Karácsony Petra
Csantavéri Orlandó
– regényrészlet –
Közreadó: Bozsik Péter
Bacchusnak Bitolára
83.02.08.
Üdvözlégy Bacchus, aszúknak atyja!
Fogadd
jókvánságaimat bormámoros kicsiny pátriámból, ahol most élvezzük csak igazán a
természet áldásait: sört, bort, pálinkát (s hasonló jókat). Mint azt szemeiddel
is tapasztalhatod, ismételten hemzsegek, információkat nyújtok a hazai (értsd:
bácsfeketehegyi) légkörről, teszem ezt 1983. február 8-án este 21 óra 22
perckor. Bizonyára fúrja hízásra hajlamos (ugyanakkor becses) oldalbordáidat a
kíváncsiság, hogy miért nem boroskancsó mellett ülök ilyentájt; ehelyett kopott
írógépem kattogtatom. Válasz: vizsgára készülök, ezért távol tartom magam
mindennemű kollektív zülléstől, másnaposan ui. sokszor még a nevem sem tudom
leírni, nemhogy még ezt a rohadt sváb grammatikát silabizáljam. Azt persze
kifogástalanul tudom, hogy ,,entschuldigen mir Sie bitte, haben Sie einen
Zigaretten?” (he-he, ezt begyakorlotam Vodicén). Azért, hogy még se hagyjon
alább emelkedett hangulatom, meg-megnyalintom az almapájinkót, amit édesapám
felépülésemre szerzett be.
Ami a
söröskereszt pályázatot illeti, szükségünk van türelmedre, Bendzsó ti. nem
kapta meg még ehavi bérét, és csak fizetésosztás után tudunk tőle kamatmentes
kredtitet1 fölvenni. Amilyen zsugori, még képes
lesz tőlünk megtagadni ezt a kis segítséget (mondhatnám baráti gesztust), pedig
eddig még minden általa folyósított kölcsönt becsületesen letagadtunk.
Ha
van ott a távoli Bitolában egy jófajta felcser vagy lódoktor, kérlek, küldd el
errefelé, ez a Bendzsó gyerek ui. az utóbbi időben gyengélkedik. Vasárnap
például nem vacsorázott (!!!), és már három napja egyáltalán nem álmos (!?).
Szerintünk ez valami súlyos kór lesz nála, meglehet, még az italfogyasztására
is kihat. Bár biztató jelnek könyvelhető el, hogy a héten disznót vágnak, mert
az előzőből még csak négy sonka maradt (közvetlenül karácsony előtt vágták le).
Ami a
purgatóriumot illeti, Frédit meg engem is egyre sütöget a tüze, szinte hetente
meg-megvígasztalnak bennünket ezek a frontlógó katonaügyesek (az anyjukba azt a
kurrrrva úristent!), hogy az áprilisi transzportba épp ilyen marhaereős tűzérekre
van szükség, mint mi. Ha tudnák, hogy néha milyen szépeket gondolok róluk, hát
azon szent minutumban átképeznék magukat WC-pucolónak vagy albán tökmagárusnak.
Jelenleg
legfrissebb művemen, egy esszénovellán ügyködök, melynek címe a Fohász.
Két részből áll: az Ősbacchusból és Bacchus, a hupuból. Ha
kitalálod, hogy kiről írom, garantáltan biztosítok számodra három lityi jófajta
bor (Incikátó szomszédságából), olyan, de olyan fasza... Nem találok rá jelzőket.
Az előbb
olvastam magamnak az Üvöltésből, és az utószóban azt írja ez a Smiska
(valami menő magyarországi kultúrseggfej, vagy micsoda, de aránylag értelmes
pacák), na, szóval azt írja, hogy amikor ez a gógyi Ginsberg legutóbb (1980)
Pesten járt, az irodalmi estjén fellépett a HBB is. Állítólag marhára tetszett
neki, le is köpte őket, persze előtte elküldte mindegyiküket a büdös picsába.
Azt írja ez a Smiska gyerek, hogy Ginsbergnél ez a rajongás és a
megelégedettség, a szimpátia megnyilvánulása. Akkor a belgrádi közönség
(1981-ben járt nálunk) nem tetszhetett neki, mert – úgy mondják –, hogy egész
este csak mosolygott, és mindenkivel kezet fogott. Nem is szavalt el csak
egy-két verset, aztán el is ment valami lebujba kurvázni és/vagy pasizni, meg dőzsölni.
Miután harmadszor is elolvastam az Üvöltését, most kezdem csak
kapiskálni, hogy miért is hordott benne össze annyi marhaságot (ami nem is
annyira marhaság). Muszáj, hogy mielőtt megírta, ledűtött egy két icce pelkót2
vagy unicumot, mert másképp nem tudom megmagyarázni, hogyan törhet föl valakiből
ennyi keserűség meg utálat. Ez utóbbi elősegítésére valószínűleg (szlovén
mintára) vizezett lőrét dőzsölt, legalább hat pinttel.
Levélírói
kedvemnek grafikonja ugyancsak lefelé ívelőben van, amit különösképpen tovább
süllyeszt az a tény, hogy idősb Pityóka már fél órája valami csirill
kornyikálást hallgat (azaz hallgatna, ha ébren lenne).
szegínykispityóka
Bacchusnak
Bitolára
83.
02. 21.
Banzáj Bacchus!
