Karácsony Petra


Csantavéri Orlandó

– regényrészlet –

Közreadó: Bozsik Péter


Bacchusnak Bitolára

83.02.08.


Üdvözlégy Bacchus, aszúknak atyja!

Fogadd jókvánságaimat bormámoros kicsiny pátriámból, ahol most élvezzük csak igazán a természet áldásait: sört, bort, pálinkát (s hasonló jókat). Mint azt szemeiddel is tapasztalhatod, ismételten hemzsegek, információkat nyújtok a hazai (értsd: bácsfeketehegyi) légkörről, teszem ezt 1983. február 8-án este 21 óra 22 perckor. Bizonyára fúrja hízásra hajlamos (ugyanakkor becses) oldalbordáidat a kíváncsiság, hogy miért nem boroskancsó mellett ülök ilyentájt; ehelyett kopott írógépem kattogtatom. Válasz: vizsgára készülök, ezért távol tartom magam mindennemű kollektív zülléstől, másnaposan ui. sokszor még a nevem sem tudom leírni, nemhogy még ezt a rohadt sváb grammatikát silabizáljam. Azt persze kifogástalanul tudom, hogy ,,entschuldigen mir Sie bitte, haben Sie einen Zigaretten?” (he-he, ezt begyakorlotam Vodicén). Azért, hogy még se hagyjon alább emelkedett hangulatom, meg-megnyalintom az almapájinkót, amit édesapám felépülésemre szerzett be.
Ami a söröskereszt pályázatot illeti, szükségünk van türelmedre, Bendzsó ti. nem kapta meg még ehavi bérét, és csak fizetésosztás után tudunk tőle kamatmentes kredtitet1 fölvenni. Amilyen zsugori, még képes lesz tőlünk megtagadni ezt a kis segítséget (mondhatnám baráti gesztust), pedig eddig még minden általa folyósított kölcsönt becsületesen letagadtunk.
Ha van ott a távoli Bitolában egy jófajta felcser vagy lódoktor, kérlek, küldd el errefelé, ez a Bendzsó gyerek ui. az utóbbi időben gyengélkedik. Vasárnap például nem vacsorázott (!!!), és már három napja egyáltalán nem álmos (!?). Szerintünk ez valami súlyos kór lesz nála, meglehet, még az italfogyasztására is kihat. Bár biztató jelnek könyvelhető el, hogy a héten disznót vágnak, mert az előzőből még csak négy sonka maradt (közvetlenül karácsony előtt vágták le).
Ami a purgatóriumot illeti, Frédit meg engem is egyre sütöget a tüze, szinte hetente meg-megvígasztalnak bennünket ezek a frontlógó katonaügyesek (az anyjukba azt a kurrrrva úristent!), hogy az áprilisi transzportba épp ilyen marhaereős tűzérekre van szükség, mint mi. Ha tudnák, hogy néha milyen szépeket gondolok róluk, hát azon szent minutumban átképeznék magukat WC-pucolónak vagy albán tökmagárusnak.
Jelenleg legfrissebb művemen, egy esszénovellán ügyködök, melynek címe a Fohász. Két részből áll: az Ősbacchusból és Bacchus, a hupuból. Ha kitalálod, hogy kiről írom, garantáltan biztosítok számodra három lityi jófajta bor (Incikátó szomszédságából), olyan, de olyan fasza... Nem találok rá jelzőket.
Az előbb olvastam magamnak az Üvöltésből, és az utószóban azt írja ez a Smiska (valami menő magyarországi kultúrseggfej, vagy micsoda, de aránylag értelmes pacák), na, szóval azt írja, hogy amikor ez a gógyi Ginsberg legutóbb (1980) Pesten járt, az irodalmi estjén fellépett a HBB is. Állítólag marhára tetszett neki, le is köpte őket, persze előtte elküldte mindegyiküket a büdös picsába. Azt írja ez a Smiska gyerek, hogy Ginsbergnél ez a rajongás és a megelégedettség, a szimpátia megnyilvánulása. Akkor a belgrádi közönség (1981-ben járt nálunk) nem tetszhetett neki, mert – úgy mondják –, hogy egész este csak mosolygott, és mindenkivel kezet fogott. Nem is szavalt el csak egy-két verset, aztán el is ment valami lebujba kurvázni és/vagy pasizni, meg dőzsölni. Miután harmadszor is elolvastam az Üvöltését, most kezdem csak kapiskálni, hogy miért is hordott benne össze annyi marhaságot (ami nem is annyira marhaság). Muszáj, hogy mielőtt megírta, ledűtött egy két icce pelkót2 vagy unicumot, mert másképp nem tudom megmagyarázni, hogyan törhet föl valakiből ennyi keserűség meg utálat. Ez utóbbi elősegítésére valószínűleg (szlovén mintára) vizezett lőrét dőzsölt, legalább hat pinttel.
Levélírói kedvemnek grafikonja ugyancsak lefelé ívelőben van, amit különösképpen tovább süllyeszt az a tény, hogy idősb Pityóka már fél órája valami csirill kornyikálást hallgat (azaz hallgatna, ha ébren lenne).
szegínykispityóka


Bacchusnak Bitolára
83. 02. 21.


Banzáj Bacchus!

