Forgatókönyv
(FOLYTATÁS)
43. VITA AZ ÜNNEPI MŰSORRÓL
BELSŐ.
A városháza tanácsterme.
Folyik a vita az ünnepi műsorról.
A társaság már beleveresedett.
BÍRÓ: Kedves uraim, drága barátaim! Nyugod-
janak meg, mindenkinek jut elég feladat az
ünnep megszervezésében.
Erdőssy felugrik a helyéről.
ERDŐSSY: Nagyságodnak igaza van, de azért
azt javaslom, hogy válasszunk minden részfeladatra
külön-külön bizottságot.
BÍRÓ: Az isten szerelmére minek?
ERDŐSSY: Szerintem, ne egy ember döntsön arról,
ki tartja az üdvözlő beszédet. Ne egy ember határoz-
za meg, ki szavalja el a Talpra magyart. Ne egy
ember döntsön arról, mi lesz még a műsorban.
BÍRÓ: Kérem, Erdőssy úr, én beterjesztettem a
javaslatot. Minden számról mondhat véleményt…
Birkáss is felugrik.
BIRKÁSS: Ne haragudjon a polgármester úr, de
az ügy fontossága kimondatja velem: itten több
városi vezető is magának vindikálhatja az üdvözlő
beszéd privilégiumát. Gondolom, erről valóban
helyes lenne bizottmányilag dönteni.
BÍRÓ: Csak az időnket veszítjük fölösleges…
Nagy zaj. Mindenki mondja a véleményét.
A polgármester az asztalra csap.
Csendet kérek! Legyen rend!
Egy pillanatra csend támad.
Aztán külön kis körök vitáznak
egymással.
SZALAY: Én is helyt álltam a csatában az angolok
ellen. Én is mondhatnám azt a beszédet.
DEMBITZ: Ha magán múlt volna, az a repülő még
mindig az esővizes hordóban rothadna.
SZALAY: Maga mondja ezt, aki tárgyalást kezdemé-
nyezett a győztes csata fényes győzelme előtt?
Másik kör vitája.
ERDŐSSY: Miért éppen Abrasevits szavalja a Talpra
magyart? Azért, mert ötszázhatvanszor elmondta,
mielőtt berekedt volna?
Megint másik kör.
BIRKÁSS: Ha megint fellép Pietsch Ferencné a
Petike jár című verssel, én főbe lövöm magam. A
Gimnázium énekkarát kell felvonultatni. Nem azért
mondom, mert az én kislányom is ott énekel, de
világszínvonalat képviselnek. És sokkal mutató-
sabbak, mint … Szóval, üdék és fiatalok.
Még egy kör.
REISNER: Azt elvárják tőlem, hogy a saját pénzemen
itassam a külföldi újságírókat. De mikor a nyilvános-
ság elé kell lépni, akkor Reisner maradjon a háttér-
ben. Nekem is jár valami. Mindenki tudja, hogy
évek óta én mondom a legszebb díszbeszédeket.
Igaz? Mondjátok meg őszintén, így van vagy nem
így van?
A terem ajtaján Abrasevits
lép be. Dörgő hangja mindenkit
maga alá nyom.
ABRASEVITS: Uraim, a Felszállás napját két hétre
el kell halasztani. Minimum két hétre.
Csend lesz.
A társaság feléje fordul.
Most jövök az építőmestertől. Nem tudja befejezni
a Pest Szálloda nagytermét előbb. Akármit is
mondtam, ez volt a válasza. A nagyterem, amely
nélkül nem lehet megtartani az ünnepséget, csak
két hét múlva lesz kész! Addig a repülőgép nem
szállhat föl. Meg kell tiltani!
44. KATICA KÉRŐI
BELSŐ.
Nagyszabású bál a Fehér Hajóban.
A vendégek között ott ül Sztipán
mellett Mándó is meg Katica is.
Olyan cifrán öltözve, hogy Janka
Divatterme büszke lehet rájuk.
Az angolok külön asztalnál.
Gride folyton a lányt figyeli.
Az idősebbik Regényi a sarokban
oktatja a fiát.
ID. REGÉNYI: Ne feledd, nem tékozolni, hanem
gyarapítani kell a családi vagyont.
IFJ. REGÉNYI: Nem feledem, apám. Kiről van szó?
ID. REGÉNYI: Hát a feltaláló lányáról természetesen.
Én nem bíztam ebben a találmányban egy cseppet
sem, de ha beválik, a lánynak nagyobb hozománya
lesz, mint Van Derbilt lányának.
A fiú megnézi magának a lányt.
IFJ. REGÉNYI: Kérjem meg a kezét?
ID. REGÉNYI: A helyedben megvárnám, hogy
vasárnap sikerül-e a repülés. Udvarolni azért udvarol-
hatsz neki, elő kell készíteni a talajt a vetésre.
IFJ. REGÉNYI: Egészséges talajnak látszik.
ID. REGÉNYI: Csapj a lovak közé!
A fiatalság körében nagy üdvrivalgás.
Megjelent az ajtóban Pertich
Kálmán, aki vadonatúj úrvezető ruhában
érkezett. Gumirozott ruha, gumisisak,
hatalmas porszemüvegek.
Nevetve integet a többieknek,
de rögvest Katica elé térdel.
Az pironkodva nézi, tördeli
a kezét, nem tudja, mit tegyen.
PERTICH: Édes leányasszonyom! Új automobilom
van. Van új ruházatom is. De nagyon egyedül
vagyok ám abban a fránya automobilban. Kérem
a kezét, kettesben kellemesebb utazni, mint egyes-
egyedül.
Nagy nevetés körül.
Nem tréfálok, édes leányasszonyom. Ha az ön
Atyja is egyetért a dologgal, én kérem a kezét.
Tétováznak a fiatalok.
Nem tudni még, tréfa ez vagy
komoly a dolog.
Óhajtja, hogy tőle is megkérjem a kezét?
Gride fel akar állni, de egyik
társa visszahúzza.
A fiatalok társaságából kiválik
Medgyánszky János.
Odalépdel Sztipán elé.
MEDGYÁNSZKY: Kedves Sztipán bácsi! Ne vegye
rossz néven, ha a fiatalság játszik. Én bizony nem
játszom, én komolyan kérem az ön kedves leánya,
Katica kezét. Nem muszáj erre rögtön válaszolnia,
Holnap majd eljövök, megismerkedünk, elbeszél-
getünk. Nem is sejtettem, milyen virágszálat rej-
teget Vucsidol. De most már tudom, versengek
érte.
A teremben csönd támad.
Sztipán a fejét vakarja.
Mándó oldalba löki a lányát.
Gride-ot fogja a társa.
A főispán emelkedik szólásra.
BEZERÉDY: Engedjék meg, urak és hölgyek, hogy
a megye nevében szíves szavakkal üdvözöljem
körünkben egyik kiválóságunkat, a világhírű föl-
találót, Vucsidol büszkeségét, Francziskovics
Istvánt. És persze kedves családját is, a szerény
Mándó asszonyt, és a szépséges leányt, Katicát.
Szeretnék nekik, úgy is mint főispán, úgy is mint
Tisztelőjük, nagy szerencsét kívánni. Vivát!
Kitör az üdvrivalgás.
HANGOK: Vivát! Éljen!
Pertich föltápászkodik.
Medgyánszky hátra vonul.
Mándó asszony sugdos.
MÁNDÓ: Lányom, válogathatsz a bárók között.
KATICA: Hagyjon, anyám. Én már választottam.
MÁNDÓ: Ne siesd el a dolgot, lányom. Ha sietsz,
úgy jársz, mint én. Tíz kapa szőlőért is egy életen
át kell könyörögni.
A főispán int a zenészeknek.
BEZERÉDY: A fiatalság táncolni akar. Ácsi!
Megszólal a zene.
A fiatalemberek többsége Katica
asztala felé indul. Körülveszik,
táncra kérik, de a lány Gride-nak
nyújtja a kezét, amikor az angol
odaér.
Félközel. Táncolnak és suttognak.
GRIDE: Hisz nekem?
KATICA: Szeretem.
GRIDE: Akkor egy forduló után kitáncolunk a hátsó
ajtón.
KATICA: Figyelnek bennünket.
GRIDE: Még egy forduló a teremben. Aztán jön
velem?
Közel. Gride komoly arca.
Katica szemei.
KATICA: Megyek.
Az ajtó felé táncolnak.
Kiperdülnek az udvarra.
Gride kézen fogja a lányt,
vezeti.
45. LÁNYSZÖKTETÉS
KÜLSŐ.
A vendéglő előtt. Az ajtónál áll
Pertich automobilja. A sofőr almát
eszik. Gride odavezeti a lányt.
GRIDE: A Pertich úr automobilja?
SOFŐR: Igen.
GRIDE: Maga a Pista sofőr?
SOFŐR: Igenis, parancsára.
GRIDE: A Pertich úr azt üzeni, menjen be, vacsoráz-
zon maga is.
SOFŐR: Igenis, kérem alássan.
A sofőr eldobja az almacsutkát.
Bemegy a vendéglőbe.
Az angol kinyitja az ajtót,
beülteti a lányt a kocsiba,
aztán maga is beül.
KATICA: El kell mennünk?