Fogadja
kigyelmed taknyos-nyálas üdvözletem pájinkazamatú pátriámból. Itt mindenki
igen-igen nagy egészségnek örvend, kivéve tán ezt a gógyis Incukát, aki egy
nagyobb ivászaton bizonyára izomlázat kapna a flaskák emelgetésétől, annyira
elszokott a helyes táplálkozástól. A különösen egészséges légkört Mustapha
szolgáltatta, aki méltóképpen ünnepelte meg (?-ik) születésnapját. Volt dögivel
pálinka, bor, sör, vodka, wisky, rum és egyéb földi jó, egyedül a limonádéfélék
hiányoztak – vagyis istennek hála, nem hiányzottak.
Különben
Mustapha bulijával párhuzamosan még egy hepaj is volt szerény falunkban
Köpcinél. Én már a negyedik (vizes)pohár vodkám után vágódtam be hozzájuk
Bendzsóval, a részletekre nem is nagyon emlékszem. Azt tudom, hogy megsértődtünk,
mert már csak borral tudtak megkínálni bennünket, s hálátlanságunk jeléül el is
szipkáztunk tőlük három dombosi csajt, ami miatt a társaság hímnemű része
pirinkót megorrolt ránk. Tsapja sós víz! Visszatekintve a szöktetésből sok
hasznunk úgy sem volt. Pro primo: nem is voltak olyan istentelenül jó csajok,
pro secundo: azon minutumban bármilyen nemi feladatra alkalmatlan voltam
(privremeno nesposoban za obavljenja polnih zadataka1 – azt
hiszem, így fogalmazná meg tisztelt főnökeid valamelyike).
A
borzalmak (az igazi borzalmak) azonban csak másnap következtek be. Egy
népdalest eminens résztvevői voltunk egynéhányan. Frédi citorált, Manyika (a
három megszöktetett hölgy egyike, megrögzött Omegamániás) és én ajton- és
útonállók voltunk, Bendzsó és Cubi a rendfenntartó-osztag tagjaiként
tevékenykedtek, Fehírlaci pénztárosi minősítésben működött (minősíthetetlenül
elsikkasztott néhány sörrevalót), Incikátó pedig (a hülye) néző volt. S tettük
ezt, mi barmok, egy adag sültkolbászért meg fél lityi sörért. Ez szerény bér,
ha még hozzászámolom azt is, hogy húsz percig ezek a barbár lovćenáciak
nyereréztek, hogy csapott volna beléjük az a cérnagórac istennyila.
Frédi
barátunk kitűnő hírrel érkezett haza a héten Szjúbotikáról. Azt mondja, hogy
szombaton el fog látogatni betses személyünkhöz Faki barátod, a nagy műértő.
Tiszteletére ivó-olvasó találkozót szervezünk. Fő témája a Fohász c.
legfrissebb novellám (neked is megküldöm) lesz. A következő napirendi pont A
fiatalok elidegenedése az alkoholtól, amelyet nagyszámú ellenpéldával
igyekszünk igazolni. A találkozó sikeréről a következő levelem során fogok
tájékoztatót szolgáltatni.
Alegközelebbiíráskedvemigazistenáldjonmegszeretettelbékességgel!
szegíynkisfityóka
P.s.
I.
Egyébként
kutyául forrong a politika. Erdélyben lecsuktak egy csomó eminens magyar írót,
mert pofáztak, Illyés Gyulának a Frankfurter Rundschauban járt a szája a
jugó-magyarok érdekében, Pesten illegális folyóiratok jelentek meg Kisúgó és
Beszélő címen, valamint kazettákat adtak ki, amelyekben 1946-ot dicsőítik, több
magyarországi író lelécelt nyugatra stb.
Pofázzanak,
amit akarnak, cak a bortermesztést le ne állítsák, mert az már nemzeti
katasztrófa lesz.
P.s.
II.
A
Sörfolt Kiadó legutóbbi együttes (z)üllésén olyan határozatot hozott, hogy a
közeljövőben egy Faki-kötetet is kiad. Ezen felül megnyílt a Sörfolt-archívum,
amelyet a pillanatnyilag legtekintélyesebb pájinkamecénásunk, Fehírlaci vesz
gondozásba (tizenöt lityi jófajta törkője hűsöl a pincében).
*
Különös
körülmények között
került
vékony dokihoz matuska szilveszter levelezésének
egy
cipősdoboznyi része
matuska
csantavéri lányt vett el bizonyos dér irént
a későbbi
dér doktor jóval dősebb nővérét
szilveszter
rendszeresen tájékoztatta a családot
hogylétük
felől mind budapestről mind bécsből
egyik
ilyen egyébként bécsből írt
levélből
derül ki hogy felesége tüdőbeteg
(a
levelet vékony doki olvasta föl nekem
mert
én nehezen olvasom mások kézírását
szilveszter
mellesleg csak a tüneteket írta le
igen
részletesen ékes magyarsággal
ebből
következtetett a doki
matuska
szilveszterné tüdőbajban is hunyt el)
történt
aztán hogy dér doktor felesége
rákapott
a kábítószerre
morfinista
lett mint csáth
dérnét
a férje halála után
mivel
gyermekük nem született
egykori
barátném anyja vette gondozásába (X.y)
cserébe
a házáért és a vagyonért
aki
foglalkozására nézve ápolónő
az
állandó felügyelet
unalmas
lehetett merhogy ő is rákapott a morfiumra
később
dérné halála után
vékony
doki segített neki a leszokásban
hálapénzt
nem fogadott el
de
azt mondta hogy ha nincs szüksége dér doktor
orvosi
szakkönyveire azt szivesen elvinné
mikor
elment hozzá szabadkára a könyvekért
elmenőben
a tornácon
mintegy
ösztönösen
megemelte
egy kissé már megázott cipősdoboz fedelét
ahonnét
egy fekete tintával írt levél hullott ki
a
doki megnézte az aláírást és a dátumot: szilvi
Wien,1928.