Fogadja kigyelmed taknyos-nyálas üdvözletem pájinkazamatú pátriámból. Itt mindenki igen-igen nagy egészségnek örvend, kivéve tán ezt a gógyis Incukát, aki egy nagyobb ivászaton bizonyára izomlázat kapna a flaskák emelgetésétől, annyira elszokott a helyes táplálkozástól. A különösen egészséges légkört Mustapha szolgáltatta, aki méltóképpen ünnepelte meg (?-ik) születésnapját. Volt dögivel pálinka, bor, sör, vodka, wisky, rum és egyéb földi jó, egyedül a limonádéfélék hiányoztak – vagyis istennek hála, nem hiányzottak.
Különben Mustapha bulijával párhuzamosan még egy hepaj is volt szerény falunkban Köpcinél. Én már a negyedik (vizes)pohár vodkám után vágódtam be hozzájuk Bendzsóval, a részletekre nem is nagyon emlékszem. Azt tudom, hogy megsértődtünk, mert már csak borral tudtak megkínálni bennünket, s hálátlanságunk jeléül el is szipkáztunk tőlük három dombosi csajt, ami miatt a társaság hímnemű része pirinkót megorrolt ránk. Tsapja sós víz! Visszatekintve a szöktetésből sok hasznunk úgy sem volt. Pro primo: nem is voltak olyan istentelenül jó csajok, pro secundo: azon minutumban bármilyen nemi feladatra alkalmatlan voltam (privremeno nesposoban za obavljenja polnih zadataka1 – azt hiszem, így fogalmazná meg tisztelt főnökeid valamelyike).
A borzalmak (az igazi borzalmak) azonban csak másnap következtek be. Egy népdalest eminens résztvevői voltunk egynéhányan. Frédi citorált, Manyika (a három megszöktetett hölgy egyike, megrögzött Omegamániás) és én ajton- és útonállók voltunk, Bendzsó és Cubi a rendfenntartó-osztag tagjaiként tevékenykedtek, Fehírlaci pénztárosi minősítésben működött (minősíthetetlenül elsikkasztott néhány sörrevalót), Incikátó pedig (a hülye) néző volt. S tettük ezt, mi barmok, egy adag sültkolbászért meg fél lityi sörért. Ez szerény bér, ha még hozzászámolom azt is, hogy húsz percig ezek a barbár lovćenáciak nyereréztek, hogy csapott volna beléjük az a cérnagórac istennyila.
Frédi barátunk kitűnő hírrel érkezett haza a héten Szjúbotikáról. Azt mondja, hogy szombaton el fog látogatni betses személyünkhöz Faki barátod, a nagy műértő. Tiszteletére ivó-olvasó találkozót szervezünk. Fő témája a Fohász c. legfrissebb novellám (neked is megküldöm) lesz. A következő napirendi pont A fiatalok elidegenedése az alkoholtól, amelyet nagyszámú ellenpéldával igyekszünk igazolni. A találkozó sikeréről a következő levelem során fogok tájékoztatót szolgáltatni.
Alegközelebbiíráskedvemigazistenáldjonmegszeretettelbékességgel!

szegíynkisfityóka

P.s. I.
Egyébként kutyául forrong a politika. Erdélyben lecsuktak egy csomó eminens magyar írót, mert pofáztak, Illyés Gyulának a Frankfurter Rundschauban járt a szája a jugó-magyarok érdekében, Pesten illegális folyóiratok jelentek meg Kisúgó és Beszélő címen, valamint kazettákat adtak ki, amelyekben 1946-ot dicsőítik, több magyarországi író lelécelt nyugatra stb.
Pofázzanak, amit akarnak, cak a bortermesztést le ne állítsák, mert az már nemzeti katasztrófa lesz.


P.s. II.
A Sörfolt Kiadó legutóbbi együttes (z)üllésén olyan határozatot hozott, hogy a közeljövőben egy Faki-kötetet is kiad. Ezen felül megnyílt a Sörfolt-archívum, amelyet a pillanatnyilag legtekintélyesebb pájinkamecénásunk, Fehírlaci vesz gondozásba (tizenöt lityi jófajta törkője hűsöl a pincében).


*
Különös körülmények között
került vékony dokihoz matuska szilveszter levelezésének
egy cipősdoboznyi része
matuska csantavéri lányt vett el bizonyos dér irént
a későbbi dér doktor jóval dősebb nővérét
szilveszter rendszeresen tájékoztatta a családot
hogylétük felől mind budapestről mind bécsből
egyik ilyen egyébként bécsből írt
levélből derül ki hogy felesége tüdőbeteg
(a levelet vékony doki olvasta föl nekem
mert én nehezen olvasom mások kézírását
szilveszter mellesleg csak a tüneteket írta le
igen részletesen ékes magyarsággal
ebből következtetett a doki
matuska szilveszterné tüdőbajban is hunyt el)
történt aztán hogy dér doktor felesége
rákapott a kábítószerre
morfinista lett mint csáth
dérnét a férje halála után
mivel gyermekük nem született
egykori barátném anyja vette gondozásába (X.y)
cserébe a házáért és a vagyonért
aki foglalkozására nézve ápolónő
az állandó felügyelet
unalmas lehetett merhogy ő is rákapott a morfiumra
később dérné halála után
vékony doki segített neki a leszokásban
hálapénzt nem fogadott el
de azt mondta hogy ha nincs szüksége dér doktor
orvosi szakkönyveire azt szivesen elvinné
mikor elment hozzá szabadkára a könyvekért
elmenőben a tornácon
mintegy ösztönösen
megemelte egy kissé már megázott cipősdoboz fedelét
ahonnét egy fekete tintával írt levél hullott ki
a doki megnézte az aláírást és a dátumot: szilvi
Wien,1928. március 12-én
rögtön tudta mit talált
a levelet el sem kellett olvasnia
s mint a csantavért érintő dokumentumok szenvedélyes gyűjtője
elkérte azokat is
a nő meg odaadta mondván úgy is kidobta volna
azóta vékony doki
vékony hatalom és dicsőség
azaz lászló
rendezgeti a leveleket
egyik polcról a másikra
mintha attól rettegne hogy
illetéktelen kezekben
pokolgéppé válik az elrongyolódott cipősdoboz
tartalma.