GRIDE: Nincs más megoldás. Kértem az apjától
a kezét, de azt mondta, várjak. Látta most, egész
hadsereg kérője akadt, mióta azt hiszik, nagy lesz
a vagyon.
Csók.
Az angol beindítja a kocsit.
Robognak Szabadka régi utcáin.
46. FELFEDEZIK A SZÖKÉST
BELSŐ.
A vendéglőben befejeződik a tánc.
A fiatalok helyükre ülnek, zajonganak.
Medgyánszky odalép Mándó asszonyhoz.
MEDGYÁNSZKY: Asszonyság, kérem. Én a Katica
kisasszonnyal szerettem volna keringőzni.
Mándó zavarba jön.
MÁNDÓ: A Katicával? Az ám! De hol a Katica?
Sztipán is nézelődni kezd.
SZTIPÁN: Itt ült melletted. Hová lett?
MEDGYÁNSZKY: A fiatal angol mérnökkel táncolt
utoljára.
Sztipán felkel, a zenekar felé
siet. A cigányoktól kérdezi.
SZTIPÁN: Nem láttátok a lányomat?
NAGYBŐGŐS: Kitáncolt az ajtón, kérem alássan.
SZTIPÁN: Kimentek együtt?
NAGYBŐGŐS: Igenis, kérem alássan.
Sztipán visszafordul. Ordít.
SZTIPÁN: Megszöktek! Az angol megszöktette a
lányomat!
A terem végében Pertich
észreveszi a szintén gumiruhába
öltözött sofőrt.
PERTICH: Hát te mit keresel itt?
Sofőr felugrik.
SOFŐR: Vacsorázok, ahogy a nagyságos úr üzente.
PERTICH: Kivel üzentem?
SOFŐR: Azzal a külföldi úrral, akinek a karján az a
szép hölgy volt.
PERTICH: Hol az automobil?
SOFŐR: Kinn áll az ajtó előtt , nagyságos úr paran-
csára.
Pertich és a sofőrje kiszaladnak
a vendéglő elé. A tér üres.
Mögöttük lohol ki Sztipán.
PERTICH: Eltűnt az új automobilom!
SZTIPÁN: Elveszett a lányom!
Gyorsított film.
Sztipán füttyent egy hatalmasat.
Kiszalad utánuk Medgyánszky.
Egy konflis jön elő a sötétből.
Mindhárman kocsira ülnek.
A konflis száguld Vucsidol felé.
Kihúzzák a repülőgépet a sátor alól.
Benzint töltenek bele.
Beszállnak Sztipán mellé.
Fölszáll a gép.
Pertich egy távcsővel nézi az utat.
Mutogat. Lenn a földön látszanak
a kocsi fényei.
Topolyára ér a szökevények kocsija.
Megáll a hotel előtt.
A lányt kisegíti a kocsiból Gride.
Leszáll melléjük a repülőgép.
Kiugrik a két fiatalember.
Pertich a kocsiját vizsgálja.
Sztipán a lányát kapja el.
47. GRIDE ELNYERI A LÁNY KEZÉT
KÜLSŐ.
Sztipán maga mellé rántja a lányát.
Gride utána lép.
SZTIPÁN: Ezt kellett megérnem? Elszökteted a
házigazdád lányát?
Gride széttárja a kezét.
GRIDE: Feleségül akarom venni.
Sztipán az öklét emeli.
SZTIPÁN: Ebben a hotelben?
Katica teátrálisan az apja elé perdül.
KATICA: Apám, mi szeretjük egymást!
Sztipán keze lehanyatlik.
SZTIPÁN: Ha szereted, legyetek egymásé. De azt
rendesen, templomban, pap előtt, ahogy kell.
Katica örömében a nyakába veti magát.
KATICA: Édesapám!
Gride melléjük lép. Mosolyog.
A kezét nyújtja.
Pertich és Medgyánszky lógó
orral ülnek az autóban.
48. ELŐKÉSZÜLETEK
BELSŐ.
A városháza folyosója.
Dr. Dembitz jön, egy papírlapot
ránt elő, olvassa, majd fennhangon
mondja a szöveget.
DEMBITZ: Tisztelt meghívottak! Kedves Vendégeink!
Nagyrabecsült Föltaláló! Nagy napra virradtunk ma…
Megcsóválja a fejét.
Ceruzát ránt elő. Javít.
A kamera átsiklik a másik folyosóra.
Ott Szalay főkapitány. Egy kis tükröt
ránt elő, felső zsebéből kicsi ollót.
Nézi magát, nyisszant a bajuszából.
SZALAY: Kedves barátaim! A technika korát éljük.
Most már nemcsak a művelt Nyugat, mi is letettük
az obulusunkat a technika oltárán.
Megismétli a bajusznyírás jelenetét.
A kamera besiklik az ajtón.
A polgármesternél ott a kislánya.
A gyerek képezi a hallgatóságot.
Bíró szavalópózban.
BÍRÓ: A nép kebelében nagy szív dobog. A nép
kebeléből szállt föl a sóhaj, az újat és a nagyot
akarás sóhaja. A nép teremtette meg a repülő-
gépet. A rideg valóságtól való elszakadásnak
ezt a jelképét. Az égben való szárnyalásnak a
csodáját.
Megáll. A kislány tapsol.
KISLÁNY: Brávó, papa! Brávó!
Bíró büszkén mosolyog.
BÍRÓ: Tetszett?
KISLÁNY: Igen, papa.
BÍRÓ: Mégiscsak tud a te papád valamit.
KISLÁNY: Kár, hogy nem lehet érteni.
BÍRÓ: Úgy érted, szárnyaló, magasröptű?
KISLÁNY: Úgy van, papa. Pedig a mama azt
mondta, tapsoljak, akármilyen hülyeséget is
beszélsz.
A kamera tovább siklik a hosszú
folyosón. Egy másik teremben
ketten beszélgetnek.
REISNER: A belépti jegyek ára öt korona.
POLYÁKOVICS: Hogy merészelünk pénzt kérni
valamiért, amire az adófizető polgárok pénzét
költjük?
REISNER: Én vagyok a főszervező, én mondom
meg, lesz-e belépti díj.
POLYÁKOVICS: Milyen jogon szedünk be pénzt?
REISER: Ettől jobb alkalom többé nem lesz, hogy
a város ötvenezer koronájából egy kis részt
visszaszerezzünk. Azt mondom: első sor tíz korona.
Második sor nyolc korona. Állóhely öt korona.
POLYÁKOVICS: Ebből botrány lesz.
REISNER: Ebből pénz lesz. Ez előadás. Spektáku-
lum. Látványos produkció. Fogjanak hozzá a
nyomtatáshoz.
A kamera tovább siklik.
A harmadik szobában
Mamusich beszélget a préposttal.
MAMUSICH: Végül is mit döntöttek, atyám?
PRÉPOST: Sokat vitatkoztunk rajta, lehet-e
alkohol italt szentelt vízként kezelni. Végül is
titkos szavazás utján úgy döntött ez a mi kis
zsinatunk, hogy a kivételes alkalomra való
tekintettel, most lehet.
MAMUSICH: Nagyszerű döntés, atyám.
PRÉPOST: Nem vagyok meggyőződve róla, fiam.
MAMUSICH: Higgyen nekem, atyám. A szentelt
bort hordóból fogjuk árusítani, a helyszínen
fogyasztható… Más előnyei is vannak.
PRÉPOST: Például?
MAMUSICH: Például jóval drágább lesz, mint a
szentelt víz. Ahogy megbeszéltük, ebből az
egyházi alapítványok is részesülnek.
A kamera visszasiklik az
előbbi terembe, ahol Reisner
most Kosztolányi Árpáddal,
a gimnázium igazgatójával tárgyal.
KOSZTOLÁNYI: Mivel szolgálhatok én?
REISNER: Hát, kérem, szeretném, ha a repülő
felszállására szállítana az igazgató úr vagy
hatszáz fehér ruhás fiút…
KOSZTOLÁNYI: Nem lesz az kicsit sok?
REISNER: Akkor ötszázat.
KOSZTOLÁNYI: Az is sok.
REISNER: No mindegy, legyen négyszáz.
KOSZTOLÁNYI: Minek az a sok diák?
REISNER: Részint, hogy éljenezzenek, részint, hogy
virágot szórjanak a feltaláló lába elé.
KOSZTOLÁNYI: Elég lesz húsz egyenruhás fiú?
REISNER: Legalább ötven legyen. De mind fehér
ruhában.
KOSZTOLÁNYI. Miért éppen fehérben?
REISNER: Igaza van. Legyenek feketében. És
jó torkú gyerekeket válogasson, tudniillik én is
beszélni szándékozom, akkor nagyon éljenezzenek…
49. A BROWN BANKHÁZ SZABADKÁN
BELSŐ.
A fogadó terme.
Az újságírók várják Mr. Brown
nyilatkozatát. A bankár hűséges
inasa, James kíséretében érkezik.
JAMES: Üdvözlöm önöket, uraim! Örömömre
szolgál, hogy érdeklődnek a Brown Bankház
ügyletei után. Engedjék meg, hogy bemutassam
igazgatónkat, aki személyesen is eljött ide, hogy
részt vegyen a Felszállás Napjának megünneplé-
sében. Mister Brown!
A bankár szerényen meghajol.
Az újságírók fényképezik.