március 12-én
rögtön
tudta mit talált
a
levelet el sem kellett olvasnia
s
mint a csantavért érintő dokumentumok szenvedélyes gyűjtője
elkérte
azokat is
a nő
meg odaadta mondván úgy is kidobta volna
azóta
vékony doki
vékony
hatalom és dicsőség
azaz
lászló
rendezgeti
a leveleket
egyik
polcról a másikra
mintha
attól rettegne hogy
illetéktelen
kezekben
pokolgéppé
válik az elrongyolódott cipősdoboz
tartalma.
*
A
csantavéri kisbicska
egy
végtelen hosszú nóta refrénje
hej
bicska bicska csantavéri kisbicska
maga
a nóta obszcén kétsoros rigmusokból áll
mindig
variálódik
beidézésétől
néhány
jellemző résztől eltekintve eltekintenék
ugyanakkor
valós tárgy is
mellyel
a csantavéri legények
hol
egymást szurkálták vele
hol
pedig a ,,vidékről” jött
idegeneket
igyekeztek eltántorítani abbéli szándékuktól
hogy
csantavéri lánynak udvaroljanak
híre
van
a
csantavéri kisbicskának
állítólag
jobb mint a topolyaiak budlija
mert
ezzel kisebb a valószínűsége a
„halálos
baleseteknek”
a nőstényekért
vívott ősi harc eszköze hát ez a tárgy
nekem
is van
afféle
női modell
ahogy
alteregóm mondaná
nem
tudok ezzel bánni
hogy
is hívják nyelv
hideg
fegyverrel dolgozom
a
csantavéri kisbicskának pesti vonatkozásai is vannak
(winkler
robi mesélte egy
magyar
narancs esten)
néhány
éve úgy látták a menedzserek kimerülőfélben
a
lakodalmas rock
frissíteni
kéne
valakinek
a fülébe jutott ez a nóta
valahogyan
összeszedtek néhány csantavéri kocsma-
és
lakodalmas zenészt
hogy
CD-re vegyék a műt
aztán
stúdióba vonultak a zenészek
eléjük
tettek néhány láda sört
(ezt
a döntést mint később kiderült elhibázták)
mert
az köztudomású hogy az árpaszörp élesíti a hallást
és
fürgébbé teszi az ujjakat
és lőn
a
nagybőgős
eredeti
szakmájára nézve elzüllött kovács
apollón
(nagybőgősnek
nagy a fasza
azon
megyünk reggel haza)
a
nagybőgős iziben dzsesszzenésznek képzelte magát
forgatni
kezdte szerszámát
pontosabban
hangszerét
hogy
a történeti hűségnek azért megfeleljek
a
technikusok majd infarktust kaptak
hiszen
ők feleltek a százötvenezres gyémántfejes
mikrofonokért
valahogy
megegyeztek abban is
hogy
ne a fogatlan harmonikás énekeljen
mert
a sziszegő hangoktól érthetetlen lesz a szöveg
berezonál
a hangfal stb.
végül
már az igazgató is lejött a stúdióba
hogy
valahogy ráncba szedje
a
csantavéri muzsikusokat
annál
nagyobb lett a meglepetés
amikor
pár hónappal később kiderült
ötvenezer
darabot adtak el belőle
majd
ajánlani fogom lajkó félixnek
boldog lesz
ő a szarból is aranyat tud csinálni
végülis
üzleti vállalkozásnak sem rossz
lesz
még egy exportképes csantavéri termék
a
pálinkán és a disznóhúson kívül.