*

A csantavéri kisbicska
egy végtelen hosszú nóta refrénje
hej bicska bicska csantavéri kisbicska
maga a nóta obszcén kétsoros rigmusokból áll
mindig variálódik
beidézésétől
néhány jellemző résztől eltekintve eltekintenék
ugyanakkor valós tárgy is
mellyel a csantavéri legények
hol egymást szurkálták vele
hol pedig a ,,vidékről” jött
idegeneket igyekeztek eltántorítani abbéli szándékuktól
hogy csantavéri lánynak udvaroljanak
híre van
a csantavéri kisbicskának
állítólag jobb mint a topolyaiak budlija
mert ezzel kisebb a valószínűsége a
„halálos baleseteknek”
a nőstényekért vívott ősi harc eszköze hát ez a tárgy
nekem is van
afféle női modell
ahogy alteregóm mondaná
nem tudok ezzel bánni
hogy is hívják nyelv
hideg fegyverrel dolgozom
a csantavéri kisbicskának pesti vonatkozásai is vannak
(winkler robi mesélte egy
magyar narancs esten)
néhány éve úgy látták a menedzserek kimerülőfélben
a lakodalmas rock
frissíteni kéne
valakinek a fülébe jutott ez a nóta
valahogyan összeszedtek néhány csantavéri kocsma-
és lakodalmas zenészt
hogy CD-re vegyék a műt
aztán stúdióba vonultak a zenészek
eléjük tettek néhány láda sört
(ezt a döntést mint később kiderült elhibázták)
mert az köztudomású hogy az árpaszörp élesíti a hallást
és fürgébbé teszi az ujjakat
és lőn
 a nagybőgős
eredeti szakmájára nézve elzüllött kovács
apollón
(nagybőgősnek nagy a fasza
azon megyünk reggel haza)
a nagybőgős iziben dzsesszzenésznek képzelte magát
forgatni kezdte szerszámát
pontosabban hangszerét
hogy a történeti hűségnek azért megfeleljek
a technikusok majd infarktust kaptak
hiszen ők feleltek a százötvenezres gyémántfejes
mikrofonokért
valahogy megegyeztek abban is
hogy ne a fogatlan harmonikás énekeljen
mert a sziszegő hangoktól érthetetlen lesz a szöveg
berezonál a hangfal stb.
végül már az igazgató is lejött a stúdióba
hogy valahogy ráncba szedje
a csantavéri muzsikusokat
annál nagyobb lett a meglepetés
amikor pár hónappal később kiderült
ötvenezer darabot adtak el belőle
majd ajánlani fogom lajkó félixnek
boldog lesz
ő a szarból is aranyat tud csinálni
végülis üzleti vállalkozásnak sem rossz
lesz még egy exportképes csantavéri termék
a pálinkán és a disznóhúson kívül.