GUARDIAN: Igaz, Mr. Brown, hogy ön indította
a palicsi háborút?
MATIN: Igaz, hogy már megalakult a Stephen
Repülő RT az ön tőkéjével?
FIGARO: Igaz, hogy Szabadkán is hajlandó
fiókot nyitni?
James integet, hogy várjanak.
JAMES: De, uraim! Igazgatónk minden kérdésükre
válaszol. Csak türelem.
A bankár mosolyog.
BROWN: Üdvözlöm önöket, uraim. És önt is, kedves
hölgyem, a szakma egyetlen női képviselőjét.
A Brown Bankházat minden érdekli, ami a haladást,
az emberi élet jobbulását, országaink boldogulását
érinti. Ezért érkeztem ma én is ide. Jól sejtették,
szeretnénk állandó képviseletet nyitni e városban.
Miért ne működhetne itt is olyan színvonalon,
ugyanolyan szolgáltatásokkal, mint Londonban.
A város vezetőségével megegyeztünk. Mindkét
fél érdeke ez…
A kamera az ablakon át a
térre les, ahol gyülekezik a nép.
Bankom hajlandó befektetéseket eszközölni ebben
a szép jövőjű városban. Miért ne gyártanánk a
repülőgépeket itt is, meg ott is? Közösen?
50. A FELREPÜLÉS NAPJA
KÜLSŐ.
A téren nagy a zsibongás.
Helyet hagytak középütt a gépnek.
A hely üres, kötéllel vették körül.
Mellette emelvény, rajta zászlóerdő.
Az előkelőségek érkeznek.
A polgármester az óráját nézi.
BÍRÓ: Meg kellett volna már jönniük.
BEZERÉDY: A miniszter úr mindjárt itt lesz. Ne
feledd, először én üdvözlöm a megye nevében.
BÍRÓ: Természetesen, főispán úr. A protokollt
be kell tartani, ha törik, ha szakad.
A műkedvelőket özv. Almássyné
és Birkássné vezetik. Az utóbbi
lehajol az egyik kislányhoz.
BIRKÁSSNÉ: Mikor szavalsz, ne rángasd a
copfodat, értetted?
A gyerek bólint.
Ha elfeledkezel magadról, utána én rángatom meg,
teljes erőből!
Almássyné ránt rajta.
ÖZV. ALMÁSSYNÉ: Ne itt! Néznek bennünket.
Mosolyog, és puszikat küld.
A kereskedők beszélgetnek.
NÁNAY: Sose gondoltam volna, hogy Sztipánon
keresek ezer koronát tisztán. Gáláns volt. Mára
egész Vucsidolt felöltöztette.
SZENES JANKA: Én se panaszkodhatok. Több
ruhát eladtam nekik, mint máskor egész évben az
egész városnak. Arról én nem tehetek, hogy
úgy áll rajtuk, mint tehénen a gatya.
Két komoly úriember suttog.
ELSŐ ÚR: Mondd, te hiszel abban, hogy repülni
lehet?
MÁSODIK ÚR: Csöppet se hiszem. Istenem, de
röhögök, ha ez a nagy felhajtás botrányba fullad.
ELSŐ ÚR: Sokba került ez nekünk.
MÁSODIK ÚR: Azt szeretném, ha a polgármester
meg a főispán úr összepofozkodnának. Az minden
pénzt megérne!
51. A NAGY REPÜLÉS
KÜLSŐ.
Sztipán udvara.
Kinn áll a gép. Az angolok már
ünneplő ruhában, de még törölgetik
a gépet. Mándó előkelően felöltözve
egy hintóba száll a kapu előtt.
MÁNDÓ: Hol van a Katica?
Sztipánon repülősruha.
Olyan, mintha Pertichtől lopta volna.
Ez a lány egész nap bujkál a vőlegényével.
SZTIPÁN: Nem tudom, kitől örökölte a módit.
MÁNDÓ: Tán az apja vére van benne.
Hirtelen öt-hat szomszéd jön az utcán.
Egyiküknél kasza, másikuknál kapa.
Össze-vissza kiabálnak.
SZTIPÁN: Ezek mit akarnak? Hozzám nem
férnek be.
A szomszédok haragosak.
A legmérgesebb a kapu elé áll.
JÓCÓ: Ittend többet nem lesz repülés!
SZTIPÁN: Jó napot, szomszéd! Mi a baj?
JÓCÓ: Ittend többet nem lesz repülés!
Az asszony hátulról lökdösi.
JÚLE: Mondd meg neki! Mondd meg neki!
SZTIPÁN: Mit kell nekem megmondani?
JÓCÓ: Ittend többet nem lesz repülés!
SZTIPÁN: Nem sokáig az biztos. Hiszen gyárban
készül majd a repülőgép. Nem udvarokban.
Az asszony félreállítja Jócót.
JÚLE: A repülőtől leszáradt a szőlőnk. A repülés
miatt nem volt eső. A repülő zúgásától nem tojnak
a tyúkok.
Sztipán elmosolyodik.
SZTIPÁN: Ugyan, szomszédasszony. Nem hiheti
komolyan, amit itt elmondott. Nem vagyok én
boszorkány, hogy rontást hozzak a környékre.
Amazok morognak. Jócó
ismét előre nyújtja a kaszát.
JÓCÓ: Én aszondom, hogy…
SZTIPÁN: Hallottam, szomszéd. Maga aszongya,
hogy ittend többet nem lesz repülés.
Odafordul Mándóhoz.
Ti csak induljatok, majd mi ott leszünk a téren.
A kocsis rálegyint a lovakra.
MÁNDÓ: Katicát el ne felejtsd!
Sztipán a szomszédokhoz.
SZTIPÁN: Nyugodjanak meg. Azt hittem, bejönnek a
városba, megnézik az ünnepséget.
JÚLE: Nem érdekel az bennünket. De a szőlő, az
érdekel. A tyúkjaim érdekelnek. Abból élünk mink.
SZTIPÁN: Jól van. Ma elviszem a repülőt, nem
zavarom magukat.
Elfordul tőlük, elindul a gép
felé. Alig tesz néhány lépést,
Jócó berúgja a kaput.
JÓCÓ: Szétverem a masinát, akkó nem repül.
A többiek lökdösik.
JÚLE: Ne csak mondjad, tegyük meg!
Nagy lármával elindulnak.
Sztipán szaladni kezd.
Az angolok riadtan futkosnak.
Sztipán beugrik a gépbe.
A hátsó széken Gride csókolódzik
Katicával. Zavartan válnak szét.
Sztipán nem törődik velük.
Bekapcsolja a motort.
Szinte azonnal indít.
Kinn az udvaron két szomszéd
üldözi az angolokat.
52. FEL A MAGASBA
BELSŐ.
A gép nagyot zökkenve elindul.
Gride nyugtatja a sikoltó Katicát.
GRIDE: Kapaszkodj a fogódzóba, szívem.
Odalép az ablakhoz.
Hárman lógnak a szárnyerősítő kötélen.
SZTIPÁN: Ezek is pont ma bolondultak meg.
GRIDE: Vigyázzon leeshetnek. Akkor maga lesz
bűnös.
Sztipán kikukucskál.
SZTIPÁN: Nem látom őket. Fogódzkodnak?
Gride kukucskál.
GRIDE: Azért ment nehezebben a fölszállás,
mert bal oldalra húznak bennünket. Le kellene
őket szállítani.
SZTIPÁN: Férfiak?
Gride kukucskál. Int kifelé.
GRIDE: Férfiak. Félnek. Kiabálnak, de a motor
hangja erősebb.
Sztipán jobbra húzza a kormányt.
SZTIPÁN: Mindjárt a tó fölött leszünk.
GRIDE: Ott a tó. Fél yard…
SZTIPÁN: Megfürdenek. Lejjebb szállok. Most
rántok egyet rajtuk…
Hirtelen fölrántja a kormányt.
Katica sikolt, Gride megkapaszkodik.
GRIDE: Leestek!
SZTIPÁN: Na, ugye!
GRIDE: De mi megyünk fölfelé! Csak fölfelé!
Mindhárman az ablakhoz tapadnak.
Látszik lenn a távolodó tó.
Ahogy a kilőtt rakétából fényképezik.
Látszik Palics környéke.
Aztán a város. Aztán egész Bácska.
Aztán Közép-Európa.
Aztán a kontinens.
Aztán a földgömb.
Aztán a Naprendszer. Talán a Tejút.
Aztán a csillagos ég.
Szájtátva és dermedten nézik.
Komoly, nehéz zene kíséri a képet.
És akkor hirtelen Jócó szomszéd borzas
feje jelenik meg az ablakban.
Katica sikoltozik, mintha ördögöt látna.
Jócó tátog. Mutogat. Nem kap levegőt.
Gride hirtelen elhatározással kinyitja
az ablakot, berántja Jócót.
Közös erőfeszítéssel becsukják az ablakot.
Mindnyájan tátognak.
Ismét a csillagokat nézik nagy elragadtatással.
KATICA: Gyönyörű.
GRIDE: Sztipán bácsi… A maga gépe többet tud,
mint gondoltam.
Sztipán nézi a világűrt.
SZTIPÁN: Többet, mint én gondoltam.
Katica egy üstökösre mutat.
