Háy János

Lajos utolsó levele Feri feleségéhez

Figyelj Kriszta,

most engem azért ne szivassál! Azt te ne mondjad Kriszta, mert azt én nem hiszem el. Hogy a Feri bement a Westelhez és lehallgattatta a mobilod rögzítőjét. Ezt ne adjad be nekem. A Feri nem olyan fickó, érted. A Ferinek csak feje van, bazmeg, de agya az nincsen. Hogy jutott volna ilyen az eszébe. Ezt egyáltalán nem hiszem. Hogy mi, hogy volt neki egy haverja ott, egy mikrotechnikus. Mi az a mikrotechnikus? Egy alacsony növésű műszaki ember a westelnél. Hogy egy törpefasz, hogy egy törpefasz kockáztatná, hogy adatokat ad ki, hogy így kockáztatná a kétszázezres állását. Nem, Kriszta, ezt az egészet nem veszem be. Odamentél a Ferihez és azt mondtad, hogy van az a Lajos, és hogy meg kell neki mondanod, hogy te szereted ezt a Lajost. Utána meg csodálkozol, hogy a Feri azt mondta, hogy vagy én, vagy a gyerekek. Érted, a Feri se hülye, csak agya nincsen, de nem hülye. Én mondtam neked, hogy ne csináld, hogy soha nem fekszel le vele. Hogy mindig azt mondod, hogy most neked nem lehet, meg aztán, hogy fáradt vagy. Érted, ennyire a Feri se hülye! Csak nem hiszi, hogy örökké vérzel. Azt gondoltad, ha kétnaponta elhasználsz egy csomag betétet a Feri, akkor azt benyalja, hogy valami bajod van. Hogy vérzel, azért nem lehet. Aztán a Feri nem kérdezte, hogy mikor mész már orvoshoz? Várta, hogy ott dobd föl a talpad méhrákban. A lakásban a gyerekek előtt? Mert otthon humánusabb a halál. Azt vártad, hogy a Feri azt hiszi?

Szóval a Ferinek már gyanús volt, te meg köptél, hátha a Feri elfogadja. Hogy azt mondja a Feri: Jól van Kriszta, megértem Kriszta. Azt hitted a Feri majd ezt mondja. De most ne lőcsöld rám az egészet. Érted, azt már nem, hogy én minek hívtalak téged hétvégén óránként. Hogy minek hagytam óránként üzenetet a mobilodon. Azért mert hiányoztál, érted, azért. Különben hogy kerül a mobilod a Ferihez. A mobil bazmeg olyan, mint az alsógatya. Vagy ti eddig azt is fölváltva hordtátok. Eljöttél hozzám kefélni a Feri gatyájában. Hogy mért hagytam olyan üzenetet, hogy a Feri egy seggfej? Mert egyrészt a Feri tényleg egy seggfej, másrészt ki gondolta volna, hogy a Feri, szórakozásból esemeseket olvas a mobilodról. Azt mondtad a Hazai Attilát kajálja, a Budapesti skizót. Akkor bazmeg hogy jön az én esemeseimhez a Feri.

Hogy a kocsimat is látta a házatok előtt, na ezt hagyjuk. Tudod te hány sötétkék Audi jár a városban. Nehogy már a Feri ilyeneket megfigyeljen, amikor riasztót is azért szerelt a dácsiájába, hogy legalább hangra megtalálja. Nehogymár. különben is a konyhaablakból meg nem láthatott, legfeljebb ha kilógatod magad. De a Feri az nem ilyen, az nem akrobata, a Feri.

