Đorđe Kuburić

Az izzó

Hittem gondtalanul, nagyképűen:
Az ifjúság nem múlik el sosem.

És hogy minden búskomor dal
Valaki másé marad.

Örökifjú valék.

Most, hogy tudom: az élet nem negyvenesen kezdődik
– csupán van és egyszer elmúlik –
visszahőkölök fásultan s üvöltök.
Nagyon.

S mikor néhanapján arcom felvidul,
Ragyog, szinte vakít,
Akár a jó izzó, mely még sokáig világít.