Mikor az alkonyat homályba borítja kék eget

Van egy hely, ahová gyakran elmegyek,
Ahol megállok és szemlélem a kék eget.

Látom a fák változását
Évszakról-évszakra
S, tudom, ha egyszer elmegyek
Ugyanilyen lesz minden
nappal és éjszaka.

A folyó is folyik majd
S, a fáról is hullanak a levelek
A madarak is dalokat zengenek
S, az alkonyat is homályba borítja a kék eget.

Most viszont, kijelölt utamon végigmegyek
a hajnal kíséretében, csendesen.
De miközben elhagyom e helyet arra gondolok,
Vajon lesz-e mégegy ilyen hely ahová mehetek,
Mikor az alkonyat homályba borítja a kék eget.

Fordította: Ágoston Andrea