Netittia K. Froese
Kiléptem a világból
A megtalált levelekből
Scroll Lock több helyről keltezett levele odahaza ragadt barátjához, Page Down-hoz
,,...az amerikai ültetvényesek és farmerek általában a keresztény világ leghanyagabb emberei. Akkor mondta ezt, amikor Európa az agrárforradalom közepén tartott, amikor Anglia volt évtizedekig az újítások hazája. [...] Jethro Tull feltalált egy vetőgépet a magok sorokban való elvetésére, és Horse-Hoeing Husbandry (Lóvontatású kapás gazdálkodás) (1733) című munkájában rendszeres szántást javasolt a gyomok kiirtására és a növények gyökereinek jobb táplálása céljából. (Daniel J. Boostin: Az amerikaiak – A gyarmatosítás kora.)
Hoppá! Álljon meg a menet! Ne, te ne! És más efféle népies kiszólással figyelmeztetlek, hogy alighanem itt egy levélféle készülődik elkészülni! A kezdet kezdetén kijelentem, hogy számolatlanul megkaptam tőled a leveleket és egyéb küldeményeket, amelyekre persze sikerült nem válaszolnom. Mea culpa! No de most! Most aztán nem úszod meg! Most, hogy kitört a karácsonyi munkaszünet, egy óvatlan pillanatban nekigyürkőzök hát az írásnak. Az ünnepi jókívánságaitokat épp tegnap kaptuk meg, köszönettel. Sajnos, nálunk nem valami virágos a helyzet, ugyanis a család apraja-nagyja lebetegedett a menetrend szerinti karácsonyi-újévkori influenzajárványban. Egyedül én állom a sarat még – köszönve a tetemes mennyiségben fogyasztott házi pálinkáknak, (nem házi) boroknak, csapolt valamint palackozott söröknek, plusz a keserű likőröknek.
Mogyoród, 1997 Karácsonya
1998.
1999.
Szilasliget, 2000. július 1.
...Lám, lám, mire jó egy költözködés és az azt követő könyv- és papirizáció-rendezgetés!? Arra például, hogy rábukkanjak alig néhány évvel ezelőtt megkezdett levelekre! Így aztán nincs más hátra, mint hogy nagy hirtelenséggel folytassam és befejezzem azokat! Újraolvasva az akkor leírtakat, tisztán érzem az akkori hangulatot, amelyben leledztem, ugyanis azokban a hetekben volt folyamatban a munkahely-változtatásom. A jelenlegire. A jelenlegi munkámmal kapcsolatban elég, ha annyit mondok, hogy talán nincs is fontosabb dolog, mint női (nagyon) intim betétek előállításán való ügyködés. (Mindazonáltal, mostanában ismét olyan eretnek gondolattal kísérletezek, hogy valami mást kéne csinálni... Ki érti ezt?!
2001. december 28. Szilasliget
...Akárhogy is nézzük, azért csak eleget teszek abbéli eltökéltségemnek, hogy levelet küldök Önneked! Még ha évekbe is telik, de azért csak sikerül. Remélem, soraim jó egészségben találnak mindannyiótokat! Mi csendben éldegélünk Szilasligeten, ahol a kocsmában ilyesmiket mondanak egymásnak a polgárok, mielőtt lezúdítják italaikat, hogy: Eksön!.
Ha utatok Magyarországra vezet és Pest felé, látogassatok meg bennünket! Jómagam néhányszor jártam odahaza a közelmúltban, egyszer családostól is; ügyes-bajos dolgaim intézendő.
Most, hogy a karácsonyi ünnepek alkalmából a sors és a piaci igények stagnálásának kegyéből itthon múlatom az időmet, egyik éjszaka elővettem a fényképes ládát és nézegetni kezdtem a képeket. Némelyik esetében olyan érzésem volt, mintha történelem előtti időkben készültek volna, egyrészt az elmosódott, már-már felismerhetetlen ábrázolás miatt, másrészt az eltelt rengeteg idő okán. Meg hogy eljöttem, kiléptem a világból.
A múltkorában sikerült több részletben (intenzív családi élet, stb...) megnéznem videón egy filmet (most nem tudom, hogy ferdítették a címét), amely arról szól, hogy néhány városi ember vadvízi túrára megy, ami aztán balul sikerül. Ez a film nagy sikoly volt annak idején (FEST-film!), és emlékszem, testületileg készültünk megnézni, de én nem mehettem, mert dohányt kellett szednem! Az egészben az a szép, hogy már jónéhány éve megvan videón (kb. Amióta e levelet írom!)
A B.Ú.É.K. alkalmából mondjuk azt, hogy: eksön!