Balázs Attila
A hordozható poéta
(Szibériai változat)
kigondolta és öszve-szerkesztette Balázs Attila és Jósvai Lídia
A hordozható poéta
(Szibériai változat)
Konferálás: A Petőfi – született Petrovics – Sándor magyar költő, 1848-as szabadságharcos haláláról szóló, rendhagyó elméletét, erőfeszítéseinek történetét és eddigi eredményét a nagyrabecsült hallgatónak elmondja Morvai Ferenc magyar vállalkozó, a költő személyének és munkásságának maradéktalan tisztelője.
A műsort elképzelte, hovatovább öszve-szerkesztette: Balázs Attila és Jósvai Lídia.
Morvai Ferenc: Igen, most tetszik hallani? Akkor jó. Jó a próba is? Közelebb, távolabb, még egy picit, így? 1,2,3,1,2,3, jó?
Annyit kell elmondanom, ez egy kicsit visszatetsző, hogy én nem vagyok egy nagyon tudós ember, én egész más területen érvényesítettem a tudományos érzékemet. Magyarországon, vagy talán fél Európában a legtöbb olyan szabadalommal rendelkezem, ami mindenkinek jó. Tehát a kazánokkal foglalkozom és a gépészet területén fejlesztettem ki mindazt, ami iránt érzékem van. Én voltam az, és vagyok az, aki a vízzel fűtő kazánt mostmár tíz éve fejlesztem, mert bízom abban, hogy ez a sok minden, az olajért, a nyersanyagért, a pénzért van a világban, és majd én fogom a piacra dobni azt a kazánt, ami a vízzel fűt. Tehát a vizet vegyi úton hidrogén-oxigénné bontom, és újra összekeverem, elégetem. Tehát kis országban is esik az eső, és nem lesznek kihasználva országok az olaj és az energia révén.
*
Hát igen, nem olyan magaspályájú az életem története. Én egy szegény családból származom, Nagyrédről, Hevs megyéből, és sajnos édesapámat nagyon hamar elvesztettem, egyéb okok miatt, politikai indíttatásból eltették láb alól. Éspedig úgy, hogy a Donnál ő kint volt, és ott volt egy spicli, mármint a századában, és az édesapám nem akart a tsz-be belépni Nagyréden, ahol születtünk, és nagyon sokan nem léptek be, mert úgymond: a Morvai Náci, neki így volt a ragadványneve, ő sem lépett be a tsz-be. És csodák csodájára egy hét alatt két tetanuszt kapott, mint utólag kiderült, és így igen hamar meghalt. Ez az esemény meghatározta az én életutamat, mert nyilvánvalóan tudtuk, hogy ez a két tetanusz nem véletlenül volt, ami sose tudott kiderülni. Egy szegény árvagyereknek nagyon nehéz… Ez az esemény nagyon meghatározta az én életpályámat, természetesen belépett édesanyám is a tsz-be, elvitték azt a pár lovat, kocsit, földet, és a falu is belépett. Ezért ott kellett hagynom a gépipari technikumot, és így víz- fűtésszerelőként dolgoztam Gyöngyösön, mert akkor már rögtön pénzt kerestem, és esti tagozaton végeztem el előbb a szakmunkás iskolát, majd végül a technikumot és egyéb iskolákat.