*
A hetvenes évek első felében történhetett
amikor
egy mentőautó állt meg a mamámék háza előtt
én szokás szerint ott aludtam
apámék
valahová elcsavarogtak
talán
bálba vagy valami ilyesmi
vacsora
az istvánnál vagy a nejlonban netán a tiszában
mindegy
a
nagyi mellett aludtam a sezlonyon szemben a tévével
(ezen
a sezlonyon láttam meg
hogy
is mondjam
öreganyám
térde kalácsát
illetve
hát följebb a micsodáját
olyan
volt mint egy tehéné
lógott
a pecke
és
mivel azt hittem
hiszen
láttam már puncit addigra
szőröset
is meg szőrtelen gyerekpuncit is
hogy
ez nem lehet igaz
valami
mást látok nem AZT
nem
ezt az iszonytató bulát
így
nem tudtam levenni róla a szememet
öreganyám
akit
öreganyámnak sohase szólítottam
szerencsére
vagy szerencsémre aludt
nem
vette észre a több perces szemlélődést
a gyerek viszolyogtató kíváncsiságát és ismerkedését
kétféle ember osztályrésze a megismerés
az
alázatos szívűeké
akik
szeretik a megalázkodást
és azoké
akiknek
elég eszük van az igazság felismerésére
bármennyi
ellenkezés is éljen bennük
nem
voltam sem alázatos szívű
sem
értelemszerűen
kellően
okos
de
abba bírtam hagyni ezt a borzalmas bámulászást)
szóval
szokás szerint a nagyival aludtam a tévé előtt a sezlonyon
amikor
sírva jött be a mama
hogy
pista ébredj
baj
történt a jóskával
jóska
volt a legfiatalabb fiuk
a
nagybátyám
öregapám
aki
szintén itt aludt a szobában
fölugrott
pizsamára
húzott fel inget s gatyát
és ki
a ház elé
ott
feküdt a mentőautóban a jóska
én
magam is fölugrottam és kimentem (rohantam)
fáj
kérdezte öregapám
fater
nem érzek semmit mondta mosolyogva a nagybátyám
és az
öregapám tudta
hogy
iszonyú nagy baj történt
mert
a fia sose szólította őt faternak
és
tényleg
a
nagybátyám berúgott
azt
nem mondanám hogy szokás szerint
de a
családom többgenerációs alkoholistákból áll
hát
úgy mondanám hogy nem ritkán
nem
is sűrűn
de
nem ritkán
és
részegen
fölmászott
a villanykaró tetejére
olyan
rácsos ezüstszürkére festett
vasvillanyoszlop
volt ez
így
az oszlop szó nemigazán jó rá
villanylétra
az jobb
villanylétra
amely
szinte hívja az embert
gyere
mássz meg
villanylétra
a mennyországba
vagy
a pokolba
nos a
nagybátyám
akit
mellesleg ürgének becéztek
mert
gyerekkorában (ötvenes évek, beszolgáltatás, padlássöprés,
éhezés
stb.) megette az ürgrehúst
mint
józsef attila a sünkutyát
a
csíkér partján
a
völgyben
a
nagybátyám az ürge engedett a csábításnak
fölmászott
erre a
most
már nevezzem így
villanylétrára
és
levágta az áram mint a szart
de
nem ment szarrá
csak
(mondom CSAK) nyomorék lett
nemrégiben
halt meg
de ez
egy másik történet.
*
Azon
a napon
a
város központjában
becsapódott
és fölrobbant egy gránát
az
aszfalton virágba borultak a húsrózsák
széles
körben halottak feküdtek
csúsztak-másztak
a sebesültek
üvöltöztek,
átkozódtak és segítségért kiabáltak
a
könnyebben sérültek
terjedt
a vérmocsok
megérkeztek
futva a mentők is
közülük
csak egy ember lépkedett komótosan
hóna
alá szorított kenyérrel lépdelt
ott
mendegélt
és
senki sem vette észre hogy már fej nélkül
véres
feje ott gurult előtte
mosolyogva
sietett
hogy
előbb érjen haza tőle és
jelentse
az éhes házbélieknek az örömteli hírt:
végre
kenyérhez
jutott
mentek
utána az utcai mosómunkások
s a
fecskendőikből ömlő erőteljes vízsugárral
lemosták
a vérnyomokat.
*
----------
From:
,,BÉKA” <exit@sednet.hu>
To:
,,virágocska" <darkbumm@EUnet.yu>
Subject:
melyben megnyugtatásra vár
Date:
Fri, Feb 19, 1999, 22:29
azért
nyugtassál már meg, hogy ha potyognak is arrafele a bombák holnap
délben,
akkor mégse csantavér-hegyes (vagy ahogy te írnád: dombos) táját fogják
célozni....
kezd
itt kurva hideg lenni, és a zsizsikuram nélkül magamnak kellene mindenfelé
fűteni....
úgyhogy
ha egy bombát láttok zuhanni, akkor lükjétek gyorsan arrébb, nehogy
véletlenül
épp a fejire essen, légysziii!
kösz.
(egyébként
füleltünk délután a csabigyerekkel, nem-e bombázót hallunk itt
elhúzni
a fejünk fölött, dehát miről is lehetne megismerni?)
zsófi, a messzi unalmas veszprémből
----------
From:
,,BÉKA” <exit@sednet.hu>
To:
,,virágocska" <darkbumm@EUnet.yu> , ,,<horvi@EUnet.yu>
Subject:
melyben összeesküvés
Date:
Fri, Feb 19, 1999, 22:53
héj tik ottan!
mi
lenne, ha estefelé, zsizsikuram megfelelően kedvező pillanatait kihasználva
valami
ürüggyel rábeszélnétek, hogy maradjon még egy-két napig???
zsó,
a bujtogató
---------
From:
"BÉKA” <exit@sednet.hu>
To:
,,virágocska" <darkbumm@EUnet.yu> , <horvi@EUnet.yu>
Subject:
melyben sztornó
Date:
Sat, Feb 20, 1999, 16:57
zsizsikuram
telefonált, hogy az autó bedöglött, úgyhogy úgyse jön haza mán, majd
csak
esetleg hétfőn, hahaha...
tájékoztatlak
benneteket (zsizsikuramat is), hogy lakásátrendezésileg a
szerk.-ben
a szerb irodalmat már lerámoltam a könyvespolcról, és (a jól
végzett
munka jutalmául) a könyvek mögött találtam egy kedves kis
csomagocskát,
gyufásdobozban,
akkurátusan ezüstpapírba csomagolt kevéske szárított
petrezselyemlevelet.
nemtudom, zsizsikuram mostanság rejtette-e oda, vagy egy
ezer
éves, rég elfeledett ellátmányról van-e szó, mindenesetre én is bulit
szervezek
ma estére, érezzétek jól magatokat tik is, majd gondolok rátok.
zsó
ps:
érdemes néha takarítani!!!!