Szóval te dobtad föl az egészet. Most meg annyit se nyögsz a telefonba, hogy bocs. Hogy bocs Lalikám, tényleg eddig jó volt, de mostmár megint a Ferit akarom, vagy, hogy a gyerekeket. Hogy most semmi, csak benyomod a piros gombot, amikor én beszélek, és szétlököd a vonalat. Ez azért nem esik annyira jól az embernek. Azt hiszi mindenki, hogy egy erobiktanárnak nincsen lelke. Hogy egy ilyen ember, mert rendben van testileg és akkor már nem is érez. Hogy csak izom. Azt hiszik, és nem veszik észre, mennyire érzékeny az ilyen ember. Hogy a nagy sportolók, mind milyen érzékenyek voltak. Nem csak az úszók, meg a párbajtőrözők, hanem a súlyemelők is, még a bolgár súlyemelők is. Azok tudtak igazán érezni. Ott volt a fejük fölött a két mázsa, érted, és akkor éreztek legjobban. A lábuk majdnem a föld alatt, már a testük összerogyott volna, csak a lelkükkel, meg az érzéseikkel tartották a mázsákat. És én is olyan vagyok, érted. És nem mondhatja nekem azt a Feri, hogy a Lajos az le van szarva, érted. Mert, hogy neked belőlem csak a testem kellett. Ezt mért kellett a Ferinek mondani, hogy csak ki akartad próbálni, milyen lehet mással. Azért nekem is vannak érzéseim. Hogy te végig átvágtál. Amikor annyira szerettél, akkor az egész csak csalás volt. Hogy én nem is voltam neked az a cuncusod, bumbuskád, nyuszifüled, akit nem hagysz el soha, aki kimentett abból az egészségtelen környezetből, amit a Feri tudott teremteni, hogy végre ülhettél rendes kocsiban, nem olyan szarban, aminek behúz a szél a padlóján. Most akkor nem én vagyok, aki megmentett attól, hogy végképp öreg nőnek hidd magad, aki már semmire nem jó, csak hogy kimossa a gyerekek szaros cuccát, meg vacsorát főzzön, akinek csak azért csapnak a fenekére, mert elállja az előszobában az utat. Most ez mind hazugság volt? Hogy én mennyire érdekes vagyok neked? Hogy milyen jófej, meg mindenki szeret, meg ismernek is? Hogy otthon minden dögunalom? Hogy a Feri egy skizofrén őrült, aki szelvényeket számol a totózóban, otthon meg Nietzschét olvas szabadidőben, mert azt hiszi, bele vannak kódolva a nyertes számok? Hogy te maradsz a Ferinél, és én most le vagyok szarva?

Az semmi neked, hogy nekem te kellesz? Az semmi, hogy téged választottalak a tanfolyamról, amikor ott volt az Ibike is például, annak nem volt férje és mennyire hajtott rám. Meg ott volt az Anett is az a kis fekete csaj, akinek kötődések a szülei érted és a Bahamákra, vagy legalábbis egy Bahamára járnak nyaralni. Érted, neked az semmi, hogy téged választottalak, amikor kéthetente indítok újabb csoportot. És én megmaradtam nálad.

Ez a kurva szar a szerelemben, hogy az ember mindenki visszautasít. Ez volt nekem az utolsó, hogy szerelmes legyek. Ennyi csajt elszalasztani, akik mind akartak velem. Én meg csak azt mondtam, hogy ne haragudj, veled nem akarok, te meg nem tetszel, neked meg pasid van. Hogy mindet elküldtem, mert téged akartalak. Te meg egyszerre visszacserélsz a Ferire. Mi vagyok én? Szerinted én egy olyan vagyok, mint egy betétes üdítő, akit így lehet dobálni jobbra meg balra, aztán beadni a Spárba, hogy cseréljék ki egy másikra? Szerinted ezt én annyiban hagyom?

Felhívtam a Ferit, érted, felhívtam, hogy lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés, és ne is gondolkodjon rajta, mert neki már eldőlt. Megvárom a totózó előtt és felspulnizom a haverjaimmal a beleit. És megmondtam neki, hogy kinyomom a szemét aztán, tapintással számolhatja a szelvényeket, és a fülével lesheti a napot. Utána mehet hozzád, de csak emlékezetből állhat föl a farka, mert látni nem fogja még azt sem, hogy ott vagy az ágyon, érted, össze fog keverni a gázkonvektorral, azt mondtam a Ferinek. A Feri meg beszart kurvára, és jött azzal, hogy ott vannak a gyerekek, érted azzal jött a Feri. Meg, hogy ő egyetemet végzett és olyan szerencsétlen a sorsa, hogy neki csak te vagy, és ő mindent kockára tett érted, hogy neki ez az élete, a Ferinek, és hogy én még találhatok mást magamnak, a tanfolyamon. Érted, ilyen szar alak ez a Feri. Nem merte azt mondani, hogy gyere Lalikám, gyere, ha akarod, ott vagyok, aztán kard ki kard. Csak sírt bazmeg a telefonban, hogy ne bántsam. Olyan undor fogott el akkor a Feritől, hogy mondtam neki, dögöljön meg. Érted, azt mondtam neki, hogy szarok rá, mert amúgy se tudnék a vizenyős testéhez nyúlni, amúgy se bírnék a remegő pofájába rúgni. Egy gyáva fasz ez a Feri. De hogy lehallgatta volna a mobilodat azt azért nem hiszem, azt azért ne mondjad, hogy hónapokra visszamenőleg, hogy a westelnél van egy ilyen titkos szolgáltatás, olyan, mint a házasoknak a szerető, azt azért nem hiszem el.

Lajos