Nagyon vonzódtam mindig az olyan eseményekhez, amik meghatározók lehettek közösségek számára, így ismerkedtem meg olyan emberekkel, akik mást akartak, mint az akkori rendszer. Viszont kellett még egy adalék ahhoz, hogy én úgynevezett kapitalista lettem, Kádár elvtár akkor írta rólam, hogy naponta szülöm a kapitalizmust, és vigyázni kell rám, egy ilyen körlevél ment a megyei elnökökhöz. Ez akkor történt, amikor én Gyöngyösön egy ingatlankezelő vállalatnál olyan beosztásba kerültem, hogy én voltam az, aki kiment egy állami lakásba, ha egy fürdőhenger elromlott, hogy kire tartozik, a bérlőre vagy az ingatlan vállalatra. És történt egy szomorú esemény, a Petőfi utca 54 szám alatt, soha nem fogom elfelejteni, egy idős nénihez kellet kimennem, és egy fürdőhenger mindig kiolvadt szegénykének, mert ha nem is volt víz, akkor is aláfűtött, ilyen fatűzelésű melegvizes bojler volt. És akkor elkezdett sírni, ez a néni, hogy 250.– Ft-ér javítja meg a maszek, ő 310.– Ft öregségit kap, akkor most vagy egy hónapig nem fürdik, vagy nem eszik. Bevallom őszintén, megsajnáltam ezt a nénit, és kiírtam egy új fürdőhengert. Igenám, egy év múlva lebuktam ezen, mert a kartonon tíz év múlva lett volna szabad kiírni egy fürdőhengert. Elkerültem az ingatlantól, mert kirúgtak, magyarul, és így kényszerből lettem maszek. Tehát én így lettem maszek, viszont a szolgálati lakást is elvesztettem, mert onnan is kitettek. Ilyenkor még nagyobb gyűlölet, vagy mi, gyűlt össze bennem, és kerestem azokat a csoportosulásokat, akik úgy gondolják, hogy az a társadalmi forma, amiben éltünk, nem megfelelő.
Hogy úgy egymást néztük,
Ily szókat ejtettem:
Ha mi most itt kővé
Válnánk mind a ketten?
Azt mondtad: nem bánnád,
Vajon miért mondtad?
Azért-e, hogy már az
Életet meguntad?
Oh vagy tán azért, hogy
Boldogság lenne rád,
Ha együtt maradnánk
Örök időkön át?
Na, most miután maszek lettem, nagyon sok munkával, de több anyagiakhoz jutottam, mint mondjuk egyéb, környezetemben lévő emberek, így előbb a családnak előteremtettem azt a feltételt, ami kell, viszont a többletpénzemet olyan dolgok finanszírozására fordítottam, ami nem az én érdekemben történt, hanem valami cél érdekében. Így történhetett meg, hogy nem volt olyan megmozdulás Magyarországon, amiben valamilyen formában nem vettem volna részt. És nem titok, hogy igen komoly pénzügy segítségeket is adtam ezeknek. Szerintem meg kell nézni az embert.
A Petőfi munkásságát megismerve, Petőfi gondolkodását és az ő verseit átolvasva, úgy gondoltam, hogy Petőfi Sándor az az ember, aki valami mást akar, és korszakát megelőzve, olyan műveket, verseket és olyan iratokat készített, ami nekünk szól, a mának. Akkor történt, de még a holnap utánnak is szólnak. Ilyen formában kerültem közel Petőfihez.
Szabadság, szerelem!
Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet.
Petőfi Sándorról nincs bizonyíték, hogy a 48-as szabadságharc leverésekor meghalt. Van egy olyan mendemonda, hogy eltűnt, de igaziból még senki sosem tudta előkeríteni a földi maradványait, hogy ott valójában elesett volna. Ezért elméletileg elképzelhető és lehetséges, hogy kivitték a szabadságharc leverése után az oroszok, mint sok mindent. De akkor még én ezt nem tudtam, csak azt mondtam: amennyiben kikerült Szibériába, akkor fölvállalom, hogy fölkutatjuk ezt a legendát. Majd fogok róla beszélni, ön hanyatt fog esni, mert dokumentumaim vannak.
1988-at írhattunk, amikor megalakítottuk a Petőfi bizottságot. Nagyon nagy fába vágtam a fejszémet, hisz a Petőfi Sándor szelleme, munkássága az ellene van az akkori politikai gondolkodásnak, tehát a kommunista rendszernek, és ugyanakkor még élnek azok a hatalmasságok, akik a Tudományos Akadémia tagjai, akik a segesvári verziót felépíttették és megtaníttatták velünk, és ezért nagyon nagy ellenállásba fogok ütközni. De ennek ellenére megtehettem, hogy a világ 15 országából tudósokat összetoborozzak, antropológusokat, régészeket, és olyan technikát, amivel egy 25 fős csoporttal kiutazhatunk Szibériába.
Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virág…
Kimentem Szibériába, és találkoztam egy petronyini kulturális miniszterrel, és ez a kulturális miniszter olyan titkos dokumentumokat terjesztett elém, amiben az Álmaim verseinek a folytatása például, írásait írásszakértőkkel megvizsgáltattuk, ami idehaza föllelhető volt és ami ott, hogy hasonlóságot mutatnak. Kiderült az ottani elmondás szerint, hogy Petőfi Sándor 7 évet még élt Szibériában, gyermeke született, a postamester lányával összeszűrte a levet. Ő tanított ott, ő értelmes ember volt ott, tudós ember volt, és Szibéria ilyen száműzöttek országa, a cár oda száműzte azokat, akik politikai vagy egyéb bűncselekmények miatt nem elfogadható emberek voltak.
Szibéria az Magyarországtól kb. tízszer nagyobb terület, 2 millió ember lakja, Ulan Ode a fővárosa, és Ulan Odétól úgy 800 kilométerre van Barguzin, a Bajkál-tó partján, oda száműzték Petőfi Sándort, ott született egy fia, Vinokur-nak hívták, azt is előkerestük egyébként, ő mutatta meg eredetileg a három temető közül, hogy melyik lehet, mert összesen nyolc temetőt ástunk föl, ami között megtaláltuk ezt az egy hasonló földi maradványt. Barguzinban egyszerű emberek élnek, száműzöttek, még a nagyapjaik is, de nagyon szeretik Petőfi Sándort, tudósnak titulálták. Nagyon szép emlékműve, múzeum van Petőfi Sándorról, Petrovics Sándor néven.
Igyunk!
Akinek nincs szeretője,
Bort igyék!
Akkor a Kremlből, a Koszigin miniszterelnöktől kaptam a sírbontási engedélyt, ő a Krucskov nevezetű nem akármilyen egyéniséget bízta meg arra, hogy ügyeljen arra, hogy nehogy itt valami problémát okozzunk. Ez nagy szerencse is volt a szerencsétlenségben, mert a Krucskov nagyon szerette a magyar pálinkát, és én kihasználtam az ő gyengeségét, és nem egyszer olyan italozások révén olyan dokumentumokat írattam vele alá, amivel például egy három hónapos utat megtehetett Nehéz Mihály történész, műfordító, egy régész és egy történész szakember, és végigmentek a szabadságharc leverése után elvitt hadifoglyok állítólagos útvonalán, és minden börtönbe, mindenhová bemehettek egy nyílt paranccsal, amit ez a Krucskov aláírt, és megtalálták a ruhapénzt, hogy a Petőfi melyik börtönben volt. Hol veszélyes emberré nyilvánították, és Küchenbeckerrel, a német dekabrista vezérrel, őt elkülönítették Szibériába, majd a 15 750 hadifoglyot, amit elvittek a szabadságharc leverése után, munkatáborokba, egyéb helyre vitték. Az élet szerencsés véletlene, hogy a Krucskov nyílt parancsával egy picit élve, bejutottunk a moszkvai titkos levéltárba, és ott megtaláltuk a Paskievics tábornok hadijelentését, amiről semmit nem beszélnek Magyarországon. A cár megbízta ezt a Paskievics tábornokot, hogy verje le a szabadságharcot. A cár viszont megegyezett a monarchia vezérkarával, hogy ha segít a cár leverni a szabadságharcot, akkor onnan elviheti a hadisarcot és egyebeket. 317 oldalas ó-orosz írással nálam van ez a hadijelentés, itt Magyarországon. Ebben benne van, hogy 15 750 hadifoglyot, 750 tisztet, hány kocsit, lovat, mennyi aranypénzt és egyebeket elvittek Szibériába. Ezek után én már teljességgel úgy gondoltam, hogy végére kell járni ennek a legendának. Bevallom én sem bíztam ebben a dologban, ma sem mondom, hogy ez Petőfi Sándor, hisz én nem vagyok tudós.