----------
From:
,,BÉKA” <exit@sednet.hu>
To:
<pocok@mail.datanet.hu> , <roberto@yr.com>
Subject:
melyben alakul a lakás!!!
Date:
Sun, Feb 21, 1999, 17:42
halihó!
(nem hull a hó)
az
átrendezésnek nagyjábul végire járok, most sikerült eljutnom a
számítógépig,
eddig el volt barikádozva könyvekkel, folyóiratokkal,
szekrényelemekkel,
stb. most már elkezdtem visszarakodni, valamikor a végire is
érek,
tán még ma.
múlt
héten, mikor a faliórát a szemetes mögött találtam félbehajtva (mert
kifogyott
belüle az elem és nem működött), meg ugyanaznap a porszívót is
széttrimbolva
találtam (mert előzőleg zsizsikuram ki méltóztatott tisztítani nagy
csinnadrattával),
meg ugyanaznap a fürdőszobai kaloriferbe is belerúgott,
mert
épp útjában volt, meg ugyanaznap az autót is le akarta önteni benzinnel
és
felgyújtani, meg valami ajtócsapkodás is fennforgott, akkor azért már én
is
elkezdtem üvöltözni, hogy mi a fasz van, én csak varrom, meg festem meg
fódozom
a lakást, vonszolom a bútorokat meg pakolom a könyvespolcokat innét
oda, őméltósága
meg szétveri, mé´ nem csinál inkább valami produktívat, arra
persze
nem lehet megkérni se, meg utasítani se, egyáltalán, semmilyen
formában
nem jöhet szóba, hogy esetleg felfúrjon, vagy összeragasszon valamit,
esetleg
villanyszerelőt hívjon, vagy az autót elvigye megjavíttatni, vagy
bármi
ilyesmit....
szóval
múltkoriban ilyesmik miatt üvöltöztünk egymásra pár napig, és az járt
a
fejemben, hogy tulajdonképpen fölösleges nekem is akármit csinálni, inkább
dögölhetnék
egész hétvégeken, de aztán ilyenkor, mikor megint egy picit
kényelmesebbé
sikerül varázsolnom valamelyik kuckót, akkor úgy tudok neki
örülni...
na
csak ennyi, mert hideg az továbbra is van, és összerakodni való is maradt
még,
csak egy kicsit megpihentem egy cigi mellett, rátok gondolva...
zsó
----------
From:
,,BÉKA” <exit@sednet.hu>
To:
drakulics sandi <sinergija@siol.net>
Subject:
melyben zsuzsának
Date:
Sun, Feb 28, 1999, 1:13
hát lehet, hogy az ékezetek nem fognak látszani nálatok, de azért
szia zsuzsa!!
most
hallom emerkétől, hogy reggel sandi bemegy a munkahelyére begyűjteni az
e-mailjeiteket,
hát gondoltam egy füst alatt írok mán neked.
nálunk
az a legújabb (majd két hónapos) újság, hogy vettünk egy iMac-et, és
azóta
van emilünk meg internetünk, és teljesen emilfüggők lettünk mindketten
zsizsikurammal,
teljesen eladósodtunk miatta (mármint a gép miatt, nem az e-mail
miatt!),
és várjuk a jobb időt. ma hirtelen betört hozzánk a tavasz, nagyon
jó idő
volt, 15 fok körül, amikor az ember már csak kivágyik a levegőre
(főleg
a mi fénytelen-komor-szomorú lakásunkból).
másik nagy újság, hogy tanfolyamra járok, ha nagy leszek, programozó leszek.
kérdeztem
már emerkét régebben is, van-e e-mailetek, de azt mondta, hogy
nincsen,
most ráadásul azt is mondta, hogy fizetitek, de nincs
fölinstallálva,
hát ez röhej. pedig milyen jókat elcseverészhetnénk így
éjféltájba!!
most
konkrétan napok óta azért gondolok rád a szokásosnál is intenzívebben,
mert
ahogy nyílik az idő, ibolya szomszédasszonyommal egyre gyakrabban
beszélgetünk
a szőlőhegyükről, és tervezgetjük-szervezgetjük a következő
nagy
bulit. nem tudom, emlékszel-e, remélem igen, amikor itt voltál, meséltem
neked
róla, hogy minden pünkösdkor ott szoktunk három napig sátorozni,
tábortüzezni,
s arról is volt szó, hogy talán ti is eljönnétek.
igazán
eljöhetnétek!! a gyerekek is nagyon jól szokták érezni magukat, meg
mi
is. most nincs igazán ihletem ódákat zengedezni a hegyről, a lényeg az,
azért
ültem le gyorsan írni neked, hogy időben szóljak, gondolkozzál,
szervezzed
úgy az idődet, hogy ha van kedvetek, időtök, gyertek el ti.
idén
valamikor május közepére esik pünkösd, még kb. két és fél hónap
gondolkodási
időd van.
na, hát egyelőre ennyit írok neked
puszillak
mindannyiótokat:
zsó
p. s.