KATICA: Jaj, az leesik…
GRIDE: Száguld az űr végtelenjében. Lehet, hogy
erre sose tér vissza.
KATICA: Az ott a nap? Hogy-hogy több nap van?
Hány nap van a világon, édesapám?
Sztipán nem felel.
Egyszer csak Jócó vinnyogni kezd
a széken, ahova Katica leültette.
Hátranéznek.
JÓCÓ: Haza akarok menni.
Elnevetik magukat.
KATICA: Mi is haza akarunk menni.
Jócó nem néz föl, kezét az
arcára szorítja.
JÓCÓ: Vucsidol nem repül. Otthon akarok lenni.
Katica melléje lép.
Vígasztalja.
KATICA: Ne félj, Jócó. Látod én se repültem azelőtt,
és semmi bajom sincsen.
Jócó tovább nyöszörög.
JÓCÓ: Nem tudtam, hogy Vucsidol repül. Nem
akarok a pokolba kerülni.
Nevetnek.
KATICA: Jócó, ez nem a pokol.
JÓCÓ: Ez a mennyország?
KATICA: Az égbolt. Mi most fönn vagyunk a nagy
levegőégben.
SZTIPÁN: Mi a fenének kapaszkodtatok a gépre?
Valaki meghalhatott volna.
Jócó térdre veti magát.
JÓCÓ: Többet nem kapaszkodom. Esküszöm. Csak
vigyél haza, Sztipán.
Katica is az apjához fordul.
KATICA: Édesapám, ideje lesz valóban megfordulni,
mert az egész város várja magát.
Sztipán és Gride összenéznek.
SZTIPÁN: Visszafordulunk. Ha ide eljöttünk,
haza is jutunk.
Sztipán megragadja a kormánybotot.
Gride továbbra is kinéz az ablakon.
GRIDE: Senki sem fogja elhinni ezt az élményt.
Senki. Én se hiszem. Csak látom.
Sztipán a műszereken igazít.
SZTIPÁN: No, akkor megyünk a városháza elé.
Isten segedelmével.
53. MEGÉRKEZÉS
KÜLSŐ.
2000. októbere.
Szabadka főterén a megszokott élet folyik.
A szökőkút körül fiatalok ülnek.
Az emberek sietnek. A színház sarkán
két rendőr ácsorog.
Aztán zavar keletkezik, az emberek fölfelé
mutogatnak. A kamera lassan arra fordul.
A könyvtár épülete előtt leszállt a repülőgép.
EGY JÁRÓKELŐ: Nézd, milyen furcsa helikopter!
MÁSIK JÁRÓKELŐ: Nem helikopter ez, hanem
repülőgép.
EGY JÁRÓKELŐ: Biztosan valamilyen reklámot
fölvételeznek itt.
MÁSIK JÁRÓKELŐ: Hallottam, hogy repülőteret
akarnak építeni Szabadkán. De azt nem, hogy a
főtéren lesz.
A gépet lassan körülveszik a kíváncsiskodók.
Kinyílik az ajtó, először Sztipán száll ki,
majd Jócó, aki a földre veti magát,
megcsókolja az aszfaltot.
Gride lesegíti Katicát.
JÓCÓ: Csak még egyszer hazajussak Vucsidolba.
Sztipán a lányához fordul.
SZTIPÁN: Milyen fura maskarába öltöztek.
KATICA: Én is azt nézem, itt nincs se díszemelvény,
se ünneplő emberek.
GRIDE: Úgy lehet, tovább tartott a repülés, mint
azt mi gondoltuk.
SZTIPÁN: Meg kell keresni Bíró polgármestert,
bocsánatot kell kérnem tőle a késésért.
Gride az egyik fiatalemberhez lép.
Elveszi tőle a Magyar Szó című újságot.
GRIDE: Excuse me, sir… For a moment…
A fiú elengedi a lapot.
What day is today?
Nézi a címlapot.
Nem lehet. Ez vicc lehet.
A fiúhoz fordul.
Sorry, sir… Milyen nap van ma?
A fiú félénken nevet.
Gride kiabál.
The date… Milyen dátum?
Katica elveszi tőle az újságot.
KATICA: Képzeld, édesapám. Azt írja, hogy ma
2000. október tizedike van.
SZTIPÁN: Én csak a Bácskai Hírlapot olvasom.
Azt is csak hétvégén.
A fiú kíváncsian.
FIÚ: Maguk filmeznek? Melyik tévének dolgoznak?
Közben Jócó fölfedezi, a kaszája
ott maradt az egyik szárny kötelei között.
Boldogan szorítja magához a nyelét.
JÓCÓ: Meg van a kaszám. Látjátok? Itt a kaszám,
nem veszett el.
SZTIPÁN: Bemegyünk a polgármesterhez. Ő meg-
mondja, mit tegyünk.
Gride a fiú kezébe nyomja az újságot.
Elindulnak a téren át.
54. GYANÚS SZEMÉLYEK
KÜLSŐ.
A városháza egyik bejárata felé közelednek.
Az emberek megbámulják őket.
KATICA: Itt minden megváltozott.
GRIDE: Attól félek, annak az újságnak igaza van.
SZTIPÁN: Minden újság hazudik. Majd elmondja
a polgármester, hogy mi történt.
GRIDE: Ő nem hazudik?
A bejáratnál álldogáló rendőrhöz
fordul.
Bocsánat, biztos úr, a polgármester benn van a
hivatalában?
A rendőr végigméri.
RENDŐR: Ne razumem. Šta kažeš?
Sztipán segíteni akar.
SZTIPÁN: Az angol úr azt kérdezi, a hivatalában
találjuk-e Bíró Károly urat?
A rendőrnek gyanússá válnak
a furcsán öltözött idegenek.
RENDŐR: Nem ismerem.
Sztipán magyaráz.
SZTIPÁN: Hát a polgármester. Vár bennünket.
RENDŐR: A polgármestert Kasza Józsefnek hívják.
Gride bólogat.
GRIDE: Kilencvenöt évet ugrottunk az időben.
RENDŐR: Kérem az igazolványokat.
SZTIPÁN: Milyen igazolványokat?
RENDŐR: Az angol adja ide az útlevelét.
SZTIPÁN: Nincsen nekem semmiféle igazolványom.
A rendőr már veszi is elő a
tokivokit.
RENDŐR: (a rádióba) Gyanús személyek a város-
háza parkfelőli oldalán. Rabszállítót kérek.
Sztipánék csodálkoznak.
SZTIPÁN: Egy dobozba beszél.
KATICA: Ami fütyül. Meg muzsikál, hallottad?
GRIDE: Kilencvenöt év múlt el, értitek?
A rendőr ideges.
RENDŐR: Honnan valók? Mind külföldiek?
Jócó megfordul, és szaladni kezd.
JÓCÓ: Én megyek Vucsidolba. Engem nem érdekel
a polgármester.
A rendőr sípol.
A sarok felől bekanyarodik egy szirénázó
rendőrkocsi. Jócó éppen nekirohan.
Elkapják, berakják a rabszállítóba.
RENDŐR: Gyerünk, mindnyájan beszállnak az
autóba. Majd a kapitányságon magyarázkodjanak.
Ellenkezés nélkül mennek a kocsi felé.
SZTIPÁN: Nem egészen értem, mit mond. Ti
értitek ezt a nyelvet?
A rendőr hátba löki.
RENDŐR: Nem beszélgetünk!
55. A RENDŐRSÉG KÉMEKET FOGOTT
BELSŐ.
A kapitány szobája.
Sztipánt hallgatja ki.
Sztipán keze nincs bilincsben, de
széke mögött ott áll az őt előállító rendőr.
KAPITÁNY: Neve?
SZTIPÁN: Francziskovics Sztipán.
KAPITÁNY: Született?
SZTIPÁN: Vucsidolon.
KAPITÁNY: Születési éve?
SZTIPÁN: Ezernyolcszázötven.
A kapitány fölnéz.
KAPITÁNY: Engem akarsz bolonddá tenni? Arra vár-
hatsz! Hol vannak a papírjaid?
SZTIPÁN: A számításokat otthon hagytuk Vucsi-
dolon. Nem gondoltam, hogy érdekelnek rajtunk
kívül mást is.
KAPITÁNY: Szóval otthon hagytátok?
Felugrik és megkerüli az asztalt.
Elkapja Sztipán gallérját, az arcába hajol.
Kinek a kémje vagy? Ki küldött? Ki találta ki ezt a
képtelen történetet?
SZTIPÁN: Nekem is gyanús maga.
A kapitány felnevet.
KAPITÁNY: Én vagyok gyanús?
SZTIPÁN: Furcsa, hogy nem tud magyarul. Aki
Szabadkán rendőrkapitány, annak tudnia kell
magyarul. Magát hogy hívják?
A kapitány felnevet.
KAPITÁNY: Azt hiszed, titok a nevem? Vučurević
a nevem. Mond neked ez valamit?
Sztipán a fejét csóválja.
SZTIPÁN: Ha igaza van a bolond vejkómnak, akkor
veszettül emlékeztet ez az egész egy száz évvel
ezelőtti helyzetre. Akkor meg azzal gyanúsítottak,
hogy cucilista vagyok.
KAPITÁNY: Te szocialista vagy?
SZTIPÁN: Még jó hogy nincs nálam semmi, mert
belemártották volna az esővizes hordóba, mint
száz évvel ezelőtt a bombát.