Amikor az amerikai hadsereg patológusai, a FBI törvényszéki orvosszakértői, a DNS viszgálat professzorai, Kiszely professzor, német tudósok, finn, svájci tudósok, és az orosz tudományos akadémia tagjai hagyományos módszerekkel megállapították, hogy a megtalált földi maradvány jellegzetességei, 21 ismérv ponton megegyeznek Petőfi Sándor azonos jegyeivel, amit előre lefektettek, még nem kezdődött el a kutatás, hogy ha ilyen földi maradványokat találnak, az lesz a Petőfi. És az élet fintora, hogy tízezer kilométerre megtalálnak egy földi maradványt, ami Petőfi Sándornak mondható.
Ez a 11 nemzetközi tudós által aláírt nemzetközi vélemény sorozatával szemben Magyarországon elkezdtek különböző mondvacsinált, ál-szakértői vélemények, jegyzőkönyvek keringeni, ami a Tudományos Akadémiából származik. Mi többször kijelentettük, kapcsolódjanak be a mi tudományos csoportunkba, közösen nyissuk fel a Petőfi család síremlékét, hisz tudjuk, a Kerepesi úti temetőben van a Petőfi család síremléke, ott van a papa, mama és a testvére sírja, tehát egyértelműen adtunk mintát a földi maradványból, és ők is vegyenek ki kontrolanyagot nemzetközi közjegyzők előtt, és ők is csináljanak vizsgálatot, és annak egyezni kell, vagy ha nem egyezik, mi azt mondjuk, hogy tévedtünk, a nemleges eredmény is eredmény a tudományban, és én ezt büszkén vállalom. Moszkvában, érdemes elmondani és fontosnak tartom elmondani, meg akarták semmisíteni a Petőfinek a földi maradványait. Véletlenül jön rá az ember, hisz az úgy történt, hogy az Alekszej professzornál másfél napot kellet nekem is és Kiszely professzornak is, míg fogadott. Volt neki egy nagyon csúnya titkárnője, nem szégyellem bevallani, elkezdtem neki udvarolni, és vittem neki egy alkalommal Magyarországról ötven szál szegfűt, és egy hatalmas bonbon-meggyet. Megkértem, intézze már el, itt vagyunk másfél napig, hogy be tudjunk jutni a professzorhoz, és még arra is megkértem, hogy ha valami információ van Petőfivel kapcsolatban, tudassa már velem, de akkor még csak telex volt.
Egyszer megjelenik egy telex Magyarországon, hogy a Magyar Tudományos Akadémia kérésére azonnal el kell kobozni a földi maradványt és jeltelen sírba vissza kell temetni. Nagyon megijedtünk, és jogászom tanácsára kettő jegyet vettem, nekem és a feleségemnek Budapest-Moszkva, Moszkva-Budapest, és kettőt Moszkva-New York útvonalra. És a Nehéz Mihálynak és a Kiszely professzornak kettőt Moszkva-Budapest, Budapest-Moszkva útra, és kimegyünk, és a repülőtéren már rájött a Kiszely úr, hogy nem egyedül megyünk, két jólfésült elvtárs is jön velünk. Igen ám, de mi bementünk a Krucskovhoz, a KGB épületébe, vittem magammal a megszokott 5 liter pálinkát, oda már ezek az elvtársak nem tudtak bejönni, meg kellet hogy várjanak. Éjjel berúgattuk a Krucskov urat, és kiszedtük a ládából a Petőfinek vélt földi maradványokat, és beletettük a feleségemnek a kézitáskájába. Amikor kijöttünk, ez a két elvtárs a Kiszely urat már követte, nem érdekelte már hogy velem mi van, a ládát ismerték. Ők indultak 1 órakor Magyarországra a ládával. A két elvtárs megverte a Kiszelit, hogy mér az üres ládát cipelgeti, mert én meg 1 óra 30 perckor indultam New Yorkba, így csempésztük ki.