nyáron,
amikor nálatok voltunk, zsizsikuram megihletődött a rancsotoktul,
és
rittyentett valamit, én nem így éltem meg, ráadásul meg is gyilkolt minket,
de
mellékelem rtf-ben, hogy tudjátok: bekerültetek a nagy büdös magyar
zirodalomba
(ha szlovénra is lefordíttatjátok, akkor a szlovénba is bekerültök
és
így tovább, menedzselem az uramat, na, úgyis olyan balfasz az ilyenekben)
Vizes láb
Már
sohasem ismerhetem meg ezt a figurát, gondolta Karácsonyi, miközben letette az 1962-ben,
Celjében kiadott és ronggyá olvasott szlovén nyelvű Bibliát. Janez Serere
gondolt (szabad fordításban Szarik János, ez is tót, röhögött föl Karácsonyi,
amikor először hallotta a nevét.), akinek nyolc éve elhagyatott birtokát
Karácsonyi barátai vásárolták meg egynéhány hónapja. Karácsonyi barátai is fura
figurák, a feleség (Rajsli) vajdasági magyar, apai ágon azon kevés Mária
Terézia telepítette franciák leszármazottja, akik kibírták a mocsaras klímát,
és nem költöztek vissza, vagy nem pusztultak el. A férj (Drakulic) szerb határőrök
ivadéka, anyja révén kettős, német-szlovén állampolgár, aki – tudomása szerint
– nincs rokonságban Slavenka Drakulic horvát írónővel. Gyermekeik nem apjuk
nevét viselik, a szülőktől, közös megegyezéssel, a Jonas vezetéknevet kapták.
Még
különösebb a hely, ahova költöztek, illetve annak egykori tulajdonosa. A Drovin
nevű tanya Janez Sere nyers természetéről kapta a nevét, és az örökké ködös
Mokronog (Vizes láb, mondta Karácsonyi felesége, amikor a térképről, még
odahaza, hangosan elolvasta és rögtön lefordította a kisváros nevének
jelentését, olyan, mint egy indián varázsló neve, tette még hozzá.) városkától
észak-keletre terül el pontosan 420 méter magasságban, mint arról a férj,
Drakuliœ Alexander Karácsonyinak németes precizitással beszámolt. A
Dolenskai-dombokat, ahogy a területet nevezik, délről a karsztvidék, nyugatról
az Alpok, észak és észak-keletről a Pannon-medence határolja. Nyugaton, mielőtt
még az alpok elérnék a Dolenskai-dombokat, a Kum (Keresztapa) nevű hegy
magányos csúcsa áll. Olyannyira határterület ez, hogy a tizennégy hektáros
birtok kaszálójának a túloldalán már a karsztvidék látható. Az ilyen
határterületeken pedig – köztudott – fokozott az elektromágneses hullámok
hatása. A Föld elektromágneses állóhullámai, a Schumann-hullámok, rezgésszáma
megegyezik a legkreatívabb tudatállapot, agyhullámainak rezgésszámával, az
alfa-hullámokéval. Nemcsak maga a rezgésszám, de a rezgések lefutása, időbeli
lefutása is rendkívül hasonló. Olyan, mintha a Föld elektromágneses hullámai
váltanák ki az alfa-hullámokat! Lehetséges ez? A számítások kimutatták, hogy a
Föld elektromágneses hullámai az emberi testen könnyen átjuthatnak,
kilencvennégy százalékuk jut át, hat százalékuk elnyelődik. Hol nyelődik el?
Ott, ahol az emberi szervezet sejtjei a legerősebb elektromágneses
tevékenységet folytatják. Az emberi szervezet elektromos pontjai pedig a szív
és az agy. A szívben és az agyban elnyelődő elektromos hullámok közvetlenül
átalakulhatnak érzésekké és gondolatokká, vagyis agyhullámokká – gondolta a
megrögzött materialista Karácsonyi a misztikus csillagász nyomán. Különös
érzések kerítették hatalmába a birtokon, amelyekkel nemigen tudott mit kezdeni,
ugyanakkor szabadulni sem tudott tőlük. Nyugtalanságát folytonos és unalmas
faggatózásba próbálta elfojtani.
Janez
Sere a szlovén államiság kikiáltása első évfordulójának másnapján halt meg. Ezt
még megérte, mondta Zsuzsa, a ház leendő asszonya. Az öreg Sere fehérgárdista
volt, a második világháború alatt egy németországi repülőgyárban dolgozott. Az
egész vidékről innen származott a legtöbb fehérgárdista, ezért a titói
jugoszláviában büntetésből nem nagyon fejlesztették ezt a régiót. Ezért is
vettük meg ezt a birtokot, mondta Karácsonyinak a házaspár, mert a szlovén
paraszti építészet ezen a vidéken maradt meg legjobban.
Janez
Sere a háború után keveredett haza a negyvenes évek végén, az ötvenes évek
elején, legjobbkor ahhoz, hogy a múltját már ne firtassák, és ne kerüljön
bíróság elé. Hazatérése után nemsokára megnősült, két gyermeke született, egy
fia és egy lánya. A felesége fiatalon meghalt. A lánya nagyon korán férjhez
ment, és Mokronogba költözött, a fia, ifjabb Janez Sere, a helybéli vadászok
elmondása szerint bolond volt, a házaspár szerint inkább értelmi fogyatékos, a
tehénistálló szénapadlásán lőtte főbe magát apja pisztolyával. A gyermekeket főleg
az öreg Sere anyja nevelte, aki boszorkány hírében állott. Elvadult
gyógynövénykertje még mindig jól kivehető, ahol a vadkendertől a a kakkufűig, a
borsmentától a cickafarkig, a szurokfűtől a csomborig mindenféle nyavalyára
való varázslatos növény megtalálható. Karácsonyi felesége gyűjtött is egy
halommal a különös növényekből, amelyek egy részét szakkönyvből azonosította.
