száll el
egyre zsugorodvamarad a határ
a határölő
a fekete üvegekfekete levegőben
agyonvert éjjelben
a hulla én voltamarcomat
a táskában
nem keresték
(1999)