Én, büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy nálam volt a kulcs, amivel el volt zárva Petőfi Sándor, és Magyarországon megjelent, hogy nő. Egy professzor úr, vagy ál-tudós, mást nem tudok mondani, megállapította, hogy nő, egy fénykép alapján. Fényképről…
Most, amikor két vagy három hónapja hazahoztam a földi maradványt Amerikából, el akarták venni tőlem. Nem szégyen, hogy a magyar Puskint, az állítólagos világszabadság szimbólumát be kell csempészni az országba, mert 4 nappal előbb nem mondom milyen úton kellet hazahozni, ezt csak én tudom és Kiszely úr, hogy hol van ebben az országban a földi maradvány, mert már vártak, mint a héják, hogy elveszik Ferihegyen, amikor jöttünk. Csak koppantak, mert üres ládát hoztunk, hiszen ez már 4 nappal ezelőtt Magyarországon volt. Lényeg az, hogy ez a sok nem, amikor nem tudják normálisan megmagyarázni, hogy miért kellet nekem a Legfölsőbb Bírósághoz fordulni, hogy a sírbontási engedélyt bírósági úton kényszerítsük ki. No most egy ilyen esetleges temetés az megmozdíthatná a magyarság iránti érzelmünket, és akkor talán gátat tudnánk vetni annak, hogy eltűnjön Európa közepén ez a kis Magyarország, mert Petőfi Sándor versei talán ellentmondanának annak, hogy lassan önként lemondunk a pénzünkről, önként odaadjuk a földjeinket, és hozzájárulunk, hogy azok a törvények, amik minket szabályoznak, azokat a törvényeket nem mi hozzuk, hanem Brüsszelben hozzák, tehát eltűnik a szó szoros értelmében a mi kis országunk, amiért Petőfi Sándor harcolt a verseiben. Tehát valahol a Petőfi Sándor szellemisége a világ vagy Európa újraírásának a gondolatával nem megy össze.
Mért ez az én meggyőződésem, hogy a Petőfi munkássága, az ő gondolkodása nem illik a mostani Európa új arculatát fölrajzoló pénzügy hatalmasságok gondolatába? Azért nem, mert először is félrevezetnek minket, tehát Petőfi Sándor az ő fiatal, harcos és láng… gondolkodással megáldott fiatal egyén, emberi kisebbségét nem… nem kisebb lesz ez az egyéniség előttünk, azért meg kikerült Szibériába, sőt először is ő nem önként ment oda, az ő versei akkor is ugyanazok maradnak, ha ő kiment. Másodszor állítólag sérülten került ki Szibériába, tehát vitték. És hogy miért nem jelentkezett, hát azért még ma, a civilizáció korszakában is alig tudok elmenni és hazajönni, nem pedig akkor, amikor gyalog kellet ezt az utat megtenni, vagy épp rabszolgaként. Tehát a Petőfi Sándor munkássága és a Petőfi verseknek a mondanivalója a magyarsággal, a mi hazánkkal és a hazaszeretettel kapcsolatban nem lesz kisebb. Az nem igaz, hogy a legendáját leromboljuk, ez egy félrevezetési politika – azzal védekeznek, hogy majd lerontanánk az ő nimbuszát vagy mit… – ez így nem igaz.
A bécsi titkos levéltárban egy olyan tikos információt szereztünk, ami egyszerűen hajmeresztő, amiben a Peskievics tábornok ír a hadijelentésében, annak a másik oldalán a dokumentumot megtaláltuk a bécsi levéltárban, és ami még szomorúbb, a Magyar Tudományos Akadémián iktatva van ez a dokumentum, amiről nem beszélnek. Én most már meg vagyok róla győződve, – függetlenül attól, hogy Petőfié ez a földi maradvány vagy nem, – hogy mi félre vagyunk ebben a 48-as szabadságharc kérdésében vezetve, nem illik bele Petőfi Sándor szabadságszelleme, oda nem illik bele mind az, amit Petőfi önmaga képvisel, és a Petőfi bizottság 85 ezer tagja.