A kapitány nagyot ugrik.
KAPITÁNY: Bomba? Hol a bomba? Azonnal mond
meg, hol a bomba?
Sztipán keserűen mosolyog.
SZTIPÁN: Ha száz év elmúlt és nem változott semmi,
mennyi időnek kell elmúlnia, hogy végre valóban
megváltozzanak az emberek?
56. FOGADÁS A POLGÁRMESTERNÉL
BELSŐ.
A polgármester szobája.
Ma is ugyanaz.
Kasza József az asztalnál ül.
Előtte a fotelben a kapitány.
Az ajtó előtt felsorakozva a
négy időutazó. Bilincsben.
Mellettük egy fegyveres rendőr.
KAPITÁNY: Azt hiszem, pártalapon szervezett
szabotázs akcióról van szó. Naivnak látszó
történet, ami rosszul is végződhetett volna.
KASZA: A repülőgépet megvizsgálták?
KAPITÁNY: Bevontattuk a hangárba. Holnap
szétszedik a mestereink. Sajnos, alig érnek rá,
mert annyi a vámon elkobzott lopott autó, amit
át kell nézni, hogy…
Széttárja a karját.
Gride reagál.
GRIDE: Polgármester úr, ne engedje bántani a
repülőgépet!
A mellette álló rendőr akkorát
ránt rajta, hogy elesik.
Térden állva könyörög.
Ne engedje egy istenért se!
Kasza kíváncsi lesz.
KASZA: Miért ne? Az a rendőrség dolga.
GRIDE: Időutazást tettünk, és én sem értem, hogy
miként. Valami módon időgéppé vált a Sztipán
repülőgépe.
A rendőr rácsap tenyérrel.
RENDŐR: Elhallgass!
Katica rákiált a rendőrre.
KATICA: Ne bántsd az embert, ő a vendégünk.
KASZA: Időgép? Olyan nincs.
GRIDE: Én se hittem, de mi fél óráig voltunk a leve-
gőben, és mire visszaértünk, eltelt kilencvenöt év.
A rendőr ránt egyet a mérnökön.
KASZA: Hagyja csak, azért fogadtam őket, mert
kíváncsi voltam rá, mit mondanak.
Gride föltápászkodik.
GRIDE: Ha avatatlan kezek szétszedik a szerkezetet,
lehet, hogy az emberiség sose többé nem tudja meg
az időutazás titkát.
Kasza elmosolyodik.
KASZA: Gondolja, hogy az emberiségnek szüksége
van rá, hogy ide-oda utazgasson az időben? Mint
egy Wells-regényben?
GRIDE: Nem vehetjük magunkra a felelősséget,
hogy ebben a kérdésben döntsünk. Polgármester
úr, ahhoz a géphez csak tudósok, igazi szakértők
nyúlhatnak…
A kapitány fölényes.
KAPITÁNY: Na, látja, polgármester úr. Maga megfej-
tette, a gépben van a bomba. Ha tegnap felrobbant-
ják, ki tudja, hány halott marad a téren.
Jócó hirtelen zokogva letérdel.
JÓCÓ: Én nem vagyok a bandájukban. Engem vár
a Júle. Le kell szüretelni a szőlőt, mert kárba vész.
Én nem akartam repülni…
Rendőr feléje szalad.
RENDŐR: Elhallgass!
Kasza leinti.
KASZA: Csak hagyja! Maga kicsoda jóember?
Jócó sír.
JÓCÓ: Az én szomszédomban készítették a repü-
lőt, de észrevettük, hogy nem tojnak a tyúkok.
Zavarta őket a zúgás. Akkor azt mondta Júle anyja,
hogy rontást hoznak ránk. Attól lett gyönge a
termés. Vucsidol nem akart repülni… Haza akarok
menni…Én csak haza akarok menni…
Kasza kíváncsian ránéz a kapitányra.
KASZA: Jártak velük Vucsidolon?
A kapitány legyint.
KAPITÁNY: Maga hisz nekik?
57. FELRÖPPEN A HÍR AZ IDŐUTAZÓKRÓL
BELSŐ.
A Szabadkai Tévé esti Híradója.
Vass Andrea szerkesztő vezeti.
Egyszerű stúdió. Félközel.
ANDREA: Furcsa repülőgép ereszkedett le tegnap
a város főterére. Sokan helikopternek vélik, mert
a főtérre csakis függőlegesen ereszkedhetett le.
Kép: a kíváncsi tömeg bámulja
A Városi Könyvtár előtt veszteglő gépet.
A riporter (ne is mondjam: Vass Andrea)
kettőjükkel elbeszélget.
ANDREA: Maga jelen volt, mikor leszállt a repülő?
FÉRFI: Igen, kávét ittam annál a szélső asztalnál.
ANDREA: Megijedt?
FÉRFI: Nem. Nem volt félelmetes. Kicsit fütyült.
Meg furcsa volt. Szokatlan szerkezet. Azt hittem,
sárkányrepülő.
Vágás. Másik járókelő.
ANDREA: Maga is itt volt akkor?
NŐ: Nem voltam. Akkor érkeztem, mikor a maska-
rások kiszálltak belőle.
ANDREA: Színészek voltak?
NŐ: Olyan furcsán voltak öltözve. Mint egy kosztü-
mös filmben. Az egyik megcsókolta az aszfaltot,
ahogy a pápa szokta. A másik meg angolul
gagyogott.
Stúdió.
ANDREA: Az az érdekes, hogy ma délelőtt a repülő-
gép utasait fogadta Kasza József polgármester is.
Következő felvételünk a fogadás után készült.
Kép: a városháza folyosója.
Két-három kamera dolgozik.
Kinyílik az ajtó, háttal jön ki a
rendőr, s mögötte sorban a többiek.
Mikor a rendőr megfordul, már
dolgoznak a kamerák.
RENDŐR: Nincs itt mit fényképezni! Azonnal
hagyják abba!
Először majdnem nekimegy az
operatőröknek, aztán visszaszalad
a polgármesteri hivatalba.
GRIDE: I’m Arthur Gride, constructor from London.
I have a message for Mr. Brown in London. I’m
heare. For Brown Bank in London…
A kapitány is kiront a hivatalból.
KAPITÁNY: Nincs engedélyük ezt fényképezni.
ÚJSÁGÍRÓ: Igaz, hogy a múltból érkeztek hozzánk
jövevények?
A kapitány el akarja venni tőle
a mikrofont. Az újságíró nem adja.
Sajtószabadság van, kapitány úr! Kik ezek az embe-
rek? Mit kerestek a polgármester úrnál?
Jócó bömbölve leborul.
JÓCÓ: Én nem akartam repülni! Én semminek se
vagyok az oka. Haza akarok menni Vucsidolba!
A kapitány a rendőrre ripakodik.
KAPITÁNY: Vezesse őket a dutyiba!
Stúdió.
ANDREA: Egyelőre nem sikerült többet megtudni a
furcsa utasokról. Várjuk a polgármester közleményét.
A repülősök megjelenése Szabadkán sokakat az
ismert sportolóra, Szárits Jánosra emlékeztetett,
akinek szobra ott áll a … téren.
Kép: a szobor a propellerrel.
Egyesek úgy vélik, az időutasok között magát
Szárits Jánost láthatjuk. Egyelőre csak találgatunk,
reméljük, holnapra többet tudunk.
58. LONDONBAN MOST IS FIGYELNEK
BELSŐ.
A Brown Bankház igazgatói szobája.
Ugyanaz. Már láttuk.
Az igazgató szivarozik és olvassa az
újságokat. A mellette levő asztalkáról
veszi fel őket. Most éppen a Magyar Szó
kerül a kezébe. Megakad a szeme egy híren.
Fölnéz. A komornyik mellette áll.
A kezében a teástálca.
Mr. Brown II. ránéz.
BROWN II. Mit csinál ön, James?
JAMES II: A teáját hoztam, sir.
BROWN II: Tegye csak le a tálcát, James.
JAMES II: Igenis, sir.
Az igazgató mutatja a Magyar Szót.
BROWN II: Olvasta a Magyar Szó mai számát,
James?
JAMES II: Még nem volt szerencsém elolvasni, sir.
BROWN II: Nézze ezt a keretes hírt, James.
JAMES II: Igenis, sir.
Együtt olvassák hangosan.
EGYÜTT: Időutazók érkeztek Szabadkára. Kasza
József szabadkai polgármester fogadott négy
személyt, akik azt állították magukról, hogy száz évet
ugrottak az időben. Az időutazók között van egy
angol fiatalember is, aki Gride mérnöknek nevezi
magát. A négyes egy furcsa repülőgéppel szállt
le tegnapelőtt a város főterén.
Egymásra néznek.
BROWN II. Érti ön ezt, James?
JAMES II: Igen, sir.
BROWN II. Ebben a mi pénzünk van, James.
JAMES II: Az ön szimata csalhatatlan, sir.
BROWN II: Azonnal oda megy, James.
JAMES II: Igenis, sir.
Brown II. az órájára néz.
BROWN II. Most négy óra van. Ötkor indul a gép
Budapestre, fél hatkor Belgrádba. Egyiket még
eléri. Az az időgép a mienk, James.
JAMES II: Igenis, sir.