*

A hetvenes évek első felében történhetett
amikor egy mentőautó állt meg a mamámék háza előtt
én szokás szerint ott aludtam
apámék valahová elcsavarogtak
talán bálba vagy valami ilyesmi
vacsora az istvánnál vagy a nejlonban netán a tiszában
mindegy
a nagyi mellett aludtam a sezlonyon szemben a tévével
(ezen a sezlonyon láttam meg
hogy is mondjam
öreganyám térde kalácsát
illetve hát följebb a micsodáját
olyan volt mint egy tehéné
lógott a pecke
és mivel azt hittem
hiszen láttam már puncit addigra
szőröset is meg szőrtelen gyerekpuncit is
hogy ez nem lehet igaz
valami mást látok nem AZT
nem ezt az iszonytató bulát
így nem tudtam levenni róla a szememet
öreganyám
akit öreganyámnak sohase szólítottam
szerencsére vagy szerencsémre aludt
nem vette észre a több perces szemlélődést
a gyerek viszolyogtató kíváncsiságát és ismerkedését
kétféle ember osztályrésze a megismerés
az alázatos szívűeké
akik szeretik a megalázkodást
és azoké
akiknek elég eszük van az igazság felismerésére
bármennyi ellenkezés is éljen bennük
nem voltam sem alázatos szívű
sem
értelemszerűen
kellően okos
de abba bírtam hagyni ezt a borzalmas bámulászást)
szóval szokás szerint a nagyival aludtam a tévé előtt a sezlonyon
amikor sírva jött be a mama
hogy pista ébredj
baj történt a jóskával
jóska volt a legfiatalabb fiuk
a nagybátyám
öregapám
aki szintén itt aludt a szobában
fölugrott
pizsamára húzott fel inget s gatyát
és ki a ház elé
ott feküdt a mentőautóban a jóska
én magam is fölugrottam és kimentem (rohantam)
fáj kérdezte öregapám
fater nem érzek semmit mondta mosolyogva a nagybátyám
és az öregapám tudta
hogy iszonyú nagy baj történt
mert a fia sose szólította őt faternak
és tényleg
a nagybátyám berúgott
azt nem mondanám hogy szokás szerint
de a családom többgenerációs alkoholistákból áll
hát úgy mondanám hogy nem ritkán
nem is sűrűn
de nem ritkán
és részegen
fölmászott a villanykaró tetejére
olyan rácsos ezüstszürkére festett
vasvillanyoszlop volt ez
így az oszlop szó nemigazán jó rá
villanylétra az jobb
villanylétra
amely szinte hívja az embert
gyere mássz meg
villanylétra a mennyországba
vagy a pokolba
nos a nagybátyám
akit mellesleg ürgének becéztek
mert gyerekkorában (ötvenes évek, beszolgáltatás, padlássöprés,
éhezés stb.) megette az ürgrehúst
mint józsef attila a sünkutyát
a csíkér partján
a völgyben
a nagybátyám az ürge engedett a csábításnak
fölmászott erre a
most már nevezzem így
villanylétrára
és levágta az áram mint a szart
de nem ment szarrá
csak (mondom CSAK) nyomorék lett
nemrégiben halt meg
de ez egy másik történet.

*

Azon a napon
a város központjában
becsapódott és fölrobbant egy gránát
az aszfalton virágba borultak a húsrózsák
széles körben halottak feküdtek
csúsztak-másztak a sebesültek
üvöltöztek, átkozódtak és segítségért kiabáltak
a könnyebben sérültek
terjedt a vérmocsok
megérkeztek futva a mentők is
közülük csak egy ember lépkedett komótosan
hóna alá szorított kenyérrel lépdelt
ott mendegélt
és senki sem vette észre hogy már fej nélkül
véres feje ott gurult előtte
mosolyogva
sietett
hogy előbb érjen haza tőle és
jelentse az éhes házbélieknek az örömteli hírt:
végre
kenyérhez jutott
mentek utána az utcai mosómunkások
s a fecskendőikből ömlő erőteljes vízsugárral
lemosták a vérnyomokat.

*

----------
From: ,,BÉKA” <exit@sednet.hu>
To: ,,virágocska" <darkbumm@EUnet.yu>
Subject: melyben megnyugtatásra vár
Date: Fri, Feb 19, 1999, 22:29


azért nyugtassál már meg, hogy ha potyognak is arrafele a bombák holnap
délben, akkor mégse csantavér-hegyes (vagy ahogy te írnád: dombos) táját fogják célozni....
kezd itt kurva hideg lenni, és a zsizsikuram nélkül magamnak kellene mindenfelé
fűteni....


úgyhogy ha egy bombát láttok zuhanni, akkor lükjétek gyorsan arrébb, nehogy
véletlenül épp a fejire essen, légysziii!


kösz.


(egyébként füleltünk délután a csabigyerekkel, nem-e bombázót hallunk itt
elhúzni a fejünk fölött, dehát miről is lehetne megismerni?)


zsófi, a messzi unalmas veszprémből


----------
From: ,,BÉKA” <exit@sednet.hu>
To: ,,virágocska" <darkbumm@EUnet.yu> , ,,<horvi@EUnet.yu>
Subject: melyben összeesküvés
Date: Fri, Feb 19, 1999, 22:53


héj tik ottan!


mi lenne, ha estefelé, zsizsikuram megfelelően kedvező pillanatait kihasználva
valami ürüggyel rábeszélnétek, hogy maradjon még egy-két napig???


zsó, a bujtogató
---------


From: "BÉKA” <exit@sednet.hu>
To: ,,virágocska" <darkbumm@EUnet.yu> , <horvi@EUnet.yu>
Subject: melyben sztornó
Date: Sat, Feb 20, 1999, 16:57


zsizsikuram telefonált, hogy az autó bedöglött, úgyhogy úgyse jön haza mán, majd
csak esetleg hétfőn, hahaha...


tájékoztatlak benneteket (zsizsikuramat is), hogy lakásátrendezésileg a
szerk.-ben a szerb irodalmat már lerámoltam a könyvespolcról, és (a jól
végzett munka jutalmául) a könyvek mögött találtam egy kedves kis
csomagocskát,
gyufásdobozban, akkurátusan ezüstpapírba csomagolt kevéske szárított
petrezselyemlevelet. nemtudom, zsizsikuram mostanság rejtette-e oda, vagy egy
ezer éves, rég elfeledett ellátmányról van-e szó, mindenesetre én is bulit
szervezek ma estére, érezzétek jól magatokat tik is, majd gondolok rátok.


zsó


ps: érdemes néha takarítani!!!!
----------
From: ,,BÉKA” <exit@sednet.hu>
To: <pocok@mail.datanet.hu> , <roberto@yr.com>
Subject: melyben alakul a lakás!!!
Date: Sun, Feb 21, 1999, 17:42


halihó!