Nemrég, három hónapja, Kondoroson ásatásokat végeztünk. Kondoroson hosszú több éves sziszifuszi kutatás eredményeként megtaláltuk a cselédtemetőt, ahol István öccse volt Petőfi Sándornak vincellér, és ott temették el, és amikor fölhozták 1908-ban Budapestre az egész családot a Kerepesei temetőbe, nagyon hanyagul végezték a munkájukat, mert találtunk szemtanút, él még egy idős bácsi aki ott volt akkor népművelő, hogy széttört a koporsó, és a nagyját hozták csak föl, a többit visszadobálták. Mi megtaláltuk ezeket a csontokat, meg is kerestük, ezért vásároltunk meg ott földterületeket és fölástuk az egész kondorosi határt. Azok a csontok ma a világ egyik országában egy tudományos intézetben vannak, mert az az egy ország el tudja végezni nem csak az édesanya és a gyermek, hanem a testvér és a testvér közötti azonosságot. Mi arra is képesek voltunk, hogy egy lehetetlent megpróbáltunk, Kondoroson megkerestük ezeket a kiesett csontokat, valahol a világba – nem árulom el egyéb okok miatt, hogy hol – kivittük a Petőfinek vélt földi maradványból, és most végzik a DNS vizsgálatot. Még várjuk ennek az eredményét.
Ha a bíróság eredménye ellenére nem engedik tudományosan befejezni, akkor ez azt jelenti, hogy elmegyünk az engedetlenségig, mert az egyszerűen érthetetlen, ahogy egy tudományos kutatást, ami nem is akárkivel van összefüggésben, csak politikai indíttatásból megakadályoznak. Lemondunk az országunkról, lemondunk a törvényeink alkotásáról, lemondunk a pénzünkről, majd odaadjuk a földjeinket, akkor melyik országról beszélünk, kérdezem. Nem arról, amiről Petőfi a verseiben írt, nem arról az országról, aki a tizenegy pontban meg a verseiben meghatározta akkor korszakalkotó módon az ő korában előremutatóan merte leírni mindazt, ami egy ország életében fontos, a hazaszeretettel összefüggésben, melyik hazával fognak tíz év múlva szeretni, ha nem lesz pénzünk, nem lesz földünk, ha nem vesszük észre, hogy a pénz hatalmasságok megvásárolnak minket, fondorlatos módon becsapnak minket, beviszik az országot a semmibe. Éppen ezért most egy Petőfi temetés, egy Petőfi verseinek újra – előhozatala, annak értelmezése esetleg, ami pontosan ellentmond ezzel a mostani nagy moniterális politikával, amiben Magyarország egy eszköz lesz a pénzvilág embereinek a kezében.
A Petőfi kutatás a mai napig 50-60 millió forintba kerülhetett. Pontos számot azért nem lehet mondani, mert egy 25 milliós tétel pontosan van, nem titkolom, akkori cégem finanszírozta a különböző országokból összetoborzott tudósok utazásait, mintha kazánt szállítottunk volna Szibériába. Nem titkolom, hogy a cégem elszámolta, mint szakemberek utazásait és egyéb költségeket. Egyébként szerencsém is lett a Petőfi üggyel, mert Szibériában a legnagyobb kazángyáram működik, hisz ők megvették a technológiánkat. De nem azok a tudósok, az később történt. De én akkor már elszámoltam az utazást, és az akkori népi ellenőrök kigyűjtötték a cégünk könyveiből, hogy mennyit utaztak a tudósok, az akkor 25 millió forint volt, és ugyanannyira megbüntettek. Egyrészt 25 milliót fizettem a tudósoknak plusz 25 milliót…, tehát 50 millió volt akkori tétel. Azóta kb. 20-30 milliót költhetett a cégünk és jó magam erre a Petőfi-kutatásra, nem titkolom, hogy különböző kluboknak elnökei vagyok, a világ különböző részén, a magyar kluboknak, és komoly támogatást kaptunk az utóbbi időben, különböző helyekről.
Szerelmes vagyok én…
Szerelmes vagyok én,
Vagy tán tűzbe estem?
Nem tudom, de igaz,
Hogy ég lelkem, testem.
