Bencsik Csaba

K. D. Panaszai

fénykép alá

anya a hokedlin ült
vörös volt a szeme
kategorizálnak mondta
eltaposnak vagy én taposom el őket
a pólusaimban érzem a harmadik kizárást
hiába értek egyet a dialektikával
ez rajtam mit sem segít
anya mondtam szeretlek így is
vörös napkorongjaiddal az arcodon
anya az öreg halász is megmondta

különös

azt mondtam
bajke hiljadu jedne noći
néztek rám értetlenkedve
úgy látszik itt
seherezádé hiába mesélne
már egy nap után
a teste kurtább lenne

törpe gyilkosok

nem öltem varangyot
csak krumplibogarakat

kosztolányit foglaltam acélkeretbe
sárszeget kutattam
nem találtam
helyette háromfogásos ebédet főztem
majd a macskába tömtem
135 fokos a száját kifeszítettem
s a fogak és a torok közötti űrt betömtem

III. o. gimnázium

Major Diána

Kosztolányi Dezső, Csomagold be mind című verse hatására:

Végy el mindent

Végy el minden ékes boldogságot,
mindent, mi fontos volt, mi élt, s mi veszve.
Tüntesd el szemem elől e lezárult világot,
s hajítsd a távolba, akárhová, messze.

Vagy add át másnak, kinek számít még a lelke,
hisz’ nekem már semmi, csak terhes átok.
Vidd el gyorsan, ne lássa szemem se,
hogy mily hazugok a bimbózó virágok.

Minden az elmúlás – a lélek megnyugvása,
s a születés a tisztaság veszte.
Magam lehetek csak éltem valósága,
a többi mind csupán gyönge fényű eszme.

Tűnjék el az élet csalfa délibábja,
víziók helyett az igazság éljen.
S legyen erőm mindezt kiáltva
békés csöndesen a halálba mennem.

III. osztály
Zeneiskola, Szabadka

Csonka Ágota

Kosztolányi Dezső, Én öngyilkos leszek című verse után szabadon

Talán majd egyszer…

Már elveszni készül tudatlan lényem,
Már lassan, lassan folyik az utolsó csepp vérem
Megsérültem.
A lelkem vagy a testem,
Még nem tudom én sem.

Valahányszor eszembe jut valamennyi
Ember és jómagam...
Ó, Uram, hogyan kell megváltozni?!
Mi a módja?
Hányszor, Istenem, hányszor kell még
Rákérdeznem, hogy mit tegyek?
Meddig kell még meggondolnom,
hová menjek?... kit szeressek?...

Mi okozza világom e gyors átalakulását?
Elmém töprengő, gyötrelmes habozását?
Bár tudok mozogni, beszélni, írni, olvasni,
És önmagam ura lenni.

De valaki mégis megakadályozza mindezt.
Ez a valaki pedig a vérem.
A lelkem, vagy a testem folyadéka…
Nem fogom megtudni. Nem, már soha.
Talán majd egyszer, ha már nem leszek;
Akkor majd megtudnám
Mit akart egykoron élő hullám.

III. osztály
Zeneiskola, Szabadka

Asztalos Alfréd

Szimbolikus eszmefuttatás
Kosztolányi Dezső Hasonlat című naplórészletéből

13.

Vágyakozás a végtelen metafizikába,
Ez az én sorsom.

Fekete kurvák közt,
Sebeimet nyalogatom.

Elviselem eme kor,
Senyvedt forgatagát.

Árnyvilágunk homályának,
Vakító fényét.

Mert megtanultam hallgatni,
S nevetni két szememben könnyel.

De elfáradtam,
Leteszem tollamat.

S megyek aludni.

Zeneiskola, Szabadka

Hicsik Dóra

A ballagás előtt

A ballagás előtt
Az órák unalmasak voltak.
A ballagás előtt
Nélküled, a folyosók kongtak.
A ballagás előtt
Akárkit láttam, azt hittem, te vagy.
A ballagás előtt
Fényben és sötétségben láttalak.
A ballagás előtt
Tudtalak, szerettelek, éreztelek.
A ballagás előtt
Sok mindent mutattál meg nekem.
A ballagás előtt
Tudtam, hogy vagy és a szemed kék.
A ballagás előtt
Minden egyszerű volt, kedves és szép.

A ballagás után

Én elmentem, messzire mentem.
A ballagás után
Már nincs hely, ahol idézzelek.
A ballagás után
Mások ülnek székemen, padomban.
A ballagás után
Más álmodik az ablakomban.
A ballagás után
Csak könyvben, emlékemben kerestelek.
A ballagás után
Eső kell hozzá, hogy idézzelek.
A ballagás után
Csak néha járok be hozzád, ide.
A ballagás után
Ennyi maradt az egészből, Dide?

Szabadka

Hicsik Dóra

Már néha gondolok a hazaútra

Milyen lesz – én Istenem – milyen?
Megint olyan vagonokkal jönnek,
Mint a Monarchia idejében?
Zsúfolt és koszos vonat jön. Ha megjön.
Itt a tömeg hatalmas és őrjöngő.
Állomásfőnök nincs, szabad a pálya,
Hát átmegyek a sín másik oldalára.
Most megérkezik. Mi az, hogy két vagon?
A tömeg felét meg majd itt hagyod?
Ha most feljutok a folyosójára
Tíz dinár ugrik Szent Antal számára.
A folyosón állok. Szerencsés vagyok
Topolya után, lehet, helyet is kapok.
A kalauz jön. Hallom, hogy kopog.
Ha ezért jegyet kér, hát felrobbanok!

Szabadka
(Magyar Tanszék, Újvidék)