(nem hull a hó)


az átrendezésnek nagyjábul végire járok, most sikerült eljutnom a
számítógépig, eddig el volt barikádozva könyvekkel, folyóiratokkal,
szekrényelemekkel, stb. most már elkezdtem visszarakodni, valamikor a végire is
érek, tán még ma.


múlt héten, mikor a faliórát a szemetes mögött találtam félbehajtva (mert
kifogyott belüle az elem és nem működött), meg ugyanaznap a porszívót is
széttrimbolva találtam (mert előzőleg zsizsikuram ki méltóztatott tisztítani nagy
csinnadrattával), meg ugyanaznap a fürdőszobai kaloriferbe is belerúgott,
mert épp útjában volt, meg ugyanaznap az autót is le akarta önteni benzinnel
és felgyújtani, meg valami ajtócsapkodás is fennforgott, akkor azért már én
is elkezdtem üvöltözni, hogy mi a fasz van, én csak varrom, meg festem meg
fódozom a lakást, vonszolom a bútorokat meg pakolom a könyvespolcokat innét
oda, őméltósága meg szétveri, mé´ nem csinál inkább valami produktívat, arra
persze nem lehet megkérni se, meg utasítani se, egyáltalán, semmilyen
formában nem jöhet szóba, hogy esetleg felfúrjon, vagy összeragasszon valamit,
esetleg villanyszerelőt hívjon, vagy az autót elvigye megjavíttatni, vagy
bármi ilyesmit....


szóval múltkoriban ilyesmik miatt üvöltöztünk egymásra pár napig, és az járt
a fejemben, hogy tulajdonképpen fölösleges nekem is akármit csinálni, inkább
dögölhetnék egész hétvégeken, de aztán ilyenkor, mikor megint egy picit
kényelmesebbé sikerül varázsolnom valamelyik kuckót, akkor úgy tudok neki
örülni...


na csak ennyi, mert hideg az továbbra is van, és összerakodni való is maradt
még, csak egy kicsit megpihentem egy cigi mellett, rátok gondolva...


zsó
----------
From: ,,BÉKA” <exit@sednet.hu>
To: drakulics sandi <sinergija@siol.net>
Subject: melyben zsuzsának
Date: Sun, Feb 28, 1999, 1:13


hát lehet, hogy az ékezetek nem fognak látszani nálatok, de azért


szia zsuzsa!!


most hallom emerkétől, hogy reggel sandi bemegy a munkahelyére begyűjteni az
e-mailjeiteket, hát gondoltam egy füst alatt írok mán neked.


nálunk az a legújabb (majd két hónapos) újság, hogy vettünk egy iMac-et, és
azóta van emilünk meg internetünk, és teljesen emilfüggők lettünk mindketten
zsizsikurammal, teljesen eladósodtunk miatta (mármint a gép miatt, nem az e-mail
miatt!), és várjuk a jobb időt. ma hirtelen betört hozzánk a tavasz, nagyon
jó idő volt, 15 fok körül, amikor az ember már csak kivágyik a levegőre
(főleg a mi fénytelen-komor-szomorú lakásunkból).


másik nagy újság, hogy tanfolyamra járok, ha nagy leszek, programozó leszek.


kérdeztem már emerkét régebben is, van-e e-mailetek, de azt mondta, hogy
nincsen, most ráadásul azt is mondta, hogy fizetitek, de nincs
fölinstallálva, hát ez röhej. pedig milyen jókat elcseverészhetnénk így
éjféltájba!!


most konkrétan napok óta azért gondolok rád a szokásosnál is intenzívebben,
mert ahogy nyílik az idő, ibolya szomszédasszonyommal egyre gyakrabban
beszélgetünk a szőlőhegyükről, és tervezgetjük-szervezgetjük a következő
nagy bulit. nem tudom, emlékszel-e, remélem igen, amikor itt voltál, meséltem
neked róla, hogy minden pünkösdkor ott szoktunk három napig sátorozni,
tábortüzezni, s arról is volt szó, hogy talán ti is eljönnétek.
igazán eljöhetnétek!! a gyerekek is nagyon jól szokták érezni magukat, meg
mi is. most nincs igazán ihletem ódákat zengedezni a hegyről, a lényeg az,
azért ültem le gyorsan írni neked, hogy időben szóljak, gondolkozzál,
szervezzed úgy az idődet, hogy ha van kedvetek, időtök, gyertek el ti.
idén valamikor május közepére esik pünkösd, még kb. két és fél hónap
gondolkodási időd van.


na, hát egyelőre ennyit írok neked


puszillak mindannyiótokat:
zsó


p. s.
nyáron, amikor nálatok voltunk, zsizsikuram megihletődött a rancsotoktul,
és rittyentett valamit, én nem így éltem meg, ráadásul meg is gyilkolt minket,
de mellékelem rtf-ben, hogy tudjátok: bekerültetek a nagy büdös magyar
zirodalomba (ha szlovénra is lefordíttatjátok, akkor a szlovénba is bekerültök
és így tovább, menedzselem az uramat, na, úgyis olyan balfasz az ilyenekben)