Petőfi Sándor versei közül egyébként a szerelmes versei tetszenek nagyon nekem, de úgy, mint szakmai véleményt, vagy ilyesmit nem tudnék mondani, mert nem értek hozzá, ezért a Petőfi Bizottság tudós embereket fölvett, akik a versrímeket és a versek hovatartozását elemzik és foglalkoznak a Petőfi verssel. Hozzánk szól, az egyszerű emberhez, tehát a magyar emberhez szól, és ahhoz nem kell tudósnak lenni, hanem magyar embernek kell lenni, magyar érzelmű embernek kell lenni, magyar szívnek kell dobogni, mindez benne van Petőfi szerelmes verseiben és politikai verseiben is. Talán ez az a pont, amiért nagyon fontos, hogy a Petőfi Sándor kutatás befejeződjön, akár úgy, hogy ez a földi maradvány, amit Szibériából most már Magyarországra is becsempésztünk, bizonyságot nyerjünk, hogy Petőfié vagy nem Petőfié, az a mai technika és tudomány alapján nem nehéz a DNS vizsgálat. Hisz az a tudományos csoport is mellénk állt, akik a Lincoln elnököt azonosították. Na most ha ez a tudományos csoport jó volt Lincoln elnök azonosításánál, akkor gondolom, hogy Petőfi Sándornál is. Ezek kimondják, ha kimondhatják, ha megkapják a kontrolanyagot a Petőfi család síremlékéből a Kerepesi úti temetőből, akkor elfogadhatjuk, hogy Petőfi Sándor. Ha viszont úgy jön ki, hogy nemleges, akkor visszavisszük Szibériába, és valahol máshol kell keresni, mert nem tűnt el Petőfi Sándor, annak meg kell lenni. Éppen ezért úgy gondolom, hogy ma nagyon fontos ennek a kérdésnek pontot tenni a végére.
Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág.
Ha netán úgy alakulna, hogy Petőfi Sándorról beszélünk, akkor pedig újra kell értelmezni a történelmet. Akkor az én kis unokámnak már nem szabad azt tanulni, hogy eltűnt valahol, akkor hozzá kell szólni Európa közepén élő magyar emberekhez. És talán a Petőfi Sándor szellemének, munkásságának nem lesznek mesterséges határai. Tehát a Petőfi Sándor szava, mindazon megnyilvánulásánál nem lehetnek határőrök, és semmilyen falak akadályai, el fog érni azokhoz az emberekhez, össze fog minket hozni Európa közepén. Petőfi Sándor szelleme erre képes. Ő megírta, hogy ,,ha majd a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet", hogy mennyire igaza volt, hisz a bőség kosara nekem azt jelenti, hogy az ősközösségi társadalomban ugye az erős ember elment, a mamutot elejtette, de a betegnek is adtak, aki nem tudott dolgozni, annak is adtak. Tehát nem így hogy átlépünk egymáson, ha már nem képes az az ember fizetni, éppen azért én talán azt kérném minden Kárpát-medencében élő magyar embertől, aki annak vallja magát, akinek magyar szíve dobog, hogy vegye elő a Petőfi könyvet, a Petőfi verseit, és segítsen nekünk abban, hogy ezt a kérdést megoldjuk. A szavát emelje föl!
A holttestemen át
Fújó paripák
Száguldjanak a kivívott diadalra,
S ott hagyjanak engemet összetiporva. –
Ott szedjék össze elszórt csontomat,
Ha jön majd a nagy temetési nap,
Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével
És fátyolos zászlók kiséretével
A hősöket egy közös sírnakadják,
Kik érted haltak, szent világszabadság!
Petőfi Sándor verseiben leírt mondanivaló, ha azt komolyan vesszük, képes lesz arra hogy úgy összehoz minket, hogy azok az emberek érdekeinek ellen tudunk állni, akik csak a kamatokat számolják, azok az emberek, akik nem nézik a pénztől az embert, mert nem is látják, azoknak az embereknek a taktikájával szemben állna a Petőfi Sándor szelleme, és talán majd egyszer, ha Petőfi Sándor szelleme ha élne, ha fel tudnánk támasztani, és összefognánk, nem fordulhatna elő, hogy itt is ledőlne két ilyen torony, mint ami… tehát nem is egészen úgy ment oda az a repülőgép, mint ahogyan most látjuk, majd az idő el fogja árulni nekünk, hogy melyik szervezet volt, aki felbérelte Bin Ladent, hogy azt a tornyot ledöntse, hogy indok legyen arra, hogy a pénz még több pénzt kereshessen.