Aztán nem merte magával vinni, mert álmában megjelent neki egy öregasszony, aki
állítólag azt mondta, hagyja a füveket, hiszen nem ért hozzá.
Ha
hinni lehet a vadászoknak, akik az öreg Sere halála után időnként a birtok
területén főzik meg az elejtett vadat, akkor az öregasszony tényleg szokatlan
jelenség lehetett. Főhadiszállása az asztalosműhely volt, ahonnét az éjjelente
véletlenül arrafelé vetődő vadászok sokszor különös jajveszékelést hallottak.
Az öregek kerülték is a vidéket, csak a fiatalabbak merészkedtek
egyszer-egyszer arra, hogy megbizonyosodjanak idősebb társaik menedemondáiról,
ám miután megbizonyosodtak, igaz biza, boszorkány az öreglány, jól mondták az
öregek, mondogatták Karácsonyi barátainak, aztán alkonyattájt már ők is messze
elkerülték a birtokot, olyannyira, hogy évek hosszú során az ott lévő
magaslesek tönkrementek, az elmúlt nyolc évben sem építettek újat, csak egy
maradt meg, az is a mezsgyehatáron.
Az
öregasszony körüli mendemondák az eltűnésével állnak kapcsolatban, mondják a
házigazdák Karácsonyinak. Egy reggel eltűnt. Az öreg Sere a rendőrségnek azt
vallotta, hogy azt hitte, az unokájához ment le Mokronogba, ezért szólt csak
három nap után a vadászoknak, hiszen megtörtént, hogy csak egy-két nap múlva
jött meg, ám háromig sose maradt. A vadászok megnézték, nincs-e a lányánál, és
csak azután jelentették a rendőrségnek a ,,boszorkány eltűnését”. Az öreg Sere
három napot vizsgálati fogságban is töltött, mert elterjedt a hír, hogy talán ő
ölte meg az édesanyját, akit – ez kiderült a kihallgatásokon – erősen okolt fia
öngyilkosságért. Sere szerint fia előszeretettel fogyasztotta a légyölő
galócát, amely a helybéliek szerint mérgező, ám rá semmillyen hatással nem
volt, hacsak az nem, hogy ilyenkor érthetetlen nyelven beszélt, és azt képzelte
magáról, hogy tud repülni. Ilyenkor sohasem hagyta el a szénapadlást. Először
azt gondoltam, mondta állítólag a kihallgatáson az öreg Sere, hogy az a bűnöm
ütött vissza rá, hogy egyszer magam is megpróbáltam repülőgépet fabrikálni, át
is repültem vele a szomszéd hegyre, de lezuhantam, és soha többet nem
kisérleteztem vele. De egyszer rajtakaptam, hogy anyámmal gombát főznek az
asztalosműhelyben, légyölő galócát, rájöttem, hogy ettől bolondulnak meg mind a
ketten. Megtiltottam nekik ezt, de titokban tovább ették, és mivel különösebb
bajuk nem lett tőle, rájuk hagytam, a jóisten bocsássa meg nekik is, nekem is..
Mindezt csak nehezen szedték ki az öregből. És mivel semmi terhelőt nem tudtak
rábizonyítani, elengedték.
A fia
halála és az öregasszony eltűnése után, ha lehet, az öreg még mogorvább,
nyersebb lett. Főzte a pálinkát, csinálta a bort (rejtély, hogy miből, hiszen
alig volt szőlője), méhészkedett, gondozta az állatait, kaszált, művelte
kevéske szőlejét, és az emberekkel csak a legszükségesebb kapcsolatot tartotta
fenn. Eladta a tejet, a bort, néha lement Mokronogba kenyeret és gázolajat
venni. Szerszámait, bútorait maga készítette, gépeit maga javította,
egyszemélyben működtetett egy több családnak is munkát biztosító birtokot.
Nyolc évig menyétek birodalma volt az egész, morfonírozott magában Katrácsonyi,
ennyit komolyabb épületek is megsinylenek, ez meg teljesen lakható. Mi lehet a
titka? A Németországban ellesett alaposság?
Az
öreg Sere szabad idejét a Biblia tanulmányozásának szentelte. Vallásossága
különös miszticizmussal párosult, hiszen a rendszeres temlomba járástól
mentesült, mivel messze lakott a templomtól. Az új tulajdonosok mindenfelé
óriási kereszteket találtak a lakásban, a legnagyobb pedig a bejárati ajtó
mellett függött mintegy másfél méternyire. Távolról az egész egy imaházra
emlékeztetett, mondta Zsuzsa, az óriási kereszt miatt, tette még hozzá.
Karácsonyi a ronggyá olvasott Bibliában egy kisebb méretű plakátot talált,
amelyre a tízparancsolat volt nyomtatva szlovénül, hátuljára pedig az öreg
kézírásával a következő:
N V
= 5
A I
= 1
M C =
100
E A
S R
T I
= 1
N U
= 5
I S
K
S F
I I
= 1
N L
= 50
A I
= 1
I
= 1
B D
= 500
O E
I = 1
J
E
G
A
Azaz:
Isten fiának helytartója. Alá: 666. Még alább egy különös szöveg:
Elfogtak egy pápát
és rabságra vetették.
Történt mindez
Krisztus után ezer-
hétszázkilencvenhét nyarán.
A halálos seb megejtetett.