BROWN II: Meg kell szerezni mindenáron. Menjen,
James.
JAMES II: Igenis, sir.
Gyorsított film.
James leszalad a lépcsőn.
Beugrik egy taxiba.
Rohan London utcáin.
James beszáll a repülőgépbe.
A gép száguld a felhők felett.
James beszáll egy taxiba.
Rohanás Szabadka utcáin.
59. A CIA IS FIGYEL
BELSŐ.
Egy terem tele számítógépekkel.
Egy fiatalember papírlapokat rak
egy idősebb elé.
JOHN: Felhívnám a figyelmét, őrnagy úr, egy hírre.
ŐRNAGY: Mutassa, John.
John fölülre emel egy lapot.
JOHN: Állítólag időutazók jelentek meg Jugoszlávia
egyik északi városkájában. Lehet, hogy humbug az
egész, de néha furcsa esetek válnak igazzá.
Az őrnagy figyelmesen olvas.
ŐRNAGY: Egy kis kalandra vágyik, John?
JOHN: Őrnagy úr?
ŐRNAGY: Azonnal odautazik, utánanéz a dolog-
nak. Értesítse a legközelebbi helyi megbízottat.
JOHN: Értettem, őrnagy úr.
ŐRNAGY: Azonnal induljon, fiam. Túl nagy a tét.
JOHN: Igenis, őrnagy úr.
Gyorsított film.
John lerohan a lépcsőn.
Taxiba ül.
Repülőgépre száll.
A belgrádi repülőtéren taxiba száll.
A taxi Szabadka utcáin száguld.
60. A JAPÁNOK SE TÉTOVÁZNAK
BELSŐ.
Egy japán iroda belseje.
Kicsi. Teli van számítógépekkel.
Egy japán fiatalember jön.
Papírokat lenget.
Japánul megy ugyanaz a szöveg,
mint ami elhangzott Amerikában.
Utána gyorsítottan. Le a lépcsőn.
Taxi. Repülőgép. Belgrádi repülőtér.
Rohanás Szabadka utcáin.
61. A FRANCIÁK SE AKARNAK KIMARADNI
BELSŐ.
Egy francia iroda a francia kémszolgálatnál.
Számítógépek. Masinák.
Francia fiatalember jön.
A párbeszéd franciául ugyanaz, mint
amit hallottunk Amerikában.
Az eredmény is ugyanaz.
Gyorsított film. Csupa rohanás.
Lépcső. Taxi. Repülőgép.
Belgrádi reptér.
Szabadka utcái.
62. A KÍNAIAK SE KEVESEBBEK
BELSŐ.
Egy pekingi iroda.
Számítógépek. Masinák.
A kínai fiatalember kínaiul magyaráz.
Idősebb reagál. Az eredmény megint:
Gyorsított film. Egyre gyorsabbra vágott.
Taxi. Repülő. Belgrádi reptér.
Taxi. Szabadka.
63. ISMÉT A PALICS PARTJÁN
KÜLSŐ.
A palicsi tó a Bagolyvárnál.
A parton egy Audi 100-as áll.
Kiszáll belőle a kapitány és Sztipán.
A kapitány úgy bánik az öreggel,
ahogy a nagybeteggel szokás.
Sztipán elragadtatva nézi a tavat.
SZTIPÁN: Istenem, a Palics ugyanolyan maradt.
Kapitány lehajtja a fejét.
Meg van a Női Fürdő, itt vannak a horgászok.
Köszönöm, hogy hazafelé ide hozott.
Kapitány nem válaszol.
Lehajtja a fejét.
A horgászok mindig itt ültek. Reménykedtek.
Most is ugyanazok a halak vannak?
KAPITÁNY: Nem tudom. Ne haragudjon, én nem
vagyok idevalósi. Nem tudom.
Sztipán mutatja, hogy egyik horgász
halat fogott.
SZTIPÁN: Nagy fogás. Szép hal.
A horgász visszadobja a halat tóba.
De miért dobta vissza? Ezek bolondok?
Kapitány lehorgasztja a fejét.
Mondja, tán szanatóriumot hoztak létre Palicson?
Kapitány nemet int.
Csak fogadásból horgásznak?
KAPITÁNY: A hal nem ehető.
Sztipán megdöbben.
SZTIPÁN: Mi baja?
KAPITÁNY: A tó fertőzött. Lehet, hogy a hal beteg-
séget okoz. Fürdeni se szabad. Vagyis mindenki a
saját felelősségére fürdik. Ha fertőzést kap, maga
az oka.
SZTIPÁN: Nem tudták megőrizni a tavat?
KAPITÁNY: Hiszen itt van. Megőriztük.
Sztipán nézi a tavat, sírni kezd.
Zokszó nélkül sír. Csak a könnyei csorognak.
64. A VÁROSI TANÁCS MINDIG VIHAROS ÜLÉST TART
BELSŐ.
A városi tanács ülése.
Kasza József vezeti.
Éppen arról vitatkoznak,
milyen ünnepségen köszöntsék
a kilencvenöt év után hazatérteket.
SIFLIS: A Vajdasági Magyar Szövetség nevében azt
javasolom, hogy egyszerű, de bensőséges ünnepsé-
get szervezzünk. Üdvözölje őket a polgármester,
majd adjunk lehetőséget nekik, hogy a nyilvánosság
előtt beszámoljanak élményeikről.
Felugrik az egyik felháborodott
képviselő.
VUNJAK: A polgármester a VMSZ képviselője. Azt
javasolom, ha egyik pártnak joga van szerepelni,
akkor legyen erre joga a többinek is. A Szocialista
Párt nevében magam fogom köszönteni a jövevénye-
ket.
A másik.
SEPSEY: A VMSZ nem léphet fel az egész magyar
közösség nevében. Mint a magyarság másik számot
tevő pártjának képviselője azt indítványozom, húz-
zunk sorsot, ki köszöntse őket a küldöttség tagjai
közül.
A polgármester rendre inti a
felszólalókat.
KASZA: Felhívom a képviselő urak figyelmét, az
egész világ szeme rajtunk van. Itt most történelmi
eseményről beszélgetünk, hagyjuk a pártpolitikát.
Vunjak nem hagyja magát.
VUNJAK: Köszönjük a polgármester úr figyelmeztető
szavait. Mi is tudjuk, miről van szó. A nyilvánosság
kisajátításáról van szó.
Harmadik képviselő emelkedik
szólásra.
SZABÓ: A Szabadkai Polgárok Szövetségének az
a véleménye, hogy a város polgársága nevében vagy
egyik közismert tudósunk vagy egyik művészünk
kapjon főszerepet.
Siflis le sem ült.
SIFLIS: Jellemző az urak véleményére, hogy végig
sem hallgatták előterjesztendő javaslatom egészét,
máris bírálják azt.
Vunjak nemet int.
VUNJAK: Visszautasítom ezt a hangot. Jogunk van
kimondani, amit gondolunk.
Csatlakozik hozzá Sepsey.
SEPSEY: Nemcsak a VMSZ-nek lehet igaza!
Általános zúgolódás.
A polgármester csenget.
KASZA: Csendet kérek! A város egyik szép ünnepét
rontjuk el, ha veszekszünk. Kérem, a képviselő
urakat, legyünk konstruktívak.
Nagy fölháborodás.
HANGOK: Mi konstruktívak vagyunk! Mi jót akarunk!
Szót kérek! Javaslatom van!
Megszólal az elnöki csengő.
65. VUCSIDOL A RÉGI
KÜLSŐ.
A vucsidoli ház előtt áll meg a kocsi.
A ház nem változott.
Előtte görbe akácfa villanykaró.
A tetején tévéantenna.
Sztipán kíváncsian nézi.
KAPITÁNY: Ez az a ház?
Sztipán bólint.
Sokat változott?
Sztipán nemet int.
A kapitány is hallgat.
Sztipán a kaput simogatja.
Rekedten.
SZTIPÁN: Ez ugyanaz a deszka. Ismerem a gör-
cseit. Ismerem a fogását…
Elcsuklik a hangja.
KAPITÁNY: Már várják. Az unokája megígérte, nála
élhet.
Sztipán értetlenül.
SZTIPÁN: Nála? Ez az én házam.
A kapitány vállat von.
KAPITÁNY: No, igen. Jogilag bonyodalmas egy
ügy… A lényeg az, itt lakik majd.
A házból kiszalad egy kisfiú.
Odajön a kerítéshez, bámészkodik.
SZTIPÁN: Téged hogy hívnak?
DÉDUNOKA: Ne razumem nista. Ko si ti?
Sztipán megdöbben.
SZTIPÁN: Nem tud magyarul.
A kapitány vállat von.
KAPITÁNY: Pedig ez a dédunokája. Mondtam már,
Régen nem létezik az Osztrák-Magyar Monarchia.
Ez itt nem Magyarország. Szerbül beszél a gyerek.
SZTIPÁN: Bunyevác. Nem szerb.
KAPITÁNY: No, ideért a mi korunkba. Már maga is
ezen kötözködik.
A gyerek közelre jön.
DÉDUNOKA: Deda? Ti si deda?
Sztipán elsírja magát.
SZTIPÁN: Hol van Mándó?
Körül néz. A kapitány nem szól.
A gyerek is csak bámul.
