Danyi Zoltán

Tárgyakat dicsérő
– röphimnusz –

megannyi bájos ív, a kecses forma
(lehet bár tartalmatlan, üres is akár) –
mi szép mégis, ha megmarad:
leülepedvén a por, érdes hangzavar után

Hát ha roppan

A királyi pillangókertet gyom
verte föl, vadrepce és közönséges acat.
Éjszakai piac, nyüzsgés,
anakronisztikus napernyők alatt.

Nem könnyű elérni a kegyelmet.
De nem is lehetetlen: a palotához
meredek bércbe vájt lépcsősor vezet.*

Mester ez is, az is. Minden.

Cím nélkül

Összemelegednek
valószínűtlen helyen elmosódik a hold
puszta megszokás –

egy keleti tájképfestő tempója

elkarikáznak
a gesztenyével megrakott éjben.

–––––––––
* kb. tízezer lépcsőfokkal