Legvégül
a ,,Razodetje 13. pogl. 18. ver” bejegyzés alatt két dátum: 1991. december 26.
a szlovén államiság ünnepe és 1998. augusztus 15., vasárnap.
Furcsa,
morfondírozott Karácsonyi, az első dátum másnapján az öreg Szarjankó, ahogy
magában nevezte, fogta az egyik istrángot, ünneplőbe öltözött és a tehénistálló
szénapadlásán, ahol a fia is öngyilkos lett, fölkötötte magát. A tejszállító
munkások találtak rá. A hatósági boncnok szerint kész csoda, hogy föl tudott
mászni a padlásra, hiszen súlyos tüdőgyulladásban szenvedett, gondolta
Karácsonyi, minden nap, télen-nyáron a jéghideg tejátadóban mosakodott. De
miért a másik dátum? Ez mit jelent?
Karácsonyi
már régen Rovigno (Órovinból Rovinjba, gondolta közben többször is)
közelében furikázott, amikor felesége a Bibliából, amelyet a kocsi előző
tulajdonosa felejtett az autójukban, megtalálta a ,,Razodetje 13. pogl. 18
ver.” magyar megfelelőjét: János apostolnak mennyei jelenésekről való
könyvéből a 13. rész 18. verse: ,,Itt van a bölcsesség. A kinek értelme
van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma
hatszázhatvanhat.”
Jesszusom,
kiáltott föl Karácsonyi, megvan, megfejtettem! Abban a pillanatban
,,...valószínűleg megrántotta a kormányt és a nagy sebességgel száguldó autó az
útmenti palánknak ütközött, majd áttért az út másik oldalára és áttörve a
korlátot a szakadékba zuhant. A személygépkocsi mindkét utasát súlyos
fejsérülésekkel szállították a rijekai kórházba.” ( A Vijesnik c.
napilap Fekete krónika rovatából, 1998. augusztus 16.)
----------
From:
,,BÉKA” <exit@sednet.hu>
To:
,,virágocska" <darkbumm@EUnet.yu>
Subject:
melyben s.o.s.
Date:
Mon, Mar 8, 1999, 22:45
ha hallotok bennünket ott valahol a távolban....
kellett
nekem elmenni itthonról, zsizsikuram mindjárt elkattintott valamit a
gépen,
s nem tudjuk leszedni az emileket. hogy a csuda még nagyobb legyen,
küldeni
(úgy néz ki) lehet.
már
vagy két órája nézegetek itt mindenféle beállítást, de nem találom, mi
lehet
a baj.
a
kétségbeesett hiabelhárítást ideiglenesen beszüntetem, mert még dolgoznom
is
kell ma, reggel meg hétkor kelek.
ha
lenne ötleted, szívesen venném, dehát ha jön is ötlet, az csak ott kuksol
a
villanypostaládában, amíg meg nem oldom valahogy a gordiuszi csomót, s le
nem
szippantom valahogy.
hát
így. kiküldött tudósítónk még majd jelentkezik a katasztrófa sújtotta
területről.
zsó
*
Így emlékszem
arra
a lányra, aki először vette szájába a farkam,
mondjuk
ki, szopott le, hogy ne finomkodjak most én itten.
Akkoriban
bizony már majd egy éve magam feleltem a tetteimért,
és
ilyen élvezetekben, mily sajnálatos, nem volt részem.
Az
elképedésemre emlékszem,
ahogyan
szájával és a kezével egyszerre közelített a sliccem felé,
úristen,
ez mit csinál, meg az ijedtségemre, mi a teendő most,
hogy
mi lesz, ha elsülök, de nem voltam teljesen
bizonyos
a dologban, míg nem éreztem rajt gyengéd harapdálásait.
Mint
a pornóújságokban, gondoltam még a magömlés előtt,
de
akkor már nem törődtem semmivel,
elég
gyakorlottnak tűnt ebben a tevékenységében,
igaz,
a többiben is. Nem volt okom panaszra.
Akkortájt
semmire sem lett volna okom panaszkodni,
kár,
hogy ezt nem tudtam azokban a régi szép időkben.
A
barátom, akinek a lakásán történt, ami történt,
már
előbb átment egy másik szobába.
A
diszkréció az diszkréció. Miután a lány elment,
átmentem
hozzá megittunk még néhány sört,
bizonyosan
a festészetről fecserésztünk,
mert
a barátom festőnek készült,
festett
is már néhány jó képet,
és
csak lefekvéskor vettem észre lógó ingemen
a fél
tenyérnyi gecifoltot. Máig gyötör a kétely,
lehet,
mégsem szopott le, petting volt az egész.
Az
biztos, hogy nem nyelte le.
Így
emlékezem.
*
Volt
barátom és barátnőm
nagyon
diszkréten viselkedtek akkor
pedig
már sejtették
ott
fogom hagyni ezt a csantavéri fiút
mindenáron
kefélni akart
nekem
meg egyáltalán nem volt kedvem
kotonunk
sem volt
de
szerettem volna szépen elbúcsúzni tőle
hiszen
szerettem
mondtam
neki várjon
kigomboltam
a nadrágját
és
szopogatni kezdtem
valahogy
nem figyeltem
mert
nem egészen a számba
élvezett
el
mintha
zamatos borok édes köde
hasadt
volna lassan széjjel
csupa
sperma lett piros inge
pedig
ahogy
egyik barátnőm mondta
pedig
minden férfi íze más
és
hogy jobban érezd
ha
valamiért
hát
ezért érdemes leszokni
a
dohányzásról