Kollár Árpád

post k. d. – avagy a kisebbségi
irodalom bejövetele kisradonovácra

szögeket ver a plafonba, fényesre csiszolt
acélszögeket, az utca lomha bazaltkockái

közé, a padló repedéseibe tuszkolja az
isten árnyékát, azt célozza minden ütésével,

a hortyogó isten minden rezdülését követi,
könyvszagú, szigorú tenyerének íve.

kezének sebhelyeitől nyugtalan ez az elkurvult
város. izgága repedések, pergő idővakolat,

ikonná meredt dögszagú emlékhuzat;
kalasnyikov dance-re ropjuk már a kulti

béke táncot, koponyánkon ütemre koccannak
a szétfröccsent betűk. betűzd, tűzd be, tűzd ki

a málló házfalakra: hic fuit deže kostolanji, és tömd
szádba a kozmás szólepényt. – jöttek azután afféle

versturisták, bronzképű kultúrlovagok. naftalingolyó
szemükkel mérték, kutatták sosemvolt emlékeinket:

„kezének sebhelyeitől nyugtalan ez az elkurvult város”
– mondták és bekukkantottak a szégyenlős üregekbe,

be a padló kámfor repedéseibe,
bele a buta bazaltkockák közé,

bele a város tátongó végbelébe,
még oda is bedugták izgága, kíváncsi naftalinszemük,

s mi illemtudó bennszülöttek büszkén mutogattuk a titkot,
amiről bárki többet tudhatott nálunk.

csak néha, különösen lusta és különösen poros délutánokon,
mikor álmosan legel a butaság a flaszter kátyúi között,

ha árnyék suhan át a délutáni szunyóka felett,
mertük elhinni: talán mégis itt járt közöttünk.

csizmái sohamúló klattyogása
tölti be a homoki akácok és a zsíros
feketeföld közé szorult vidéket
amit rongyovácnak gúnyolnak a városhoz
pár száz méterrel is de közelebb lakók
egy igazi dartweder gumicsizmában
gurgulázó mély hangja megbabonázta
(korai emlék) még azt a legvadabb bikát is
amit apu rövid szemezés után
- az elmélet halála -
legszelídebbnek ítélve választott ki
hogy azt mindenképpen ő vezeti
be majd a mezőről

ezt a mezőt metszette volna ketté
a szűcs tanya mögött a front
be is ásták magukat az egykori csetnikek
még bunkert is építettek mesélik
de aztán egy puskalövés nélkül elmentek
hogy pár ével később mint partizánok térjenek vissza
már gyerekként is úgy véltem
ott tartja antalsógor mély gurgulázó
hangját csakis onnan eredhet a bunkerból
lopva mély levegőt vesz ott
és ki sem ereszti amíg újból be
nem bújik a betonüregbe
levegőt sose vett épp ezért máskor
csak gurgulázott

a lézerkardról megbizonyosodni
viszont sosem mertem
ostora meg bárhogy is forgattam
nem tűnt annak az erős napfényben
foszforeszkáló bőr mütyűrei ellenére sem
földhöz vágtam inkább négy-öt kiscsibét
élvezettel néztem ahogy pihe
testük átfordul a levegőben
rendszerint begyük táján fúródjanak a sárba
két-három dobásnál egyik sem bírta tovább
közben antalsógor gumicsizmái
türelmesen klattyogtak

talán a közeli nyolcadikvajdaságirohambrigád
kaszárnya gombaradarja időnként
be is mérte a tyúkszaros udvarból
az éterbe fröccsent csizmahangokat
talán ezt mérték be később a NATO
gépek is amikor három házat is
romba döntöttek a környéken
talán az ütemes klattyogástól
lett erekciója annak a texasi srácnak
hogy meredő vágyát kényszerű
tüzeléssel csillapíthatta csak

mindig úgy képzeltem még az ágyba is
magával viszi csizmáit az avas dunnák közé
a sírba is gumicsizmák klattyogása kíséri majd
azt mondják lakkcipőben temették sejtelmes
klattyogások kíséretében a bajai-úti temetőben
hiába nyittatta fel a pap a dies irae
kántálásba is beklattyogó hang
miatt a koporsót is hogy meglesse
vajon honnan eredeztethető e túlvilági zörej
azt remélte talán az isten klattyog
tetten érheti a jóistent végre
hogy e profán csínnyel megzavarja
az ő kedvéért rendezett eseményt
nyilván ő is unta mint mi pionírkorunkban
a nyolcadikvajdaságirohambrigádáltalánosiskola
ünnepségeit – később tudtam csak meg
e brigád ásatta a legszorgalmasabban
a bácskai német és magyar tömegsírokat
de végül is hogy ne borítsa fel a teológiát
papunk a divatjamúlt lakkcipőkre gyanakodott

felesége nagyanyám nővére a vitusnena
akit a környék boszorkájának
de legalább is a legpletykásabb banyájának tartanak
és aki kurvára belezúgott fiatalkori nagyapámba
antalsógor halála után posztstafírungként
meg amolyan örökségféleképpen négy
libatoll párnát küldött nagyanyám négy lányának
a szerelmi háromszög kibontakozásának
idején nagyapám bizonyos éjszakákon
szédelgő hangokat kergetett a tökig érő búzában
amire az idegkimerülésen túl
egyetlen magyarázat lehetséges csak
vitusnena minden bűbáját bevetve
radonovác szirénjévé változva próbálta meg
elcsábítani tanyasi ulysses nagyapámat

a párnákat a boszorkaság gyanúja miatt
anyám a legnagyobb egyetértésben fiával
azaz velem házunkba behozni soha nem engedte
t.i. nehogy meg legyünk babonázva
és akkor azokról a tojáshéjakról még
nem is beszéltem amikre szűcs dédapám lelt
miközben a lovakat vezette be a tanya kapuján
s mely felfedezés után titokzatos
körülmények között kihalt a fél család
de legalább is a fent nevezett lovak
egész biztosan megdöglöttek