Itt a házam, de nincs a feleségem. Tegnap még itt
volt…Hova lett Mándó? Hova lett az életem?
A lába összecsuklik.
A kapitány melléje ugrik.
KAPITÁNY: Hívjál valakit, öcskös. Rosszul lett a
deda. Sztipán bácsi! Térjen magához!
Veregeti az arcát.
66. A NEMLÉTEZŐ TALÁLMÁNY ÁRA
KÜLSŐ.
Gride egy trafikban cigarettát vásárol.
Melléje áll James II.
Suttog.
JAMES II. Gride úr…
A mérnök meglepődik.
Elmosolyodik.
GRIDE: Ön angol?
JAMES II: Természetesen, sir. Brown urat képvi-
selem.
GRIDE: Ó, a jó öreg Brown…
Elakad.
Miket mondok, hiszen ő már… Ez egy mai Brown.
James II. bólint.
JAMES II: Mai Brown, sir, de a cég a régi. Számítunk
az ön közreműködésére továbbra is.
Gride széttárja a karját.
GRIDE: Sajnos, nem tudok semmit a lényegről.
JAMES II: A találmány a mienk!
GRIDE: Higgye el, nem alszom azóta. Töröm a fejem,
hogyan lett időgép a masinából…
James II. közel hajol.
JAMES II: Ne próbáljon átejteni! Az életével játszik.
67. A FRANCIA IS JELEN VAN
KÜLSŐ.
Az egyik szabadkai bolt előtt.
Katica kíváncsian nézi a ruhákat.
Ő maga is mai divat szerint öltözött.
Melléje lép a francia fiatalember.
FRANCIA: Asszonyom, az ön édesapja hol van?
KATICA: Tessék?
FRANCIA: Asszonyom, ne vegye tolakodásnak,
csak azt szeretném közölni, mi hajlandók vagyunk
a legmagasabb árat kifizetni.
Katica meglepődik.
KATICA: Ki maga?
A francia egy névjegyet ad át.
FRANCIA: Ezt a számot bármikor hívhatja. A világ
leggazdagabb asszonya lesz, ha felhív.
68. SAJTÓÉRTEKEZLET
BELSŐ.
A városháza díszterme.
Tömve újságírókkal.
Kíváncsi emberek tolonganak
az ajtónál. Az emelvényen Siflis
és a négy időutazó. Sztipán és Jócó
igazi parasztruhájukat viselik.
SIFLIS: Hölgyeim és uraim! A világsajtó nagy
érdeklődéssel fogadta, hogy városunkban
megjelent négy ember, akikről már régen meg-
feledkeztünk, akikről még a krónikák se számoltak
be, akik kilencvenöt évvel ezelőtt eltűntek.
Az időben utaztak ők. S most itt vannak velünk.
Jócó hirtelen térdre veti magát.
JÓCÓ: Haza akarok menni! Sztipán, segíts!
A fényképészek fotóznak.
A kamerák Jócóra irányulnak.
SIFLIS: Bocsássanak meg neki, idegileg megviselte
mindaz, ami történt vele.
JÓCÓ: Ez nem a mi világunk, Sztipán. Ez csak
hasonlít rá. Nekem ez pokol. Nincs meg a szőlőm,
azt mondják, a szövetkezet kivágta. Miféle szövet-
kezet? Tegnapelőtt még megvolt.
Sztipán szeméből folynak a könnyek.
Kézen fogja Jócót. Megöleli.
És hol van Júle? Fiatalabb és erősebb, mint én, nem
tűnhetett el a semmibe?
69. ITT VANNAK A KÍNAIAK IS
BELSŐ.
A női vécébe lép be Katica.
Írja az ajtón: DAMEN.
Mikor belép, egy pillanatig üres az előtér,
két lépést tesz, valahonnan felülről
egy kínai nő ugrik elébe.
KATICA: Jaj! Honnan jött?
Felismerhető hangsúllyal.
KÍNAI: Kínából. Ne feledje, mi vagyunk a jövő.
Egy tekercs selymet nyom Katica kezébe.
Ezt ajándékba hoztam. Emlékeztető.
Mi vagyunk a legnagyobbak. Nemsokára mi leszünk
a leggazdagabbak is. Mondja meg a férjének,
velünk kössön üzletet. Érti?
70. TAGTOBORZÁS
BELSŐ.
A városháza folyosója.
Sztipán kivezeti a teremből a szipákoló
Jócót. Nem is vigasztalja, csak átöleli
a vállát. A folyosó végéből gyors léptekkel
ér melléjük egy elegáns úr.
ELEGÁNS: Uraim! A nemzet érdeke, hogy önök
betagozódjanak a Horvát Szövetségbe.
Nem felelnek. Nem is értik.
Önök le sem tagadhatják, hogy bunyevácok.
A népszerűségük segíti majd a munkánkat. Nálam
vannak a tagsági könyveik, mindjárt a kezükbe
adom őket.
Barna bőrtáskáját kinyitja.
De a folyosó másik oldaláról
odaér egy magas férfi.
MAGAS: Uraim, ne hallgassanak rá. Az igazi
érdekeinket a Demokratikus Közösség védi. Minden
igaz hazafi a Demokratikus Közösség tagja. Mi
számítunk önökre. Nekünk szükségünk van önökre.
Az elegáns bekattintja a táskáját.
ELEGÁNS: No, tűnj innen! Nem látod, tárgyalok az
urakkal? Ne avatkozz bele!
A magas nem vesz tudomást
ezekről a szavakról.
MAGAS: Ne hagyják magukat csőbe húzni. Ha
hithű katolikusok, ha igazszívű horvátok, akkor csak
csak egy utuk van: a Demokratikus Közösség.
Az elegáns eléje lép.
ELEGÁNS: Menj innen, te átkozott!
A magas meg akarja kerülni.
MAGAS: Uram, elállta az utamat. Erre nincs joga!
Vitatkoznak egymással,
Sztipán továbbindul Jócóval.
Az szipogva kérdi:
JÓCÓ: Mit akarnak?
SZTIPÁN: Az ő világuk. Az ő küzdelmük. Az ő
vitájuk. Nem érdekel.
JÓCÓ: Ugye, ez nem a mi világunk? Nem az igazi
Vucsidol? Az igaziban ott van Júle!
71. A RÉGI REPÜLŐGÉP AZ ÉRDEKLŐDÉS KÖZPONTJÁBAN
KÜLSŐ.
A főkapitányság udvara.
A rendőrautók között áll a repülőgép.
A külföldi újságírók buzgón fényképezik.
Többen mikrofont tartanak Gride elé.
GRIDE: Láthatják, korabeli találmány. Nem volt
időm áttanulmányozni, mi a különbség a ma alkal-
mazott technikák, és a Sztipán úr műszaki megol-
dása között.
Az újságírók kérdésözöne
következik.
POLITIKA: Hogyan válhatott a repülőgép időgéppé?
LE MONDE: Mi teszi lehetővé az időutazást?
THE SUN: Az ön jelenléte bizonyítja, hogy lehetsé-
ges az idő dimenziójának a meghódítása. Ön volt
az idea megvalósítója?
Gride tehetetlenül tárja
szét karjait.
GRIDE: Ezek azok a kérdések, amelyekre nem
tudom a választ. De ígérem, arra szánom az életem,
hogy ezt a választ megkeressem.
72. KIÉ A REPÜLŐ?
BELSŐ.
A polgármester irodája.
A kapitány és Kasza kávéznak.
KAPITÁNY: Parancsot kaptam, hogy a repülőt
azonnal szállítsam Belgrádba.
KASZA: A Műszaki Kar tanárai kérték, hogy holnap
átnézhessék. Szerintem, azért van Szabadkának
egyeteme, hogy az ilyen ügyekben részt vegyen.
A kapitány legyint.
KAPITÁNY: Kit érdekel, hogy mit gondolunk itt
Szabadkán? A rendőrségnél szubordináció van.
Pofa be, parancsot teljesítsd.
Kasza kortyol a kávéból.
KASZA: Köztes megoldás is van. Kettő is. Eljöhetnek
Szabadkára és kérhetnek engedélyt a gép átnézésé-
re. Másrészt meg gondok adódhatnak a szállítás
körül. Mondjuk két napig. Addig a Műszaki Kar
tanárai átnézik a gépet.
A kapitány bólogat.
KAPITÁNY: Hol az én hasznom?
KASZA: Javul a város és a rendőrség vezetőségének
viszonya.
73. AMERIKAI AJÁNLAT
BELSŐ.
Szállodai szoba.
Most itt alszik Gride és Katica.
Csak a férfi van benn.
Kopognak.
GRIDE: Ki az?
HANG: Roomservice.
GRIDE: Tessék.
Az amerikai lép be.
Egyik kezében saját táskája,
másikban egy laptop.
Maga kicsoda?
Az amerikai közvetlen ember.
AMERIKAI: Az amerikai NASA-tól jöttem. Űrutazá-
sokkal foglalkozunk. Voltunk a holdon. Hallotta?
GRIDE: Igen. Mit óhajt?
AMERIKAI: Fölkínálom a lehetőséget, hogy nálunk
folytassa a kutatásait.
GRIDE: Angol vagyok. Vagyis…
AMERIKAI: Vagyis skót. Nem nemzetben gondolko-
dom. Minden tekintetben nálunk a kutatás egyetlen
lehetősége. Azt ajánlom, erről nyugodtan kérdezze
meg angol kollégáit. Hoztam ajándékba egy laptopot.