Vizes láb


Már sohasem ismerhetem meg ezt a figurát, gondolta Karácsonyi, miközben letette az 1962-ben, Celjében kiadott és ronggyá olvasott szlovén nyelvű Bibliát. Janez Serere gondolt (szabad fordításban Szarik János, ez is tót, röhögött föl Karácsonyi, amikor először hallotta a nevét.), akinek nyolc éve elhagyatott birtokát Karácsonyi barátai vásárolták meg egynéhány hónapja. Karácsonyi barátai is fura figurák, a feleség (Rajsli) vajdasági magyar, apai ágon azon kevés Mária Terézia telepítette franciák leszármazottja, akik kibírták a mocsaras klímát, és nem költöztek vissza, vagy nem pusztultak el. A férj (Drakulic) szerb határőrök ivadéka, anyja révén kettős, német-szlovén állampolgár, aki – tudomása szerint – nincs rokonságban Slavenka Drakulic horvát írónővel. Gyermekeik nem apjuk nevét viselik, a szülőktől, közös megegyezéssel, a Jonas vezetéknevet kapták.
Még különösebb a hely, ahova költöztek, illetve annak egykori tulajdonosa. A Drovin nevű tanya Janez Sere nyers természetéről kapta a nevét, és az örökké ködös Mokronog (Vizes láb, mondta Karácsonyi felesége, amikor a térképről, még odahaza, hangosan elolvasta és rögtön lefordította a kisváros nevének jelentését, olyan, mint egy indián varázsló neve, tette még hozzá.) városkától észak-keletre terül el pontosan 420 méter magasságban, mint arról a férj, Drakuliœ Alexander Karácsonyinak németes precizitással beszámolt. A Dolenskai-dombokat, ahogy a területet nevezik, délről a karsztvidék, nyugatról az Alpok, észak és észak-keletről a Pannon-medence határolja. Nyugaton, mielőtt még az alpok elérnék a Dolenskai-dombokat, a Kum (Keresztapa) nevű hegy magányos csúcsa áll. Olyannyira határterület ez, hogy a tizennégy hektáros birtok kaszálójának a túloldalán már a karsztvidék látható. Az ilyen határterületeken pedig – köztudott – fokozott az elektromágneses hullámok hatása. A Föld elektromágneses állóhullámai, a Schumann-hullámok, rezgésszáma megegyezik a legkreatívabb tudatállapot, agyhullámainak rezgésszámával, az alfa-hullámokéval. Nemcsak maga a rezgésszám, de a rezgések lefutása, időbeli lefutása is rendkívül hasonló. Olyan, mintha a Föld elektromágneses hullámai váltanák ki az alfa-hullámokat! Lehetséges ez? A számítások kimutatták, hogy a Föld elektromágneses hullámai az emberi testen könnyen átjuthatnak, kilencvennégy százalékuk jut át, hat százalékuk elnyelődik. Hol nyelődik el? Ott, ahol az emberi szervezet sejtjei a legerősebb elektromágneses tevékenységet folytatják. Az emberi szervezet elektromos pontjai pedig a szív és az agy. A szívben és az agyban elnyelődő elektromos hullámok közvetlenül átalakulhatnak érzésekké és gondolatokká, vagyis agyhullámokká – gondolta a megrögzött materialista Karácsonyi a misztikus csillagász nyomán. Különös érzések kerítették hatalmába a birtokon, amelyekkel nemigen tudott mit kezdeni, ugyanakkor szabadulni sem tudott tőlük. Nyugtalanságát folytonos és unalmas faggatózásba próbálta elfojtani.
Janez Sere a szlovén államiság kikiáltása első évfordulójának másnapján halt meg. Ezt még megérte, mondta Zsuzsa, a ház leendő asszonya. Az öreg Sere fehérgárdista volt, a második világháború alatt egy németországi repülőgyárban dolgozott. Az egész vidékről innen származott a legtöbb fehérgárdista, ezért a titói jugoszláviában büntetésből nem nagyon fejlesztették ezt a régiót. Ezért is vettük meg ezt a birtokot, mondta Karácsonyinak a házaspár, mert a szlovén paraszti építészet ezen a vidéken maradt meg legjobban.
Janez Sere a háború után keveredett haza a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején, legjobbkor ahhoz, hogy a múltját már ne firtassák, és ne kerüljön bíróság elé. Hazatérése után nemsokára megnősült, két gyermeke született, egy fia és egy lánya. A felesége fiatalon meghalt. A lánya nagyon korán férjhez ment, és Mokronogba költözött, a fia, ifjabb Janez Sere, a helybéli vadászok elmondása szerint bolond volt, a házaspár szerint inkább értelmi fogyatékos, a tehénistálló szénapadlásán lőtte főbe magát apja pisztolyával. A gyermekeket főleg az öreg Sere anyja nevelte, aki boszorkány hírében állott. Elvadult gyógynövénykertje még mindig jól kivehető, ahol a vadkendertől a a kakkufűig, a borsmentától a cickafarkig, a szurokfűtől a csomborig mindenféle nyavalyára való varázslatos növény megtalálható. Karácsonyi felesége gyűjtött is egy halommal a különös növényekből, amelyek egy részét szakkönyvből azonosította. Aztán nem merte magával vinni, mert álmában megjelent neki egy öregasszony, aki állítólag azt mondta, hagyja a füveket, hiszen nem ért hozzá.