Petőfi Sándorról tudjuk, hogy magyar ember volt. Petőfi Sándor nagyon jól beszélte a szláv nyelvet, és amikor őrá vérdíjat tűztek ki, és maikor Paskievics tábornokék elejtették, akkor ő Petrovics néven meghamisította a nevét, mert vérdíj volt kitűzve rá, elfogatási parancs. Így ő lett Petrovics Sándor, mert egyébként jól beszélt szlávul, és nem is tűnt föl, hogy ő nem magyarul beszél.
Az álmaim
Ifjúkoromban fölöttem
Csapatban keringtek, rajzottak
Az álmok! őket szerettem,
Am’ért engem hősnek álmodtak.
Büszkén harcra kerekedtem
Gonoszak, fondorok vesztére.
A népemet én vezettem.
Valék prófétája és vezére.
Kitűztem a piros zászlót
S kivont éles kardom késztetett,
Fölgyújtsam az ó világot,
Megszabadítsam a népeket.
Hadra paizsot s vértet vettem.
Lovamra merészen ültem fel.
Gyí! vágtass, száguldj érettem!
A szabadságért hadd essem el!
Gyöngén ülém meg ménemet.
Csatában lovamról leestem.
Fölöttem a paizsom szétrepedt,
Fölkelnék, de ólom a testem.
A távol’ síkra meredtem.
Amott a hősök még küzdöttek,
S köztük már nem lehettem.
Ah! álmaim nem teljesültek…
Petőfi Sándor magyar embernek vallotta magát, magyar verseket írt, és a magyar emberek érdekében írta, mégis a világszabadság szimbóluma lett. Mert egy kis embercsoport érdekét fölemelte, korszakalkotó módon megelőzve a korát, a monarchiai dolgokkal szemben, és pont ma is arra van szükség. Ma nem a monarchiával szemben kell a magyar érdekeket fölemelni, hanem az előbb említett hatalmasságokkal szemben, és ezért talán időszerű elővenni Petőfi gondolkodását, mert szükségünk van arra, ha úgy gondoljuk, hogy Európa közepén megmaradjon Magyarország.
Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág.
…
A hősöket közös sírnak adják,
Kik érted haltak, szent világszabadság!
Konferálás: Elhangzott A hordozható poéta (szibériai változat) A Petőfi – született Petrovics – Sándor magyar költő, 1848-as szabadságharcos haláláról szóló, rendhagyó elméletét, erőfeszítéseinek történetét és eddigi eredményét a nagybecsű hallgatónak elmondta Morvai Ferenc magyar vállalkozó, a költő személyének és munkásságának maradéktalan tisztelője.
,,Petőfi Sándor (1823–1849): a legnagyobb magyar költő, Iskoláit Aszódon, Pápán és Sopronban végezte. Versei oly szépek, akár a népdalok. Életét az 1848-49-es szabadságharcban áldozta a hazáért."
A műsort elképzelte, hovatovább – Petőfi Sándor/ Alexander Sztyepanovics Petrovics Pefitájev – verseinek felhasználásával öszve-szerkesztette: Balázs Attila és Jósvai Lídia.
Fordító: Nehéz Mihály (magyar) és Leonyid Nyikolajevics Martinov (orosz-szovjet)
Közreműködött: Vágó Péter, Szergej Batyuskov, Abdullah El-Szaidi Szelim, Sebők Júlia, Sebők Eszter, valamint a Magyar Rádió Petőfi CD-jéről: Eszenyi Enikő, Kaszás Attila, Pap Vera és Vallai Péter, azaz Retép Iallav.
A hangfelvételt Kosárszky Péter készítette.
Zenei szerkesztő: Molnár András.
Dramaturg: Mesterházi Márton.
Rendezte: Surányi András
Készül a Magyar Rádió 20-as stúdiójában, az Úr 2002-dik évében