Rajta van egy külön program a nálunk folyó kutatás-
ról. Nézze meg!
Gride a fejét fogja.
GRIDE: Ne ilyen gyorsan! Nem tudom, mi a laptop.
Az amerikai szétnyitja.
AMERIKAI: Nézze. Kézi számítógép. Itt kapcsolom
be. Ha itt megnyomom, kinyílik a NASA programja.
GRIDE: Nem tudom kezelni.
AMERIKAI: Két perc alatt megtanulja. Ezt még
egy hülye is tudja kezelni olyan egyszerű. Ne féljen
tőle. Azonkívül itt lakom a 307-ben, átszól értem,
mindent megmutatok.
GRIDE: Őszintén szólva, én nagyon angolpárti
vagyok.
AMERIKAI: Nem baj. Nem sietünk sehova. Menjen
haza Angliába, nézzen körül, maga fog nekem
jelentkezni. Majd meglátja. Használja egészséggel!
Kifelé indul. Gride nézi a laptopot.
Az amerikai visszaszól az ajtóból.
A 307-es szobában vagyok.
74. A MAI VILÁG REJTELMEI
BELSŐ.
Sztipán házának a szobája.
Sztipán alszik a dunna alatt.
Fölriad. A szeme a szemközti falon
függő képre esik. A fényképen ő és Mándó.
Retusált, megszépített, igazi falusi fotó.
Nézegeti, s egyszer csak kék fény vibrál
a képen. Működik a sarokba állított tévé.
Felül. Nézi.
A választásokra készített propagandafilm.
Először Vukovár ostromát látjuk.
Szétlőtt város. Romok. Egy öregembert
talicskában menekítenek.
Aztán a krajinai szerbek menekülését.
Végtelen sor traktor és szekér a menekülőkkel.
Egy kisfiú vezeti a traktort, amelyre öt asszony
kapaszkodik. Aztán az albán menekülők
következnek. Gyalog mennek a hegyeken át.
Szamárháton egy öregasszony. Gyerek lóg
egy férfi hátán. Most bombák robbannak.
A NATO repülőgépei felszállnak a hajókról.
Omlanak a hidak. Aztán tüntetők jönnek
Belgrád utcáin. Megütköznek a rendőrökkel.
Ég a belgrádi parlament épülete.
„Győztünk!” hirdetik a plakátok.
Sztipán sír.
Bejön a szobába a dédunokája.
Nézi az öreget.
Kilenc-tíz év körüli kisfiú.
DÉDUNOKA: Deda, te sírsz?
Sztipán igent int.
Miért sírsz?
Sztipán kifújja az orrát.
Megvert valaki?
Sztipán megrázza a fejét.
SZTIPÁN: Mond, te nézed a képet?
DÉDUNOKA: A televíziót?
SZTIPÁN: Igen. A televíziót.
DÉDUNOKA: Nézem ám. Mindent. A Tom és Jerryt,
a Batmant, a sorozatokat, a híradót.
Sztipán megsimogatja a gyereket.
SZTIPÁN: Ezt mind kitalálják?
DÉDUNOKA: Ezt?
Megfordul. A tévén éppen az
egyik tömegsírt tárják fel.
Ezt nem találta ki senki. Ide temették a legyilkoltakat.
SZTIPÁN: De miért gyilkolták le őket?
DÉDUNOKA: Ezek itten muzulmánok voltak. Amazok
meg, akiket az elébb láttál, azok albánok.
SZTIPÁN: És miért gyilkolták őket?
DÉDUNOKA: Mert nem akartak elmenni.
SZTIPÁN: Honnan?
DÉDUNOKA: Hát a házaikból.
SZTIPÁN: Én nem értem… Sok mindent nem
értek…
DÉDUNOKA: Én mindent tudok. Te csak kérdezz
meg engemet. Most hagylak aludni, mert anya
azt mondta, ne zavarjalak.
Megfordul.
A képernyőn ismét elindult
a választási film. Vukovár.
Akarod nézni vagy kapcsoljam ki?
SZTIPÁN: Kapcsold ki, és gyere ide.
A gyerek kikapcsolja a tévét.
Odafut Sztipánhoz.
Adj egy puszit.
A gyerek átöleli, megcsókolja.
A másik felére is.
Megfordítja a fejét. Kap még puszit.
Ő is lassan, szertartásszerűen megcsókolja
a dédunokát.
Vigyázz magadra. És ne nézd a híradókat, ha nem
muszáj. Jó?
A gyerek azt kiáltja:
DÉDUNOKA: JÓ!
És kiviharzik, csak úgy csattan az ajtó.
Sztipán arcán könnyek csorognak.
75. ÜZEMKÉPES A REPÜLŐGÉP
KÜLSŐ.
A rendőrfőkapitányság udvara.
A kék rendőrautók között áll a repülőgép.
A kerítés mellől nézik Sztipán és Jócó.
Utóbbi kezében húszliteres tartály.
Napkelte. A vöröslő fényben a kapuhoz
mennek. Az őr alszik a bódéjában.
Kopognak neki. Dörzsöli a szemét.
RENDŐR: Mi az? Mit akarnak?
SZTIPÁN: Át kell vizsgálni a repülőgépet.
RENDŐR: Senkit se szabad beengednem. Ma
az egyetemről jönnek a tanárok, hogy megnézzék.
SZTIPÁN: Éppen azért jöttem ilyen korán, hogy
előkészítsem.
RENDŐR: Maga?
SZTIPÁN: Én vagyok a gép feltalálója. Én vagyok
Francziskovics Sztipán. Nem hallott rólam?
Engem maga a kapitány vitt az új kocsiján. Nem
tudja?
A rendőr kijön a bódéból.
Nézegeti a két jövevényt.
Sztipán a Petrich-féle gumiöltönyt
viseli, Jócón ünneplő, de régies ruhája van.
RENDŐR: Nekem azt mondták, senki a gép közelébe
ne menjen.
SZTIPÁN: Ne is menjen. Vigyázni kell rá. Nem pedig
aludni mellette.
RENDŐR: Hát elszunnyadtam… Hajnalban.
SZTIPÁN: Értem én. Csak most föl kell tölteni a
gépet, átnézni, hogy a tanár urak ne jöjjenek hiába.
Gondolja, fölébresztettük volna, ha rosszat
akarnánk?
Rendőr nem tudja, mit válaszoljon.
Kinyitja a kaput.
RENDŐR: Jöjjenek be. Értsék meg, én is félek.
Bemennek az udvarra.
Sztipán körüljárja a repülőt.
Megnézi a köteleket, a propellereket.
JÓCÓ: Minden rendben van?
SZTIPÁN: Nem tört el semmi. Működni fog.
Kinyitja az ajtót.
Hozzad a petróleumot. Most föltöltjük a motort.
A rendőr téblábol mellettük, aztán
visszamegy a bódéjába. Ásít egy nagyot.
JÓCÓ: Elég lesz húsz liter?
SZTIPÁN: Azt csak bízd ide. A világ végére
elröpülünk, ha kell.
76. ÚJRA AZ ŰRBEN
BELSŐ.
A gép belsejében.
Öntik az üzemanyagot a tartályba.
JÓCÓ: Nem sajnálod itt hagyni őket?
SZTIPÁN: Sajnálom. Persze. A lányom. A déduno-
kám. De ez nem az én világom.
Jócó hevesen bólogat.
JÓCÓ: Az enyém se.
Sztipán kidobja az ajtón az üres
kanisztert. Leülteti Jócót.
SZTIPÁN: Itt ülj. Fogódzkodj.
Ő is leül a pilótaszékbe.
Bekapcsolja a motort.
Nem vagyok képes elviselni ezt. Innen el kell menni!
Jócó helyesel.
JÓCÓ: Így van! El kell menni!
Sztipán hátranéz.
SZTIPÁN: Nem garantálom, hogy visszatalálunk
a mi időnkbe. Jól meggondoltad?
JÓCÓ: Megyek veled. Akármi lesz velünk.
Sztipán elkapja a kormányrudat.
SZTIPÁN: Innen el kell menni! Isten segíts!
Fölrántja a rudat.
A gép fölszáll.
A kamera lenéz. Elhagyjuk az udvart.
Aztán a várost. Aztán Közép-Európát.
Aztán Európát.
A földet látjuk távolodni.
JÓCÓ: Tudod, Sztipán, téged Mándó vár, engem
meg Júle. Nem érdemes nélkülük élni. Nem érdemes
szőlő nélkül, szüret nélkül, homoki bor nélkül élni.
Sztipán az ablakhoz lép.
SZTIPÁN: Ha utazni akarnak az időben, majd
kitalálják maguknak, hogy kell csinálni. Mi meg-
keressük saját életünket…
Jócó fölugrik a székből,
kinéz az ablakon.
Befogja a szemét.
JÓCÓ: Ugye, Sztipán, vár engem a Júle valahol..,
A kamera kinéz az ablakon.
Harsog a zene.
Szállunk a csillagok között.
Sokáig szállunk.
Szinte már unalmassá válik,
De nem hagyjuk abba.
S erre a csillagok közti száguldásra jön rá a
LEJELENTÉS