Ha hinni lehet a vadászoknak, akik az öreg Sere halála után időnként a birtok területén főzik meg az elejtett vadat, akkor az öregasszony tényleg szokatlan jelenség lehetett. Főhadiszállása az asztalosműhely volt, ahonnét az éjjelente véletlenül arrafelé vetődő vadászok sokszor különös jajveszékelést hallottak. Az öregek kerülték is a vidéket, csak a fiatalabbak merészkedtek egyszer-egyszer arra, hogy megbizonyosodjanak idősebb társaik menedemondáiról, ám miután megbizonyosodtak, igaz biza, boszorkány az öreglány, jól mondták az öregek, mondogatták Karácsonyi barátainak, aztán alkonyattájt már ők is messze elkerülték a birtokot, olyannyira, hogy évek hosszú során az ott lévő magaslesek tönkrementek, az elmúlt nyolc évben sem építettek újat, csak egy maradt meg, az is a mezsgyehatáron.
Az öregasszony körüli mendemondák az eltűnésével állnak kapcsolatban, mondják a házigazdák Karácsonyinak. Egy reggel eltűnt. Az öreg Sere a rendőrségnek azt vallotta, hogy azt hitte, az unokájához ment le Mokronogba, ezért szólt csak három nap után a vadászoknak, hiszen megtörtént, hogy csak egy-két nap múlva jött meg, ám háromig sose maradt. A vadászok megnézték, nincs-e a lányánál, és csak azután jelentették a rendőrségnek a ,,boszorkány eltűnését”. Az öreg Sere három napot vizsgálati fogságban is töltött, mert elterjedt a hír, hogy talán ő ölte meg az édesanyját, akit – ez kiderült a kihallgatásokon – erősen okolt fia öngyilkosságért. Sere szerint fia előszeretettel fogyasztotta a légyölő galócát, amely a helybéliek szerint mérgező, ám rá semmillyen hatással nem volt, hacsak az nem, hogy ilyenkor érthetetlen nyelven beszélt, és azt képzelte magáról, hogy tud repülni. Ilyenkor sohasem hagyta el a szénapadlást. Először azt gondoltam, mondta állítólag a kihallgatáson az öreg Sere, hogy az a bűnöm ütött vissza rá, hogy egyszer magam is megpróbáltam repülőgépet fabrikálni, át is repültem vele a szomszéd hegyre, de lezuhantam, és soha többet nem kisérleteztem vele. De egyszer rajtakaptam, hogy anyámmal gombát főznek az asztalosműhelyben, légyölő galócát, rájöttem, hogy ettől bolondulnak meg mind a ketten. Megtiltottam nekik ezt, de titokban tovább ették, és mivel különösebb bajuk nem lett tőle, rájuk hagytam, a jóisten bocsássa meg nekik is, nekem is.. Mindezt csak nehezen szedték ki az öregből. És mivel semmi terhelőt nem tudtak rábizonyítani, elengedték.
A fia halála és az öregasszony eltűnése után, ha lehet, az öreg még mogorvább, nyersebb lett. Főzte a pálinkát, csinálta a bort (rejtély, hogy miből, hiszen alig volt szőlője), méhészkedett, gondozta az állatait, kaszált, művelte kevéske szőlejét, és az emberekkel csak a legszükségesebb kapcsolatot tartotta fenn. Eladta a tejet, a bort, néha lement Mokronogba kenyeret és gázolajat venni. Szerszámait, bútorait maga készítette, gépeit maga javította, egyszemélyben működtetett egy több családnak is munkát biztosító birtokot. Nyolc évig menyétek birodalma volt az egész, morfonírozott magában Katrácsonyi, ennyit komolyabb épületek is megsinylenek, ez meg teljesen lakható. Mi lehet a titka? A Németországban ellesett alaposság?
Az öreg Sere szabad idejét a Biblia tanulmányozásának szentelte. Vallásossága különös miszticizmussal párosult, hiszen a rendszeres temlomba járástól mentesült, mivel messze lakott a templomtól. Az új tulajdonosok mindenfelé óriási kereszteket találtak a lakásban, a legnagyobb pedig a bejárati ajtó mellett függött mintegy másfél méternyire. Távolról az egész egy imaházra emlékeztetett, mondta Zsuzsa, az óriási kereszt miatt, tette még hozzá. Karácsonyi a ronggyá olvasott Bibliában egy kisebb méretű plakátot talált, amelyre a tízparancsolat volt nyomtatva szlovénül, hátuljára pedig az öreg kézírásával a következő:


N   V =  5
A   I =  1
M  C = 100
E   A
S   R
T   I = 1
N   U = 5
I    S
K  


S   F
I    I = 1
N   L = 50
A   I = 1
     I = 1


B   D = 500
O   E


I = 1
J
E
G
A
Azaz: Isten fiának helytartója. Alá: 666. Még alább egy különös szöveg:

Elfogtak egy pápát

és rabságra vetették.

Történt mindez

Krisztus után ezer-

hétszázkilencvenhét nyarán.


A halálos seb megejtetett.


Legvégül a ,,Razodetje 13. pogl. 18. ver” bejegyzés alatt két dátum: 1991. december 26. a szlovén államiság ünnepe és 1998. augusztus 15., vasárnap.
Furcsa, morfondírozott Karácsonyi, az első dátum másnapján az öreg Szarjankó, ahogy magában nevezte, fogta az egyik istrángot, ünneplőbe öltözött és a tehénistálló szénapadlásán, ahol a fia is öngyilkos lett, fölkötötte magát. A tejszállító munkások találtak rá. A hatósági boncnok szerint kész csoda, hogy föl tudott mászni a padlásra, hiszen súlyos tüdőgyulladásban szenvedett, gondolta Karácsonyi, minden nap, télen-nyáron a jéghideg tejátadóban mosakodott. De miért a másik dátum? Ez mit jelent?
Karácsonyi már régen Rovigno (Órovinból Rovinjba, gondolta közben többször is) közelében furikázott, amikor felesége a Bibliából, amelyet a kocsi előző tulajdonosa felejtett az autójukban, megtalálta a ,,Razodetje 13. pogl. 18 ver.” magyar megfelelőjét: János apostolnak mennyei jelenésekről való könyvéből a 13. rész 18. verse: ,,Itt van a bölcsesség. A kinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.”
Jesszusom, kiáltott föl Karácsonyi, megvan, megfejtettem! Abban a pillanatban ,,...valószínűleg megrántotta a kormányt és a nagy sebességgel száguldó autó az útmenti palánknak ütközött, majd áttért az út másik oldalára és áttörve a korlátot a szakadékba zuhant. A személygépkocsi mindkét utasát súlyos fejsérülésekkel szállították a rijekai kórházba.” ( A Vijesnik c. napilap Fekete krónika rovatából, 1998. augusztus 16.)

----------
From: ,,BÉKA” <exit@sednet.hu>
To: ,,virágocska" <darkbumm@EUnet.yu>
Subject: melyben s.o.s.
Date: Mon, Mar 8, 1999, 22:45


ha hallotok bennünket ott valahol a távolban....

kellett nekem elmenni itthonról, zsizsikuram mindjárt elkattintott valamit a
gépen, s nem tudjuk leszedni az emileket. hogy a csuda még nagyobb legyen,
küldeni (úgy néz ki) lehet.

már vagy két órája nézegetek itt mindenféle beállítást, de nem találom, mi
lehet a baj.

a kétségbeesett hiabelhárítást ideiglenesen beszüntetem, mert még dolgoznom
is kell ma, reggel meg hétkor kelek.

ha lenne ötleted, szívesen venném, dehát ha jön is ötlet, az csak ott kuksol
a villanypostaládában, amíg meg nem oldom valahogy a gordiuszi csomót, s le
nem szippantom valahogy.

hát így. kiküldött tudósítónk még majd jelentkezik a katasztrófa sújtotta
területről.
zsó

*

Így emlékszem
arra a lányra, aki először vette szájába a farkam,
mondjuk ki, szopott le, hogy ne finomkodjak most én itten.
Akkoriban bizony már majd egy éve magam feleltem a tetteimért,
és ilyen élvezetekben, mily sajnálatos, nem volt részem.
Az elképedésemre emlékszem,
ahogyan szájával és a kezével egyszerre közelített a sliccem felé,
úristen, ez mit csinál, meg az ijedtségemre, mi a teendő most,
hogy mi lesz, ha elsülök, de nem voltam teljesen
bizonyos a dologban, míg nem éreztem rajt gyengéd harapdálásait.
Mint a pornóújságokban, gondoltam még a magömlés előtt,
de akkor már nem törődtem semmivel,
elég gyakorlottnak tűnt ebben a tevékenységében,
igaz, a többiben is. Nem volt okom panaszra.
Akkortájt semmire sem lett volna okom panaszkodni,
kár, hogy ezt nem tudtam azokban a régi szép időkben.
A barátom, akinek a lakásán történt, ami történt,
már előbb átment egy másik szobába.
A diszkréció az diszkréció. Miután a lány elment,
átmentem hozzá megittunk még néhány sört,
bizonyosan a festészetről fecserésztünk,
mert a barátom festőnek készült,
festett is már néhány jó képet,
és csak lefekvéskor vettem észre lógó ingemen
a fél tenyérnyi gecifoltot. Máig gyötör a kétely,
lehet, mégsem szopott le, petting volt az egész.
Az biztos, hogy nem nyelte le.
Így emlékezem.

*

Volt barátom és barátnőm
nagyon diszkréten viselkedtek akkor
pedig már sejtették
ott fogom hagyni ezt a csantavéri fiút
mindenáron kefélni akart
nekem meg egyáltalán nem volt kedvem
kotonunk sem volt
de szerettem volna szépen elbúcsúzni tőle
hiszen szerettem
mondtam neki várjon
kigomboltam a nadrágját
és szopogatni kezdtem
valahogy nem figyeltem
mert nem egészen a számba
élvezett el
mintha zamatos borok édes köde
hasadt volna lassan széjjel
csupa sperma lett piros inge
pedig
ahogy egyik barátnőm mondta
pedig minden férfi íze más
és hogy jobban érezd
ha valamiért
hát ezért érdemes leszokni
a dohányzásról


1 Kölcsön.
2 A pelinkovac (gyomorkeserű) beceneve.
3 Ideiglenesen alkalmatlan a nemi feladatok elvégzésére. (szerb)